1. § A m. kir. földmivelésügyi minister hatósága alatt „Országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár” szerveztetik, a melynek czélja a pénztár rendes és rendkivüli tagjait, a gazdasági (külső) cselédeket, s azok családját az ezen törvényben megjelölt esetekben segélyezni.
2. § A pénztárnak alapitó, rendes és rendkivüli tagjai vannak.
Alapitó tag az, a ki a pénztárba egyszersmindenkora, egyszerre legalább 50 koronát befizet.
Rendes tag lehet - nemre való tekintet nélkül - minden munkásigazolványnyal biró gazdasági munkás vagy szolgálati (cseléd) könyvvel biró gazdasági (külső) cseléd, továbbá minden gazdasággal foglalkozó egyén, ki a belépéskor 14. életévét betöltötte, de 35. életévét még nem haladta tul.
A rendes tagok felvételi dija 2 korona, melyet a felvételkor kell megfizetni.
A rendes tagok két csoportba soroztatnak.
Az első csoportbeli rendes tagok tagsági dija: hetenként 20 fillér, vagyis évenként 10 korona 40 fillér.
A második csoportbeli rendes tagok tagsági dija: hetenként 11 fillér, vagyis évenként 5 korona 72 fillér.
A rendes tagok tagsági dija, mely heti 20, illetőleg 11 filléres részletekben is törleszthető: félévenként esedékes.
Rendkivüli tag lehet - nemre való tekintet nélkül - minden munkás igazolványnyal biró gazdasági munkás.
A rendkivüli tag tagsági dija évenként 1 korona, mely évenként előre egy összegben fizetendő.
A pénztár tagjai a pénztár kötelezettségeiért szavatossággal nem tartoznak.
3. § A belépéskor minden rendes tagnak jogában áll a felvételi díj egyszeri lefizetése mellett legfeljebb 2 tagsági könyvet váltani s ha mindkét tagsági könyvre külön fizeti a tagsági dijakat, a segélyösszegek kétszeresére van igénye.
Annak, a ki belépésekor csak egy tagsági könyvet szerzett, utóbb a második tagsági könyv csak abban az esetben adatik ki, ha az első tagsági könyv szerint már befizetett dijaknak megfelelő összeget, 5%-os kamatos kamataival, egyszerre befizeti. A tagnak azonban ily esetben a kétszeres segélyre csak akkor van igénye, ha e második tagsági könyvre a tagdijat már legalább öt évig fizette.
4. § A ki a tagsági dijat az esedékességkor meg nem fizeti, a már befizetett dijak visszatéritésére való igény nélkül tagsági jogát elveszti; ha azonban a felvételre egy éven belül ujból jelentkezik: a törlés előtt betöltött évek a tagsági időbe beszámittatnak.
A ki tényleges katonai szolgálat tartama alatt tagsági dijat nem fizet, tagsági jogát el nem veszti, ezen idő azonban a tagsági időbe nem számittatik be.
A segélyezés tartama alatt a tagsági dijat nem kell fizetni.
5. § A tagok sorából kizárható az:
a) a ki valamely bűntett miatt, vagy az 1898:II. tc. 65., 66. §-aiban körülirt kihágás miatt jogerősen elitéltetett:
b) a ki a pénztárt a kedvezmények jogosulatlan igénybevételével meg kárositotta;
c) a ki kivándorolt.
A kizárt tag a befizetett dijak visszatéritését nem követelheti.
6. § A kizárt tag az igazgatóság engedélyével a tagok közé ujból felvehető.
Különös méltánylást érdemlő esetekben, ha az illető előzőleg már legalább 3 évig tagja volt a pénztárnak; az igazgatóság elrendelheti, hogy az ujból való felvétel után a törlés előtt betöltött tagsági évek a tag javára beszámittassanak.
7. § A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár bevételeit képezik: a) a tagok befizetései (2. §), b) a munkaadók hozzájárulása (8. §), c) az államnak a 9. §-ban megállapitott hozzájárulása, d) adományok.
8. § Minden munkaadó köteles minden egyes szolgálatában álló gazdasági (külső) cseléd után a pénztárba évenként előre 120 fillért befizetni. (23. §)
A hozzájárulást a cseléd bérébe betudni, vagy annak megtéritésére a cselédet kötelezni tilos. (40. §)
A hozzájárulás a községi (városi) közegek által, közigazgatási uton, a közadók módjára hajtatik be.
