1. § Annak, a ki fatermelésnél, az erdei termékek szállitásánál és az azzal kapcsolatos munkálatoknál, valamint az erdőgazdaság egyéb munkálatainál, munka teljesitésére, mint napszámos vagy munkás szerződik, az 1898:II. törvénycikkben körülirt munkásigazolványnyal kell birnia. (43. §)
Külföldi munkásoknál a munkásigazolványt az utlevél, vagy a munkás hazájabeli illetékes hatóság által kiállitott igazoló okmány pótolja.
2. § A szerződés feltételeinek megállapitása a felek szabad egyezkedésének tárgya; a törvénynyel ellenkező megállapodások azonban érvénytelenek.
Az olyan szerződés, mely nem ezen törvényben meghatározott módon, vagy olyan munkással köttetett meg, a kinek munkásigazolványa nincsen, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesithető.
3. § Minden szerződésnek, illetőleg feljegyzésnek (6. §) tartalmaznia kell:
a) a munka nemének, időtartamának vagy mennyiségének megjelölését;
b) a munkabér megállapitását;
c) a munkások szállitásának költségeire, az előlegekre, továbbá a munkaeszközökre, az elszállásolásra, a tüzelő-anyagra és az ivóviz-szállitásra vonatkozó megállapodásokat.
4. § Ha a munkások nem közös munkatéren, közösen teljesitendő munkára vállalkoznak, a szerződésben a munkások egyetemleges kötelezettségét megállapitani nem szabad. (41. §)
5. § A munkaadó (megbizott) a munkások szállitási költsége czimén a szállitás tényleges költségének megfelelő összeget, előleg vagy kölcsön czimén pedig legfeljebb annyit adhat a munkásnak, a mennyit ez a szerződésben meghatározott munkabér mellett két hét alatt valószinüleg megkereshet. (41. §)
6. § A szerződés, ha a munka egészben vagy nagyobb részében annak a törvényhatóságnak területén teljesitendő, a melynek területén a munkások laknak, szóval is megköthető. Minden más esetben köteles a munkaadó a szerződés létrejöttéről s a megállapodásokról a munkásoknak, illetőleg a munkások megbizottjának a megegyezés helyén, irásos feljegyzést átadni, vagy pedig a szerződést két tanu, vagy egy hatósági tanu előtt irásba foglalni.
A szerződés bélyeg- és illetékmentes.
7. § A szerződéskötésnél hatósági tanuként községi előljárók, törvényhatósági tisztviselők, állami erdőtisztek, s a mennyiben nem a magánerdőtisztek által kezelt erdőgazdaságban házilag foganatositott munkára alkalmaztatnak a munkások, hatóságilag felesketett magánerdőtisztek is szerepelhetnek.
A tanuskodásért díjat szedni tilos.
8. § A tanu a szerződési okiraton igazolja azt, hogy a szerződés az ő jelenlétében a munkások előtt felolvastatott, azok anyanyelvén megmagyaráztatott, s azok által elfogadtatott és aláiratott.
Ha a munkásoknak nincsen munkásigazolványuk (1. §), vagy ha a tanu tudomása szerint a munkások ugyanarra az időre már mással szerződtek volt, a tanu a szerződésnek a fenti értelemben való aláirását megtagadni köteles.
9. § Ha a szerződési okirat két példányban állittatik ki, az egyik a munkások megbizottjának adandó át, a másik a munkaadónál (megbizott) marad. Ha azonban a szerződés csak egy példányban állittatik ki, a munkaadó (megbizott) köteles azt, az aláirások keltétől számitott három nap alatt ahhoz az elsőfoku közigazgatási hatósághoz beterjeszteni, a melynek területén a munka egészben vagy nagyobb részében teljesitendő lesz. (41. §)
A hatósághoz beterjesztett okiratról a felek egy koronát kitevő másolási dij lefizetése után bélyegmentes hitelesitett másolatot kaphatnak. Az eredeti okirat hivatalos megkeresés folytán csak hatóságnak adható ki.
