Az 1889:XXII. tc. 1. §-a az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára a kisebbik adótétel mellett termelhető alkoholból 53.941 hektolitert oly módon tartott fenn, hogy abból az 1899/1900-iki termelési időszakban 13.941 hektoliter, a fennmaradó 40.000 hektoliterből pedig a következő négy felosztási (termelési) időszakban tíz-tízezer hektoliter veendő az új mezőgazdasági szeszfőzdéknek contingentálására igénybe. Minthogy az 1899/1900-iki termelési időszakban rendkívüli nagy számban jelentkeztek új mezőgazdasági szeszfőzdék, ezek számára a rendelkezésre állott 13.941 hektoliter contingensből a részesedési alapnak megfelelő hányad nem egészen, hanem csak nagymérvű aránylagos levonás mellett volt kiosztható. E felosztás eredménye szerint ugyanis a jelentkezett 85 szeszfőzde közül minden egyesre, a részesedési alapnak megfelelő mennyiség, illetőleg 960 hektoliter helyett tényleg csak 170-172 hektoliter törzscontingens jutott. E csekély törzscontingens mellett az illető szeszfőzdék annál kevésbbé volnának üzemben tarthatók, mivel azok - kevés kivétellel - a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a szeszadóról szóló 1899:XX. tc. szerint megengedett legnagyobb, naponkinti 7 hektoliter üzleti terjedelemre lettek berendezve. Az említett szeszfőzdéknek emez aránytalanul csekély törzscontingense a termelési időszak folyamában némileg felemelhető volt abból az alkoholmennyiségből, mely a 13.941 hektoliterből ismét rendelkezésre került annak folytán, hogy a contingentálás iránt jelentkezett 85 szeszfőzde közül a törvényben meghatározott időn belül tényleg csak 58 szeszfőzde kezdette meg az üzemet, a többi pedig a szeszfőzde felépítése és üzembe helyezése iránti szándékával felhagyott, illetőleg a részére kiosztva volt contingensről lemondott. Ezen utólagos kiosztás mellett is azonban, melyhez az egyes ipari szeszfőzdék egyesítése folytán, azok contingenséből az 1899:XXII. tc. 8. §-a alapján levont mennyiségek is felhasználtattak, az üzemet tényleg megkezdett szeszfőzdéknek törzscontingense csak 328, illetőleg 330 hektoliterre volt felemelhető; tehát még mindig oly csekély mérvű maradt, hogy az e terjedelemben folytatható szeszfőzés a szeszfőzde berendezései költségeivel arányban nem áll. Erre való tekintettel, valamint figyelembe véve azt a körülményt is, mely szerint valamely szeszfőzde létesítése nincsen előleges engedélyezéshez kötve s ennek következtében hatósági intézkedéssel a létesíteni szándékolt új szeszfőzdék számát korlátolni nem lehetett; figyelemmel továbbá arra a körülményre, mely szerint a fenforgott viszonyok miatt az 1899:XXII. tc. nem volt oly időben megalkotható, hogy az illető érdekeltek még a szeszfőzde felépítésének és berendezésének megkezdése előtt tájékoztatva lehettek volna az iránt, hogy mily mérvű törzscontingens fog minden egyes szeszfőzdére jutni; és hogy e tájékozottság hiánya miatt az illetők abban a jóhiszemben feltevésben voltak, hogy szeszfőzdéjük szintén oly nagyobb mérvű törzscontingensben fog részesülni, a milyen az 1888:XXV. tc. hatályának tartama alatt üzletbe helyezett hasonló szeszfőzdék számára kiosztatott: mindezen okokból méltányosnak tartom, hogy az 1899/1900-iki termelési időszakban tényleg már üzembe helyezett új mezőgazdasági szeszfőzdék mindegyike részére az 1899:XXII. tc. 4. §-a III. pontja szerinti részesedési alapnak megfelelő, illetőleg egyesek részéről ezen részesedési alapnál kisebb mennyiségben kért teljes törzscontingens osztassék ki. Minthogy azonban az erre törvényszerűen jelenleg felhasználható alkoholmennyiség a fentiek szerint már teljesen kimerítetett, a törzscontingensnek e felemelése csakis törvényhozási ujabb intézkedés alapján történhetik meg; s minthogy továbbá a törzscontingenseknek az említett mérvre való felemelése esetében az a contingens, mely a későbbi termelési időszakban keletkezendő új mezőgazdasági szeszfőzdék contingentálására van ez idő szerint fentartva, legnagyobb részben e felemelés czéljára igénybe vétetnék: ennélfogva a törvényhozás olyan intézkedése is szükséges, mely a későbbi termelési időszakokban létesítendő mezőgazdasági szeszfőzdék contingentálását is lehetővé teszi.