Az az alapitó tag (2. §), a ki az első csoportbeli rendes tagsági dijat cselédje helyett évenként előre sajátjából fizeti be a pénztárba, s ennek a dijnak legfeljebb csak a felét tudja be a cseléd bérébe: az első bekezdésben megszabott 120 fillér hozzájárulást az illető cseléd után megfizetni nem tartozik.
9. § Az állami hozzájárulás összege évi egyszázezer koronában állapittatik meg.
10. § A tag családja részére a pénztár által ezen törvény alapján kiszolgáltatandó segélynek a fele a hátramaradt házastársat. fele - fejenként egyenlő részben - a gyermekeket illeti. Házastárs nem létében az egész összeg fejenkint egyenlő részben a gyermekeket, gyermekek hiányában pedig az egész összeg a hátramaradt házastársat illeti. A meghalt gyermek helyébe ennek gyermekei lépnek.
A tag közokiratban a részesedés arányát másképen is megállapithatja.
Az atyai hatalmat gyakorló apa, vagy a gyámságot viselő anya a kiskorunak részét számadás és biztositás kötelezettsége nélkül kezeli.
A családnak járó segély hagyaték jellegével nem bir.
A segélyhez való jog, valamint a segély iránti követelés sem másra át nem ruházható, sem végrehajtás alá nem vonható, - kivévén, ha a végrehajtás az adós ellen a házastársat, leszármazókat vagy szülőket illető tartás miatt intéztetik.
11. § A pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni:
a) ha a munkaképtelenséget a tag szándékosan maga idézte elő, vagy ha a baleset a tag részegsége következtében történt meg;
b) ha a baleset, halál külföldön, vagy belföldön ugyan, de bányában, kohóban, gyárban, épitkezésnél (kivéve a gazdasági épitkezéseket), teljesitett bér- vagy napszámosmunka, vagy katonai szolgálat közben történik meg.
Ha a segély utalványozása után állapittatik meg az, hogy a segély ezen § rendelkezése szerint nem lett volna folyósitható: a segélyezés megszüntetendő s a már kifizetett segélyösszeg a pénztárnak visszafizetendő. Az örökösök a visszafizetésre nem kötelezhetők.
12. § Az 1898:II. tc. 71. §-a alapján létesitett községi segélyalapból való segélyezéseknél időleges keresetképtelenség, keresethiány, betegség esetében a pénztár tagjai elsőbbségben részesitendők.
13. § Ha a pénztár tagját baleset éri, őt a pénztár orvosa a pénztár terhére gyógykezeli. A gyógyszerek, kötszerek, műszerek árát a pénztár fizeti.
Ha a baleset miatt a tag egy hétnél hosszabb időre oly mértékben válik munkaképtelenné, hogy egy helybeli (gyermek-, nő-, férfi-) gazdasági munkás vagy cseléd rendes keresetének a felerészét sem tudja megkeresni - részére a pénztár munkaképességének helyreálltáig, de legfeljebb 60 napig, minden napra egy korona segélyt ad.
14. § Ha a pénztár tagját munka közben éri baleset, a munkaadó köteles a sérült orvosi gyógykezeleséről gondoskodni, s neki munkaképtelensége tartamára, de legfeljebb 60 napig, minden napra egy korona segélyt kiszolgáltatni. (15. §)
Ha a sérült a munkaadónak külső cselédje, a gazda ennek az egy korona napi segélyt kiszolgáltatni nem tartozik, hanem köteles a cselédnek munkaképtelensége tartamára, de legfeljebb egy negyedévig, annak a szerződés szerinti bérét és járandóságát egészben, és ha ellátásra van szerződtetve, teljes ellátását is kiszolgáltatni. (15. §)
A magánjogi alapon támasztható kártéritéshez való jog érintetlenül marad.
15. § Ha a baleset nem a munkaadó hibájából következett be, a pénztár a gyógyszerek, kötszerek, műszerek árát, az orvosi gyógykezelésnek a 33. § szerint felszámitható diját a munkaadónak megtériti, s azonfelül a munkás vagy cseléd munkaképtelenségének tartamára, de legfeljebb 60 napra, a munkadónak minden napra egy koronát fizet ki. Ha a baleset következtében megbetegedett munkás vagy cseléd a munkaadó terhére kórházi ápolásban részesittetik, a kórházi pénztárnak kifizetett ápolási dijat a pénztár megtériti.
