Az utóbbi évek állami költségvetéseiben egyes állami beruházások és beszerzések czéljaira jelentékeny összegek bocsáttattak ugyan a kormány rendelkezésére, e mellett azonban még számos sűrgős és szükséges olyan követelmény vár kielégitésre, a melyről az egyes állami költségvetések keretében az államháztartásban helyreállott és mulhatatlanul fentartandó egyensúly megzavarásának veszélye nélkül gondoskodni nem lehetett, de a melynek a folyó kezelés terhére való fedezését még a legszigorúbb gazdálkodás mellett sem követeljük meg.
Midőn a kormány a tiszteletettel előterjesztett törvényjavaslatban a közigazgatás különböző ágazatainál és egyes állami intézményeknél foganatba veendő beruházások iránt tesz előterjesztést, első sorban az e beruházások sürgős és szükséges voltában rejlő indokok hatása alatt cselekszik, a mely indokok a javaslat részletes rendelkezéseinek ismertetésénél alább tüzetesen ki vannak fejtve. De ezeken az indokokon kivül a kormány a javaslatot azért is terjeszti elő, mert kötelességének ismeri a hazai közgazdaság egyes ágazataiban mutatkozó pangás enyhitésére saját szükségletei és rendelkezésre álló eszközei arányában a maga kezdeményező tevékenysége által közrehatni.
A javasolt beruházások a pénztári készletekből lennének fedezendők.
Az utóbbi évekre vonatkozó állami zárszámadások szerint az egyes évek kezelési eredményei az illető évekre előirányzott költségvetési fölöslegeket túlhaladták, minek következtében a pénztári készletek gyarapitására is nagyobb összegek fordittattak, mint a mennyi az illető évek költségvetési törvényeiben előirányoztatott.
A pénztári készletek állagában beállott ez a kedvező alakulás tette lehetővé, hogy azok egy jelentékeny része átmenetileg oly czélra fordittassék, a melyre eredetileg hitelművelet volt szánva, de a mely hitelművelet a nemzetközi pénzpiacznak a befektetési értékekre kedvezőtlen alakulása folytán jó ideig okszerűen nem lett volna keresztülvihető.
A m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról és e beruházások költségeinek fedezéséről szóló 1897. évi XXX. törvénycikk 7. §-ában ugyanis a pénzügyminister felhatalmazást nyert arra, hogy az államvasutak hálózatán az 1897. évi végéig terjedő időben végrehajtott beruházások költségeinek fedezése végett koronaértékre szóló 3 1/2%-kal kamatozó adómentes járadékkötvényeket bocsáthasson ki. Az idézett törvénycikk értelmében foganatositandó beruházások és felszerelések czímén, továbbá az 1898., 1899. és 1900. évekre összesen 74,800.000 K irányoztatott elő az illető évek állami költségvetéseiben, mig ez utóbbi szükséglet fedezése tekintetében az az intézkedés történt, hogy ugyanezekben az államköltségvetésekben, állandóssági kötvények értesitéséből megfelelő bevétel irányoztatott elő.
Az 1897. évi XXX. törvénycikk alapján foganatositott beruházások költségeinek részbeni fedezéséről szóló, időközben 1900. évi VIII. tc. alakjában törvényerőre emelkedett javaslatom indokolásában volt szerencsém részletesen tájékoztatni a t. törvényhozást arról, hogy a kormány úgy az 1897. évi XXX. tc. 7. §-ában, valamint a későbbi költségvetési törvényekben adott s kötvénykibocsátásra vonatkozó felhatalmazást csak csekély részében vehette igénybe, a minek folytán az elrendelt beruházások és beszerzések költségei átmenetileg a pénztári készletekből fedeztettek; ugyanakkor azonban kiemeltem azt is, hogy mihelyt az ily módon előlegezett összegek egy későbbi kötvénykibocsátás útján befolyó bevételből visszatérittetnek, a kormány a törvényhozás felhatalmazását fogja kikérni arra, hogy a pénztári készletek igénybe vehető részét több közhasznú beruházás czéljaira felhasználhassa.
A pénzviszonyok alakulása lehetővé tette, hogy az 1900. évi VIII. tc. 1. §-ában nyert felhatalmazással élve, az ott emlitett 107,108.030 K beszerzése végett egyelőre eddig 90,000.000 K névértékű 4%-os koronajáradékkötvényt bocsássak ki s az azok értékesitéséből befolyó összeget az idézett törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelőleg, a pénztári készletekből előlegezett összegek visszatéritésére forditsam.
