Az osztrák-magyar monarchia két államának egymáshoz való kölcsönös viszonyában a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és dijak körül felmerülő kérdések szabályozása végett egyrészről a magyar korona országainak pénzügyministere, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között létrejött megállapodások, a magyar országgyülés által elfogadtatván: az erre vonatkozó egyezmény és pótegyezmény Ő császári és apostoli királyi Felsége szentesitésének hozzájárultával az ország törvényei közé iktattatnak és azok végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
Az egyezmény szövege a következő:
mely egyrészről a magyar korona országainak pénzügyministere, s másrészről a birodalmi tanácsban képviselet királyságok és országok pénzügyministere között
a bélyeg- és közvetlen illetékek, a fogyasztási bélyeg és dijak iránt köttetett:
1. § Az okiratok, jogügyletek és segédiratok rendszerint (4., 16. és 17. §) ott vonandók illetékezés alá, a hol először állt be az a körülmény, mely az illeték vagy a magasabb illeték fizetésének kötelezettségét megállapitja.
2. § Ehhez képest azoktól az okiratoktól és segédiratoktól, a melyeknél az illeték vagy bélyegjegyek használata által, vagy az okirat kiállitása előtt közvetlenül rovatik le, a kiállitáskor már esedékes illeték ott rovandó le, hol az okirat vagy segédirat kiállittatik.
Ha az okiratot vagy segédiratot több személy különböző helyén irta alá, a kiállitás helyének az a hely tekintetik, a hol a bélyegköteles kiállitók egyike az okiratot vagy segédiratot először irta alá, és pedig akkor is, ha az utólagos jóváhagyás vagy megerősités fentartatott.
3. § Azoktól az okiratoktól és jogügyletektől, a melyekre nézve hivatalos illetékkiszabásnak van helye, az illeték ott rovandó le, a hol a jogügylet megköttetett.
Ha a jogügylet okirati megkötése több szerződő fél aláirásától van feltételezve, és ez az aláirás különböző helyeken történik, az illetékkiszabást és befizetést ott kell teljesiteni, a hol a kiállitók részéről a jogügylet megkötéséhez szükséges utolsó aláirás az okiratra vezettetik.
Ha ily okiratban az utólagos jóváhagyás vagy megerősités kifejezetten fentartatott, vagy ha ez a szerződő felek egyikénél a jogügylet önálló megköthetése tekintetében hiányzó személyes képesség miatt megkivántatik, az illeték kiszabása és befizetése abban az államban eszközlendő, a melyben a jogügylet jóváhagyása vagy megerősitése bekövetkezett.
Ha azonban a jogügylet megkötése valamely cs. és kir. közös ministerium jóváhagyásától vagy függővé téve, az illeték azt az államot illeti meg, a melyben az okirat a jelen szakasz első és második bekezdése értelmében kiállittatott.
4. § Az 1-3. §-okban felállitott szabályok alól a következő esetekben van kivételnek helye:
a) valamely állami, községi vagy más nyilvános pénztár által - ideértve a cs. és kir. hadsereg és haditengerészet pénztárait is - kifizetett pénzösszegről kiállitott vétbizonyitvány után az illeték rendszerint annak az államnak a javára rovandó le, a melyben ez a pénztár fekszik; ellenben a cs. és kir. közös ministeriumok pénztárainál (közös központi pénztár, a közös külügyministeriumnak, hadügyministeriumnak és haditengerészetnek fizető hivatalai, a közös legfelsőbb számvevőszék pénztára) kifizetett pénzösszegekről szóló nyugták után az 1-3. §-okban foglalt szabályok szerint rovandó le az illeték;
b) a két állam egyikében fekvő valamely ingatlan tulajdonjogának, haszonélvezeti vagy használati szolgalmának, okirat kiállitása mellett vagy e nélkül való átruházása után járó százalékos illeték, abban az államban szabandó ki és rovandó le, a melyben az ingatlanok fekszenek.
