1. § Annak, a ki vizi munkálatnál, továbbá ut- vagy vasutépitésnél dijazásért, föld-, vagy azzal kapcsolatos munka teljesitésére, mint napszámos vagy munkás szerződik, az 1898:II. törvénycikkben körülirt munkásigazolványnyal kell birnia. (34. §)
Külföldi munkásoknál a munkásigazolványt az utlevél vagy a munkás hazájabeli illetékes hatóság által kiállitott igazoló okmány pótolja.
2. § A jelen törvény 1. §-ában emlitett munkálatoknál alkalmazott napszámosokra és munkaadóikra nézve megfelelően az 1898:II. tc. 46-56. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazandók.
3. § A munkás és munkaadója közti szerződés feltételeinek megállapitása a felek szabad egyezkedésének tárgya; a törvénynyel ellenkező megállapodások azonban érvénytelenek.
4. § Minden szerződésnek, illetőleg feljegyzésnek (7. §) tartalmaznia kell;
a) a munka nemének, időtartamának vagy méretekben kifejezett mennyiségének megjelölését;
b) a munkabér megállapitását, átalányösszeg vagy az egységár szerint;
c) a szállitási költségekre, előlegekre, továbbá a munkaeszközökre, az elszállásolásra, a tüzelő-anyagra és az ivóviz-szállitásra vonatkozó megállapodásokat.
5. § Ha a munkások nem közös munkatéren, közösen teljesitendő munkára vállalkoznak, a szerződésben a munkások egyetemleges kötelezettségét megállapitani nem szabad. (32. §)
6. § A munkaadó (megbizott) szállitási költség czimén a szállitás tényleges költségének megfelelő összeget, előleg vagy kölcsön czimén pedig legfeljebb annyit adhat a munkásnak, a mennyit ez a szerződésben meghatározott munkabér mellett két hét alatt valószinüleg megkereshet. (32. §)
7. § A szerződés, ha a munka egészben vagy nagyobb részében a munkások lakhelyén teljesitendő, vagy ha a munkához tiznél kevesebb munkás alkalmaztatik, szóval is megköthető. Minden más esetben a munkaadónak a szerződés létrejöttéről s a megállapodásokról a munkásnak, illetőleg a munkások megbizottjának a megegyezés helyén, irásos feljegyzést kell átadni, vagy pedig a szerződést két tanu, vagy egy hivatalos tanu előtt irásba kell foglalni. (32. §)
A szerződés bélyeg- és illetékmentes.
8. § A szerződéskötésnél hatósági tanuként községi előljárók, törvényhatósági tisztviselők, kir. mérnökök, folyammérnöki-, kulturmérnöki- és államépitészeti hivatali és vasuti tisztviselők, s a mennyiben nem a vizi társulat által házilag foganatositott munkához fogadtatnak fel a munkások, a vizi társulatok tisztviselői szerepelhetnek.
A tanuskodásért dijat szedni tilos.
9. § Ha a felek a szerződést irásba foglalják, a tanu a szerződési okiraton igazolja azt, hogy a szerződés az ő jelenlétében a munkások előtt felolvastatott, azok anyanyelvén megmagyaráztatott, s azok által elfogadtatott s aláiratott.
Ha, a 37. § esetét kivéve, a munkásoknak nincsen munkásigazolványuk (1. §), vagy ha a tanu tudomása szerint, a munkások ugyanarra az időre más mással szerződtek volt, - a tanu a szerződésnek a fenti értelemben való aláirását megtagadni köteles.
10. § Ha a szerződési okirat két példányban állittatik ki, az egyik a munkások megbizottjának adandó át, a másik a munkaadónál (megbizott) marad. Ha azonban a szerződés csak egy példányban állittatik ki, - a munkaadó (megbizott) köteles azt, az aláirások keltétől számitott 3 nap alatt ahhoz az elsőfoku közigazgatási hatósághoz beterjeszteni, a melynek területén a munka egészben vagy nagyobb részében teljesitendő lesz. (32. §)
A hatósághoz beterjesztett okiratról a felek egy koronát kitevő másolási dij lefizetése után bélyegmentes hitelesitett másolatot kaphatnak. Az eredeti okirat hivatalos megkeresés folytán csak hatóságnak adható ki.