E javaslat készítésénél lehetőleg figyelemmel voltam - mondja a pénzügyminiszter megokolása - azokra a kívánalmakra, melyeknek e kérdésben a mezőgazdasági, valamint az ipari szesztermelés által érdekelt körök is úgy egyes felterjesztésekben, valamint főleg az e tárgyban f. évi márczius havában elnökletem alatt megtartott szaktanácskozmány alkalmával kifejezést adtak. A mezőgazdasági szesztermelés által érdekelt körök képviselői e szaktanácskozmányon ugyanis abbeli kivánságuknak adtak kifejezést, hogy a szeszcontingens felosztásának kérdése oly módon szabályoztassék, a mint ez a magyar mezőgazdasági szesztermelők országos egyesületének választmánya részéről megállapított határozati javaslatban kifejezésre jut. E határozati javaslat tartama a következő: „A kisebb adótétel mellett termelhető alkoholmennyiség feloszlatásáról szóló 1899:XXII. tc. módosítását czélzó törvényjavaslat ne novella alakjában legyen szerkesztve, hanem mint kikerekített törvény dolgoztassék ki, az 1888:XXV. tc. -ben lefektetett elvek figyelembevételével. E törvény a következő elveket tartalmazza: 1. A szeszgyártás egy kizárólagos mezőgazdasági iparág. 2. A mezőgazdasági szeszfőzdék részére az 1899:XXII. tc. 1. §-ában föntartott 53,941 hektoliter contingens, minden korlátozás nélkül és a szükséghez képest a novella 2. §-a ötödik bekezdésében foglalt elvek alapján új mezőgazdasági szeszgyárak dotatiójára fordítandó. 3. Ezen 53,941 hektoliter contingensen kívül az ipari szeszgyárak contingenséből a mezőgazdasági contingens javára bizonyos százalék levonassék s az így levont contingens kétharmada hektoliterenkint legfeljebb 60 koronával kártalanítassék, egyharmada pedig az 1888:XXV. tc.-ben lefektetett elvek alapján az összes ipari contingensből aránylagos felosztással kártalanítás nélkül vonassék le. 4. A kisajátítás következőkép eszközöltessenek: ha megfelelő mennyiségű contingens önkéntes ajánlat alapján nem kapható, akkor a szóban forgó évben szükségelt mennyiség,
valamely ipari szeszfőzdétől aránylagosan és megfelelő kártalanítás mellett levonatik. 5. A mennyiben a mezőgazdasági szeszfőzdék azt igénybe vennék, az ipari szeszgyártól kisajátítandó szeszcontingens évenként 10.000 hektoliter legyen. 6. Az ipari contingens kisajátitandó része az 1899:XXIV. tc. 1. §-a alapján engedélyezett jutalmak terhére történjék s így a novella 5. §-ának ide vonatkozó intézkedése törlendő. 7. A kártalanított contingensből annak csak fele fordítassék új szeszfőzdék dotatiójára, a másik fele pedig, míg arra szükség van, régi mezőgazdasági szeszfőzdék azelőtt bírt és az új törvénynyel reducált törzscontingenseik erejéig való kiegészítésére fordítassék. 8. A jelenleg működő mezőgazdasági szeszfőzdék contingense ki nem sajátítható. Az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék legföljebb 960 hektoliter contingenst kapjanak. 9. A contingens nem egy személyhez kötött tulajdon, hanem az ipari szeszgyáraknál egy a szeszgyárhoz, a mezőgazdasági szeszgyáraknál pedig egy a földhöz kötött jog, mely utóbbi a földtől el nem választható. Ebből kifolyólag se szeszgyárak egyesítése, se contingenseladás ezentúl sem ipari, sem mezőgazdasági szeszfőzdénél ne engedélyeztessék. 10. Hogy az eddig és ezentúl jelentkező folyamodók között ki kapjon és milyen mennyiségben contingenst, ezt hivatva legyen egy bizottság eldönteni. E bizottság álljon a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi ministerium, a földmivelésügyi ministerium, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének egy-egy kiküldöttjéből, a pénzügyministerium képviselőjének elnöklete alatt. 11. Az üzem megkezdéséért letett biztosíték elvesztése nemcsak gátló hatósági intézkedés esetén nem következhetett be, hanem a gazdaságot ért bármely elemi csapás esetén sem. 12. Az 1899:XXII. tc. 2. §-a első bekezdésében foglalt intézkedés oda módosítható, hogy a ki nem termelhető contingenst április hó 1-ig visszajelenteni kötelesek s a pénzügyminister legfeljebb 14 nap alatt pótcontingens alakjában azt az igénylő mezőgazdasági szeszfőzdék között kiosztja. 13. Az ipari contingens is az 1899:XXII. tc. 2. §-ának intézkedésétől eltérőleg első sorban a mezőgazdasági szeszgyárak között pótcontingensül osztassék fel.