Ez intézkedés által az arany- és váltópénzkészlet nélkül számbavett pénztári készletek álladéka ez időszerint kereken 113 millió koronára emelkedett, a mely összeg részint a pénztárban, részint pénzintézeteknél gyümölcsözően elhelyezve rendelkezésre áll.
A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat szerint mindössze 31,340.000 K beruházás van tervbe véve, a mely összegből 25,090.000 K végleg, 6,250.000 K pedig ideiglenesen ezeket a készleteket fogja terhelni. A pénztári készletek ekkép megmaradó része az államháztartás fennakadás nélkül való vitelére, a mely czélra a szükséglet 90-100,000.000 Kra tehető, még mindig elegendő lesz, ha figyelembe veszszük egyfelől, hogy a beruházások több évre felosztva hajtatnának végre, másfelől, hogy a központi állampénztárnak fönnebb ismertetett készletein kivül tekintélyes összegre rugó előlegkövetelései is vannak egyes alapok és tárczákkal szemben, a melyek a most elrendelendő munkálatok végrehajtásának ideje alatt egészben vagy részben a készletek javára okvetlenül visszatérülnek.
Áttérve a törvényjavaslat részletes indokolására, az 1. §-ban egyenkint elősoroltatnak a szükségessé vált beruházások s ugyanott kéri a kormány a felhatalmazást arra, hogy ezeket a beruházásokat végrehajthassa.
Az egyes beruházások részleteit illetőleg van szerencsém a következőket előadni:
Az 1. §. a) pontjához:
Az állami vasgyárak rendkivüli beruházási szükséglete a következő:
1. A vajdahunyadi nagy olvasztótelep bővitése és felszerelésének kiegészitésére 2,000.000 K.
Az állami vasgyárak nyers-vasszükségletét meglevő saját nagy olvasztóik, ha mind szakadatlanul üzemben állanak is, csak akkor képesek fedezni, ha az olvasztók egy részében koksz a tüzelőanyag, mert egy és ugyanazon nagyolvasztó kokszszal üzve többet termel, mintha faszénnel fűttetik. A kokszszal termelt nyersvas termelési költsége az eddig fennállott kokszárak mellett is nagyobb volt, mint a faszénnel termelt nyersvasé. Minthogy az országban eddig nagyolvasztói czélokra alkalmas koksz nem termeltetik s jövő termelésének lehetősége kétsége, e czímen az állami vasgyárak eddig is tetemes összegekkel adóztak a külföldnek, a melyek a kokszáraknak a folyó évben bekövetkezett rendkivüli áremelkedése folytán a jövőben oly mérvben fognak növekedni, hogy az állami vasgyárak jövedelmezőségét is kérdéssé tehetik.
Közgazdasági szempontok és az állami vasgyárak pénzügyi érdekei tehát egyaránt szükségessé teszik, hogy a külföldi koksz használata a kincstári nagyolvasztók üzeméből sürgősen kiküszöböltessék s hazai eredetű részben a kincstári, részben a magánosok tulajdonát képező erdőkben termelt faszénnel pótoltassék. Ez azonban a fentebb előadottak szerint csak úgy lévén lehetséges, ha a nagyolvasztók befogadó képessége, illetve térfogata növeltetik, a ma négy nagyolvasztóból álló vajdahunyadi telepen egy ötödik új nagyolvasztónak felépitését, a meglevő négy olvasztó közül a három alacsonyabbnak megmagasitását s végül az olvasztótelephez tartozó mellékberendezések (fuvó és léghevitő telep stb.) megfelelő kiegészitését tervezem.
A szóban forgó beruházás költségeit az üzemi eredmények rövid néhány év alatt törleszteni fogják.
Az előirányzott 2,000.000 koronányi összeget az 1901. és 1902. években kivánom igénybe venni, mert bármily sürgős is legyen ezen épitkezés, az két évnél rövidebb idő alatt végre nem hajtható.