11. § A munkaadó (megbizott) jogosult a szerződés létrejöttét a munkás igazolványába bejegyezni; az igazolványt azonban csak a munkatér kijelölése után köteles a munkás átadni. (32. §)
12. § Ha a felek a szerződés érvényességének ideje alatt a szerződés feltételeit egyetértőleg módositani kivánják, minden tekintetben azt az eljárást kell követniök, melyet a törvény az eredeti szerződés megkötésére megszab.
13. § Ha a szerződés a munka megkezdésének időpontját nem határozta meg, köteles a munkaadó (megbizott) a munkásokat közvetlenül vagy a megbizottjukhoz intézett szó- vagy irásbeli felszólitással legalább három nappal a munkának tervbe vett megkezdése előtt a munkahelyen való megjelenésre és a szerződés teljesitésére felhivni; a munkások megjelenésekor a munkateret azonnal kijelölni; a munkát megkezdetni; intézkedésre jogosult megbizottjának nevét a munkásokkal közölni. Köteles továbbá a munkaadó a munkabért a szerződés szerinti időben és részletekben kifizetni; a szerződéses viszony megszüntével a munkásoktól átvett munkásigazolványt visszaadni, s ha abba a szerződés létrejötte feljegyeztetett, a szerződés megszüntét igazolni, s általában szerződés szerinti kötelezettségeit teljesiteni (32. §)
Ha a munkaadó kötelességét megszegné, az alkalmazandó büntetésen felül a munkásoknak okozott teljes kár és eljárási költségek megfizetésére kötelezendő.
Ha a szerződést vagy a törvény rendelkezéseit a munkaadó megbizottja szegi meg, a büntetés a megbizott ellen alkalmazandó; a kártéritési kötelezettség azonban ebben az esetben is mindenkor a munkaadót terheli, kinek visszkereseti joga megbizottja ellen érintetlen marad. (36. §)
Ha a munkásigazolvány a munkaadó (megbizott) kezén elvész, az igazolvány megszerzésének költségét a munkaadó viseli, ha pedig a szerződéses viszony megszüntekor az igazolványt, vagy annak másodlatát a munkásnak bármely okból át nem adja, mindaddig, a mig azt a munkásnak rendelkezésre nem bocsátja, a késedelem minden napjára a munka helyén abban az időben fizetett napszámbért köteles annak naponként megfizetni.
14. § A munkások kötelesek a szerződésben, vagy a munkaadónak a 13. § szerint közölt felhivásában megjelölt időben, még pedig, ha a szerződés szerint erre kötelezvék: munkaeszközeikkel és segédmunkásaikkal, a munkahelyen megjelenni, a munkatér kijelölése után a munkát megkezdeni, s általában törvényes és szerződésszerinti kötelességeiket teljesiteni. (34. §)
15. § Ha a munka elemi akadály (időjárás, árviz, belviz stb.) miatt egy huzamban három napon át meg nem kezdhető vagy nem folytatható, - és a munkaadó a szerződésben nem kötelezte magát a szünetelés idejére bizonyos élelmezési járandóság kifizetésére, vagy ellátás kiszolgáltatására, - a munkások az előleg (kölcsön) megtéritésének, vagy biztositásának kötelezettsége mellett a szerződéstől elállhatnak.
Az odaszállitás költségének megtéritésére azonban a munkások ilyen esetben nem kötelesek; de a munkaadó sem köteles a visszaszállitás költségét fedezni.