Ingatlanoknak csere utján való átruházásánál az illeték mindegyik államot a saját területén fekvő ingatlanok teljes értéke után illetik meg;
c) a vasuti és gőzhajózási vállalatok személy- és málhajegyei után járó illetékek, tekintet nélkül az úttávolságra, a melyre vonatkoznak, annak az államnak a javára rovandók le, a melyben a személy- és málhajegyek kiadatnak vagy kiállittatnak, ha pedig a jegyek kiállitása vagy kiadása mellőztetik, a melyben a személyek vagy málhák felvétetnek;
d) a biztositási és társulati ellátási intézetek által különleges törvényintézkedés alapján készpénzben fizetendő illetékek annak az államnak a javára rovandók le, a melyben az intézet vagy társaság székhelye van; ha azonban az intézet vagy társaság a másik állam területén fióküzlettel vagy ügynökséggel bir, a fióküzlet vagy ügynökség által megkötött vagy közvetitett ügyletek után az illetékek, tekintet nélkül arra, hogy a fióküzlet vagy ügynökség az ügyletek végleges és önálló megkötésére jogositva van-e vagy sem, annak az államnak a javára és az abban érvényes törvények mérvéhez képest mutatandók ki és rovandók le, a melyben a fióküzlet vagy ügynökség székhelye van.
Oly társulatok és intézetek alkalmazottjainak nyugdij- vagy nyugbér (ellátási) intézetei, melyek alapszabályaik szerint a két államnak nem csupán egyikében, hanem mindkét államban egyaránt birnak székhelylyel, valamint az oly közlekedési vállalatok nyugdijintézetei, a melyek forgalmi üzeme mindkét állam területére kiterjed, kötelesek a jelen pont első bekezdésében emlitett illetékeket a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban lakó tagok részéről a cs. kir. osztrák államkincstár javára az osztrák állam területén érvényes törvények szerint, - a magyar korona országaiban lakó tagok részéről pedig a magyar kir. államkincstár javára a magyar állam területén érvényes törvények szerint kimutatni és befizetni. A nyugdijintézet azon tagjait illetőleg, a kik a két állam területén kivül laknak, ezekre az illetékekre annak az államnak van igénye, a melyben az intézet pénzügyi szolgálata elláttatik.
e) a különleges törvényes intézkedések alapján közvetlenül lerovandó egyéb illetékek annak az államnak a javára mutatandók ki és fizetendők, a melynek területén az illetékköteles fél lakhelye van.
Társulatoknál, egyleteknél, testületeknél és intézeteknél a székhely tekintetik a lakhelynek.
Ha azonban a két állam egyikében törvényesen megalakult valamely részvénytársaság (részvényekre alakult betéti társaság) vagy közkereseti és gazdasági szövetkezet a másik állam területén fiókteleppel bir, az ennek a fióktelepnek közvetlen üzletére vonatkozólag különleges törvényes intézkedése alapján készpénzben lerovandó illetékek, annak az államnak a javára mutatandók ki és fizetendők, a melynek területén a fióktelep székhelye van, és pedig az ebben az államban érvényes törvények mérvéhez képest.
Ha valamely részvénytársaság (részvényekre alakult betéti társaság) az egyik államban oly czéllal alapittatik, hogy közvetlen üzleti működését kizárólag a másik állam területén folytassa, ez esetben a részvénytársaság a szelvényi bélyegilletéket is ez utóbbi állam javára és az abban érvényes törvény mérvéhez képest tartozik kimutatni és befizetni.