10. § A munkaadó (megbizott) jogosult a szerződés létrejöttét a munkás igazolványába bejegyezni; az igazolványt azonban csak a munkahelyén való megjelenés után köteles a munkás átadni. (41. §)
11. § Ha a felek a szerződés érvényességének ideje alatt a szerződés feltételeit egyetértőleg módositani kivánják, minden tekintetben azt az eljárást kell követniök, melyet a törvény az eredeti szerződés megkötésére megszab.
12. § Ha a szerződés a munkamegkezdésének időpontját nem határozta meg, köteles a munkaadó (megbizott) a munkásokat közvetlenül vagy a megbizottjukhoz intézett szó- vagy irásbeli felszólitással legalább három nappal a munkának tervbe vett megkezdése előtt a munkahelyen való megjelenésre és a szerződés teljesitésére felhivni; a munkások megjelenésekor a munkát megkezdetni; intézkedésre jogosult megbizottjának nevét a munkásokkal közölni. Köteles továbbá a munkaadó a szerződésben kikötött munkabért a szerződés szerinti időben és részletekben kifizetni; a szerződéses viszony megszüntével a munkásoktól átvett munkásigazolványt visszaadni, s ha abban a szerződés létrejötte feljegyeztetett, a szerződés megszüntét igazolni s általában szerződés szerinti kötelezettségeit teljesiteni. (41. §)
Ha a szerződést vagy a törvény rendelkezéseit a munkaadó vagy megbizottja megszegi, az okozott teljes kár- és eljárási költségek megfizetésére mindenkor a munkaadó kötelezendő. A munkaadó visszkereseti joga megbizottja ellen érintetlen marad.
Ha a munkásigazolvány a munkaadó (megbizott) kezén elvész, az igazolvány megszerzésének költségét a munkaadó viseli; ha pedig a szerződéses viszony megszüntekor az igazolványt vagy annak másodlatát a munkásoknak bármely okból át nem adja, mindaddig, a mig azt a munkásnak rendelkezésre nem bocsátja, a késedelem minden napjára, a munka helyén abban az időben fizetett napszámbért köteles annak naponként megfizetni.
13. § A munkások kötelesek a szerződésben, vagy a munkaadónak a 12. § szerint közölt felhivásában megjelölt időben, még pedig, ha a szerződés szerint erre kötelezvék: munkaeszközeikkel és segédmunkásaikkal a munkahelyen megjelenni, a munkát megkezdeni s általában törvényes és szerződés szerinti kötelességeiket teljesiteni. (43. §)
14. § Ha a munka elemi akadály (árviz, széldöntés, hófuvás, tüz stb.) miatt egyhuzamban három napon át meg nem kezdhető vagy nem folytatható és a munkaadó a szerződésben nem kötelezte magát a szünetelés idejére bizonyos élelmezési járandóság kifizetésére, vagy ellátás kiszolgáltatására; a munkások, a mennyiben munkabérük nem egy bizonyos meghatározott összegben (átalányban) van megállapitva, az előleg (kölcsön) megtéritésének vagy biztositásának kötelezettsége mellett a szerződéstől elállhatnak.
Az odaszállitás költségének megtéritésére azonban a munkások ilyen esetben nem kötelesek; de a munkaadó sem köteles a visszaszállitás költségét fedezni.
15. § Ha a munkabér a teljesitett munka mennyisége szerint fizettetik, a méréseknél a megfelelő szokásos hiteles mértékeket és eszközöket kell használni. A felmért teljesitmény után a munkabér fillérig számitandó és fizetendő ki. (41. §)
Ha a felek a szerződésben másként nem állapodtak meg az osztályozás és a mérésekre nézve, az állami erdők kezelésénél fennálló szabályok alkalmazandók.