Ha a baleset a munkaadó hibájából következett be, a munkadónak a pénztárral szemben ily követelése nincsen.
Ha a munkaadó a 14. §-ban meghatározott minden kötelességét nem teljesiti, a gyógykezelésről és a segélyezésről a munkaadó költségére a pénztár gondoskodik. Ilyen esetben a munkaadónak a pénztárral szemben akkor sincsen követelése, ha a baleset nem az ő hibája miatt következett be.
Az ezen § alapján keletkező vitás kérdések elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik.
16. § Ha a tag a baleset következtében 60 napnál hosszabb időre s olyan mértékben vált munkaképtelenné, hogy egy helybeli (gyermek-, nő-, férfi) gazdasági munkás vagy cseléd rendes keresetének a felerészét sem képes megkeresni, a 60 napi segélyezési idő (13., 14. §) eltelte után, neki a pénztár, munkaképtelensége egész tartama alatt, havonként tiz korona, segélyt ad.
17. § Ha a tag a baleset következtében meghal, hátramaradt családjának (10. §) a pénztár egyszer s mindenkorra 400 korona segélyt ad.
Ha a tag házastárs vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg: a pénztár a tag temetési költsége fejében összesen 100 korona temetési segélyt ad.
18. § Annak, a ki a pénztárnak 10 év óta tagja, ha munkaképességét bármely okból előreláthatólag mindenkorra oly mértékben elvesztette, hogy e fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint a mennyi egy helybeli (nő-, férfi-) gazdasági munkás vagy cseléd évi átlagos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig havonként tiz korona segélyt ad.
19. § A pénztár annak a tagnak, a ki a 18. § szerinti segélyben nem részesült, 65. életévének elérésekor az egyéb segélyre biztositott igények épségben tartásával 100 koronát fizet ki.
20. § A pénztár azon tag családjának (10. §), a ki nem baleset következtében hal meg, ha az elhalt legalább 5 évig volt tag, 200 korona, ha legalább 10 évig volt tag, 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag, 270 korona egyszersmindenkorra szóló segélyt ad.
Ha az elhaltnak háromnál több kiskoru gyermeke marad hátra: a központi igazgatóság a segélyt arányosan magasabb összegben állapithatja meg.
Ha a tag legalább öt évi tagság után házastárs vagy leszármazók hátrahagyása nélkül hal meg: a pénztár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 100 korona temetési segélyt ad.
21. § A második csoportbeli rendes tagok segélyezésére nézve az első csoportbeli tagok segélyezésére vonatkozó szabályok alkalmaztatnak, azzal a különbséggel, hogy a második csoportbeli rendes tagoknál a 18., 19., 20. §-okban megjelölt segélyösszegeknek csak a fele jár.
22. § A rendkivüli tagok segélyezésére nézve az első csoportbeli rendes tagok segélyezésére vonatkozó szabályok alkalmaztatnak, azzal a különbséggel, hogy a rendkivüli tagoknál csak a 13., 14., 16., 17. §-okban megállapitott segélyek igényelhetők.
23. § Mindazon gazdasági cselédek segélyezése tekintetében, a kik nem tagjai ugyan a pénztárnak, de a kiknek munkaadója a 8. § szerint hozzájárulásra köteles: a rendkivüli tagokra vonatkozó szabályok alkalmazandók.
24. § A gazdasági munkás- és cselédsegélypéntár igazgatási szervei: a) a központi igazgatóság, b) a helyi bizottságok (városi tanács, községi előljáróság, igazgatósági megbizott).
25. § A központi igazgatóság a földmivelésügyi minister által kinevezett elnökön kivül 12 tagból áll.
A központi igazgatóságba négy tagot a helyi bizottságok kiküldöttei, négy tagot az alapitó tagok közgyülése választ, négy tagot pedig a földmivelésügyi minister nevez ki. Az igazgatóság elnöke és tagjai javadalmazásban nem részesülnek.
A központi igazgatósági elnök és a tagok megbizatása három évre szól.
Az ügyvezető igazgatót a földmivelésügyi minister nevezi ki, ugyanő állapitja meg annak javadalmazását.
Érvényes határozathozatalhoz az elnökkel együtt legalább négy igazgatósági tag jelenléte szükséges.
26. § A központi igazgatóság hatáskörébe tartozik a pénztár összes ügyeinek központi igazgatása, igy nevezetesen: a tagok nyilvántartására, a pénztár kötelezettségeinek teljesitésére s jogainak érvényesitésére vonatkozó intézkedések megtétele, a pénztár vagyonának kezelése, az évi számadások elkészitése, továbbá a segélyek utalványozása, megszüntetése s a helyi bizottságok határozatainak másodfoku elintézése.