5. § A halálesetre szóló vagyonátruházások után járó illetékek tekintetében a következő határozatok érvényesek:
a) Az ily átruházások után járó illetékek, a mennyiben ingatlanok tulajdonjogára, haszonélvezetére vagy használatára, továbbá oly ingó dolgokra vonatkoznak, a melyek hitbizományi vagy hűbériségi kötelék alá tartoznak, vagy pedig más indokból bizonyos meghatározott czélra szolgáló rendeltetésüknél fogva nyilvános kezelés vagy felügyelet alatt állanak, abban az államban szabandók ki és rovandók le, a melyben az ingatlanok fekszenek, illetőleg a melyben az emlitett ingó dolgok kezelésére vagy felügyeletére hivatott hatóság székhelye van;
b) az egyéb ingó hagyaték után az illeték azt az államot illeti meg, a melynek állampolgára volt az örökhagyó. Ha azonban az örökhagyó mindkét államban birta az állampolgári jogot, az illetékre az az állam jogosult, a melynek területén az örökhagyó születési helye van, illetőleg, ha az örökhagyó külföldön született, a mely államban az örökhagyó elhalálozott. Ha az elhalálozás is a külföldön következett be, a szabad rendelkezés alatt álló ingó hagyaték után járó illeték a két államot fele-felerészben illeti meg.
Ezek a határozatok a hadsereghez tartozó örökhagyóra nézve is mérvadók.
6. § A részben az egyik, részben a másik állam területén létező hagyatéki vagyon terhei tekintetében a következő szabályok irányadók:
a) azok a tartozások, a melyek a hagyaték bizonyos tárgyát kizárólag és olykép terhelik, hogy a hagyaték többi része értük nem szavatol, az illeték kiszabásánál a hagyatéknak csakis annál a részénél vehetők tekintetbe, a melyhez a megterhelt tárgy tartozik;
b) azok a tartozások, a melyek az egész hagyatékot terhelik, akár biztositvák a hagyaték egyes tárgyaira, akár nem, első sorban az ingó hagyatékból vonandók le. Ha ettől az ingó hagyatéktól mindkét állam javára jár valamely illeték (5. §) és a terhek az ingó hagyatékot ki nem meritik, ezek felosztása az ingó hagyatékban való kölcsönös részesedés arányában eszközlendő;
c) ha a tartozások az azokkal terhelt ingó hagyatékból nem fedeztehetők, a fedezetlen rész a b) pontban megjelölt arány szerint az ingatlan hagyaték terhére veendő számba;
d) a b) és c) pontok értelmében eszközlendő felosztásnál azonban az egyes résztömegek csak abban az összegben veendők számitásba, a mely az ezeken az egyes résztömegeken az a) pont értelmében kizárólag fekvő különleges terhek levonása után fenmarad, a mennyire ugyanis ezeket a terheket az általános terhekkel szemben az elsőbbség megilletné.
7. § Élők közti oly vagyonátruházásoknál, melyek a fennálló törvények értelmében ugyanazon illeték alá esnek, mint a halálesetre szóló vagyonátruházások, (pl. vagyonátadások szülőkről gyermekekre, hozományok és kelengyék okirati megállapitása) arra nézve, hogy a bélyegjegyekben vagy közvetlenül lerovandó illetékek melyik államot illessék meg, az 1-4. §-ban foglalt határozatok irányadók.
8. § Az ingó vagyontól járó illetékegyenérték azt az államot illeti, a melynek területén az illetékköteles fél lakhelye van. Társaságoknál, egyleteknél és intézeteknél a székhely tekintendő lakhelyül. Az ingatlan vagyontól járó illetékegyenérték azt az államot illeti, a melyben az ingatlanok fekszenek.
9. § A beadványok, mellékletek és felzetmásolatok után járó illetékek rendszerint azt az államot illetik, a melynek területén azok legelőbb benyujtattak.
Ez a szabály akkor is alkalmazható, ha a beadványt, mellékletet vagy felzetmásolatot az a hatóság, a melynél benyujtatott, a másik állam területén levő valamely személyhez, hivatalhoz vagy intézethez hivatalból átteszi vagy átküldi, ha ugyanis a fennálló szabályok értelmében a közvetlen benyujtás helyett ily közvetett benyujtásnak van helye.
10. § Az Ő Felségéhez és a közös hatóságokhoz (közös ministeriumok, közös főszámvevőszék, katonai hatóságok, konzulátusok, követségek és más közös intézetek) benyujtott beadványok, valamint ezek mellékletei és felzetmásolatai annak az államnak a bélyegjegyeivel látandók el, a melynek területén a folyamodó fél tartózkodik.