16. § A munkaadó a munkások által okozott kárának értéke erejéig a munkás munkabérét, egyéb járandóságát és ingóságát visszatarthatja, köteles azonban - ha a munkás a visszatartásban meg nem nyugszik - kárkövetelésének megállapitása a végett az eljárást a visszatartás napjától számitott három nap alatt az elsőfoku hatóságnál meginditani. (41. §)
Más jogczimen fennálló követelésének fedezetére a munkaadót a visszatartás joga meg nem illeti. (41. §)
17. § A munkások munkabérét szeszes italokkal vagy áruczikkekkel egészen vagy részben megváltani, abból bárki követelésének fedezésére bármit levonni, a munkásokat arra kötelezni, hogy élelmi, élvezeti, ruházati czikkeiket, eszközeiket, a munkaadónál vagy az általa kijelölt egyénnél vásárolják, valamint a munkásoknak adott előleg, kölcsön vagy szállitási költség után kamatot szedni, vagy ezek értékéről váltót venni - tilos. (41. §)
Tilos továbbá a munkások munkabérét utalványnyal, bárczával, jegygyel fizetni. (41. §)
18. § Ha a munkaadó kormányhatósági rendelkezéssel vagy szerződési megállapodással a munkások gyógykezeltetése és ellátása tekintetében messzebb menő intézkedésekre nem köteleztetett; a munkaadó (megbizott) köteles a munkahelyen megbetegedett idegen községbeli munkást, akkor is, ha a szerződést vele szemben felbontotta (20. §), legalább nyolcz napon át gyógykezeltetni és annak ellátásáról gondoskodni, s ha a betegség nyolcz napnál tovább tart, a községi elöljáróságot intézkedés végett értesiteni (41. §)
A járványos vagy ragályos megbetegedési esetek azonnal való bejelentésének kötelességét ezen § rendelkezése nem érinti.
19. § A munkásnak a szerződésből eredő követelései sem kincstári sem törvényhatósági, sem községi, sem magánkövetelés czimén végrehajtás alá nem vonhatók.
A munkaadó csődjében a munkások összes követelései a tömeg tartozásának tekintendők. (1881:XVII. tc. 48. § 2.)
20. § A munkaadó (megbizott) jogosult a szerződést azzal a munkással szemben felbontani, a ki a szerződés megkötése utáni időben:
a) a munkaadót (megbizottat), hozzátartozóját tettleg bántalmazza; testi épsége, élete vagy vagyona ellen büntetendő cselekményt követ el, vagy ilyet megkisérel;
b) az 1898:II. tc. 65., 66. §-aiba ütköző kihágás miatt elitéltetett;
c) a munka teljesitésére betegség miatt képtelenné válik (18. §);
d) a munkahelyen való megjelenés után munkásigazolványának átadását és általában szerződési kötelezettségének teljesitését megtagadja.
21. § A munkás akkor jogosult a szerződés felbontására:
a) ha a munkaadó (megbizott) őt vagy hozzátartozóját tettleg bántalmazza, vagy testi épsége, élete, vagyona ellen irányuló büntetendő cselekményt követ el, vagy ilyet megkisérel;
b) ha a munka teljesitésére betegség miatt képtelenné válik;
c) ha arra az időre, melyben a szerződést kellene teljesitenie, katonai szolgálatra behivatik;
d) ha a munkaadó vele szemben a szerződés megállapodásait, vagy a törvény rendelkezéseit meg nem tartja.
22. § A szerződés felbontása esetében a munkásnak a jogos levonások mellett csak a tényleg megszolgált munkabér fizetendő ki.
A 21. § a) és d) pontja esetében azonban az oda- és visszaszállitás költségein felül köteles a munkaadó annyi munkabért megfizetni, a mennyi a szerződésben megjelölt egész munkaidő vagy munkamennyiség után járt volna a munkásnak.
23. § Az a fél, a ki a szerződést a 14. §, illetőleg a 20. és 21. § alapján felbontani akarja, köteles a másik felet a felbontás okául felhozott eset tudomására való jutása után legfeljebb három nap alatt, szóval, vagy ezen az időn belül feladott ajánlott levélben értesiteni.
A ki a szerződés teljesitését ilyen közlés nélkül szünteti meg, szerződésszegőnek tekintendő. (41., 43. §)
24. § Az a körülmény, hogy a munkaadó egy vagy több munkással szemben a szerződést felbontotta, a többi munkást a szerződés felbontására fel nem jogositja; viszont az egyes munkásokkal szemben érvényesithető bontó okok sem jogositják fel a munkaadót arra, hogy a szerződést a többi munkással szemben is felbonthassa. (41., 43. §)
25. § A munkaadó és a napszámos között a szerződés szóval is megköthető. A szerződési feltételek megállapitása a felek szabad egyezkedésének tárgya. A törvénynyel vagy a törvényhatósági szabályrendelettel ellenkező megállapodások azonban érvénytelenek.