A központi igazgatóság a helyi bizottságokkal s a közigazgatási hatóságokkal közvetlenül érintkezik.
A pénztárt harmadik személyekkel szemben a központi igazgatóság képviseli.
27. § A központi igazgatóság ügykezelése a m. kir. kormány felügyelete s ellenőrzése alatt áll. A földmivelésügyi minister a központi igazgatóság mellé kormánybiztost nevez ki, a ki a közgyüléseken és az igazgatósági üléseken részt vesz és a határozatok ellen óvást emelhet. Ilyen óvás által az illető határozat foganatositása a földmivelésügyi minister határozatáig felfüggesztetik.
Az állami felügyelet és ellenőrzés czimén a pénztár semmiféle költséggel meg nem terhelhető.
28. § Minden községben (városban), a melyben a munkás- és cselédsegélypénztárnak legalább 50 tagja van, tizenkét tagból álló helyi bizottság alakittatik. E bizottságba négy tagot a községi adófizetők közül a képviselőtestület (törvényhatósági joggal felruházott városokban, Budapesten, Fiuméban a tanács), négy tagot a hozzájárulásra kötelezett (8. §) munkaadók, négy tagot és pedig maguk közül a pénztár helybeli rendes és rendkivüli tagjai választanak. Az időközben megüresedő helyek ugyan ilyen módon töltendők be.
A helyi bizottság tagja nem lehet az:
a) a ki nyereségvágyból eredő büntett vagy vétség, vagy az 1898:II. tc. 65., 66. §-aiba ütköző kihágás miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre volt itélve;
b) a ki hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére van itélve, az itéletben megállapított időtartam alatt;
c) a ki szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt áll, vagy feltételes szabadságon van;
d) a ki büntett, vagy fogházzal büntetendő vétség miatt vád alá van helyezve, vagy ellene a főtárgyalás elrendeltetett;
e) a ki kiskoru, csőd alatt áll, gondnokság alá van helyezve, vagy a kinek kiskorusága meghosszabbittatott;
f) a ki a tagok közül már egyszer ki volt zárva.
Elnökét a helyi bizottság maga választja meg.
A helyi bizottság elnökének és tagjainak megbizatása három évre szól.
A helyi bizottság azon tagjának, a ki a pénztár helyi igazgatásában kiválóan hasznos tevékenységet fejt ki: az igazgatóság a földmivelésügyi minister jóváhagyásával jutalmat engedélyezhet.
A községi biró, jegyző, orvos, közgyám, (törvényhatósági joggal felruházott városokban, Budapesten, Fiuméban a tanács által kijelölt négy törvényhatósági tisztviselő) továbbá a központi hitelszövetkezet (1898:XXIII. tc.) kötelékébe tartozó községi szövetkezet elnöke, valamint a központi igazgatóság kiküldötte, a helyi bizottságban üléssel és szavazattal bir.
Ott, a hol a helyi bizottság bármely okból meg nem alakitható, vagy a hol a bizottság nem működik, a helyi bizottság tennivalóit a földmivelésügyi minister rendeletére, a községi elöljáróság vagy az igazgatóság megbizottja, vagy az igazgatóság által, az ezen szakaszban foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával alakitott körjegyzőségi bizottság látja el.
29. § A helyi bizottság hatáskörét a földmivelésügyi minister jóváhagyásával az igazgatóság állapitja meg. E hatáskörbe tartozik rendszerint a pénztár helyi igazgatása, nevezetesen: a tagok felvételére, kizárására, a segélyezésekre vonatkozó ügyek elsőfoku ellátása.
A helyi bizottság határozatát nyolcz nap alatt a központi igazgatósághoz, az igazgatóság határozatát pedig ugyancsak nyolcz nap alatt a földmivelésügyi ministerhez lehet felebbezni.
30. § A helyi bizottság (a községi előljáróság, tanács, az igazgatóság megbizottja) közvetlenül a járási főszolgabiró (alispán, polgármester, kerületi előljáró) felügyelete alatt áll. A felügyelő hatóság a helyi bizottságot, ha az feladatának meg nem felel vagy hatáskörébe nem tartozó tevékenységet fejt ki, felfüggesztheti, s a vizsgálat eredményéhez képest fel is oszlathatja.