16. § Ha a munkáltatási viszonyok lényegesen megváltoztak és a munkások panaszára az elsőfoku hatóság, - mely ez ügyben végérvényesen határoz - azt találja, hogy a szerződésben meghatározott egységárak mellett a munka nem teljesithető: uj egyezkedésnek van helye. Az egységárra nézve létrejött megállapodásról a munkaadó (megbizott) köteles a munkásoknak vagy azok megbizottjának irásos feljegyzést adni. (32. §)
Ha a felek megállapodni nem tudnak: a szerződéstől mind a két fél visszaléphet, a munkások azonban a munkaadónak az általa adott szállitás költséget, előleget eltávozásuk előtt megtériteni, vagy a szerződésben meghatározott egységár szerint ledolgozni kötelesek. Ellenkező esetben a 34. § szerint büntetendők.
17. § Ha a munkabér a teljesitett munka mennyisége szerint fizettetik, a hossz- és szélességi méréseknél hiteles mérőszalagot. egyéb méréseknél pedig a megfelelő, szokásos mértéket és eszközöket kell használni. A hossz- és szélességi méretek felvétele deciméternyi, a mélységi méretek felvétele centiméternyi pontossággal eszközlendő. A felmért teljesitmény után a munkabér fillérig számitandó és fizetendő ki. (32. §)
18. § A munkaadó a munkások által okozott kárának értéke erejéig a munkás munkabérét, egyéb járandóságát és ingóságát visszatarthatja, köteles azonban kárkövetelésének megállapitása végett az eljárást a visszatartás napjától számitott három nap alatt az elsőfoku hatóságnál meginditani. (32. §)
Más jogczimen fennálló követelések fedezetére a munkaadót a visszatartás joga meg nem illeti. (32. §)
19. § A munkások munkabérét szeszes italokkal, vagy áruczikkekkel egészben, vagy részben megváltani, utalványnyal, bárczával, jegygyel fizetni, abból bárki követelésének fedezésére bármit levonni, valamint a munkásokat arra kötelezni, hogy élelmi, élvezeti, ruházati czikkeiket, eszközeiket a munkaadónál, vagy az általa kijelölt egyénnél vásárolják, végül a munkásoknak adott előleg, kölcsön, vagy szállitási költség után kamatot szedni, vagy ezek értékéről váltót venni - tilos. (32. §)
20. § Ha a munkaadó, kormányhatósági rendelkezéssel, vagy szerződési megállapodással a munkások gyógykezeltetése és ellátása tekintetében messzebb menő intézkedésekre nem köteleztetett, - a munkaadó (megbizott), köteles a munkahelyen megbetegedett munkást, akkor is, ha a szerződést vele szemben felbontotta. (22. §), legalább nyolcz napon át gyógykezeltetni és annak ellátásáról gondoskodni, és ha a betegség nyolcz napnál tovább tart, a községi előljáróságot intézkedés végett értesiteni. (32. §)
A járványos vagy ragályos megbetegedési esetek azonnal való bejelentésének kötelességét ezen § rendelkezése nem érinti.
21. § A munkásnak a szerződésből eredő követelései sem kincstári, sem községi, sem magánkövetelés czimén végrehajtás alá nem vonhatók.
A munkaadó csődjében a munkások összes követelései a tömeg tartozásának tekintendők.
22. § A 16. §-ban megjelölt eseten felül a munkaadó (megbizott) jogosult a szerződést azzal a munkással szemben felbontani, a ki a szerződés megkötése utáni időben:
a) a munkaadót (megbizottat), hozzátartozóját tettleg bántalmazza; testi épsége, élete vagy vagyona ellen büntetendő cselekményt követ el vagy ilyet megkisérel;
b) az 1898:II. tc. 65., 66. §-aiban ütköző kihágás miatt elitéltetett;
c) a munka teljesitésére betegség miatt képtelenné válik; (20. §)
d) a munkatér kijelölése után munkásigazolványának átadását és általában szerződési kötelezettségének teljesitését megtagadja.
