1. § Az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részére az 1899. évi XXII. tc. 1. §-a szerint fentartott 53,941 hektoliter kontingens ama 40,000 hektoliternyi részéből mely az emlitett törvény 6. §-a második bekezdése értelmében időlegesen az ipari szeszfőzdék által használható fel; már az 1899/1900-iki felosztási (termelési) időszakban annyi vehető igénybe, a mennyi szükségeltetik a végre, hogy az 1900. évi január hó 1-ső napjáig üzembe helyezett minden egyes ujonnan keletkezett mezőgazdasági szeszfőzde számára az a törzskontingens kiosztható legyen, mely az illető szeszfőzdére nézve az 1899. évi XXII. tc. 4. §-a III. pontja szerint már megállapitva levő részesedési alapnak megfelel; illetőleg, hogy az egyes ilyen szeszfőzdék részéről a részesedési alapnál kisebb mennyiségben kérelmezett törzskontingens egészben kiosztható legyen.
Az 1900. évi szeptember hó 1-től kezdve minden egyes felosztási (termelési) időszakban 9000 hektoliter az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére forditandó, mely mennyiségből azonban évenkint 3000 hektoliter egyenlőre a 3. §-ban emlitett szeszfőzdék törzskontingensének kiegészitésére használandó fel.
Ezek a mennyiségek a 40,000 hektoliternyi kontingens ama részéből, mely a fentebbiek szerinti felhasználás után még fenmarad, továbbá abból a kontingensből veendők, a mely egyes ipari szeszfőzdék egyesitése, úgyszintén abból, a mely egyes mezőgazdasági vagy ipari szeszfőzdék végleges felhagyása folytán rendelkezésre kerül. A mennyiben pedig e kontingensekből valamely felosztási (termelési) időszakban a 9000 hektoliter ki nem kerül, a hiányzó mennyiség a jelen törvény 6. §-ában meghatározott módon megváltandó.
2. § Az 1900. évi szeptember 1-je után ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék mindegyikére nézve az illető szeszfőzdével összefüggő mezőgazdasági követelményeknek tekintetbe vételével, a mezőgazdasági szeszfőzdék sorából a földmivelésügyi minister kijelölése alapján meghivandó két szakértő meghallgatása után a pénzügyminister állapitja meg azt az alapot, melynek arányában az illető szeszfőzde az ujonnan felállitandó mezőgazdasági szeszfőzdék részére fentartott alkoholmennyiségnek az egyes felosztási időszakokban igénybe vehető hányadából (1. §) részesül.
Részeltetést csak szövetkezeti (1899. évi XX. tc. 5. §-a), vagy olyan szeszfőzde igényelhet, mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi, és mely szeszfőzde gyári berendezését hazai gyáraktól szerzi be.
Oly esetben azonban, midőn a gyári berendezés hazai gyárakból bármi oknál fogva csak aránytalanul vagy költség mellett volna beszerezhető, felhatalmaztatik a pénzügyminister hogy egyetértőleg a kereskedelemügyi ministerrel, e kötelezettség alól felmentést adhasson.
A részeltetést kérő az igényelt kontingens minden hektolitere után 10 koronával számitandó összeget készpénzben, vagy a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapirokban letéteményezni tartozik annak biztosításául, hogy a szeszfőzdét az illető termelési időszakba eső január hó 1-ső napjáig tényleg üzletbe helyezni fogja.
Uj mezőgazdasági szeszfőzde részesedése 720 hektolitert meg nem haladhat és ugyanazon személy ugyanabban a felosztási (termelési) időszakban még akkor is csak egy szeszfőzdére nézve részeltethető kontingensben, ha az általa bejelentett több szeszfőzde önálló kezelésben levő külön-külön mezőgazdaságokon létesittetnék is.
Ha az ezen szeszfőzdék részére a jelen törvény 1. §-a szerint az egyes felosztási időszakokban igénybe vehető alkoholmennyiség nem elegendő arra, hogy a jelentkezett minden egyes uj mezőgazdasági szeszfőzde számára a részesedési alapjának megfelelő, de 720 hektolitert meg nem haladó törzskontingens kiosztható legyen: ez esetben csak annyi szeszfőzde lesz részeltethető, a hánynak a részesedési alapnak megfelelő törzskontingens a felosztás alá kerülő 6000, illetőleg 9000 hektoliterből kijut. Hogy a jelentkezett szeszfőzdék közül ilyen esetben melyek részeltessenek, azt a földmivelésügyi minister határozza meg az illető vidékek mezőgazdasági követelményeinek és annak is figyelembe vételével, hogy az igénylő szeszfőzdék közül első sorban azok részeltessenek, melyek számára a velük kapcsolatos mezőgazdaság, talaj- vagy éghajlatviszonyainál fogva a kapás növények közül főleg burgonyát termelhet és melyek e mellett részesedési alapjukhoz mérten 480 hektoliternél nagyobb törzskontingenst nem igényelhetnek.