Az a szerződés, melyet a munkaadó olyan egyénnel köt meg, kinek munkásigazolványa nincsen, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető.
26. § Napszámost a munkaadó intézkedésre jogositott megbizottja, vagy felügyeletre használt alkalmazottja is szerződtethet. A napszámos megbizottja által is köthet szerződést, ha az által munkásigazolványát a munkaadónak átadja.
27. § A napszámos, ha a felfogadó kivánja, felfogadáskor köteles munkásigazolványát átadni. A munkaadó köteles az átvett igazolványt megőrizni s a munka befejeztével azt a munkásnak visszaadni. (41., 43. §)
Ha a munkásigazolvány a munkaadó kezén vesz el, a másodlat kiállitásának költségeit a munkaadó köteles viselni.
28. § Ha a munka tartamára nézve más világosan ki nem köttetett, mindig egy napi munka értendő.
A napszámos munkanapja, ha az iránt a felek között más megállapodás nem létesült, napkeltétől napnyugtáig számittatik; mely időre a napszámosok is délben egy egész órai, április 15-től szeptember 30-ig pedig reggel és délután is egy-egy félórai szünidő számittatik. (41. §)
29. § A munkaadó köteles a szerződtetett napszámost elfogadni, annak munkabérét és járandóságát pontosan kiszolgáltatni. (41. §)
A napszámos köteles a munkát, a melynek teljesitésére felfogadtatott, vagy ha ez a munka bármely véletlen akadályozó körülmény miatt nem folytatható, a munkaadó által meghatározott más gazdasági munkát teljesiteni. Ha a munkaadó a napszámost igy foglalkoztatni nem képes, vagy nem akarja, akkor a tényleg munkában töltött idő aránya szerint, a kikötött munkabérnek egy-, két- vagy háromnegyed része fizetendő, s ha étkezés is kiköttetett, délelőtti munka után az ebéd, a délutáni munka után pedig az estebéd is kiszolgáltatandó. (41., 43. §)
30. § Ha a napszámos munkája legalább egy havi időre biztosittatott, a kikötött munkát megakasztó bármely körülmény beálltával, a mennyiben más világosan ki nem köttetett, a felfogadó jogositva van a napszámost más gazdasági munkára felhasználni, mit a napszámos teljesiteni köteles. Ha azonban az akadály folytonosan legalább egy hétig tart, ez esetben mindkét fél visszaléphet a szerződéstől. (41., 43. §)
31. § Ha a szerződést vagy a törvény rendelkezéseit a munkaadó szegné meg, a hatóság által kötelességének teljesitésére, a munkásnak okozott teljes kár és eljárási költség megfizetésére kötelezendő s a 41. § szerint megbüntetendő.
Ha a szerződést, a törvény rendelkezéseit a munkaadónak intézkedésre jogosult megbizottja szegné meg: a büntetés e megbizott ellen alkalmazandó, a kár és eljárási költségek megtéritési kötelezettsége azonban ebben az esetben is mindenkor a munkaadót terheli. A munkaadónak visszkereseti joga megbizottja ellen érintetlen marad.
32. § Ha a napszámos a meghatározott időben igazolatlanul meg nem jelen, vagy a megkezdett munkát abban hagyva jogtalanul eltávozik; az elsőfoku hatóság által, - a munkaadó irásbeli, vagy jegyzőkönyvbe vett szóbeli kérelmére - elöleges tárgyalás nélkül a munkahelyre, kényszereszközök alkalmazásával is, kivezetése határozatilag elrendelendő. Ha pedig a munkát a munkahelyen önként megjelenve, vagy kivezetés után sem kezdi meg, illetve nem folytatja, a 43. § szerint megbüntetendő.
33. § A munkaadó a napszámos által okozott kárának értéke erejéig annak munkabérét visszatarthatja. Köteles azonban a munkaadó, ha a napszámos a visszatartásban meg nem nyugszik, kárkövetelésének megállapítás végett az illetékes hatóságnál az eljárást a visszatartás után három napon belül meginditani. (41. §)
Más jogczimen fennálló követelésének fedezésére a munkaadót a nap számos vagy munkással szemben visszatartási jog nem illeti meg.
