1. § Állami kedvezményeken részesittetnek:
1. A technika fejlődése szerint berendezett azon gyárak, a melyek a magyar szent korona országaiban a jelen törvény hatályba lépte előtt gyárilag elő nem állitott iparczikkeket készitenek.
2. A technika fejlődése szerint berendezett következő, ezentul felállitandó gyárak, és pedig:
a) azon gyárak, melyekben porczellán, kőedény, tüzálló tégla, táblaüveg, tükörüveg és palaczküveg állittatik elő, valamint azon ipartelepek, melyeken a technika fejlődésének megfelelő gépberendezés mellett márványfejtéssel és márvány-megmunkálással foglalkoznak;
b) fémlemez-hengerművek (a vaslemez-hengerművek kivételével), fémcsöveket (az öntött vascsövek kivételével), fémdrótokat, drótszögeket, czinkárukat, tűárukat, szerszámokat, ajtó- és ablakfelszerelési czikkeket, fegyvereket, szerszámgépeket és ipari anyagmegmunkáló gépeket előállitó gyárak; lámpaáru-, fémdiszáru-, csavar- és kovácsolható öntött vasárukat előállitó gyárak;
c) műszer-, tanszer-, óra-, gyermekjátékáru-, zongora- és harmoniumgyárak;
d) papir-, papiranyag-, cellulose- és tapétagyárak;
e) vegyi készitményeket előállitó gyárak (a sörfőzdék, a répaczukorgyárak és az ipari szeszfőzdék kivételével), kaucsukáru- és gyertyagyárak;
f) selyemfejtő-, selyemsodró-, selyemfonó-, selyemszövő- és selyemfestőgyárak; gyapjumosó-, gyapjufonó- és gyapjuszövő-gyárak; pamutfonó- és pamutszövő-gyárak; lenkikészitő-telepek, lenfonó- és lenszövő-gyárak; kenderkikészitő-telepek, kenderfonal és kenderszövő-gyárak; fonal- és szövetfehéritő és festő-gyárak, szövetkikészitő-telepek (a szinnyomás kivételével), kötő- és kötőszövő-, csipke-áru, himző-, nemez-, paszomán- és zsinór-gyárak;
g) azon bányászati vállalatok, a melyek fémeket lugzás, foncsorozás vagy villamosság alkalmazása mellett termelnek; továbbá briquette-gyárak, amennyiben hazai anyagot dolgoznak fel;
h) műtrágya-, maláta-, dextrin-, burgonyaszörp-, növényi olaj-, katángpörkölő-, pótkávé- és conserv-gyárak; tejet ipari czikkekké feldolgozó telepek; rizshántoló malmok, a mennyiben hazai rizset dolgoznak fel; sózott-, száritott-, füstölthus-, kolbász- és kolbászféléket készitő ipartelepeknek kizárólag kiviteli üzletága;
i) cognac-gyárak, melyek borból vagy törköly-borból lepárolás utján állitják elő a cognacot, a mennyiben a rendeletileg megállapitandó ellenőrzési szabályoknak magukat alávetik;
j) ásványolajgyárak és ásványolajat-, továbbá a káli-sókat kutató és termelő vállalatok;
k) villamosságot előállitó ipartelepeknek azok az üzemei, melyek ipari czélokra hajtóerőt szolgáltatnak.
3. Kézmüiparosokból vagy mezőgazdákból alakult szövetkezetek, a mennyiben ezen törvény 1. § 2. a-k) pontjaiban felsorolt czikkeket állitanak elő.
4. Mindazon vállalatok, a melyek nagyobb száma háziiparosok rendszeres foglalkoztatására vannak alapitva.
5. Az 1893. évi XXII. tc. 13. §-ában emlitett tengeri hajóépitő telepek, tengeri hajógyárak és csuszdák, valamint a müszaki igényeknek megfelelően berendezett hajójavitó-mühelyek, uszó és száraz dockok.
2. § Az 1. §-ban emlitett gyáraknak, illetőleg ipartelepeknek az 1870. évi LI. tc. 2. §-ában már megadott házadó-mentességen kivül a következő állami kedvezmények adatnak:
a) fölmentetnek a keresetadó alól, illetőleg a bányaadó és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól, valamint az ezen adók után járó községi pótlék s kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól, végre az általános jövedelmi pótadó alól;
b) fölmentetnek a gyári telkek és épületek, valamint azok tartozékát képező gyári gépeknek megszerzéseért és átirásáért járó illetékek és községi dijak alól; ha pedig az ily vállalatok részvénytársaság alakjában létesittetnek, illetőleg ha a kedvezmények érvényének tartama alatt részvénytársaságokká alakulnak át, ezenfelül az illetékegyenérték alól, továbbá a részvénytársaság megalakulásával és esetleg a részvénytőke megnagyobbitásával, valamint a részvényeknek vagy elsőbbségi kötvényeknek ugy a megalakuláskor, mint a müködés ideje alatt tőkefelemelés czéljából történő kibocsátásával járó szerződések, az e szerződésekkel kapcsolatban kiállitott egyéb okiratok és a részvények és elsőbbségi kötvények után járó bélyeg és illetékek és községi dijak elől;
c) az emlitett vállalatok által gyári czélokra szükségelt tisztátalan sót a pénzügyminister az 1875. évi L. t. -czikk 13. §-ban meghatározott áron alól is átengedheti és az ezen só kiszolgáltatása alkalmával az illető vállalat által leteendő biztositékok összegét az emlitett §-ban foglalt mértéken alól is megállapithatja;
d) az 1890. évi I. t. -czikk 159. §-ának hatálya az ezen törvény alapján kedvezményezett iparvállalatokra is kiterjed.