11. § Ha a beadvány egyszersmind okiratként is illeték alá esik, az 1-4. §-okban foglalt határozatok alkalmazandók.
Ily esetben azonban úgy kell eljárni, mintha az okiratnak tekintendő beadványok, a mennyiben ezek a 9. § alá esnek, azon a helyen a hol benyujtattak, a mennyiben pedig a 10. §-ban emlitett beadványokhoz tartoznak, azon a helyen, a hol a küldő fél lakik, irattak volna alá.
12. § A bejegyzési illeték azt az államot illeti, a melyben a bejegyzésre szolgáló nyilvánkönyvek vezettetnek.
Azon egy, habár részben meg is szünt jognak több ingatlanra való bejegyzése, annak ugyanazon tulajdonos egyik ingatlanáról valamely más ingatlanára való átkebelezése, végre pedig a több ingatlanra bekebelezett jogra vonatkozó kezességnek az egyes ingatlanokra való felosztása (az egyetemleges zálogjog megszüntetése) esetében igényelhető illetékmentesség azokra az esetekre szorittatik, midőn a zálogjog tárgyául szolgáló ingatlanok ugyanazon államban fekszenek.
13. § A hivatalos kiadványok (másolatok, láttamozások, honossági bizonyitványok, utazási okmányok, jegyzőkönyvek, itéletek, képesitési okmányok, másodlatok, nyilván-könyvekből való kivonatok, bizonyitványok és más hivatalos kiadványok) után járó illeték rendszerint (14. és 15. §-ok) azt az államot illeti, a melyben azok kiállittatnak.
14. § Ha a hivatalos kiadvány egyuttal mint okirat is illeték alá esik, az 1-4. §-okban foglalt határozatok mérvadók.
15. § Ha azonban az itéletben valamely ingatlan tulajdonjoga, haszonélvezete vagy használata itéltetik meg és az itélet a vagyonátruházások után járó általános illeték alá esik, ez az illeték feltétlenül azt az államot illeti, a melyben az ingatlan fekszik.
16. § A kereskedelmi- és iparkönyvek és az ezekhez hasonló feljegyzések után az illeték azt az államot illeti, a melyben azok vezettetnek.
17. § Az Ő Felsége személye körüli m. kir. ministeriumnál szolgálatban álló hivatalnokok- és alkalmazottaknak járó járandóságai felől kiállitott nyugták, az ehhez a ministeriumhoz benyujtott beadványok, valamint ezek mellékletei és felzetmásolatai, végre ennek a ministeriumnak hivatalos kiadványai után a magyar állam javára jár az illeték.
18. § Oly intézetek és társulatok tekintetében, melyek alapszabályaik szerint a két államnak nem csupán az egyikében, hanem mindkét államban egyaránt bírnak székhelylyel, az az alapelv irányadó, hogy a különleges törvény-intézkedés alapján közvetlenül lerovandó illetékek, valamint az ingó vagyontól járó illetékegyenérték, a két pénzügyi kormányzat által esetről-esetre megállapitandó és rendeleti úton kijelölendő felosztási kulcs szerint, mindkét államot illetik meg.
Egyuttal arra az esetre, ha oly közlekedési vállalatoknál, melyek forgalmi üzeme mindkét állam területére kiterjed, azok szervezetének alapját érintő változások következnének be, nevezetesen a vagyonkezelés kettéválasztásának esetére, a két pénzügyi kormányzatnak a jelen szakasz első bekezdésében emlitett illetékek lerovása tekintetében hasonlólag külön megállapodásra kell jutni és rendeleti uton megfelelően intézkedni.