2. A zólyombrezói vasgyár környékén rendelkezésre álló vizierők intensivebb kihasználására 1,250.000 K.
A zólyombrezói vasgyárat átszelő Garam folyó és az abba lefutó pieszki Sebesér és kisgarami Cserpatak nevü hegyi vizek jelentékeny vizierőt képviselnek. Ma ez a vizierő csak igen kis részben és elavult technikai berendezésekkel van kihasználva, az ekként hiányzó erőszükségletet pedig gőzgépek pótolják, a melyeknek üzemét rendkivül drágitja az, hogy a gyár környékén kőszénbányák nincsenek, a szenet tehát nagy költséggel távolról, részben külföldről kell hozatni. Minthogy a kőszén ára egyre és legutóbb is tetemesen emelkedett, felhasználásának lehetőleg korlátozása kivánatos. Ez elérhető, ha a felsorolt vizierők modern vizi motorokban kihasználtatnak s az igy nyert energia villamos erőátvitellel a gyárban értékesittetik. A külföldi szén használatának lényeges csökkenése mellett az üzemi kiadásokban tetemes megtakaritás lesz elérhető.
Az 1,250.000 koronában előirányzott szükségletet az 1901-1905. években kivánom felhasználni.
Az 1. §. b) pontjához:
A m. kir. pénzügyministeriumi épület ujonnan leendő emelésére és a berendezés pótlására négy millió koronát vettem fel.
E nagyobb mérvű beruházás már továbbra el nem odázható, mert a pénzügyministerium központi igazgatását képező egyes fő- és ügyosztályok, számvevőségek, segédhivatalok és a központi állampénztárnak jelenlegi elhelyezését úgy az administratio, mint a közönség igényeire való figyelemmel tarthatlannak kell jeleznem.
A budavári plébániatemplom restaurálása és szabaddá tétele folytán a templom északi és déli oldalán levő kincstári épületekből jelentékeny rész veszett el. Hozzájárult ehhez, hogy egyes törvényhozási és administrativ intézkedések folytán a személyzet megszaporodott és hogy a közigazgatási biróság egyrésze legczélszerűbben az addig a pénzügyministerium czéljaira bérbe vett ugynevezett Fortuna-épületben volt elhelyezhető. Mindezek a körülmények azt eredményezték, hogy ez idő szerint a fönnebb felsorolt hivatalok a várban négy - és a második kerületben (viziváros) két különböző épületben vannak elhelyezve, a melyek egymástól meglehetős távol vannak s egyik-másik ódonságánál fogva és azért, mert eredetileg bérháznak épült, az igényeknek nem felel meg.
Ezen hat épület közül négy a kincstáré, egy az egyetemi alapé, egy pedig magán tulajdon. A kincstári épületek egyike, az tudniillik, a mely a Mátyás templom déli oldalán fekszik, a Szent István szobor felállitásával kapcsolatos térszabályozás folytán legközelebb lebontás alá kerül. Ezt különben is pótolni kellene. Elérkezettnek kell tehát tartanom az időt, hogy a fönnebb vázolt állapotnak gyökeres intézkedéssel végett vessünk.
A II-ik kerületben levő kincstári nagy épület az épités folytán fel fog szabadulni s a pénzügyministeriumnak most bérházakban lévő egyes külső hatóságainak elhelyezésére fog használtatni, mig a nem kincstári két épületnek további bérbevétele az épités folytán mellőzhető leend.
Az új épület emeléséhez szükséglendő költségeknek egy csekélyebb része ezek szerint tehát közvetve megtérül s pénzügyi administratió körül a fő- és székvárosban esetleg felmerülendő újabbi hasonló beruházásokat a tervezett épitkezés egyelőre feleslegessé fogja tenni.
Az épület emeléséhez szükséglendő négy millió koronából egy millió korona telekszerzésre, a többi három millió korona pedig az épületnek felépitésére fordittatnék. A telekszerzéshez szükséglendő ezen összeg a kiszemelt telkek, illetve épületeknek előirányzatos becslésén alapszik. Magára az épitésre forditandó három millió koronányi költségnek hozzávetőleges számitásánál alapul szolgálnak azon átlag-árak, a melyek egyrészt a beépitendő terület nagyságával, másrészt pedig a legutóbbi évtized nyilvános épitkezéseivel arányban állanak.
Az új épület emelésével kapcsolatosan a meglevő berendezési tárgyaknak egy részét, azt tudniillik, a melyet ódonsága miatt már alig lehet használni, szükségesnek tartom újakkal pótolni. Az erre szükséges költség azonban az épitésre kiirandó versenytárgyalásoknál remélhetőleg elérendő megtakaritásából lesz majd fedezhető.