Eltekintve attól, hogy a contingensnek az 1899:XXII. tc. alapján az 1899. évi augusztus hó végéig már létezett összes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között történt egyénenkénti felosztásának megváltoztatására sem indok fenn nem forog, sem ily újabb felosztásra irányuló kivánalom nem nyilvánult, az 1899:XXII. tc. egészben való hatályon kívül helyezése még azért sem lehetséges, mert az által, ha az érintett szeszfőzdék egyénenkénti contingens-jutalékai is újabb törvényhozási intézkedés keretébe vonatnának, ez a most folyamatban levő termelési időszakra nézve az illetőknek helyzetét, positiv törvényes intézkedés hiányában, teljes bizonytalanságba juttatná. A mi a fentebb közölt határozati javaslatban foglalt egyéb kivánalmakat illeti, úgy ezekre nézve a következőket tartom szükségesnek megjegyezni: Azt a kivánságot, hogy a szeszgyártás kizárólag mezőgazdasági iparágnak nyilvánítassék, indokolhatónak már azért sem tartom, mert még abban az esetben is, ha valamikor bekövetkezhetnék az a helyzet, hogy a belfogyasztásnak szánt vagyis a contingentált szesznek egész mennyisége a mezőgazdasági főzdék termeléséből fedezhető, még ilyen helyzetben is a közgazdasági viszonyok olyan alakulása képzelhető, mely a nem contingentált szesznek nagyobb mérvű termelésére ösztönöz s az ily szesz termeléséből a nem mezőgazdasági szeszfőzdéket a közgazdasági érdekek súlyos csorbítása nélkül kizárni egyáltalában nem lehetne. De ettől is eltekintve, e kívánalom nem egyeztethető össze a törvényhozás által e kérdésben az alább említendők szerint már az 1888:XXV. tc. megalkotásakor elfoglalt állásponttal sem és még kevésbbé volna jelenleg a törvényhozásnak olyan elvi kijelentése indokolt, mely a kiviteli kereskedelmünknek is számot tevő tényezőjét képező ipari szeszfőzdék jogosultságának megtagadását fejezné ki és azoknak megsemmisítésére irányulna.
A fent közölt határozati javaslat 2., 3., 4. és 5. pontjaiban foglalt további kivánalmakra nézve, melyek lényegükben arra vonatkoznak, hogy az ipari szeszfőzdék contingenséből a mezőgazdasági szeszfőzdék javára egyharmadrészben kártalanítás nélkül, kétharmadrészben pedig a kártalanítás mellett, összesen 15.000 hektoliter évenként levonassék, megjegyzem azt, hogy az ipari szeszfőzdék contingensének ilyen czélból való részbeni csökkenését indokoltnak tartom ugyan, de ez a csökkenés csak oly mérvben és oly módon történhetik, hogy ez által nem mezőgazdasági szesziparunk fennállása veszélyeztetve ne legyen. Veszélyeztetve volna nem mezőgazdasági szesziparunk különösen akkor, ha annak jelenlegi contingense, mely az 1899:XXII. tc. által amúgy is abban a kisebb mennyiségben lett megállapítva, a melyre az 1888:XXV. tc. fokozatosan leapasztani czélozta, a jövőben nagy mérvben és megfelelő kártalanítás nélkül apasztatnék le. Már az 1888:XXV. tc. alapjául szolgált javaslat indokolásban kifejezést adott annak, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a contingens megosztásában nyujtott előny csak oly mérvű lehet, hogy ez által az ipari szeszfőzdék fennállása és jövője ne veszélyeztessék, s minthogy az a törvény kifejezetten csak három felosztási időszakra és feltételesen engedte meg az ipari szeszfőzdék