A m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról és a beruházások költségeinek fedezéséről szóló 1897:XXX. tc. 7. §-a szerint, felhatalmazást nyert a pénzügyminister, hogy a törvény életbelépte napjától 1897. év végéig terjedő időre az idézett törvényben részletezett czélokra szükséges 86,817.792 K. fedezése végett koronaértékre szóló, 3 1/2%-kal kamatozó adómentes járadékkötvényeket bocsáthasson ki, míg az 1897. év után felmerülő beruházási szükséglet mikénti fedezése iránt az idézett törvénycikk 9. §-a akkép intézkedett, hogy ez irányban a törvényhozásnak előterjesztés teendő. Az 1897:XXX. tc. értelmében foganatosítandó beruházások és felszerelések czímén 1898-ra 34,800.000, 1899-re 20,000.000 és 1900-ra szintén 20,000.000, összesen tehát erre a három évre 74,800.000 K irányoztatott elő a törvény rendelése szerint az illető évek állami költségvetéseiben, míg a szükséglet fedezése tekintetében az az intézkedés történt, hogy ugyanezekben a költségvetésekben, államadóssági kötvények értékesítéséből megfelelő bevétel és ennek következtében az állami adósságoknál, még pedig a 3 1/2%-os koronajáradék czíménél, a tervezett kötvénykibocsátásból származó kamatteher fedezésére szükséges kiadás előirányoztatott.
Mindezek közül a törvényhozási felhatalmazások közül azonban a miniszter egyedül a beruházási törvény 7. §-ában foglalt fönebb említett felhatalmazással, ez utóbbival is csak részben élhetett, a midőn 1897. évi julius havában 60 millió korona névértékű 3 1/2%-os koronajáradékkötvény értékesíthetett, a mely míveletből 54,900.000 K. készpénz folyt be. Nemsokára ugyanis azután, hogy ez a járadékkibocsátás megtörtént, a nemzetközi pénzpiacz viszonyaiban gyökeres változás állott be, a mely egyrészt a kamatláb tartósan emelkedő irányzatban, másrészt abban nyilvánult, hogy a tőke az ú. n. elhelyezési papiroknál jobbára magasabb jövedelmezőséget igérő ipari befektetések felé fordult. Ezek a viszonyok megakadályozták a kormányt abban, hogy a vasuti beruházás czéljaira szükséges összegeket, eredeti tervéhez képest, 3 1/2%-os koronajáradékkötvények kibocsátása útján szerezze be. Minthogy azonban ezeket a beruházásokat és beszerzéseket megszünteti, a józan gazdálkodás követelményeinek figyelmen kívül hagyása nélkül, nem lehetett, kénytelenek voltunk azokat átmenetileg a pénztári készletekből fedezni, a mely készletek a lefolyt évek kedvező zárszámadási eredményei folytán, ennek a feladatnak jó ideig képesek is voltak megfelelni. Kereken mindössze 79,000.000 K az az összeg, a mely 1897, 1898 és 1899-ben a pénztári készletekből vasuti beruházásokra előlegeztetett. Kénytelenek voltunk továbbá ezeket a vasuti beruházásokat az eredetileg tervezettnél valamivel szűkebb keretben folytatni. E beruházási és építkezési kiadások mérve és természete nem engedik, hogy ezek a nagy összegre rugó kiadások az állami pénztári készletekből végleg fedeztessenek és pedig annál kevésbbé, mert előreláthatólag több, egyenként viszonylag nem nagy, de összességében nem nagy, de összességében szintén tekintélyes összegű más beruházás és építkezés is lesz foganatosítandó, a mely az előző években folytatott gyakorlathoz képest, a készletek egy részének igénybevételével lesz - természetesen külön törvényhozási felhatalmazás alapján - létesítendő, mihelyest ezek a készletek az előlegezett összegek megtérítése utján elérik azt a magasságot, hogy az államháztartásban okvetlenül szükséges forgó tőkén felül, még további összegek állanak