A magyar korona országaiban a legutóbbi népszámlálások 1869-ben, 1880-ban és 1890-ben tartattak s ámbár nincsen oly törvényünk, a mely a népszámlálásnak bizonyos időközökben való ismétlését határozottan elrendelné és egyes törvényeink legfeljebb csak közvetve utalnak a népszámlálásnak megujitására, a minő például a törvényhatóságokról szóló 1886:XXI. törvénycikk, melynek 24. §-a szerint „a bizottsági tagok száma az általános népszámlálást követő esztendőben a népszámlálás eredményéhez képest 10 évről 10 évre ujra megállapitandó” - és a véderőről szóló 1889:VI. törvénycikk, melynek 14. §-a értelmében „az évi ujonczjutalék a magyar korona országai között egyfelől, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között másfelől, a népesség számaránya szerint és pedig mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel”, -: a népszámlálásnak 10 évenkinti megismétlése ugyszólván a köztudatba átment szükségszerűség gyanánt jelentkezik nálunk.
Az 1900. évre tervbe vett népszámlálás és az erről szóló törvényjavaslat tehát, a mi magát a főkérdést illeti, hogy tudniillik népszámlálás tartassék-e vagy nem, eldöntésre vagy indokolásra egyáltalában nem szorul.
A mi a népszámlálás végrehajtásánál követendő módszert illeti, mindenekelőtt megjegyezni kivánom, hogy a már két számlálásnál kipróbált és jól bevált módszert, az egyéni laprendszert, melynek lényege abban áll, hogy minden egyes jelenlevő egyénről külön számlálólap, továbbá miután a számlálást ezuttal is, mint az 1890. évi népszámlálás alkalmával történt, az épületek és lakások felvételére is kiterjeszteni óhajtom, minden épületről egy-egy gyüjtőív töltetik ki, az 1900. évi népszámlálás alkalmával is fentartani szándékozom.
A népszámlálás ezuttal is ki fog terjeszkedni mindazon demografiai jelenségekre, a melyek már az 1890. évi népszámlálásnak tárgyát képezték, kiváló gond fordittatván a népesség foglalkozásának főképen az őstermeléssel és az iparral foglalkozó néposztályoknak minél pontosabb és részletesebb feltüntetésére, különösen pedig a socialis szempontból fontossággal biró viszonyoknak és állapotoknak kideritésére.
Egyéb kisebb jelentőségű változtatásokat nem emlitve, teljesen új elemét fogja képezni az 1900. évi népszámlálásnak a kisipar körébe tartozó, azaz 20-nál kevesebb segédszemélyt foglalkoztató vagy segédet egyáltalában nem alkalmazó iparüzemek felszerelésének (alkalmazott motorok és munkagépek) és termelési viszonyainak (felhasznált nyersanyagok és félgyártmányok s előállitott félgyártmányok és kész iparczikkek) számbavétele, mely hivatva lesz a hazai kisipar terjedelméről és helyzetéről lehetőleg pontos és tüzetes képet nyujtani, kiegészitéséül azon adatgyüjtésnek, a mely az 1899. év második felében egyelőre a nagyiparra vonatkozólag foganatosittatott.
A népszámlálás kérdőpontjainak ismertetésére egyébiránt e helyen nem terjeszkedem ki részletesebben, minthogy az összeirásnál alkalmazandó kérdőivek, számlálólapok, házi gyüjtő- és községi gyüjtőivek mintái, a melyekből a népszámlálás alkalmával kideritendő összes kérdések kitünnek, a m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897:XXXV. tc. 3. §-a értelmében az e hivatal munkálatairól szerkesztett és az országgyülés elé terjesztett munkatervbe felvétettek, minek folytán nemcsak a népszámlálásból az állampolgárokra háruló adatszolgáltatási kötelezettség terjedelmére, hanem egyszersmind a kérdőpontok czélszerű megállapitására nézve is az országgyülés alkotmányos beleszólása a legnagyobb mértékben biztosittatik. Az 1897. évi XXXV. törvénycikknek egyéb fontos rendelkezései is, a melyek egyrészt az adatszolgáltatók kötelezettségének és felelősségének meghatározása, másrészt az adatszolgáltatók érdekeinek az adatok illetéktelen felhasználása ellen való megvédése által az adatgyüjtések akadálytalan végrehajtását vannak hivatva biztositani, mint kivétel nélkül minden adatgyüjtésre, úgy a népszámlálásra is alkalmazhatók lévén, ennek folytán a jelen törvényjavaslatban elég volt e tekintetben az 1897:XXXV. tc. illető §-aira hivatkozni, a minek következtében mellőzhetővé vált néhány oly szakasznak felvétele, a melyek az 1890. évi népszámlálásról szóló 1890:IX. törvénycikkben szükségesek voltak.