contingensének 27.000 hektoliterrel való apasztását, ez által kifejezést adatott annak is, hogy az ipari szeszfőzdék contingensének három felosztási időszakra összesen 81.000 hektoliterrel megállapított csökkentése képezi azt a határt, melyen túlmenő további csökkentés az ipari szeszfőzdék fennállását és jövőjét veszélyeztetné. Minthogy pedig az ipari szeszfőzdék contingenset e mérvig az 1899:XX. tc. tényleg már leszállította, ez a contingens megfelelő kártalanítás nélkül annál kevésbbé szállítható továbbra le, mivel az ipari szeszfőzdék helyzete a jövőben az által is súlyosbodik, hogy a tetemesen megszaporodott mezőgazdasági szeszfőzdék mindig fokozódó termelése folytán, ezek a számukra fenntartott contingenst előreláthatólag csak kivételesen kedvezőtlen viszonyok között fogják jelentékenyebb mérvben kitermeltetlenül hagyni, minek következtében az ipari szeszfőzdék jövőben kizárólag meglevő törzscontingensünk kitermelésére lesznek utalva, holott az 1888:XXV. tc. hatályának tartama alatt az 1890/91-1897/98-iki termelési időszakokban, akkor volt nagyobb törzscontingensünk mellett még a mezőgazdasági szeszfőzdék számára fentartva volt, de ezek által igénybe nem vett contingensből is átlagosan évenkint közel 60.000 hektolitert termeltek ki. Mindezen okokból az ipari szeszfőzdék jelenleg meglevő törzscontingensét csak megfelelő kártalanítás mellett, és így is csak abban a mérvben találom a jövőben leszállíthatónak, mely mérv a kisebb ipari szeszfőzdék között kiosztva levő törzscontingensek összegének megközelítőleg megfelel. Ezen mérvig is csak azért tartom leszállíthatónak, mert a kisebb ipari szeszfőzdék jelentékeny része, kedvezőtlen termelési viszonyai miatt, előreláthatólag önként fogja contingensét megváltásra felajánlani.
A fent említett határozati javaslat többi pontjaiban foglalt kívánalmaknak a jelen javaslatban foglalt rendelkezések által részben teljesítést találnak, miért is ezekre nézve itt csak azt kivánom megjegyezni, hogy az 1899:XXII. tc. 2. §-ának a határozati javaslat 12. pontja értelmében való módosítása a pótcontingenst igénylő szeszfőzdékre nézve nem előnyös, hanem épen hátrányos volna, mert ha a pótcontingens csak április közepén kerülne felosztásra, azt épen a mezőgazdasági szeszfőzdék alig vehetnék már igénybe; a határozati javaslat 13. pontjában foglalt kivánalmakat pedig azokból az okokból nem tartom teljesíthetőnek, melyek az ipari szeszfőzdék fentartásának szükségessége mellett szólanak. Az említett szaktanácskozmány alkalmával az ipari szesztermelők részéről előterjesztett kivánalmak lényege az, hogy az 1899:XXII. tc. által ideiglenesen nekik hagyott 40.000 hektoliter contingens a törvényjavaslat 1. §-ában meghatározott módon a mezőgazdasági szeszfőzdék czéljaira fordítassék ugyan, de ezért az ipari szeszfőzdéknek az illető négy termelési időszakra s e mennyiség aránylagos részei után hektoliterkint 16 korona kártalanítás adassék; továbbá, hogy a később keletkező új mezőgazdasági szeszfőzdék contingentálására évenkint 6.000 hektoliter csupán a meglevő azon mezőgazdasági szeszfőzdéktől vonassék megfelelő kártalanítás mellett le, melyek 960 hektoliternél nagyobb contingenssel birnak, ha pedig ez a mennyiség az ipari szeszfőzdék