19. § Mindkét államban külön bélyegjegyek (ürlapok) lesznek érvényben, melyek, a mennyire a jelen egyezmény ellenkező intézkedést nem tartalmaz, csak az illető állam területén belül használhatók. A bélyegköteles okiratok és irományok ehhez képest rendszerint csakis annak az államnak bélyegjegyeivel látandók el, a melyet az első fejezet értelmében a bélyegilleték megilleti. Ha az ily okiratokon és irományokon a másik állam bélyegjegyei használtatnak fel, ezek nem létezőknek fognak tekintetni.
20. § Jogügyletek, melyek mindkét államban fekvő több rendbeli ingatlanok tulajdonjogának, haszonélvezetének vagy használatának átruházására vonatkoznak, a törvényes határidőn belül és a törvény által előirt módon jelentendők be, még pedig: vagy az illeték kiszabásával megbizott annál a hivatalnál, melynek föld- vagy házadó kataszterében az átruházott ingatlanok egyike bejegyezve van, vagy (a mennyiben az ingatlan ily adó alá nem esik) a melynek területén az ingatlanok valamelyikének nyilván-könyveit vezető biróság székhelyén van, vagy végre (a mennyiben az ingatlan sem a kataszterben, sem valamely nyilván-könyvben bevezetve nem volna) a melynek kerületében az ingatlan fekszik.
21. § Az ingatlanok átruházására meghatározott illeték alá eső birósági itéletek, ha az ingatlanok nem abban az államban fekszenek, a melyben a biróság székhelye van, hasonlólag a 20. § értelmében illetékes hivatalnál jelentendők be az illeték kiszabása végett.
22. § Azokról a hagyatékokról, a melyek után az illeték mindkét államot megilleti, mindkét államnak az illeték kiszabásával megbizott illetékes hivatalainál elkülönitett hagyatéki kimutatás terjesztendő be.
Mindegyik kimutatásnak azt az összes hagyatékot kell magában foglalnia, melytől az egyik vagy a másik államban illeték jár, s abban egyszersmind az is kitüntetendő, hogy a cselekvő és szenvedő állagból mennyi esik az egyik, és mennyi a másik államra.
23. § Ez a hagyatéki kimutatás, a mennyiben a hagyaték illető részére nézve birói eljárásnak van helye, a kiszabással megbizott annál a hivatalnál terjesztendő be, a melynek kerületében a hagyatéki biróság székhelye van.
24. § Ezt az esetet kivéve, a hagyatéki kimutatás arról az ingatlan vagyonról, továbbá arról a lekötött ingó vagyonról (5. § a), mely abban az államban fekszik, a melynek az örökhagyó kizárólagosan állampolgára volt, végre a szabad rendelkezés alá eső ingó vagyonról (5. § b) annál a kiszabásra rendelt hivatalnál nyujtandó be, a melynek kerületében az örökhagyó utolsó lakhelye volt, ha ugyanez a lakhely annak az államnak a területén van, mely az illetékre jogosult. Ellenkező esetben a jelzett vagyonra vonatkozó hagyatéki kimutatás a kiszabásra rendelt annál a hivatalnál terjesztendő be, a melynél a 20. § értelmében valamely ingatlanra vonatkozó jogügylet bejelentendő volna, vagy a melynek kerületében a lekötött ingó vagyon (5. § a) kezeltetik. Ha ilykép több hivatal volna a kiszabásra illetékes, az illetékköteles félnek szabad választása van arra nézve, hogy a kiszabásra illetékes hivatalok közül - a többiek értesitése mellett, - melyik hivatalnál terjessze be a hagyatéki kimutatást.
Ha a hagyatékhoz sem ingatlan, sem lekötött ingó vagyon nem tartozik, és ha az örökhagyó lakhelye az illetékre jogosult állam területén kivül volt, a hagyatéki kimutatás, a mennyiben az illeték a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat illeti, a bécsi központi dij- és illeték-kiszabási hivatalhoz, a mennyiben pedig az illeték a magyar korona országait illeti, a budapesti központi dij- és illetékkiszabási hivatalhoz terjesztendő be.