34. § Ha a felek között a kifizetéskor a napi bér nagysága tekintetében vita merül fel, és a megállapodás ki nem derithető; a hatóság a napi bért oly összeg szerint állapitja meg, a milyent azon időben és helyen, vagy annak legközelebbi vidékén hasonló munkáért rendszerint fizetnek.
35. § A 17. § rendelkezései a napszámosokra is kiterjednek. (41. §)
36. § Az a vállalkozó vagy megbizott, a ki munkások felfogadása végett valamely községben megjelenik, ha a munkásokat nem annak a törvényhatóságnak területén végzendő munkára kivánja szerződtetni, a melynek területén az illető község fekszik: köteles a község előljáróságánál azonnal jelentkezni, s ha mint megbizott jár el, meghatalmazását felmutatni. 42. §)
37. § A vállalkozó a munkásoknak szerződésből eredő követeléseiért közvetlenül akkor is felelős, ha a munkásokat nem ő, hanem személyzete alvállalkozó alkalmazta volt.
38. § Az a vállalkozó, a ki maga, vagy a kinek intézkedésre jogosult megbizottja a jelen törvény 41. §-ának első bekezdése alapján két éven belül két izben jogerősen elitéltetett; az állami, törvényhatósági és községi munkavállalatokból a m. kir. földmivelésügyi minister rendelkezésével, a körülmények mérlegelésével, meghatározott időre kizárandó.
A kizáró rendelet a hivatalos lapban és a szükséghez képest más lapban is közzéteendő.
39. § A munkahelyen a munkások élelmezése czéljából létesült alkalmi vállalat tulajdonosa (kantinos) köteles az eladásra szánt étel- és italnemüek árjegyzékét az elsőfokú iparhatósághoz az üzlet megkezdése előtt, azután pedig havonként bemutatni.
Ha az elsőfokú iparhatóság a hozzá érkezett panaszokból arról győződik meg; hogy a vállalat tulajdonosa akár a kiszolgáltatott árak minősége, akár a követelt árak magassága által a munkások hátrányára visszaéléseket követ el s azokat a megintés daczára sem szünteti meg: köteles az illetékes pénzügyigazgatóságot az italmérési engedélynek az 1899:XXV. tc. 15. § d) alapján leendő elvonása iránt teendő intézkedés végett megkeresni.
40. § A mennyiben ez a törvény ellenkező rendelkzéseket nem tartalmaz, az 1879:XL. tc. általános határozatai a jelen törvény által megállapitott kihágási ügyekben is alkalmazandók. Az 1898:II. tc. 65., 66. §-ai a jelen törvény hatálya alá tartozó munkásokra és napszámosokra is kiterjednek.
41. § Kihágást követ el és 8 napig terjedhető elzárással s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó (megbizott), a ki ennek a törvénynek 15., 16., 17., 18., 35. §-aiban foglalt rendelkezéseit, vagy tilalmait megszegi.
Kihágást követ el s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó (megbizott), a ki ennek a törvénynek 4., 5., 9., 10., 12., 23., 24., 27., 28., 29., 30., 31., és 33. §-aiban foglalt rendelkezéseit vagy tilalmait megszegi.
42. § Kihágást követ el és 8 napig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
a) a munkaadónak az a megbizottja, a ki magának a munkásoktól szerződtetésükért anyagi előnyöket köt ki, vagy ilyen előnyöket elfogad;
b) a ki a munkásokat a munka minősége, a bérfeltételek, a kereseti viszonyok felől a valóságnak meg nem felelő közlések, vagy alaptalan igéretekkel szándékosan megtéveszti;
c) a ki a 36. § rendelkezésének meg nem felel;
d) a ki más által felfogadott munkást vagy napszámost, e körülményt tudva, ugyanegy időre felfogad vagy munkaadójától elcsábit.
43. § Kihágást követ el s 8 napig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkás vagy napszámos, a ki ugyanegy időre két vagy több munkaadóhoz szerződik el. Ily esetben a munkás vagy napszámos azzal a munkaadóval szemben köteles a szerződést teljesiteni, a kivel először szerződött, a többi munkaadónak kártéritéssel tartozik; kivévén, ha azok az előző szerződésről tudva kötöttek vele szerződést.