Az 1. §. c) pontjához:
A Duna-Tisza-Kőrös-közi alföldi államuton Szentes és Csongrád közt létesitendő állandó jellegű hidnak létesitése már régi idők óta élénken érzett szükséget képez. Különösen érezhetővé, sőt égetővé vált azonban ezen áthidalás létesitésének szüksége, mióta az alföldi transversális államút egyfelől a Tisza jobboldalán Csongrádig, másfelől a Tisza baloldalán Szentesig kiépült s a szóban levő áthidalás hiánya ezen, közel 300 km. hosszúságú műút folytonosságát épen derékban szakitja meg.
Hogy ezen nagyszabású műút teljesen befejezettnek legyen tekinthető, hogy az a rendeltetésének valóban megfelelhessen, mellőzhetetlen szükséget képez a szóban levő állandó jellegű áthidalásnak és az ahhoz tartozó feljáróknak kiépitése.
Bár a fentiek szerint a hid épitését első sorban az alföldi transversalis műút meglévő két szakaszának összekötése sürgeti és ez a czél egy, csupán közuti közlekedésre berendezett hidépitéssel is eléretnék, mindazáltal a szóban levő helyen, az itt fenforgó különleges viszonyokra való tekintettel, elhibázott dolog volna a hidat csupán közuti közlekedésre alkalmas berendezéssel létesiteni; ezzel szemben, mint egyedüli helyes megoldást, a hidnak közös közuti és vasuti hid gyanánt leendő megépitését kell javaslatba hozni.
Szentes és Csongrád városoknak s a hátterüket képező gazdag vidékeknek vasuttal összeköttetése ugyanis szintén már régi időktől fogva képezi tervezgetések és előmunkálatok tárgyát, sőt egy tervezett "Orosháza-szentes-bajai helyi érdekű vasut" épitésére vonatkozólag 1896. évben már az engedélyezési tárgyalás is megtartatott. Ezen tervezgetések azonban mindeddig hajótörést szenvedtek azon a körülményen, hogy a Szentes és Csongrád közti Tiszaszakaszon egy állandó jellegű áthidalás létesitése, a hid nagy méretei s a kedvezőtlen alapozási viszonyok miatt oly sokba kerül, hogy a költségeket a vasuti érdekeltség magában viselni nem képes.
Ily körülmények közt egy csupán közuti átkelésre berendezett hid épitése egyértelmű volna a vasutépitésnek beláthatatlan időkig való megakadályozásával; mig, ha az államkincstár a hidat - a komáromi és esztergomi Duna-hidakhoz hasonlóan - már előre oly szerkezettel és berendezéssel készitteti, hogy azon később esetleg vasut is átvezethető legyen; akkor a szóban levő hid épitése által az alföldi transversalis műút két felének összeköttetése mellett egyszersmind a Szentest és Csongrádot, illetve vidékeiket összekötő vasut létesitésének legfőbb akadálya is megszünt, illetve elhárittatott.
A hidépités költsége tisztán közuti forgalom czéljaira szolgáló hid létesitése esetében 2,160.000 Kban, közös közuti és vasuti hid létesitése esetében 2,520.000 K-ban van előirányozva; ehhez járul mindkét esetben a közuti feljárók 100.000 Kban előirányozható költsége, úgy, hogy a törvényjavaslatban emlitett létesitmények összes költsége 2,620.000 K-t tesz ki.
Mint látható, a tisztán közuti és a közös közuti és vasuti hid létesitésére szükséges összegek közti különbség mindössze 360.000 K, vagyis a főösszeghez arányitva, nem oly tetemes, hogy e különbség a fentebb részletezett körülmények közt a közös hid épitésének mellőzésére elegendő okul szolgálhatna.
Abban a kérdésben, vajjon a majdan netán létesülő vasutnak annak idején, mily feltételek mellett engedtessék meg a hidnak használata, nevezetesen, hogy a vasuttól csak a fentemlitett különbözet visszatéritése követeltessék-e, vagy az épités összes költségei oly arányban osztassanak meg a kincstár és a vasut közt, a mily arányban egy tisztán közuti és egy tisztán vasuti hid költségei állanak egymáshoz: e kérdésben ez idő szerint megállapodásokat létesiteni természetesen még korai volna, megjegyzendő azonban, hogy a tervezett „orosháza-szentes-bajai helyi érdekű vasut” engedélyezési tárgyalása alkalmával elvben az utóbbi megosztási mód alkalmazása mondatott ki, a mely mód szerint az összes költségek 53%-a az államkincstárt, 47%-a pedig a helyi érdekű vasutat terhelte volna.