3. § A kedvezmények hatályba lépésük napjától számitandó legfeljebb 15 évre engedélyezhetők.
Ujonnan létesült gyárak a kedvezmények megadását üzembe helyezésük napját követő legfeljebb három éven belül tartoznak kérelmezni, ellenkező esetben részükre kedvezmények nem engedélyezhetők.
A kedvezmények engedélyezésére, hatályba léptük napja és tartama felett a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel, a mindazon esetekben, a midőn a mező- és erdőgazdaság érintve van, a földmivelésügyi ministerrel is egyetértőleg, a mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve pedig a földmivelésügyi minister a kereskedelemügyi és pénzügyministerekkel egyetértőleg határoz.
Az 1890. évi XIII. t. -czikk alapján állami kedvezményekben részesitett gyáraknak megadott kedvezmények továbbra is érintetlenül maradnak.
E gyáraknak kedvezményei, a mennyiben a jelen törvény értelmében is jogositvák a kedvezményekre, azok fennállhatása, illetve továbbfejlesztése érdekében továbbra is meghosszabbithatók, mindazonáltal az esetben ugy az 1890. évi XIII. tc., mint a jelen törvény alapján adott kedvezmények hatályának együttes időtartama 15 évet meg nem haladhat.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a pénzügyministerrel egyetértve oly esetekben, midőn azt fontos közgazdasági érdekek kivánják, a jelen törvény 1. §-ának 2. pontjában felsorolt már fennálló gyáraknak, illetve ipartelepeknek is megadhassa a jelen törvényben biztositott kedvezményeket.
4. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy az 1. §-ban emlitett gyárak és ipartelepek épitéséhez vagy megnagyobbitásához szükséges épitési anyagokat, nemkülönben az azok felszereléséhez és berendezéséhez szükséges gépeket, gépalkatrészeket és általában berendezési tárgyakat a m. kir. államvasutakon és az állambiztositást élvező vasutakon az önköltségek megtéritése mellett szállithassa.
5. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a pénzügyministerrel egyetértőleg oly gyárak, illetőleg ipartelepek részére, a melyeknek nem valamennyi üzemága részesithető a jelen törvény alapján állami kedvezményekben, a jelen törvény 2. §-ának a) és d) pontjában megjelölt kedvezmények hatályát a gyár vagy ipartelep tulajdonosának kérésére a kedvezményezhető üzemágak arányában az egész gyári üzemre kiterjeszthesse.
Ez esetben a kedvezmények tartama a kedvezményezhető és a kedvezményekben nem részesithető üzemágak közötti aránynak megfelelően leszállitandó.
Az ilyképen leszállitott arányos időtartam nem hosszabbitható meg.
A jelen törvény 2. §-ának b) pontjában megjelölt kedvezmények ily üzemekre való alkalmazásának mérvét a pénzügyminister egyetértőleg a kereskedelemügyi ministerrel állapitja meg.
6. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a jelen törvényben biztositott kedvezmények megadását a pénzügyministerrel egyetértőleg a kedvezmények tartamára, a vállalatok helyére, nagyságára, az alkalmazottak számára és minőségére vonatkozó feltételekhez köthesse és oly esetekben, midőn azt a már fennálló ipar érdekei kivánják, a kedvezmények megadását az 1. § 2. a-k) pontjaiban felsorolt gyáraktól és ipartelepektől ugyancsak a pénzügyministerrel egyetértőleg megtagadhassa.
7. § A jelen törvény szerint állami kedvezményekben részesithető gyárak és ipartelepek azon vállalatok közé soroztatnak, a melyek javára az 1881. évi XLI. tc. értelmében akár végleges, akár ideiglenes kisajátitásnak van helye, mindazonáltal csupán állami, törvényhatósági, községi (városi) vagyont képező oly, az 1881. évi XLI. tc. szerint kisajátitás alá vonható ingatlanokra, illetve dolgokra szoritva, a melyek más, mint mezőgazdasági megmivelés alatt nem állanak, vagy parlagon hevernek és külön tudományos vagy közczélu rendeltetéssel nem birnak.
8. § A kedvezményekben való részesitést kimondó határozat (3. §) a hivatalos lapban közzéteendő; a kedvezmények engedélyezéséről az illetékes törvényhatóság és kereskedelmi és iparkamara értesitendő.
9. § A törvényhatóságok és községek (városok) oly ujonnan létesitendő gyárakat és ipartelepeket is fölmenthetnek a törvényhatósági, illetőleg községi adó alól, a melyek a jelen törvény rendelkezései alá nem esnek.
Az erre vonatkozó határozatokhoz a kereskedelemügyi. pénzügyi és belügyi ministerek egyetértő jóváhagyása, Horvát-Szlavonországokban pedig a horvát-szlavon-dalmátországi bán jóváhagyása szükséges, a ki e tekintetben a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg jár el.
10. § Jelen törvény hatályba léptének napjával az 1890. évi XIII. tc. hatályát veszti.
11. § Jelen törvény végrehajtásánál Horvát-Szlavonországokra nézve a kereskedelemügyi minister Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el; a 7. § tekintetében pedig Horvát-Szlavonországokra nézve a végrehajtással a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.
12. § Jelen törvény 1900. évi január hó első napján lép életbe és az annak alapján adott kedvezmények érvényben hagyásával 1909. évi deczember hó 31-ik napjáig marad hatályban; végrehajtásával pedig a kereskedelemügyi, földmivelésügyi, pénzügyi és belügyi ministerek bizatnak meg.