Áttérve a törvényjavaslat részletes indokolására, az egyes §-okhoz a következőket van szerencsém megjegyezni:
Némi csekély irálybeli különbségtől eltekintve, teljesen azonos az 1890. évi IX. tc. 1. és 2. §-ával, a mely utóbbit tartalmánál fogva indokoltnak véltem az 1. §-szal egybefoglalni.
Lényegileg azonos az 1890:IX. tc. 3. §-ával, melytől csak az 1897:XXXV. törvénycikkre való hivatkozás által tér el.
Megfelel az 1890:IX. tc. 5. §-ának, fentartván az ezen népszámlálás alkalmával és a korábbi népszámlálásoknál is követett azon elvet, hogy a számlálás végrehajtásáról a községek saját költségükön tartoznak gondoskodni. Részemről úgy a népszámlálási munkálat minél sikeresebb végrehajtása érdekében, valamint a felmerülő költségek minél igazságosabb megosztása szempontjából is czélszerűbbnek véltem volna ugyan, hogy a mint a nyomtatványok előállitása és az adatok központi feldolgozása az állam terhére esik, ugy a számlálás tulajdonképeni végrehajtása is, tekintettel a népszámlálásnak első sorban állami jellegű feladatára, az állam terhére történjék, a pénzügyi helyzetnél fogva kénytelen voltam azonban belenyugodni abba, hogy a népszámlálásnak a községekben való foganatositásából felmerülő költségek még ezúttal is a községek terhére fedeztessenek, a mi egyébiránt, tekintve, hogy a népszámlálás eredményei a községek önkormányzati czéljaira is szolgálnak, jogi szempontból kifogás alá nem is eshetik. De mivel az 1890. évi népszámlálás alkalmával sok nehézséget okozott egyes községeknek az a szűkkeblűsége, melynél fogva a számláló biztosok számára vagy egyáltalán semmi díjat sem, vagy pedig oly alacsony díjakat állapitottak meg, minek következtében alig lehetett a számlálás végrehajtására alkalmas számláló biztosokra szert tenni, másrészt viszont számos községben oly magas díjak állapittattak meg, a melyek sem az illető vidéken jogosan támasztható igényekkel, sem a községek anyagi viszonyaival nem voltak arányban és a községeknek szükségtelen nagy megterhelését okozták: az 1900. évi népszámlálásnál alkalmazandó népszámláló biztosok díjazására az 1897. évi XXXV. tc. 8. §-ának utolsóelőtti pontja alapján - azonban nemcsak a számláló biztosul alkalmazandó tanitókra, hanem a többi számláló biztosokra is kiterjedőleg - szabályzatot fogok kibocsátani, a mely a számláló biztosoknak adandó díjazás legkisebb összegét fogja megjelölni. A számláló biztosok díjminimumát megállapitó ezen szabályzat által, - a mi mellett azonban a törvényjavaslat nem zárja ki, hogy esetleg egyes községek az ő különös helyi viszonyaiknak tekintetbevételével s a belügyministernek a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg adandó beleegyezésével, illetőleg Horvát-Szlavonországokban a bán jóváhagyásával ezen legalacsonyabb díjaknál kivételesen magasabb díjakat adhassanak a számláló biztosoknak - azt remélem elérni, hogy a népszámláló biztosok díjazása az egész országban sokkal méltányosabb és igazságosabb elvek szerint fog történni, és pedig a nélkül, hogy e végből a községekre általánosságban véve nagyobb megterhelés hárulna, mint az 1890. évi népszámlálás alkalmával, sőt a községek jelentékeny részében még akkora költségek sem fognak felmerülni.