Ez idő szerint azonban, mikor a vasut épitésének időpontja még teljesen bizonytalan, egyelőre önként érthetőleg az épités összes költségei az államkincstár által fedezendő.
Az épités iránti intézkedések még a folyó évben fognak megtétetni s az épités 1902. év első felében fog befejeztetni.
Az 1. §. d) pontjához:
A fiumei kikötő keretében tartozó bergudi öbölben a m. kir. államkincstár és a fiumei dock részvénytársaság közt uszódock felállitása és hajógyár létesitése iránt kötött szerződés értelmében 1893-1894. években feltöltött hajóépitő-telep mellett az 1896-1898. években ugyancsak az államkincstár által az uszódock elhelyezésére külön kis kikötő, az úgynevezett bergudi dockmedencze épittetett, miután a fiumei kikötő Mária-Terézia mólója tövénél elhelyezve volt uszódockot, a hajóforgalom biztonságára való tekintettel, ott meghagyni nem lehetett s a dockolt hajók kijavitási munkálatainak gyors végrehajtása végett is okvetlenül szükségesnek mutatkozott, hogy az uszódock a hajóépitő-telep közvetlen közelében elhelyezve legyen.
Az új dockmedencze 1899. évi márczius havában használatba vétetvén, csakhamar mutatkozott, hogy a medencze bizonyos szélirány alkalmával és a visszaverődő hullámok behatása folytán a dockoláshoz megkivánt nyugodt vizállással nem bir, minélfogva a dockolás, különösen nagyobb hajóknál, - minők például az Adria hajói is, - veszélylyel járhat.
Ez eshetőség bekövetkezhetése ugyan már a tervezésnél is felmerült, de minthogy akkor megfelelő tapasztalati adatok hiányában a hullámgátnak a medencze nyugodt vizállásának biztositása tekintetéből szükséges hosszúsága előzetesen megállapitható nem volt, költségek kimélése végett a hullámgát egyelőre csak 80 m. hosszban épittetett oly czélzattal, hogy a mennyiben a kiépitett hullámgát a dockmedencze nyugodt vizállását nem biztositaná, e bajon később, a hullámgát meghosszabbitása által segiteni lehet.
A dockmedenczének használatba vétele óta tett tapasztalatok a hullámgát elégtelen hosszát beigazolván, a docktársulat már ismételten a medencze nyugodt vizállásának biztositását kérte, miután különösen az utóbbi időben a dockmedencze jelenlegi állapotából származó veszélyek mindinkább mutatkoznak.
A „Berthilde” nevű hamburgi gőzösnek utóbbi időben történt bedockolásánál ugyanis megtörtént, hogy a hajó megtámasztására szolgáló gerendák a dockban, a hullámok heves mozgása következtében, erősen a hajótesthez surlódnak, mi által úgy a dockra, mint a benne levő hajóra kiszámithatlan kár keletkezhetett volna.
Minthogy ily veszélyes esetek fokozatosabb mérvben is ismétlődhetnek, szerencsétlenségek kikerülése végett sürgősen intézkedni kell az iránt, hogy a dockmedencze nyugodt viztükrének biztositása czéljából szükséges munkák biztositása iránti intézkedések lehetőleg még a folyó évben megtétessenek és az épitési munkák a legsürgősebben végeztessenek.
Beható tanulmányok és megfigyelések alapján készült tervezet szerint a dockmedencze nyugodt vizállásának biztositására a létező hullámgát 200 méterrel meghosszabbitandó.
E meghosszabbitás igen jelentékeny, átlag 30 méternyi vizmélységben lévén létesitendő, nagymérvű feltöltési és kőhányási munkákat igényel. A szükséges feltöltési és kőhányási anyag súlya 834.269*31 tonnára van előirányozva.
Jelentékeny kiadást okoznak továbbá a 6740 m3-re előirányzott mesterséges zömökből készitendő alapfal és a hullámgát-meghosszabbitás felépitménye, azaz a vizszin fölötti falazás és kövezés munkálatai.
A meghosszabbitással kapcsolatosan a fiumei torpedógyár lancirozó állomása is áthelyezendő, miután a szóban levő munkák folytán annak jelenlegi iránya nem tartható fenn.
A jelenlegi lancdirozó hely a torpedógyárnak egyezményileg biztositva lévén, az áthelyezésből eredő 50.000 koronára előirányzott munkák az államot terhelik.