A megelőzö bekezdésben foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást azokra az uj mezőgazdasági szeszfözdékre nézve, melyek megelözőleg mint ipari szeszfőzdék tartanak üzemben s mint ilyenek az 1899. évi XXII. tc. 5. §-a alapján részükre megállapítva volt kontingenst a közvetlenül megelőzö termelési időszak végén tényleg még birták és üzemükkel végleg fel nem hagytak. Ilyen uj mezőgazdasági szeszfőzde az előző ipari szeszfőzde minőségében birt kontingenst megtartja és tőle a kontingensnek csak az a része vonandó el, mely 1680 hektolitert meghalad.
A részeltetés iránti igények az illető felosztási (termelési) időszak kezdetét megelőző év október hó 1-ső napjáig az illetékes pénzügyigazgatóságnál jelentendők be. Az 1900/1901-iki termelési időszakra nézve azonban azok a bejelentések vétetnek figyelembe, melyek az 1899. évi XXII. tc. 9. §-a alapján, az 1900. évi január hó 10. napjáig már megtétettek; valamint azok a bejelentések, melyek ezen törvény életbeléptetését követő 15 napon belül meg fognak tétetni; mindkét esetben az alatt a feltétel alatt, hogy a bejelentést tevő az e szakasz szerint teendő biztositékot további 15 napon belül annál a pénzügyigazgatóságnál, melynek kerületében a szeszfőzdét felállitani szándékolja, letéteményezi.
A részeltetés iránti igények bejelentésének egyéb módozataira nézve, valamint a szeszfőzés megkezdésére megállapitott határidő elmulasztásából eredő következményekre nézve az 1899. évi XXII. tc. 9. §-ában foglalt határozmányok továbbra is érvényben maradnak; azzal a módositással, hogy az 1900/1901-iki termelési időszakban üzembe helyezni szándékolt uj mezőgazdasági szeszfőzdék egyeseire esendő kontingens az illető igénylőnek a jelen törvény életbeléptétől számitandó 60 napon belül lesz tudtára adandó. Ugyszintén jövőben az a kontingens, mely annak folytán kerül rendelkezésre vissza, hogy valamely ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzde az illető felosztási (termelési) időszakba eső, január hó első napjáig üzembe nem helyeztetett, a következő termelési időszakban keletkező uj mezőgazdasági szeszfőzdék között a jelen törvény 1. §-a szerint igénybe vehető 6000, illetőleg 9000 hektoliter részbeni fedezetére rendeltetik; addig pedig a jelen törvény 4. §-a értelmében használandó fel.
Az üzlet megkezdésére megállapitva levő határidő betartása esetébe a biztositék a letevőnek visszaadatik, mig e határidő be nem tartása esetében az 1899. évi XXII. tc. 9. §-ában meghatározott következményeken kivül még a letett biztositék is veszendőbe megy és az a jelen törvény 7. §-ában meghatározott módon használandó fel. A biztositék elvesztése nem következik be abban az esetben, ha a szeszfőzde üzembe helyezését valamely hatósági intézkedés, vagy magát a szeszfőzdét pusztitott valamely elemi csapás gátolta meg. A pénzügyminister azonban kivételes méltánylást érdemlő körülmények fenforgása mellett más esetben is a biztosíték visszaadását elrendelheti.
3. § A jelen törvény 1. §-a szerint, a régi mezőgazdasági szeszfőzdék számára fentartott évenkinti 3000 hektoliter kontingens a 960 hektoliternél nem nagyobb törzskontingenssel biró ama mezőgazdasági szeszfőzdék törzskontingensének az alábbi módon történő kiegészitésére használandó fel, melyeknek az 1888. évi XXV. törvénycikk alapján az 1898/99-iki termelési időszakban birt kontingense a jelenlegi kontigensüknél nagyobb volt.