contingenséből vonatnék le, a kártalanítás legkisebb mérve hektoliterenkint 80 koronában, legnagyobb mérve pedig hektoliterenkint 100 koronában állapítassék meg, végre pedig azt kivánták, hogy a törvényjavaslat 8. §-a szerint adandó felemelés nem a többi ipari szeszfőzdék contingenséből, hanem a fentebb említett 40.000 hektoliterből adassék. E legutóbb említett kivánalomra megjegyzem itt azt, hogy az 1899:XXII. tc. az említett 40.000 hektoliter contingenst csak időlegesen engedte az ipari szeszfőzdéknek, annak véglegesen felhasználását pedig a mezőgazdasági szeszfőzdéknek tartotta fenn, miért is e mennyiségből törzscontingens ipari szeszfőzdéknek egyáltalában nem volt adható s nem adható jövőben sem. A többi kivánalmakat, illetőleg legyen szabad utalnom az alább előadandókra. A szesztermelésnél érdekelt köröket meghallgatva, a jelen törvényjavaslat megállapításánál az a szempont vezérelt, hogy bármelyik termelési ágnak egyoldalú kezdeményezése nélkül, egyrészt a mezőgazdasági szesztermelés fokozatos terjedése és pedig részben ezen szesztermelés decentralisatiója által is, lehetővé tétessék; másrészt pedig az ipari szesztermelés fentartása a versenyképeséggel biró gyárak további üzemének lehetővé tétele által biztosíttassék s egyúttal közgazdaságunk megóvassék attól a súlyos károsodástól, melyet szenvedne akkor, ha a kedvezőtlenebb termelési viszonyokkal küzdő ipari szeszgyárak az üzemmel, befektetéseik értékének teljes elvesztése mellett végleg felhagyni kényteleníttetnek.
Az ezen alapelvek nyomán készített javaslat ama rendelkezésének szükségességét, mely az 1899-1900-iki termelési időszakban tényleg üzembe helyezett új mezőgazdasági szeszfőzdék törzscontingensének az illető szeszfőzdék részesedési alapjának megfelelő mérvre való kiegészítése iránt intézkedik, a bevezetésben már megokoltam; a javaslat egyéb rendelkezéseinek indokolásául pedig a következőket van szerencsém előadni: Minthogy az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára az 1899:XXII. tc. 1. §-a szerint fentartott és az említett törvény 6. §-ának rendelkezése szerint csak a következő négy felosztási (termelési időszakban egyenlő részekben igénybe vehető 40.000 hektoliter contingensből a javaslat szerint már ebben a termelési időszakban annyi kerülne az új mezőgazdasági szeszfőzdék között felosztásra, a mennyiben azok törzscontingensének a részesedési alapnak megfelelő mérvre, illetőleg egyesek részéről e mérven alúl kért mennyiségre való felemeléséhez szükségeltetik, és e czélra 31.450 hektoliter fog igénybe vétetni: ennélfogva a későbbi termelési időszakokban való felhasználásra e mennyiségből összesen csak 8.550 hektoliter marad fenn. Ez a mennyiség még abban az esetben is, ha a mezőgazdasági szeszipar iránti érdeklődés, a mely az új szeszfőzdék létesítésére irányuló törekvésben nyilvánul, nem terjedt volna olyan széles körökre ki, mint ez jelenleg tapasztalható, még sem volna elegendő arra, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek bár mérsékelt számban, de minden következő évben való szaporodását lehetővé tegye. Szükséges tehát arról gondoskodni, hogy e czélra a későbbi terjedési időszakokban megfelelő contingens-mennyiség álljon rendelkezésre.