A népszámlálásból az államra eső költségekről szól.
Az 1890. évi népszámlálásnak az állam által fedezendő költségeire az 1890:IX. tc. 6. §-a 200.000 forintot állapitott meg. Ez összeg elégtelensége azonban már a népszámlálási munkálat végrehajtása előtt kitünt s tényleg az 1890. évi népszámlálásra, a népszámlálási nyomtatványok, a feldolgozási segédtáblák s a feldolgozás és a kiadványok költségeit is beleszámitva, különböző forrásokból kerek összegben 293.000 forint adatott ki. Ezen tényleg felmerült szükségletet kellett tehát alapul vennem, melylyel szemben az 1900. évi népszámlálás költségeinek 740.000 koronában való megállapitása, tekintettel arra, hogy ezen összegből mintegy 100.000 koronát a népszámlálással kapcsolatban végrehajtandó iparstatisztikai munkálat köt le, úgy, hogy a tulajdonképeni népszámlálási munkálatra csak 640.000 korona jut, inkább alacsonynak, mint magasnak mondható.
Az 1890. évi népszámlálás alkalmával felmerült tényleges kiadásokkal egybevetve, az előirányzatnak ezen emelése ugyanis jelentékenyen alatta marad a népesség számában várható gyarapodásnak, jóllehet a költségeknek még a népesség számbeli emelkedését is meghaladó nagyob arányú emelése is indokolt volna, mivel egyrészt az 1900. évi népszámlálás az iparos népesség személyi és socialis viszonyainak tüzetesebb kideritésére és az iparüzemek felszerelésének és termelési viszonyainak tüzetesebb kideritésére és az iparüzemek felszerelésének és termelési viszonyainak számbavételére szolgáló kérdéseken felül még néhány más oly kérdésre is ki fog terjeszkedni, a melyek az 1890. évi népszámlálásnak tárgyát nem képezték s mivel másrészt az egész népszámlálási anyagot sokkal bővebben és részletesebben s különösen a socialis viszonyok szempontjából minél tanulságosabban szándékozom feldolgoztatni, a mi természetesen a feldolgozási költségek növekedését fogja maga után vonni. Hogy pedig mindezek daczára a népszámlálási költségeknek 740.000 koronában való előirányzását realisnak és a megszavazandó hitelt betarthatónak vélem, e reményemet a statisztikai munkálatoknál időközben szerzett ujabb tapasztalatokra, főképen pedig a fejlettebb feldolgozási technika és a feldolgozásnál a szakmánymunka fokozottabb mértékben való alkalmazása folytán várható jelentékeny megtakaritásokra alapitom.
A szóban forgó kiadások a pénztári készletekből fedeztetni s az évenként felmerülő szükséglethez képest a kereskedelemügyi tárcza illető évi átmeneti kiadásainál elszámoltatni fognak.
Az érintett kiadások előreláthatólag az 1900., 1901. és 1902. években fognak felmerülni, de miután az egyes évek szükséglete előre pontosan meg nem állapitható, ennélfogva a hitelnek az egyes évekre felosztását a törvényjavaslatban mellőznöm kellett.
Tartalmazza a m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897:XXXV. t.-cz mindazon §-aira való hivatkozást, a melyeknek hatálya a népszámlálási munkálatra is kiterjesztendő volna s mely hivatkozás folytán egyszersmind az 1890. évi IX. tc. 4., 7. és 8. §-aiban foglalt rendelkezéseknek a jelen törvényjavaslatba való felvétele szükségtelenné vált.
A végrehajtási záradékot tartalmazza.