A kiegészités az 1888. évi XXV. tc. 4. §-a szerinti törzskontingens teljes mérvére történik abban az esetben, ha ez a törzskontingens 960 hektoliternél nem volt nagyobb; a mennyiben pedig a törzskontingens 960 hektoliternél nagyobb volt, a kiegészités csak 960 hektoliterre történik.
Az egyes szeszfőzdéknek e kiegészités sorrendben és fokozatonkint adatik. A sorrendben az elsőbbséget a meglevő törzskontingens kisebb mérve határozza meg; a fokozatok pedig akként állapíttatnak meg, hogy a kiegészités előbb a 240 hektolitert meg nem haladó mérvre, és e csoportba eső összes igénylőknek a sorrend szerint történt kielégitése után a 240 hektolitert meghaladó, de 480 hektoliternél nem nagyobb mérvre, ezeknek kielégitése után a 480 hektolitert meghaladó, de 720 hektoliternél nem nagyobb, s csak végső sorban adatik a 720 hektolitert meghaladó mérvre.
4. § Az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára fentartott és rendelkezésre álló alkoholmennyiségek mindaddig, mig azok e szeszfőzdék részeltetésére a jelen törvény 1. és 2. §-a rendelkezéseinek megfelelő módon tényleg igénybe nem vétetnek, ideiglenesen a már létező mezőgazdasági szeszfőzdék között pótkontingens gyanánt kiosztandók. Ezen ideiglenes felosztásban első sorban azok a mezőgazdasági szeszfőzdék részesítendők, melyek a 3. § szerinti kiegészités iránt igénynyel birnak, de a kiegészitésben tényleg még nem részesültek. Ezek a szeszfőzdék e pótkontingensben is a 3. §-ban meghatározott sorrendben és mérvben részeltetendők. Ha az ideiglenes felosztásnál elsőbbséggel részeltetendő ezen igénylők már kielégittettek, a még fenmarandó mennyiség a többi mezőgazdasági szeszfőzdék között hasonló sorrendben és fokozatokban osztandó fel, mint a milyen a 3. §-ban megállapítva van.
5. § A pénzügyminister az általános közgazdasági érdekek által indokolt esetekben kivetelesen megengedheti, hogy két vagy több ipari szeszfőzdének a kisebbik adótétel mellett termelhető alkoholmennyiség iránti igényjogosultsága oly módon egyesittessék, hogy az illető szeszfőzdéknek tényleg meglevő kontingense csak az egyik szeszfőzdében termeltessék ki, a többi szeszfőzdék üzeme pedig véglegesen felhagyassék.
Ilyen egyesités esetében a felhagyott szeszfőzde kontingense az üzemben továbbra is fentartandó szeszfőzdére nem egészben, hanem csak fokozatos levonás mellett vihető át.
E levonás az üzemben továbbra is fentartandó szeszfőzde részére az 1899. évi XXII. tc. 5. §-a alapján megállapított kontingensnek az egyesités folytán bekövetkező növekedésének ama része után, mely 5000 hektolitert meg nem halad, e résznek 10%-val, - ama része után, mely 5000 hektolitert meg halad, de 10,000 hektoliternél nem nagyobb, e résznek 15%-ával, - ama része után, mely 10,000 hektolitert meghalad, de 15. 000 hektoliternél nem nagyobb, e résznek 20%-val, - s végre a növekedésnek 15,000 hektolitert meghaladó része után e résznek 25%-val állapittatik meg.
A levont alkoholmennyiségek jelen törvény 1., illetőleg 4. §-a határozmányainak megfelelő módon használandók fel.
Az egyesítések csakis az illető termelési időszakba eső üzem megkezdése előtt történhetnek meg, és a szándékolt egyesítés engedélyezése legkésőbben négy héttel az illető termelési időszak kezdete előtt a pénzügyministeriumnál kérelmezendő.
Ha az egyesités folytán felhagyandó szeszfőzde szeszadóhitel vagy szeszadópótlékhitel biztositásául jelzálogilag lekötve van, még megkivántatik az is hogy a hitelnek törlesztetlen összege előbb elfogadható más módon biztosittassék vagy befizettessék.
Az egyesitések útján szerzett kontingens mindenben ugyanazon elbánás alá esik, mint az 1899. évi XXII. tc. 5. §-a alapján az illető szeszfőzdének kiosztott kontingens.
