A magyar korona országai és ş Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1878:XX. tc. 20. czikke azon rendelkezést tartalmazza, hogy az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek működésüket a másik állam területére is kiterjeszthetik és ott fióktelepet állithatnak; ily esetekben a belföldi társaságokkal és intézetekkel egyenlőknek tekintetnek és az ezen államterületen folytatott üzletekre nézve azon szabályoknak vetvék alá, melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak.
Ezen határozat természetes következésekép jogukban lenne az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságoknak, biztositó társaságoknak stb., hogy működésüket a másik állam területére minden korlátozás nélkül kiterjeszszék és ott fióktelepeket állithassanak fel, ha üzletük folytatásánál azon szabályoknak megfelelnek, a melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak.
A vám- és kereskedelmi szövetség idézett XX. czikke alapján létrejött s az 1878:XXII. törvénycikkbe iktatott egyezmény 8. §-a szerint azonban az egyik állam területén létező biztositó társaságok, melyek működésüket fióktelepek felállitása által jövőre a másik állam területére kiterjesztendik, tartoznak ezen fióktelepek bejegyzése előtt mindazon feltételeknek is megfelelni, melyekre az illető állam törvényei a belföldi biztositó társaságokat a biztositási ügylet megkezdhetése végett különösen kötelezik.
E szerint a magyar biztositó társaságok, ha Ausztriában fióktelepet állitottak fel, nemcsak üzletük folytatása, hanem üzemük megkezdése tekintetében is köteleztettek az osztrák biztositó társaságokra nézve fennálló törvényes határozatoknak megfelelni.
Ezen követelmény biztositó társaságainkra nézve még terhesebbé vált, midőn Ausztriában a biztositó társaságokra nézve kötelezővé tétetett, hogy működésük megkezdése végett, s igy czégbejegyeztetésük előtt az erre illetékes hatóságtól concessiót eszközöljenek ki.
Ezen állapot annál visszásabbnak mutatkozott, mert az osztrák biztositó társaságok Magyarországban minden nehézség nélkül állithatnak fel fióktelepeket, a mennyiben a kereskedelmi törvényünk értelmében a fiók-telepet csakis bejegyeztetni, s ez alkalommal csakis azt tartoznak kimutatni, hogy hazájukban törvényszerűen keletkeztek és fennállanak.
Tényleg Magyarországra több osztrák biztositó intézet terjeszthette ki üzletét, mint magyar társaság Ausztriára, s ezen kevés magyar biztositó társaság is csak 1880 előtt volt képes üzletét Ausztriára kiterjeszteni. Az osztrák kormány ugyanis azon czél által vezéreltetve, hogy a biztositó társaságok által elvállalt kötelezettségek mindenkori teljesitése biztosittassék, s igy a biztositottak érdekei megvédessenek, 1880. évi augusztus 18-án (R. G. BI. 110.) egy rendeletet (biztositási regulativumot) adott ki, melyben a biztositó társaságok concessionálásának föltételei és az állami felügyelet jogköre állapittatnak meg. Miután pedig az idők folyamán ezen különben szigorú regulativum intézkedései sem biztosithatták a kivánt czélt, az osztrák kormány 1896. évi márczius 5-én kelt rendeletével ujabb és szigorúbb feltételeket tartalmazó biztositási regulativumot adott ki, mely regulativum a belföldi biztositási üzletek megkezdhetésére nézve oly feltételeket ir elő, melyek az 1878:XXII. tc. 8. §-ának fentartása mellett a magyar biztositó társaságoknak Ausztriában való megtelepedését egyenest kizárnák, mert a concessionáló hatóság a biztositási üzleti elvek vizsgálatára is jogosult; már pedig a magyar biztositó társaságok ily előzetes vizsgálattól és concessio kinyerésétől annál is inkább megóvandók, mert a vám- és kereskedelmi szövetség egész szelleme, de ennek XX. czikkelye, sőt maga az 1878:XXII. törvénycikkbe foglalt egyezmény is épen azt czélozza, hogy a két szerződő állam valamelyikének területén jogszerűen fennálló biztositó társaságok, ha a másik állam területén fióktelepet állitanak fel, üzletük folytatása tekintetében ugyan a másik állam törvényeinek esnek alá, de különben már annak alapján, hogy saját hazájuk törvényei szerint jogérvényesen megalakultak, minden további korlátozás nélkül jogositva vannak a másik állam területén működni, ugy hogy fel vannak mentve ama követelményeknek teljesitése alól, a melyeket különben az ottani törvények az ily társaságok keletkezésének feltételeül előirnak.
Az 1878:XXII. tc. 8. §-a által teremtett helyzet tehát tarthatatlanná válván, a vám- és kereskedelmi szövetség megújitása iránt folyamatba tett tárgyalások alkalmából az emlitett visszás helyzet megszüntetése iránt is meginditottam a tárgyalásokat, melyek eredménye a jelen törvényjavaslatban foglaltatik.
Ezen egyezménynél szem előtt volt tartandó és érvényre volt emelendő azon követelmény, hogy a magyar törvények szerint jogszerűen keletkezett biztositó társaságok, valamint az 1878:XXII. törvénycikkben felsorolt egyéb kereskedelmi társaságok üzletüknek Ausztria területére való kiterjesztése, illetőleg ott fióktelepek felállitása esetén, külön hatósági engedély megszerzésére ne köteleztethessenek; jogi személyiségük elismertessék s a megtelepedés föltételeül csakis a czégbejegyzés kötelessége tartassék fenn.