A feloszlatás után a helyi bizottság legkésőbben egy félév alatt ujból megalakitandó
A központi igazgatóság a felügyelő hatósággal közvetlenül érintkezik.
A felügyelő hatóság határozata ellen nyolcz nap alatt a földmivelésügyi ministerhez lehet felebbezni.
Ha a határozat a helyi bizottság feloszlatását mondja ki, a felebbezés a határozat végrehajtását felfüggeszti.
A felügyelő hatóság teendőinek vagy e teendők egy részének ellátásával, a törvényhatósági bizottság meghallgatásával, a központi igazgatóság előterjesztésére, a földmivelésügyi minister közhivatalban nem álló egyént is megbizhat. E megbizatás teljesitéséért semmiféle javadalmazás sem jár.
31. § A központi igazgatóság és a helyi bizottság tagjai minden kárért, melyet szándékosan vagy vétkes gondatlanságból a pénztárak vagy egyes tagoknak okoztak, egyetemlegesen, teljes kártéritéssel tartoznak.
A kezelésből eredő követelések biztositása tekintetében az 1881:LX. tc. 227. §-a az igazgatóság és a helyi bizottságok tagjaival szemben is alkalmazandó.
32. § A központi igazgatóság és a helyi bizottságok megalakitására, ügyrendjére, a tisztviselők és alkalmazottak, javadalmazására, a tagok felvételére, kizárására, szükség esetében a tagok létszámára, nemkülönben a tagsági dijak befizetésére, ellnőrzésére, a pénztári kezelésre, a számvitelre, a segélyek kiszolgáltatására és beszüntetésére vonatkozó szabályokat a földmivelésügyi minister rendelettel állapitja meg.
33. § A pénztár orvosainak tennivalóit, ha a központi igazgatóság máskét nem határoz, - a községi (kör-) orvos, (városi, kerületi orvos) ott pedig, a hol a községi (kör-) orvos teendőit a járási orvosnak kell ellátnia, ez utóbbi köteles ellátni.
Az orvosnak a gyógykezelés diját az 1876:XIV. tc. 145. §-a alapján megállapitott dijszabás szerint, a mütét diját pedig az 1876:XIV. tc. 48. §-a alapján a belügyminister által megállapitandó dijszabás szerint a pénztár fizeti.
Az orvosnak a munkaképtelenség (18. §) megállapitása végett a tag kérelmére megejtett minden vizsgálatért két korona dij jár, melyet a tagnak kell megfizetnie.
A pénztár orvosa részére szükséges előfogatról a községek dijtalanul kötelesek gondoskodni.
34. § A pénztárt illető befizetések és a pénztár részéről történő kifizetések a m. kir. posta-takarékpénztár utján és annak közvetitésével is eszközölhetők.
Az erre vonatkozó eljárási szabályokat a m. kir. földmivelésügyi minister és a m. kir. kereskedelemügyi minister egyetértőleg rendeletileg állapitják meg.
35. § A segélypénztár az összes állami, törvényhatósági és községi adó alól mentes.
A pénztár központi igazgatóságának s helyi bizottságainak okmányai, könyvei, beadványai, továbbá a tagoknak segélypénztári ügyekre vonatkozó beadványai és nyugtái, ugyszintén a pénztári ügyekben való használatra kiadott anyakönyvi kivonatok, bizonyitványok bélyeg- és illetékmentesek.
A pénztár központi igazgatóságának és helyi bizottságainak hivatalos levelezései és pénzküldeményei vitelbérmentesek.
36. § A pénztár évi számadását a pénztár központi igazgatósága minden év május 15-ig elkésziti s a pénztár hivatalos helyiségében közszemlére kiteszi, a kimutatást a hivatalos lapban közli s valamennyi alapitó tagnak és helyi bizottságnak megküldi.
A számadásokra a közzététel napjától számitott 15 napon belül a pénztár minden tagjának jogában áll észrevételeit irásban a központi igazgatósághoz benyujtani. Az észrevétel felett első fokban az igazgatóság, második fokban a földmivelésügyi minister határoz.
A számadást a földmivelésügyi ministerium központi számvevősége vizsgálja meg s a központi igazgatóságnak a felmentvényt a földmivelésügyi minister adja meg.