E részben a javaslat olyan intézkedést tartalmaz, mely szerint 1900. évi szeptember 1-től kezdve minden termelési időszakban 6.000 hektoliter contingens az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére fordítandó, s a mennyiben e mennyiség a fentebb említett 8. 550 hektoliterből, vagy az új mezőgazdasági szeszfőzdék javára esendő más contingensből már ki nem kerülne, intézkedés történik a javaslat szerint az iránt, hogy a hiányzó mennyiség kisebb részében a mezőgazdasági szeszfőzdéktől, nagyobb részében pedig az ipari szeszfőzdéktől váltassék meg. E 6.000 hektoliternyi mennyiségből évenkint 8 új mezőgazdasági szeszfőzde lesz az e javaslat szerint 720 hektoliterrel megállapított legnagyobb contingensben részeltethető s ha figyelembe vétetik az, hogy minden évben oly új szeszfőzdék is jelentkeznek, melyek 720 hektoliternél kisebb contingenst igényeltek s bizonyára jövőben is ilyenek jelentkezni fognak, úgy feltehető, hogy a 6.000 hektoliterből évenkint legalább 10 új szeszfőzde lesz contingentálható. Az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék legnagyobb egyénenkénti contingensét azért vélem 720 hektoliterben megállapítandónak, mivel egyrészt a mezőgazdasági érdekeknek jobban megfelel az, ha a szesztermelés minél inkább decentralizálva van; másrészt pedig azért, mert a jelenleg létező 556 mezőgazdasági szeszfőzde közül 191, tehát az összes szeszfőzdéknek több mint egyharmadrésze 720 hektoliternél kisebb törzscontingenssel bír s erre való tekintettel nem tartom méltányosnak azt, hogy a contingentálásnál az új mezőgazdasági szeszfőzdék kedvezőbb elbánásban részesüljenek, mint a már létező szeszfőzdéknek jelentékeny száma részesült. A javaslat szerint az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára rendelt 6.000 hektoliteren felül további 3.000 hektoliternyi contingens ama régi mezőgazdasági szeszfőzdék contingensének kiegészítésére fog felhasználtatni, melyek az 1899:XXII. tc. alapján kisebb
törzscontingensben részesültek, mint milyennel előbb birtak, mint milyennel előbb bírtak. E szeszfőzdék törzscontingensének kiegészítése a szaktanácskozmány alkalmával a mezőgazdasági szesztermelés érdekeltjei részéről előterjesztett s fentebb közölt határozati javaslatban kéretett s e kivánalom teljesítését indokoltnak találom már azért is, mert a szóban levő szeszfőzdék termelése a multban főleg a kedvezőtlen mezőgazdasági viszonyok miatt maradt akkori contingensünk mérvén alul, s méltányos, hogy nekik az akkori contingens mérvének megfelelő termelés a jövőben lehetővé tétessék. Ez a kiegészítés azonban csak fokozatosan történhetik meg, mert az e czélra szükségelt contingens szintén a más szeszfőzdék meglevő contingenséből levonandó mennyiségekből lesz fedezendő. Ekként a levonás évenkint összesen 9.000 hektolitert fog kitenni. A levonás a javaslat szerint tényleg csak akkor fog alkalmaztatni, ha a szükséglet mennyiség a 40.000 hektoliterből fenmaradó contingensből, valamint abból a contingensből, mely egyes ipari szeszfőzdék egyesítéséből, illetőleg ipari vagy mezőgazdasági szeszfőzdék végleges felhagyásából rendelkezésre jut, már ki nem kerül és ipari szeszfőzdéktől, azoknak önkéntes ajánlata alapján megváltható nem volt. A levonás útján fedezendő mennyiség egyharmad része a 960 hektolitert meghaladó contingenssel biró mezőgazdasági szeszfőzdéktől és a 3.650 hektolitert meghaladó ipari szeszfőzdéktől vétetik, míg e mennyiségnek további kétharmad része kizárólag az utóbbi szeszfőzdéktől vétetik. A nagy contingenssel biró mezőgazdasági szeszfőzdéket azért vélem a levonással részben terhelendőnek, mert az ipari szeszfőzdéket kizárólag terhelő évi 6.000 hektoliter amugy is azok contingensének oly százalékkal való apasztását eredményezi, mely az 1888:XXV. tc. alapján alkalmazható volt apasztás százalékát meghaladja; másrészt pedig már most érvényesítendőnek vélem a később feltétlenül kiterjedtebb alkalmazásra jutandó azt az elvet, hogy a mezőgazdasági szesztermelés terjedése főleg e szesztermelés decentralisatiójával tétessék lehetővé.