25. § Arra az illetékköteles ingatlan vagyonra és szabad rendelkezés alatt nem álló ingó vagyonra vonatkozólag (5. § a), a mely nem fekszik abban az államban, a melynek kizárólag volt honpolgára az örökhagyó, a hagyatéki kimutatások a kiszabásra rendelt annál a hivatalnál nyujtandók be, a melynél a 20. § értelmében ingatlanokra vonatkozó valamely jogügylet bejelentendő lett volna, vagy a melynek kerületében a szabad rendelkezés alatt nem álló ingó vagyon kezeltetik. Ha ilykép a kiszabásra több hivatal volna illetékes, az illetékköteles félnek szabad választási joga van arra nézve, hogy a kiszabásra illetékes hivatalok közül - a többiek értesitése mellett, melyik hivatalnál terjeszsze be a hagyatéki kimutatást.
26. § A magánvasuti vállalatok által megszerzett ingatlanok után járó illetékek, ha az ingatlanok nem fekszenek abban az államban, a melynek területén a vállalat igazgatóságának székhelye van, annak az államnak, a melyben az ingatlanok fekszenek, esetről-esetre meghatározandó vagy rendeleti uton megjelölendő valamely kiszabási hivatalánál szabandók ki és rovandók le, és ugyanott eszközlendő a szabályszerü bejelentés is.
27. § Okiratok, melyek az egyik államban kiállittattak, és oly minőségüek, hogy a mennyiben a másik államban állittattak volna ki, ugyanott illeték alá esnének (1-3. §) rendszerint a másik állam területére történt átvitelüket követő 14 nap alatt, vagy e határidő letelte előtt is, mielőtt hivatalos használatba vétetnének vagy az általuk elvállalt kötelezettség teljesittetnék, vagy az okirat alapján valamely más jogcselekmény foganatosíttatnék, az ebben az államban érvényes törvények mérvéhez képest ugyanott vonandók illetékezés alá.
Oly okiratoktól ellenben, a melyek abban az államban, a hol kiállittattak, annak törvényei szerint szabályszerü illetékezés alá vonattak, vagy a melyek ugyanezen törvények szerint, illetékmentességet élveznek, a másik államba történő átvitelük esetében, a mennyiben ott csupán állandó bélyegilleték alá esnének, további illeték nem követelhető.
Az okiratokhoz tartoznak a 11. és 14. §-ban emlitett irományok is.
A kiállitás helyén érvényes törvények szerint szabályszerüen illeték alá vont, vagy attól mentesitett okiratnak a kiállitója, az okiratnak a másik államba történt átvitele esetében, az okirattól az utóbbi állam törvényei szerint járó illeték fizetésére nem kötelezhető.
28. § Az előző § értelmében eszközlendő illetékezésnél a hazai törvények alapján teljesitendő szolgáltatásból levonandó az az összeg, mely az 1-3. §-hoz képest, annak az államnak a javára, a hol az okirat kiállittatott, bélyegjegyekben vagy készpénzben igazoltan szabályszerüleg lerovatott.
29. § Ha oly okiratról van szó, a mely után az illeték közvetlenül róható le, és a mely a 27. §-ban emlitett időpont letelte előtt annak az államnak, a melynek területén az okirat kiállittatott, a kiszabásra rendelt valamely hivatalánál kiszabás végett már bejelentetett, - a félnek jogában áll abban az esetben, ha a pótkiszabásnál (27. §) a beszámitásnak a 28. §-ban megállapitott feltétele nem forgott fenn és ehhez képest a teljes illeték kirovatott és beszedetett, a 28. § alapján kiszabott illetékből utólag azt az összeget levonásba hozatni és visszakövetelni, a mely kisebb abban az államban, hol az okirat kiállittatott, egyszeres illeték fejében bebizonyithatólag lefizettetett.
Ez a visszakövetelési jog azonban a visszatéritendő illeték befizetése után csakis három éven belül érvényesithető.
