A naptárak, hirdetmények, hirlapi beiktatások, külföldi hirlapok és külföldi időszaki lapok bélyegkötelezettségét Magyarországra nézve az 1850. évi szeptember hó 6-án kelt császári rendelet léptette életbe, s ez a bélyegkötelezettség az 1868:XXIII., 1869:XVI., 1870:LVIII., 1871:LXIII., 1873:IX., 1875:XVI. és XXV., végül az 1881:XXVI. tc. által fentartva, mostanáig érvényben áll.
Tagadhatatlan, hogy a szóban forgó bélyegilletékek az ezek által terhelt irodalmi s nyomdai termékeknek úgy előállitását, mint forgalmát hátrányosan befolyásolják, hogy a kapcsolatos iparágak és kereskedelem fellendülésére bénitólag hatnak, s a mai változott viszonyok közé már be nem illenek.
Részben ennek tudható be, hogy a hasonló czímeken alapuló adóztatás ma már minden műveltebb államban el van ejtve, s hogy legujabban Ausztriában is a naptári és hirlapi bélyegilletéket megszüntették. A hirdetményi és hirlapiktatási illeték Ausztriában már régebben eltörültetett.
Ilyen körülmények között, a midőn a hasonló adóztatás már Európa egyetlen műveltebb államában sem áll fenn, a midőn a felsorolt bélyegilletékek elejtése az államháztartás megzavarását maga után nem vonhatja, nem lehetett elzárkózni a közvélemény egyre sürgetőbben felhangzó ama kivánsága elől, hogy a fogyasztási bélyegilleték elnevezése alatt ismeretes bélyegilletékek, - a kártyabélyegilleték kivételével, - eltörültessenek.
Tekintettel továbbá arra, hogy a várható pénzügyi eredmény az ipart és kereskedelmet érintő hátrányokkal, a melyek az illetékek további fentartásából származnának, arányban nem áll, czélszerűbbnek mutatkozik ezen bélyegilletékek elejtése, annál is inkább, mert a bélyegjövedék más ágazatainak tényleges pénzügyi eredménye évről-évre emelkedőben lévén, remélhető, hogy különösen azok intensivebb kihasználása esetleg más irányban való fokozása által a fogyasztási bélyegilletékek eltörlése folytán elmaradó jövedelem pótlást nyerend.
Ezeknél fogva a naptárbélyeg elejtését különösen az a körülmény teszi ajánlatossá, hogy evvel a szolgáltatással a legszegényebb néposztály van súlyosan terhelve, mert ennek a néposztálynak a naptár úgyszólván egyedüli olvasmányát képezi, s az általa fogyasztott olcsóbb minőségű naptárak vételárának jelentékeny részét a naptárbélyeg alkotja.
Nem hagyható végül figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy a naptárbélyeg megszünése a nyomdai termékek teljesen szabad terjesztésének megvalósitásához lényegesen hozzájárul.
A naptárbélyeg elejtése továbbá nem fog érezhető hiányt okozni, mert az e czímen 1900. évre előirányzott 240.000 korona brutto bevételt, a kezelési költségek is terhelik s igy a várható tiszta jövedelem költségvetésünkben nem tesz jelentékeny számot.
A hirdetési bélyegilleték, a mely a fennálló szabályok értelmében darabonkint, az ív nagyságához képest 2, illetőleg 4 fillért tesz ki, súlyos teherként nehezedik különösen a kisebb iparosok és kereskedőkre, de terhes az a nagyiparosra és kereskedőre is, a mennyiben ez a szolgáltatás jóval többet tesz ki, mint magának a hirdetésnek előállitási költségei. Annyival inkább érezhető ez a teher, mert Ausztriában a hirdetési bélyeg már régen el van törülve, az osztrák ipar és kereskedelem tehát e tekintetben máris tetemes előnyben van a fejletlenebb magyar ipar és kereskedelemmel szemben, a mely előny a fennálló gazdasági kapcsolat folytán lépten-nyomon érezhető.
Ha már most figyelembe veszszük azt, hogy a hirdetményi bélyegilleték czímén várható bevétel, - a melynél még a kezelési költségek is szem előtt tartandók, - 1900. évre 70.000 koronában van felvéve, ennek az illetéknek a fentartása nem volna indokolható.
A hirlapi beiktatások után járó illeték eltörlését a már felsorolt általános indokokon kivül, ugyancsak az teszi időszerűvé, hogy ez az illeték szintén igen súlyosan nehezedik az ipar és kereskedelemre, a mennyiben igen költségessé teszi, s ez által megneheziti a hirdetések közzétételét, a melyeknek az ipar és kereskedelem emelésére való kedvező hatását elvitatni nem lehet.
Figyelemre méltó körülmény az is, hogy Ausztriában a hirlapi iktatási illeték már régen meg van szüntetve, s legújabban ott a hirlapbélyeg is eltörültetett, a mi az ottani üzleti világot a mienkkel szemben hirdetés dolgában versenyképesebbé teszi.
Pénzügyi eredményét tekintve, a hirlapiktatási illeték elejtése nem kicsinyelhető ugyan, a mennyiben e czímen az 1900. évi költségvetési előirányzatban 460.000 korona szerepel bevételként, ámde ennek s a hirdetményi illetéknek elejtése által a hazai kereskedelem és ipar helyzetének tetemes javulása várható, s ezen javulás folytán az iparosok és kereskedők adózó képességének emelkedése, illetve a kereseti adók alapját képező hozadék nagyobbodása minden valószinűség szerint bőven fogja kárpótolni az itt elvesztett jövedelmet.
A külföldi hirlapok és külföldi időszaki lapok bélyegilletékének megszüntetését indokoltá teszi magában véve az a körülmény, hogy az e czímen várható bevétel nem jelentékeny. Nem indokolható tehát semmivel sem, ennek a mai viszonyok közé különben sem illő szolgáltatásnak a további fentartása.
Megjegyzendő, hogy Ausztriában a külföldi hirlapok és a külföldi időszaki lapok 1900. évi január 1-étől kezdve nem esnek bélyegilleték alá.
A törvényjavaslat 1. §-a megállapitja azokat az időpontokat, a melyekben a naptárak, illetve a hirdetmények, hirlapi beiktatások, külföldi hirlapok és időszaki lapok bélyegkötelezettsége megszünik. Elrendeli továbbá, hogy az ezen időpontokig esedékessé váló ilynemű illetékek pontosan lerovandók, s el nem engedhetők. Ez utóbbi rendelkezés a dolog természetéből folyik s abban leli indokát, hogy az 1900. évi junius hó 30-áig, illetve az 1900. évi deczember hó 31-éig esedékes illetékek le nem rovása, vagy elengedése által, egyesek, mások rovására, jogtalan előnyt nem igényelhetnek.
A 2. § gondoskodik arról, hogy az 1900. évre szóló, bélyegezett, de el nem kelt naptárak után lerótt bélyegilletéket a kiadók, ha a naptárakat 1900. évi deczember hó 1-éig beszolgáltatják, s ha azokon a használatnak semmi nyoma nincsen, készpénzben visszakaphassák. Kizárja egyszersmind annak a lehetőségét, hogy az 1900. évre szóló naptárak után lerótt bélyegilleték visszatéritését a felek más jogczímen igényelhessék.
A 3. § végrehajtási rendelkezést tartalmaz.