Egyébiránt még megjegyzem, hogy a levonásnak a javaslat szerinti alkalmazásánál a mezőgazdasági szeszfőzdék nemcsak az által részesülnek kedvezőbb elbánásban, hogy az évenkinti 9.000 hl. mennyiségnek csupán egyharmadrészét viselik oly arányban, a mint a 960 hektolitert meghaladó contingensek főösszege (83,215 hektoliter) az ipari szeszfőzdék 3.650 hektolitert meghaladó contingensének főösszegéhez (213. 432 hl.) áll, mely arány mellett a mezőgazdasági szeszfőzdék az egyharmadrésznek csak 2/7-ét viselik; hanem még azáltal is kedvezőbb elbánásban részesülnek, hogy míg a levonás viselésére az összes mezőgazdasági szeszfőzdék közül azoknak csak 37 százaléka köteleztetik, addig az ipari szeszfőzdék közül azoknak 42 százaléka lesz az aránylag is nagyobb levonás viselésére kötelezve. Az ipari szeszfőzdéket e jelentékeny mérven felül további levonásokkal terhelhetőknek nem tartom, és e részben már számításba vettem azt is, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék számára évenkint szükségelt contingens rendszerint önkéntes megváltások alapján lesz megszerezhető és hogy ennek folytán a kényszerlevonások csak kivételesen lesznek alkalmazandók. Minthogy az ipari szeszfőzdék meglevő contingenséből, a már fentebb kifejtettek szerint csak megfelelő kártalanítás mellett történhetnek a mezőgazdasági szeszfőzdék javára levonások: ennélfogva ez a javaslat a kártalanítás mérvét is meghatározza, és azt az önkéntes ajánlat alapján létesült megváltás esetére 60 koronában, az általánosan alkalmazandó levonás esetére pedig 70 koronában állapítja meg a megváltott, illetőleg levont contingens minden egyes hektolitere után. A mérvek ilyen meghatározása az egyes szeszfőzdék között létesült contingens eladásoknál eddig érvényesült vételárak átlaga alapján történt, mely átlag hektoliterenkint körülbelül 60 koronát eredményez. A kártalanításnak ez a mérve alkalmaztatik a javaslat szerint az önkéntes ajánlatok alapján létesülő megváltások esetére, minthogy ilyen megváltások előreláthatólag az illető szeszfőzdék egész contingensére fognak mindig kiterjedni ép úgy, mint ez az egyesítéseknél is történt. Az általános levonás alkalmazásának esetére, vagyis a kényszer megváltás esetére a javaslat szerint megállapított magasabb összegű, hektoliterenkint 70 korona kártalanítást indokolja az a körülmény, hogy a kényszermegoldás az illető szeszfőzdék contingensének csak egy részére terjedvén ki, a contingensek ilyen módon bekövetkező csökkentése folytán az illető szeszfőzdék termelési költségei növekednek, mely költségtöbblet némi kiegyenlítése végett ilyen esetekben magasabb összegű kártalanítás adandó.
Habár a kártalanítás szorosan véve csak azon contingens után volna adandó, mely a szeszfőzdék egyik csoportjától a másik csoport javára elvonatik, tehát csak az ipari szeszfőzdéktől a mezőgazdasági szeszfőzdék javára elvonandó contingensért, és nem adható kártalanítás az olyan contingensért, a mely továbbra is a szeszfőzdék ugyanazon csoportjának maradt rendelkezésére, a javaslat mégis a mezőgazdasági szeszfőzdéket is részesíti a kényszermegváltás mellett tőlük elvonandó contingens után kártalanításban, és pedig abból az okból, mert a megváltási, illetőleg kártalanítási összegek a mezőgazdasági szeszfőzdéknek az 1899:XXIV. tc. alapján engedett jutalmakból fedeztetvén, ez által azok a mezőgazdasági szeszfőzdék, melyek contingenséből az aránylagos levonás fog történni, kétszeresen vétetnének igénybe abban az esetben, ha a tőlük elvont contingensért kártalanítást nem nyernének. Az előbb említett azon elvnek megfelelően, hogy olyan contingens után, mely továbbra is a szeszfőzdék ugyanazon csoportjának marad rendelkezésére, kártalanítás nem adható; az önkéntes megváltás csupán az ipari szeszfőzdékre alkalmaztatik és nem alkalmaztatik a mezőgazdasági szeszfőzdékre is, mert az ezektől megváltandó contingens a mezőgazdasági szeszfőzdéknek fentartott contingest amúgy sem növelné.
Az ipari szeszfőzdéknek megtérítést enged a törvényjavaslat az után a 40.000 hektoliter contingens után is, mely alá az 1899:XXII. tc. 6. §-a értelmében négy termelési időszakon át, évenkint 10.000 hektoliterrel apadó mennyiségben időlegesen nekik hagyatott meg. E megtérítésnek mérve az évenkint őket megilletett mennyiség minden hektolitere után 3 korona 50 fillér összegben állapíttatik meg, mely megtérítés a törzscontingens megóvásának esetére 70 koronával megállapított kártalanítás 5%-os évi kamatösszegének felel meg, és a contingens egy-egy hektoliterének ez alapon számított évi használati értékét fejezi ki. E megtérítés iránti igény jogosultsága az 1899:XXII. tc. 6. §-ában foglalt ama rendelkezésen alapszik, melynek értelme szerint ez a 40.000 hektoliter contingens meghatározott időre tényleg az ipari szeszfőzdéknek hagyatott, miért is ez tőlük ezen idő előtt megfelelő megtérítés nélkül el nem vonható. E megtérítésben a javaslat szerint ugyanazon az ipari szeszfőzdék részesülnek, a melyek az 1899:XXII. tc. 6. §-a értelmében e contingensből jutalékot is igényelhettek volna.