A folyó évi kiadások fedezése után fenmaradó bevételből a földmivelésügyi minister által megállapitott szabályok szerint szükséges összeget első sorban netto dijtartalék képzésére kell forditani. A bevételnek abból a részéből, a mely e dijtartalék kellő gyarapitásán felül megmarad: egyfelől a rendkivüli esélyekre, másfelől a segélyek emelésére létesitendő külön-külön tartalékalapot kell gyarapitani. Azt, hogy e külön tartalékalapok a dijtartalék megfelelő gyarapitása után milyen arányban részesedjenek: a központi igazgatóság előterjesztésére a földmivelésügyi és a pénzügyi ministerek egyetértőleg állapitják meg.
A tartalékalapok elhelyezése tekintetében a központi igazgatóság előterjesztésére, a földmivelésügyi és a pénzügyi ministerek egyetértőleg határoznak azzal, hogy a tartalékalapok vagyona első sorban az 1898:XXIII. tc.-alapján létesült központi hitelszövetkezet kötvényeibe fektetendő be.
37. § A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár tagjai az 1891:XIV. tc. 2. §-ában megjelölt esetekben a betegsegélyező pénztárba való belépés kötelezettsége alól nincsenek felmentve. Azon tagnak, a ki a betegsegélyező pénztárnak tagja, a munkás és cseléd-segélypénztárral szemben a gyógykezetetésre igénye nincsen: egyéb biztositott segélyekre való joga azonban épségben marad.
38. § A mennyiben a tag az 1898:XXI. tc. értelmében az országos betegápolási alap terhére gyógykezelendő: a gyógykezelési költségeket a pénztár ezen alapnak meg nem tériti.
39. § A munkaadó a tagsági könyvet a cselédtől vagy munkástól akkor sem veheti el, ha a felvételi dijat s a tagsági dijat a cseléd vagy munkás helyett a bérbe való betudással vagy e nélkül ő fizeti. Utóbbi esetben a gazda a szolgálati szerződésben kikötheti, hogy a mennyiben a cseléd 5 évi szolgálati idő eltelte előtt lép ki a szolgálatból, az általa befizetett összeget, neki megtériteni tartozik.
40. § A tagsági könyvet zálogba venni, arra hitelezni, vagy azt bármely követelés fejében visszatartani tilos. E tilalom megszegése kihágást képez s tizenöt napig terjedhető elzárással és 200 korona pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanezen büntetés alá esik az a munkaadó is, a ki a 8. §-ban megállapitott tilalom ellenére a sajátjából fizetendő 120 fillér hozzájárulást a cseléd bérébe betudja vagy azt a cseléd által magának bármily módon megfizetteti.
Az eljárás az 1898:II. tc. 72. §-ában megjelölt hatóságok hatáskörébe tartozik.
41. § A központi igazgatósági tagokat a jelen törvény életbeléptekor egy évre, a földmivelésügyi minister nevezi ki.
42. § A pénztár müködésének első öt évében a pénztár tagjául négy korona felvételi dij mellett azon gazdasági munkás és külső cseléd is felvehető. a ki életkorának 35-ik évét betöltötte, de 50-ik évét még nem haladta tul. Az ilyen tagnak azonban csak akkor lesz a 18., 19. §-ok szerinti segélyre igénye, ha a pénztárnak már legalább tizenöt éve tagja és illetőleg ha 70-ik életévét betöltötte, a 20. § esetében pedig csak akkor, ha a pénztárnak legalább tiz évig volt tagja. A 20. § szerinti segély azonban 200 koronánál akkor sem lehet több, ha a tag több mint tiz évi tagság után hal meg.
43. § Azon gazdasági cselédek javára, a kik legalább három év óta ugyanazon gazdaság szolgálatában állanak, ha a jelen törvény életbeléptének első évében az ugyanazon szolgálatban töltött évek után a tagsági dijat kamat nélkül egyszerre befizetik a pénztárba, - az ugyanazon szolgálatban a belépést megelőzőleg eltöltött évek a tagsági időbe beszámittatnak abban az esetben, ha az igy belépett cseléd a belépés után a tagsági dijakat még legalább három évig pontosan fizette. Ha a cseléd a belépéstől számitott három éven belől elhal, a belépéskor egy összegben befizetett összeg örököseinek, illetőleg ha azt helyette a munkaadó fizette be, a munkaadónak kamat nélkül visszaadatik.
44. § Ezen törvény életbelépte napját a m. kir. földmivelésügyi minister állapitja meg s végrehajtásával a m. kir. földmivelésügyi minister bizatik meg.