23. § A munkás a 15., 16. §-okban megjelölt eseteken felül akkor is, jogosult a szerződés felbontására:
a) ha a munkaadó (megbizott) őt vagy hozzátartozóját tettleg bántalmazza, vagy testi épsége, élete, vagyona ellen irányuló büntetendő cselekményt követ el, vagy ilyet megkisérel;
b) ha a munka teljesitésére betegség miatt képtelenné válik;
c) ha arra az időre, melyben a szerződést kellene teljesitenie, katonai szolgálatra behivatik;
d) ha a munkaadó vele szemben a szerződés megállapodásait vagy a törvény rendelkezéseit meg nem tartja.
24. § A szerződés felbontása esetében a munkásnak a jogos levonások mellett csak a tényleg megszolgált munkabér fizetendő ki.
A 23. § a) és d) pontja esetében azonban az oda- és visszaszállitás költségein felül köteles a munkaadó annyi munkabért megfizetni, a mennyi a szerződésben megjelölt egész munkaidő vagy munkamennyiség után járt volna a munkásnak.
25. § Az a fél, a ki a szerződést a 15., 16. § illetőleg a 22., 23. § alapján felbontani akarja, köteles a másik felet, a felbontás okául felhozott eset tudomására való jutása után legfeljebb három hónap alatt szóval vagy ezen az időn belül feladott ajánlott levélben értesiteni.
A ki a szerződés teljesitését ilyen közlés nélkül szünteti meg, szerződésszegőnek tekintendő.
26. § Az a körülmény, hogy a munkaadó egy vagy több munkással szemben a szerződést felbontotta, a többi munkást a szerződés felbontására fel nem jogositja, viszont az egyes munkásokkal szemben érvényesithető bontó okok sem jogositják fel a munkaadót arra, hogy a szerződést a többi munkással szemben is felbonthassa (32., 34. §)
27. § Az a vállalkozó vagy megbizott, a ki munkások felfogadása végett valamely községben megjelenik, köteles a község előljáróságnál azonnal jelentkezni, s ha mint megbizott jár el, meghatalmazását felmutatni (33. §)
28. § A vállalkozó az egész munkának a megrendelő által való átvételéig, a munkásoknak szerződésből eredő követeléseiért közvetlenül akkor is felelős, ha a munkásokat nem ő, hanem személyzete vagy alvállalkozó alkalmazta volt.
29. § Az a vállalkozó, a ki maga, vagy a kinek intézkedésre jogosult megbizottja a jelen törvény 32. §-ának első bekezdése alapján két éven belül két izben jogerősen elitéltetett, az állami, törvényhatósági, községi és társulati munkavállalatokból a földmivelés- és a kereskedelemügyi m. kir. ministerek együttes rendelkezésével, a körülmények mérlegelésével, meghatározott időre, kizárandó.
A kizáró rendelet a hivatalos lapban és a szükséghez képest más lapban is közzéteendő.
30. § A munkahelyen a munkások élelmezése czéljából létesült alkalmi vállalat tulajdonosa (kantinos) köteles az eladásra szánt étel- és italnemüek árjegyzékét az elsőfoku iparhatósághoz az üzlet megkezdése előtt, azután pedig havonként bemutatni.
Ha az elsőfoku iparhatóság a hozzá érkezett panaszokból arról győződik meg, hogy a vállalat tulajdonosa akár a kiszolgáltatott áruk minősége, akár a követelt árak magassága által a munkások hátrányára visszaéléseket követ el s azokat a megintés daczára sem szünteti meg: köteles erről az illetékes közigazgatási bizottságnak indokolt jelentést tenni a végből, hogy ez az illetékes pénzügyigazgatóságot az italmérési engedély elvonására felhivhassa. - (1899:XXV. tc. 15. §, 3. § 2.)
31. § A mennyiben ez a törvény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az 1879:XL. tc. általános határozatai és 1898:II. tc. 68. §-ának rendelkezései a jelen törvény által megállapitott kihágási ügyekben is alkalmazandók. Az 1898:II. tc. 65., 66., 69., 70. §-ai a jelen törvény hatálya alá tartozó munkásokra és napszámosokra is kiterjednek.