A javaslat lényegesebb rendelkezéseinek fentebb előadott indokolása után e helyen még a javaslat 5. §-ában foglalt rendelkezésre nézve kivánok megjegyzést tenni. Ez a szakasz a contingensnek az ipari szeszfőzdék között történő átruházását az eddigi feltételek mellett továbbra is megengedi, míg a mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve ilyen átruházást a jövőben nem enged meg. A contingens átruházását már az 1899:XXII. tc. 8. §-a engedélyezte és e törvényes rendelkezés indoka az volt, hogy egyes szeszfőzdéknek mód nyújtassék arra, hogy a szesztermelés a részükre megállapítva levő törzscontingenst meghaladó mérvre állandóan is kiterjeszthessék. Ezt a módot ez ideig tényleg csak egyes ipari szeszfőzdék vették e czélra igénybe. Ebből az okból, és azért is, mert a mezőgazdasági szesztermelés érdekeltjei a contingens átruházás engedélyezésének megszünését kivánják, ez a javaslat az átruházást jövőben csak az ipari szeszfőzdék között engedélyezi. A contingensnek az ipari szeszfőzdék között történő átruházását azért vélem a jövőben is fenntartandónak, mivel e szeszfőzdék contingensének, az e javaslat rendelkezéseihez képest a mezőgazdasági szeszfőzdék javára történő további apasztása folytán, a nagyobb ipari szeszfőzdék, melyek jelenlegi contingense is berendezéseikhez képest aránytalanul csekély, az ebből eredő hátrányokat még súlyosabban fogják érezni. Ezen iparunk fennállásának lehető biztosítása követeli ennélfogva azt, hogy az illető szeszfőzdéknek továbbra is megadassék a lehetőség arra nézve, hogy elégtelen contingensüket más ipari szeszfőzdéktől megszerzendő contingenssel növelhessék, és legalább ezen az úton a vállalatukba tett költséges befektetések megfelelőbb hasznosítását lehetővé tegyék. A mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve ellenben az átruházást a fentebb már említett okokon kívül még abból az okból is megszüntethetendőnek vélem, mert az által, hogy e javaslat 3. §-a szerint a mezőgazdasági szeszfőzdék törzscontingense arra a mérvre, mely az 1888:XXV. tc. alapján bírt nagyobb törzscontingensnek megfelel, kiegészítettni fog, ezekre a szeszfőzdékre nézve az átruházás engedélyezésének indoka elesett.
A javaslatnak a fent előadott indokolásban kifejezetten nem érintett egyéb rendelkezései, úgy különösen a javaslat 7. §-ában foglalt, a megváltás, illetőleg a kártalanítás és megtérítés fejében fizetendő összegek fedezésére vonatkozó rendelkezés is, az érdekelt körök e részbeni kivánalmaiknak is megfelelvén, ezek tüzetesebb indokolást nem igényelnek, s csupán a 7. §-ban foglalt rendelkezésekre vonatkozólag említem meg azt, hogy a megváltás, illetőleg kártalanítás és megtérítés fejében fizetett összegnek az 1899:XXV. tc. 1. §-a alapján engedélyezett jutalmak összegéből leendő megtérítését azért kellett a kisebbik adótétel alá eső, vagyis a contingentált szesz után járó jutalmakra korlátozni, mert nem volt indokolható, hogy a nem contingentált szesz után járó jutalmak is e megtérítéssel terheltessenek; továbbra azért kellett a megtérítést a javaslat szerinti módon szabályozni, mert a mezőgazdasági szeszfőzdék tényleges szesztermelésének mennyisége előre nem tudható s ennek folytán nem lehet azt sem előre meghatározni, hogy a szóban lévő jutalomnak milyen hányada fog igénybe vétetni, illetőleg milyen hányada lesz az illető mezőgazdasági szeszfőzdéknek még kiutalványozandó.