rendelkezésre. Egyrészt annak a szüksége, hogy az 1897:XXX. tc. keretén kívül álló egyes állami beruházások és építkezések foganatosíttassanak és e végből a pénztári készleteknek az azokból előlegezett összegek megtéríttessenek, másrészt az a körülmény, hogy az uralkodó kamatviszonyok kedvezőbb alakulása a közel jövőben alig várható, annak a javaslatnak megtételére birták a minisztert, hogy a 3 1/2%-os kötvények kibocsátására szóló felhatalmazást a törvényhozás magasabb kamatozású czímletek kibocsátására szóló ily felhatalmazásra változtassa át. - Az összes számba jövő viszonyok mérlegelése ugyanis azt eredményezte, hogy közgazdaságilag és így közvetve pénzügyileg is indokoltabb valamivel magasabb kamatterhet vállalni és a szükséges és hasznos beruházásokat folytatni, mint a pénzpiacz viszonyainak jobbra fordulását bevárni, a beruházásokat szűkebb keretbe szorítani és ezáltal a hazai közgazdaság egyes ágazataiban már-már tapasztalható élettelenséget fokozni. Megerősítette a minisztert ebbeli elhatározásában végül az a körülmény is, hogy nem a magyar államhitel süllyedése, hanem kizárólag az európai pénzviszonyok idézik elő azt, hogy állami kölcsön ez idő szerint, elfogadható feltételek alatt, csak magasabb kamat mellett köthető, mint az előző években.
Egy további megfontolandó kérdést képezett az, hogy a szükséges összegek beszerzése végett minő czimletek bocsáttassanak ki. Minthogy maga a tervezett művelet nem oly terjedelmű, de meg a viszonyok sem olyanok, hogy új kategoriával kisérletezzünk, csak a már létező typusok között és ezek között is a 4%-os arany, vagy az 1892:XXI. tc. alapján alkotott 4%-os koronajáradék között maradt a választás. Habár 4%-os aranyjáradék-kötvények, ennek a papirunknak a koronajáradékkal összehasonlítva kedvezőbb árfolyama folytán, a koronajáradékkötvényeknél valószínűleg valamivel kedvezőbb feltételek alatt lennének elhelyezhetők, mégis az utóbbi kategoriát hozta a kormány javaslatba. Teljesen eltekintve ugyanis attól az elvi szemponttól, hogy a valutareform komolyságába vetett bizalmat ingathatná meg, ha közvetlenül azután, hogy a törvényhozás a koronaértéket kizárólagos országos értéknek jelentette ki, más értékrendszerre szóló államadóssági czimleteket bocsátanának ki, a valutarendezés mai előhaladott állapotában úgy az állami, mint a magánkötvények kelendősége szempontjából gyakorlatilag sem lenne indokolt egy nem jelentős pénzügyi haszon miatt, saját eljárásunkkal is tápot adni annak a különbségnek, a mely aranyra és a koronaértékre szóló papirjaink között az utóbbiak hátrányára tényleg megvan.
A kölcsönmíveletből az 1900-iki kezelésre újabb teher nem fog hárulni. Az államadósságok fejezetének a 3 1/2%-os járadék kamataira vonatkozó czíménél az 1897:XXX. tc. alapján eddig előirányzott teljes szükséglet beszerzésére szolgáló 3 1/2%-os járadékkötvények után járó kamatteher - 6,158.260 korona - van előirányozva. A tényleg kibocsátott 3 1/2%-os járadék szükséglete kereken 2,110.000 koronára tehető. A jelen törvényjavaslat alapján kibocsátandó kötvények magasabb kamatját az 1900-iki kezelésben bőven ellensúlyozni fogja az a körülmény, hogy a 3 1/2%-os kamat az egész esztendőre van ellensúlyozva, holott az államot a magasabb kamat természetesen csak a kibocsátás időpontjától kezdve terheli. 1901-től kezdve, a szükséglet, természetéhez képest, a 4%-os koronajáradék czíménél lesz előirányozandó, a 3 1/2%-os járadék kamatainak előirányzata ellenben a valódi szükséglet mérvére apasztandó.