Mezőgazdasági szeszfőzde meglevő kontingensél sem más mezőgazdasági, sem ipari szeszfőzdével nem egyesitheti.
6. § I. Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a jelen törvény 1. §-a szerint a minden egyes felosztási (termelési) időszakban igénybe veendő és az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére, illetőleg az egyes régi mezőgazdasági szeszfőzdék törzskontingensének kiegészitésére az emlitett szakasz rendelkezésének megfelelően felhasználandó 9000 hektoliter kontingenst a mutatkozó szükséglethez képest részben vagy egészben az alább megjelölt szeszfőzdéktől megválthassa.
E megváltásnál első sorban azok az ipari szeszfőzdék veendők igénybe, melyek a szükségelt kontingens-mennyiséget, illetőleg annak egy részét, az esetenkint hirdetményileg közzéteendő határnapig megváltásra önként felajánlják. Önkéntes ajánlat alapján a megváltás az illető felosztási időszakban szükségelt rész mérvét meghaladó mennyiségre is kiterjedhet abban az esetben, ha az illető szeszfőzde kontingensét egészben, s nem annak csak részét ajánlja fel megváltásra. Az önkéntes ajánlat alapján megszerzendő kontingesért hektoliterenkint legfeljebb 60 korona megváltás adható.
Ha megfelelő mennyiségü kontingens önkéntes ajánlat alapján nem volt megváltható, ez esetben az illető felosztási időszakban szükségelt egész mennyiségnek egyharmad része mind azon ipari szeszfőzdéktől, melyeknek ténylegesen meglevő kontingense 3650 hektolitert meghalad, kontingensüknek e mérvet meghaladó részéből, és mind azon mezőgazdasági szeszfőzdéktől, melyeknek ténylegesen meglevő kontingense 960 hektolitert meghalad, szintén kontingensüknek e mérvet meghaladó részéből; a szükségelt egész mennyiségnek másik kétharmad része pedig kizárólag az előbb emlitett ipari szeszfőzdéknek szintén ténylegesen meglevő kontingensük 3650 hektolitert meghaladó részéből, aránylagosan és megfelelő kártalanitás mellett levonatik. E levonások alkalmazásánál nem tesz különbséget az, hogy az illető szeszfőzde meglevő törzskontingensét az 1899. évi XXII. tc. 4., illetőleg 5. vagy 8. §-a, avagy pedig a jelen törvény 5. vagy 8. §-a alapján birja-e.
A kártalanitás mérve minden egyes hektoliter levont kontingensért 70 koronával állapíthatik meg.
A kártalanitás iránti igény annak a termelési időszaknak első napján nyilik meg, a mely termelési időszakban a levonás hatályba lép és annak a személynek adatik, ki a kártalanitás iránti igény megnyiltának idejében annak az ingatlannak tulajdonosa, a melyen a szeszfőzde létezik. A tulajdonjog telekkönyvi kivonattal, s ha a szeszfőzde a telekkönyvben kitüntetve nincsen, még az illető községi elöljáróság bizonyitványával is igazolandó. Ha mezőgazdasági szeszfőzde kártalanitásáról van szó, a kártalanitást igénylő még azt is tartozik igazolni, hogy a szeszfőzdének mezőgazdasági jellege az illető termelési időszakra nézve az illetékes pénzügyi hatóság által elismertetett.
II. Az 1899. évi XXII. tc. 6. §-a szerint időlegesen az ipari szeszfőzdéknek hagyott 40,000 hektoliter kontingensnek a jelen törvény 1. §-a szerint történő felhasználásáért az ipari szeszfőzdéknek megfelelő megtérités engedélyeztetik. E megtérités mérve minden egyes hektoliter után 3 korona 50 fillérben állapíttatik meg, és azokra a termelési időszakokra nézve, melyekben e mennyiséget az 1899. évi XXII. tc. alapján igényelhették, valamint e mennyiség oly részei után, a mily részekben az az emlitett termelési időszakokban nekiek meghagyandó volt: azoknak az ipari szeszfőzdéknek adatik meglevő törzskontingensükhöz aránylagos felosztásban, melyekre az 1899. évi XXII. tc. 5. §-a szerinti felosztásnál részesedési alapjuknál kisebb hányad jutott és melyek az illető egyes termelési időszakokban kontingensük teljes kitermelése mellett üzemben voltak.