Kihágást követ el s 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkás vagy napszámos, a ki
a) jelen törvény 1. §-ának rendelkezését megszegi;
b) jelen törvény 13., 23., 24., 27., 29., 30., 32. §-ainak reá vonatkozó rendelkezéseit megszegi.
44. § A kihágási eljárás ennek a törvénynek 41. §-a második bekezdésében, továbbá a 42. § a), b), d), valamint 43. § első bekezdésében és b) pontjában megállapitott kihágások esetében csak a sértett fél inditványára tehető folyamatba.
A munkás ellen kiszabott szabadságvesztési büntetések, ha a munkaadó az elzárási büntetés végrehajtásának elhalasztását kivánja, csak a szerződési munka elvégzése után hajtandók végre.
Ha az elitélt a kiszabott pénzbüntetést 48 óra alatt le nem fizeti, az erre az esetre az itéletben megállapitott szabadságvesztés-büntetés, az előző bekezdés esetét kivéve, azonnal végrehajtható.
A jelen törvény alapján kirótt és beszedett pénzbüntetések az 1898:II. tc. 71. §-ában meghatározott czélra forditandók.
45. § Mindazon ügyekre nézve, melyek a jelen törvény szerint hatósági intézkedést igényelnek, s az ezen törvényben megállapított kihágások megtorlására, nemkülönben az egyénenként 100 koronát meg nem haladó kárkövetelés elbirálására,
1. elsőfoku hatóság:
a) vármegyékben a főszolgabiró;
b) törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács kijelölt tagja; r. t. városokban a polgármester;
c) Budapesten a kerületi előljáró;
2. másodfoku hatóság: a közigazgatási bizottságnak munkásügyi albizottsága (1898:II. tc. 72. § 2.);
3. harmadfoku hatóság: a földmivelésügyi minister.
Két érdemben egybehangzó határozat ellen felebbezésnek helye nincsen.
A sértett fél akkor sem felebbezhet, ha a másodfoku hatóság az elsőfoku hatóság által kiszabott büntetést sulyosbitotta; valamint a vádlott sem felebezhet, ha a másodfoku hatóság az ő büntetését enyhitette.
Rendkivüli felülvizsgálatnak csak abban az esetben van helye, ha vagy az eljárt hatóság nem volt illetékes, vagy nem a jelen törvény szerint elbirálandó ügyben határozott, vagy pedig ha a felülvizsgálat a közérdek megóvása czéljából indokolt.
Az ezen törvény szerint a közigazgatási hatóság elé tartozó ügyek minden fokozaton soron kívül tárgyalandók s intézendők el.
Az eljárási szabályokat a földmivelésügyi minister a belügyi és az igazságügyi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.
A 100 koronát meghaladó kártéritési ügyek, továbbá az ezen törvényben előirt alakszerüségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdések elbirálására a rendes biróságok illetékesek.
Az 1898:II. tc. 75., 76. §-aiban foglalt intézkedések a jelen törvény hatálya alá eső ügyekre is kiterjednek, azzal az eltéréssel, hogy a 75. § utolsó bekezdésében emlitett felmentés oly esetekre is szólhat, midőn a munkás vagy napszámos a szomszédos törvényhatóság, illetve járás területén teljesitendő munkára vállalkozik.
46. § A jelen törvénynek a munkás-igazolványokra, továbbá a szerződéskötés alakszerüségére vonatkozó rendelkezései erőhatalom (vis major) folytán szükségessé vált halaszthatatlanul sürgős munkák idejére nem alkalmazandók.
47. § Ha a szerződési feltételek tekintetében a felek közt vita merül fel és a szerződésből a felek megállapodása ki nem derithető, - a hatóság döntésénél a szokást veszi irányadónak.
48. § Felhatalmaztatik a m. kir. földmivelésügyi minister, hogy a jelen törvény életbeléptének napját s az átmeneti intézkedéseket rendeleti uton állapitsa meg.
49. § Jelen törvény végrehajtásával a m. kir. földmivelésügyi minister bizatik meg.