32. § Kihágást követ el és 8 napig terjedhető elzárással s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó (megbizott), a ki ennek a törvénynek 17., 18., 19., 20. §-aiban foglalt rendelkezéseit, vagy tilalmait megszegi.
Kihágást követ el s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó (megbizott), a ki:
a) ennek a törvénynek 5., 6., 7., 10., 11., 13., 16., 26. §-aiban foglalt rendelkezéseit vagy tilalmait megszegi;
b) a ki a 37. § esetét kivéve, munkásigazolvány (útlevél, hatósági igazoló okmány) nélküli mulasztást alkalmaz.
33. § Kihágást követ el és 8 napig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) a munkaadónak az a megbizottja, a ki magának a munkásoktól szerződtetésükért anyagi előnyöket köt ki, vagy ilyen előnyöket elfogad.
b) a ki a munkásokat a munka minősége, a bérfeltételek, a kereseti viszonyok felől a valóságnak meg nem felelő közlések vagy alaptalan igéretekkel szándékosan megtéveszti;
c) a ki a 27. § rendelkezéseinek meg nem felel;
d) a ki más által felfogadott munkást vagy napszámost, e körülményt tudva, ugyanegy időre felfogad vagy munkaadójától elcsábit.
34. § Kihágást követ el s 8 napig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkás vagy napszámos, a ki ugyanegy időre két vagy több munkaadóhoz szerződik el. Ily esetben a munkás vagy napszámos azzal a munkaadóval szemben köteles a szerződést teljesiteni, a kivel először szerződött, a többi munkaadónak kártéritéssel tartozik, kivévén, ha azok az előző szerződésről tudva kötöttek vele szerződést.
Kihágást követ el s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkás vagy napszámos, a ki
a) munkásigazolvány (utlevél, hatósági igazoló okmány) nélkül szerződik;
b) jelen törvény 14., 16., 26. §-ainak reá vonatkozó rendelkezéseit megszegi.
35. § A kihágási eljárás ennek a törvénynek 32. §-a a), a 33. § a), b), d), továbbá a 34. § első bekezdésében és b) pontjában megállapitott kihágások esetében csak a sértett fél inditványára tehető folyamatba.
A jelen törvény alapján kirótt és beszedett pénzbüntetések az 1898:II. tc. 71. §-ában meghatározott czélra forditandók.
36. § Mindazokra az ügyekre nézve, melyek a jelen törvény szerint hatósági intézkedést igényelnek, s az ebben a törvényben megállapitott kihágások megtorlására, nemkülönben az egyénenkint 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbirálására az 1898:II. tc. 72. §-ában megjelölt hatóságok illetékesek, azzal a különbséggel, hogy a vasutépitési munkánál felmerült ügyekben harmadfokon a földmivelésügyi m. kir. ministerrel egyetértőleg a kereskedelemügyi m. kir. minister határoz.
Az 1898:II. tc. 72-76. §-aiban foglalt intézkedések a jelen törvény hatálya alá eső ügyekre is kiterjednek.
37. § A jelen törvénynek a munkásigazolványokra, továbbá a szerződéskötés alakszerüségére vonatkozó rendelkezései erőhatalom (vis major) folytán szükségessé vált halaszthatatlanul sürgős munkák idejére nem alkalmazandók.
A kereskedelemügyi m. kir. minister felhatalmaztatik arra, hogy a földmivelésügyi m. kir. ministerrel egyetértőleg, a vasutépitési munkára nézve, jelen törvény 13., 15., 19., 22., 23. és 24. §-ainak határozmányaitól eltérő rendelkezéseket állapitson meg.
38. § Ha a szerződési feltételek tekintetében a felek közt vita merül fel és a szerződésből a felek megállapodása ki nem derithető, - a hatóság döntésénél a szokást veszi irányadónak.
39. § Jelen törvény 1900. évi január hó 1-ső napján lép életbe s végrehajtásával a földmivelésügyi és a kereskedelemügyi m. kir. minister bizatik meg.