E megtéritésből az egyes jogosult ipari szeszfőzdére eső jutalék annak a személynek adatik, ki az illető termelési időszak utolsó napján tulajdonosa annak az ingatlannak, melyen a szeszfőzde létezik. A tulajdonjog jelen szakasz 1. pontja szerint igazolandó.
7. § A 6. § I. és II. pontja szerint fizetendő összegek a mezőgazdasági szeszfőzdéknek az 1899. évi XXIV. tc. 1. §-a alapján engedélyezett jutalmakat terhelik olyképen, hogy a valamely termelési időszakban fizetett megváltás, illetőleg kártalanitás és megtérités összege az illető termelési időszakban termelt és a kisebbik adótétel alá eső alkohol után járó e jutalmak összegéből megtéritendő.
E czélból e jutalmaknak az egyes mezőgazdasági szeszfőzdék részére való kifizetése 1900. év szeptember 1-től kezdve akként történik, hogy az egyes termelési időszakban az összes mezőgazdasági szeszfőzdékben termelt és a kisebbik adótétel mellett elszállitott alkoholmennyiségek után hektoliterenként 2 koronával számitott jutalom főösszegéből az ugyanabban a termelési időszakban a 6. § szerint fizetendő megváltás, illetőleg kártalanitás és megtérités összegei levonatnak és kiszámittatik, hogy a maradványösszegből az emlitett alkoholmennyiségnek minden egyes hektoliterére hány fillér esik. Az ekként kiszámitott hányadnak megfelelő tétel szerint hektoliterenként még kijáró jutalom az illető termelési időszak lejárta után az illető mezőgazdasági szeszfőzdéknek kiutalványoztatik.
Az 1900/1901-iki termelési időszakra eső jutalmakból azonban a jelen törvény 6. §-a II. pontja alapján az 1899/1900-iki termelési időszakra nézve fizetett megtérités összege is fedezendő.
A megváltás, illetőleg kártalanitás fedezésére forditandó a jelen törvény 2. §-a értelmében letett az a biztositék is, mely valamely uj mezőgazdasági szeszfőzdétől bevonandó volt azért, mert az illető termelési időszakba eső január hó első napjáig üzletbe nem helyeztetett.
8. § Az 1899. évi XXII. tc. 3. §-ának B) betüjében megjelölt ipari szeszfőzdék közül azoknak, melyeknek az emlitett törvény 5. §-a szerint történt részeltetés mellett az 1888. évi XXV. tc. alapján megállapítva volt addigi kontingensüknek 25 százalékánál csekélyebb hányad jutott; ez a hányad 1900. évi szeptember 1-től felemeltetik arra a mérvre, mely az illető szeszfőzdének az 1888. évi XXV. tc. alapján kiosztva volt törzskontingensének 25 százalékával felér.
Erre a kontingensre nézve a jelen törvény 5-ik §-a szerinti egyesitésnek helye nem lehet.
A felemelés az ipari szeszfőzdék részére az 1899. évi XXII. tc. 1. §-a szerint fentartott 338,956 hektoliterből a jelen törvény életbeléptekor az ipari szeszfőzdék között tényleg kiosztva levő kontingens terhére olyképen történik, hogy a felemeléshez szükségelt mennyiség a 3650 hektolitert meghaladó kontingenssel bíró összes ipari szeszfőzdéknek meglevő kontingenséből aránylagosan levonatik.
9. § Sem az a kérdés, hogy valamely szeszfőzde a kisebbik adótétel mellett termelhető alkoholt igényelhet-e s mily mérvben, sem az, hogy több szeszfőzdének ebbeli igénye egyesithető-e (5. §), úgyszintén a jelen törvény 6. §-án alapuló kártalanitás, illetőleg megtérités iránti igény és annak a mérvének megállapitása, birósági eljárás tárgya nem lehet.
10. § E törvény, a mennyiben másképen nem intézkedik, kihirdetése napján lép életbe és addig marad hatályban mig az 1899. évi XX. tc. 2. §-ában foglalt határozmányok is érvényesek.
E törvény által az 1899. évi XXII. tc. 1. §-ának harmadik és negyedik bekezdésében, 4. §-ának III. pontjában, 6. §-ának második bekezdésében, továbbá a 7. és 8. §-ában foglalt határozmányok hatályon kivül helyeztetnek.
11. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyi és a földmivelésügyi minister bizatnak meg.