30. § Oly okiratoknál, a melyektől az illeték bélyegjegyek használata által rovandó le, a 27. és 28. § értelmében teljesitendő illetéklerovás akként történt, hogy oly értékü bélyegjegyek, melyek a kiállitásnál szabályszerüen felhasznált bélyegjegyek, illetőleg az okirat kiállitása előtt készpénzben lerótt bélyegilleték levonása után fenmaradó törvényes illetéknek megfelelnek, az okiratra felragasztatnak és az arra hivatott közegek által hivatalosan felülbélyegeztetnek.
31. § A hivatalos kiszabás alá eső okiratokra nézve a 27. és 28. §-ban előirt illetékkiszabást, az általános szabályok szerint a kiszabásra illetékes hivatalnál 14 nap alatt (27. §) eszközlendő bejelentés alapján kell foganatosittatni.
32. § Ha két állam területén kivül kiállitott valamely okirat az egyik állam területén át a másik államba behozatik, az utóbbiban eszközlendő illetékezésnél az az összeg levonásba hozandó, mely a másik államban bélyegjegyekben vagy készpénzben szabályszerüleg beigazoltan lerovatott.
33. § A 27-32. § rendelkezései, a 4. § a) pontjában emlitett okiratoknál, továbbá a 4. §-ban megjelölt azoknál az okiratoknál, melyektől az illeték különleges törvényintézkedés alapján közvetlenül rovandó le, végre a 17. §-ban emlitett vétbizonyitványoknál, nem alkalmazhatók.
34. § Az előbbi 27. és következő §-oknak rendelkezései, az egyik államban kiállitott és a másik államba átvitt bizonyitványoknál is megfelelő alkalmazást nyernek.
Az egyik államban kiállitott hivatalos kiadvány, - a mennyiben ez másik államban hivatalos használatba vétetnék, - csakis ez utóbbi állam törvényei szerint járó mellékleti bélyegilleték alá esik, de e mellett a 28. § is megfelelően alkalmazandó.
35. § Ha kereskedelmi és iparkönyvek az egyik államból a másikba átvitetnek és ott tovább vezettetnek, az utóbbi államban eszközlendő illetékezésnél nem számittatik be az az összeg, a mely a másik államban illeték fejében lerovatott.
36. § A bélyeg és illetéki szabályok tekintetében a két állam egyikében valamely meghatározott fizikai vagy jogi személynek a törvény alól kivételkép jogérvényesen más biztositott, vagy a két állam közt létesült megállapodás alapján jövőben biztositandó kedvezmények, a mennyiben azok kifejezetten nem bizonyos helyhez kötvék, és nem vonatkoznak az ingatlanok tulajdonjogának, haszonélvezetének vagy használatának átruházására vagy törvénykezési és bejegyzési illetékekre, a másik államban is hatályosak.
37. § A személy minőségéhez képest igényelhető általános mentességek azoknak a személyeknek is megadandók, a kik nem honpolgárai annak az államnak, a melyben a mentesség igénybe vétetik, úgy hogy az egyik államhoz tartozó személyek, hatóságok, intézetek stb. az őket megillető mentességek tekintetében a másik államban is ugyanazon elbánás alá esnek, mint az ebben az államban hasonló viszonyok közt levő személyek, hatóságok, intézetek stb.
38. § A jogügyletek bejelentésére vagy valamely más cselekmény teljesitésére vonatkozólag a bélyeg- és illetékszabályokban előirt határidők nem szenvednek változást az által, hogy az arra kötelezett személynek lakhelye nem abban az államban, a hol a bejelentés eszközlendő vagy a cselekmény teljesitendő, hanem a másik államban van.
39. § A játékkártyák és naptárak után járó illetékekre vonatkozó törvényhozás, az adóztatás mérvét és lerovás módját illetőleg, mindkét államban ugyanazon alapra fektetendő.
40. § Alapelvül szolgál, hogy a 39. §-ban megjelölt tárgyak tekintetében az adóztatás annak az államnak a javára eszközlendő, a melynek területén a tárgyak készittetnek vagy a hová a külföldről behozatnak, továbbá pedig, hogy azoknak a másik államba való átvitele esetén, további adóztatásnak nincsen helye.
