Az osztrák-magyar monarchia és Spanyolország meghatalmazottai által Madridban, 1897. évi január 21-én aláirt egyezmény ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Az egyezmény szövege a következő:
Azon czélból, hogy az osztrák vagy magyar alattvalók részére Spanyolországban és viszont a spanyol alattvalók részére az osztrák-magyar monarchiában a találmányok, gyári és kereskedelmi védjegyek és mustrák oltalma biztosittassék, a kellően meghatalmazott alulirottak a következőkben állapodtak meg:
Az osztrák vagy magyar alattvalók Spanyolországban, ide értve ennek tengerentuli birtokait és viszont a spanyol alattvalók az osztrák-magyar monarchiában, a találmányok, mustrák és minták gyári és kereskedelmi védjegyek, valamint a czégek, nevek s egyéb árujelzők védelme tekintetében ugyanazon jogokat élvezik, mint a honosok.
A honosokkal egyenlő jogokat élveznek azon személyek is, kik a szerződő felek valamelyikének területén laknak, vagy ott ipari főteleppel birnak.
Ha a szerződő felek egyikének alattvalói hazájukban, valamely találmányra szabadalmat kértek, az ezen bejelentés napjától számitva 90 napon belől, a másik szerződő fél területein való bejelentésre elsőbbségi joggal birnak, - s a későbbi bejelentés minden tekintetben ugyanazon hatálylyal bir, mintha az első bejelentéssel egyidejüleg tétetett volna.
Ugyanez áll a szerződő felek egyikének területein bejegyzett azon gyári vagy kereskedelmi védjegyek, mustrák- és mintákra nézve is, melyekre a másik szerződő fél területein, az első bejegyzéstől számitva, legkésőbben 90 napon belül tétetik a bejelentés.
A találmányokkal egyazon szempont alá esnek ama használati minták melyek a szerződő felek területein törvényes oltalmat élveznek.
Az előző pontokban engedélyezett 90 napi határidő a tengerentuli spanyol tartományok és birtokokból eredő bejegyzési kérelmeknél 120 napra terjesztetik ki.
A III. szakasz rendelkezéseinek megfelelően bejegyzett gyári és kereskedelmi védjegyek, árunevek, mustrák vagy minták védelme a másik szerződő fél területein sem terjedhet hosszabb időre, mint a származási ország területén nyujtott oltalom.
Másrészt azonban az egyik szerződő fél államának csakis azon alattvalói nyerhetnek a másik fél területein is kizárólagos használati jogot valamely védjegy vagy árujelzőre vonatkozólag, a kik ezen jogot a saját országukban már törvényesen megszerezték.
Az egyik szerződő fél területein előállitott áruknak a másik szerződő fél területeire való bevitelele nem vonhatja maga után azon oltalomnak elvesztését, mely ezen utóbbi területeken ezen árúknak találmány, mustra, vagy minta-oltalom alapján biztosittatott.
Eme jog tulajdonosa minden esetben köteleztetik azonban, hogy találmányát, mustráját vagy mintáját azon ország törvényeinek szabványai szerint vegye használatba, a mely országba a védett árúkat beviszi.
A származási országban bejegyzett védjegytől vagy a származási államban a védjegygyel egyenlő oltalomban részesitett árujelzőtől a másik szerződő állam illetékes hatósága a bejegyzést csakis azon esetben tagadhatja meg, ha az illető védjegyek vagy árujelzők:
a) Ő felségeiknek, vagy a királyi család valamelyik tagjának arczképével, állami vagy közhatósági czimerével illetéktelenül vannak ellátva;
b) A forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan szokásosak;
c) erkölcstelenek vagy a közrenddel ellenkeznek, - vagy
d) összbenyomásuknál fogva ellentétben állanak azon követelményekkel, melyek a közönség tévedésbe ejtését kizárják.
A szerződő felek fentartják maguknak a jogot, hogy a származási államban oltalomban részesitett védjegytől a bejegyzést megtagadják azon esetben is, ha ezen védjegygyel azonos, vagy azzal való megtévesztésre alkalmat szolgáltató védjegy már előbbről be van lajstromozva; ugyancsak törülhetők (bejegyzés esetében) ezen fentjelzett védjegyek, az első bejegyzés folytán jogosult személyek kérelmére.
A szerződő felek, a mennyiben azt már előzőleg nem tették, ezentul meg fogják akadályozni oly árúk eladását és áruba bocsátását, melyek csalárd szándékkal vagy a jogos kereskedelem sérelmével a másik szerződő fél állami czimerével vagy az illető áru eredetének jelzéseül a másik szerződő fél területeihez tartozó helyeknek, kerületeknek nevével vagy czimerével vannak ellátva.
Az egyik szerződő fél államának azon alattvalói, kik maguknak a találmány, védjegy, mustra vagy minta tulajdonjogát a másik szerződő fél területein biztositani akarják, tartoznak az utóbbi fél törvényhozása által előirt alakszerüségeket teljesiteni.
Különösen pedig találmányaik leirását, valamint védjegyeiket, mintáikat és mustráikat a fennálló szabályok értelmében bejelenteni tartoznak:
Spanyolországban a müvészeti és ipari conservatoriumnál Madridban; az osztrák-magyar monarchiában, Ausztriára nézve a találmányok leirását az illető tartományok közigazgatási főnökségénél, a védjegyeket, mustrákat és mintákat a kereskedelmi és iparkamaránál Bécsben, Magyarországra nézve: a találmányok leirását a magyar királyi szabadalmi hivatalnál, a védjegyeket, mustrákat és mintákat a kereskedelmi és iparkamaránál Budapesten.
Jelen egyezmény a jóváhagyások kicserélése után 15 nap mulva lép életbe és a szerződő felek valamelyike által való felmondása után még 6 hóig érvényben marad.
Ezen egyezmény jóváhagyandó és a jóváhagyási okmányok Madridban mielőbb kicserélendők. - Minek hiteléül alulirottak azt aláirták és czimeres pecsétükkel ellátták.
Kelt két egyenlő példányban Madridban ezernyolczszáz kilenczvenhét évi január hó huszonegyedikén.