Ennél messzebbmenő egyezség, vagyis több oldalról felhangzott azon kivánság teljesitése, hogy még az üzletek folytatása tekintetében is mellőztessenek a fióktelepekre nézve az illető államterületen érvényes törvények vagy rendeletek intézkedései, nem egyeztethető össze a jelenlegi vám- és kereskedelmi szövetség 20. czikkének fenhivatolt elvi határozatával, de ellenkezésbe jutna azon nemzetközileg is elismert általános elvvel, hogy a helyesen értelmezett viszonosság követelményeként a külföldi társaságoknak a belföldi társulatokkal való egyenlősitése abban keresendő, miszerint az azon államterületen folytatott üzletre nézve ugyanazon szabályoknak vettetnek alá, melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak; az államok souverainitása és jogrendje szempontjából is kizártnak kellvén tekinteni azon igényt, hogy az üzlet berendezése, az üzletvitel, az állami felügyelet stb. tekintetében enyhébb elbánás nyujtassék az idegen társulatok fiókjainak, mint a belföldieknek.
Ezen határokon túlmenő követelmény létesitése érdekünkben sem állna, mert nemcsak biztositási jogunk anyagi rendelkezései, de a magán biztositó társaságok keletkezése iránt jelenleg fennálló törvényünk (1875:XXXVII. tc.) rendelkezései is már évek óta hézagosaknak ismertettek el, s a biztositottak érdekeinek hathatósabb megoltalmazása czéljából nálunk is mielőbb feladata lesz a törvényhozásnak a biztositási jogot megalkotni, mely tárgyban, vagyis a magánbiztositó társaságok tekintetében különben az igazságügyministeriumban már törvényjavaslat is dolgoztatott ki. Ily körülmények között nem lenne helyén oly egyezmény által magunkat lekötni, mely által a külföldi biztositó társaságok fióktelepeire az alkotandó törvény rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnének.
Föntartandó volt tehát továbbra nézve is azon elv, hogy az üzlet folytatása tekintetében a külföldi társulatok fióktelepei a honi törvények- és rendeleteknek vetvék alá.
Igaz, hogy a hazai biztositó társaságok az üzlet folytatása tekintetében az államfelügyelet gyakorlása, illetőleg az osztrák regulativum intézkedései folytán ez idő szerint hátrányosabb helyzetben vannak, mert pl. mig a magyar biztositó társaságok itthon együttesen a kár- és életbiztositást (tehát a vegyes biztositást) cultiválhatják, és igy az üzleti költségeket és a koczkázatot megoszthatják, addig Ausztriában ezen cumulatio helyt nem foghat, mert ott a balesetbiztositás (mit az osztrákok a kárbiztositás fogalma alá soroznak) az életbiztositási üzlettel együtt szintén nem folytatható; de ezen hátrány is csak látszólagos, mert az osztrák társaságok sem űzhetik együttesen a vegyes biztositási ágakat; egyébként is a biztositási regulativummal nem ellenkezik az, hogy egy és ugyanazon társaság a biztositás különböző ágait gyakorolhassa, ha mindegyik biztositási ágra magát külön-külön bejegyeztetik.
Az 1878:XXII. tc. 8. §-ának második bekezdését, mely akkép szól, hogy a mennyiben valamely alap tényleges befizetésének igazolásáról van szó, a társaság főszékhelyén történt befizetés igazolása elégséges, - ezúttal elhagyandónak véltem, mert az egyenlő elbánást kimondó elvi határozaton túl ez irányban sem volt kivánatos a törvényhozás szabad rendelkezését korlátozni.
A legutóbbi időben, illetőleg főleg az új osztrák biztositási regulativum érvénybe lépte óta a magyar biztositó társaságok osztrák fióktelepei az osztrák felügyeleti hatóság által oly statisztikai anyag bemutatására is fölhivattak, mely statisztika adatai a magyar főüzlet működésének megbirálására szolgálandottak volna támpontot. Az ily adatok bemutatását hazai hatóságaink annál terhesebbnek találván, mert ennek folyományakép az osztrák felügyeleti hatóság esetleg a társaság üzleti könyveinek felmutatását is követelhetné (a mi különben eddig még nem történt) s miután ezen eljárást részemről is ellentétben lévőnek találtam a vám- és kereskedelmi szövetség szellemével, az osztrák kormánynál ezen eljárás megszüntetése, vagy legalább enyhitése iránt eljártam. Az osztrák hatóság részéről igéretet nyertem, hogy habár valamely életbiztositó társaság működésének megbirálására okvetlen az egész üzletmenet képét kell ismerni, mégis a magyar társaságok irányában a statisztikai adatok bemutatása, üzleti könyvek bemutatása tekintetében méltányos eljárást fog követni.
Mindazonáltal tekintettel arra, hogy ily eljárásnál nem igen találhatók meg mindig a méltányosság határai, de tekintettel főleg arra, hogy nálunk is hangok hallatszanak, melyek a biztositó társaságok erősebb és hatékonyabb állami ellenőrzését követelik, az osztrák kormány elvileg már is hozzájárult azon javaslatomhoz, hogy a mennyiben Magyarországban törvényileg a biztositó társaságok felett hatékonyabb felügyelet és állami ellenőrzését behozatni fog, ez esetben az osztrák és magyar felügyeleti hatóságok részéről viszonosan azon eljárás fog követtetni, hogy az egyik hatóság által eszközölt vizsgálat a másik hatóság által további felülvizsgálatnak alá nem vethető.
Az általam jelzett törvényjavaslat tehát a többször felhangzott visszásság megszüntetéséhez szintén hozzá fog járulni.