41. § Ha valamely dij kirovásánál a más korábban fizetett dij figyelembe veendő, ennél úgy mint eddigelé, ezentul sem tesz különbséget az, vajjon a korábbi dij az egyik vagy a másik államban rovatott-e le.
42. § A dij alóli mentesség tekintetében, különösen az őrzési dijakat illetőleg, a 37. §-ban foglalt intézkedések megfelelően alkalmazandók.
43. § A két állam a jelen egyezmény tárgyára vonatkozólag az egymáshoz való viszonyában nem tekinthető külföldnek.
44. § A két pénzügyi kormányzat köteles egymást jövedéki kihágások feljelentése, leletek felvétele által és a czélnak megfelelő minden más módon támogatni.
Az egyik államot megillető illeték-hátralékok, a másik államban az ennek saját illetékei tekintetében előirt módon biztosithatók és behajthatók.
45. § Ezeknek a szabályoknak a felek vagy a hatóságok részéről való megszegése az általános, és különösen az illetéki törvények büntető határozatai alá esik.
46. § Ez az egyezmény a monarchia két állama közt a bélyegek, illetékek és dijak tekintetében 1868-ban kötött egyezmény helyébe lép és a két pénzügyi kormányzat által rendeleti uton megállapitandó időponttól érvényes.
Mindkét félnek jogában áll az egyezménytől egy évi felmondás után visszaléphetni.
47. § A jelen egyezmény határozmányai, a monarchia két államának Bosznia és Herczegovinához való kölcsönös viszonyában - a teljes viszonosság alkalmazásának feltétele alatt - azzal a kiegészitéssel nyernek megfelelő alkalmazást, hogy a Bosznia és Herczegovina kormányzatával megbizott közös pénzügyministeriumnál szolgálatban levő bosznia-herczegovini hivatalnokok - és alkalmazottaknak járandóságai felől kiállitott nyugták, az ezen ministeriumhoz mint Bosznia és Herczegovina kormányzatához benyujtott beadványok, valamint ezek mellékletei és felzetmásolatai, végre ennek a ministeriumnak a jelzett hatáskörében keletkező hivatalos kiadványai után járó bélyegilletékek Bosznia és Herczegovina kormányzatát illetik meg.
Budapesten,/Bécsben, 1896. évi deczember 26-án.
Lukács s. k.
Bilinski s. k.
A pótegyezmény szövege a következő:
az egyezményhez, mely egyrészről a magyar korona országainak pénzügyministere, s másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között
a bélyeg- és közvetlen illetékek, a fogyasztási bélyeg és dijak iránt 1896. évi deczember hó 26-án
köttetett.
Az 1896. évi deczember hó 26-án kötött egyezmény 39. és 40. §-ai megváltoztatnak és következőkép fognak hangzani:
39. § A játékkártyák után járó illetékekre vonatkozó törvényhozás, az adóztatás mérvét és lerovás módját illetőleg, mindkét államban ugyanazon alapra fektetendő.
40. § Alapelvül szolgál, hogy a játékkártyák megadóztatása annak az államnak a javára eszközlendő, a melynek területén a tárgyak készittetnek vagy a hová a külföldről behozatnak, továbbá pedig, hogy azoknak a másik államba való átvitele esetén, további adóztatásnak nincsen helye.
Ez az alapelv egyelőre a naptárbélyeget illetőleg is érvényes. A mennyiben azonban a két államban a naptárak megadózatására vonatkozó törvényes rendelkezésekre nézve idővel netán különbség merülne fel, az esetben mindegyik állam jogositva lesz a másik állam területén megjelenő s onnét áthozott naptárak megadóztatása tekintetében megfelelő intézkedéseket tenni.
Budapesten,/Bécsben, 1898. évi április hó 20-án.
Lukács s. k.
Dr. J. Kaizl. s. k.