A fent részletezett munkák végrehajtására mintegy másfél év szükséges.
Az 1. §. e) pontjához:
A mi a posta-távirda-távbeszélő czéljaira kért 2 millió korona összeget illeti, ennek indokolásául szolgáljanak a következők:
A posta-távirda-távbeszélő-forgalom akadálytalan lebonyolitásának és a távbeszélő-hálózat tovább fejlesztésének egyik főfeltétele az, hogy az czélnak minden tekintetben megfelelő hivatali helyiségek álljanak rendelkezésre.
Már az 1898. évi állami költségvetésnek a kereskedelmi tárczára vonatkozó része IV. fejezet 20. és 21. czíme alatt bejelentetett a törvényhozásnak, hogy a kincstári posta-, távirda és távbeszélő-hivatalok nagy része a forgalom és a szolgálat mai követelményeinek és a közönség fejlettebb igényeinek meg nem felelő bérhelyiségekben szorong.
Azóta a helyzet e tekintetben nemcsak, hogy nem javult, de sőt a forgalom fokozatos emelkedésével és a szolgálat korszerű fejlesztésével kapcsolatban hova-tovább tarthatatlanná válik.
A kerületi posta-távirda-igazgatóságok és a nagyobb forgalmú vidéki kincstári posta-távirda-távbeszélő hivatalok elhelyezésére ugyanis alkalmas bérhelyiségeket a mi viszonyaink között, a midőn vidéken ily közczélokra tudvalevőleg nem igen épitkeznek, alig lehet kapni, sőt a legtöbb esetben lehetetlen. Különben is ezen szolgálati ágak természete olyan, hogy azok lehetőleg állandó elhelyezést igényelnek, a mi pedig bérlet utján már azért sem érhető el, mert gyakran szükségből oly épületben kell helyiséget bérelni, melyben a forgalom emelkedése folytán idővel megkivánt terjeszkedés lehetetlen.
De a bérhelyiségekben való elhelyezés nemcsak a szolgálat érdeke szempontjából, de pénzügyi tekintetekből is a kincstárra nézve határozottan hátrányos.
A távirdának, különösen pedig a távbeszélőnek egyik bérházból a másikba való elhelyezése ugyanis a mellett, hogy ez által a szolgálat folytonosságában és rendes menetében minden gondoskodás daczára és bizonyos ideig némi fennakadás és zavar áll be igen nagy - a körülmények szerint 20-100.000 koronányi - költséggel jár.
Erről a körülményről a bérbeadók tudomással birnak. Azon alkalommal tehát, a midőn a bérlet meghosszabbitására, vagy a helyiségeknek a forgalom emelkedése folytán szükségessé vált kibővitésére kerül a sor, a bérbeadók a kincstár kényszerhelyzetét lehetőleg igyekeznek kiaknázni s a bért oly összegre felcsigázzák, hogy az az illető bérház tőkeértékének sokszor 14-20%-át is meghaladja.
A kincstár pedig, az átköltözködéssel járó nagy költség elkerülése végett s más alkalmas bérhelyiségek hiányában kénytelen ezt a túlcsigázott bért is megadni.
Ugy szolgálati, mint pénzügyi szempontokból nagyon kivánatos tehát, hogy a nagyobb forgalmú kincstári posta-, távirda-távbeszélő-hivatalok czéljaira állami épületek létesittessenek. Az ide vonatkozólag tett számitások szerint a szóban lévő épületek emelésére forditandó tőke évi kamatja és törlesztési hányada jóval alul marad azon az összegen, melybe a kincstárnak az illető hivatalok elhelyezése bérlet utján kerül. Ehhez járul az a megbecsülhetetlen előny, hogy ily új épitkezésnél a ház belsejét ugy lehet beosztani, a hogy azt a közönség s a szolgálat érdekei megkivánják s arról is lehet gondoskodni, hogy a helyiségeket idővel a szükséglet szerint kibőviteni lehessen.
A kormány, számolva a pénzügyi helyzettel, a posta-, távirda-távbeszélő szolgálat czéljaira egyelőre még csak oly helyeken kivánna épitkezni, a hol erre halaszthatatlanul s égetően szükség van s a hol az elhelyezés kérdésének megoldására egyáltalán nincs más czélszerű mód, mint az épitkezés.
Ezek a helyek a következők:
| 1. | Pozsony | kerületi igazgatóság egy központi hivatali, az épitkezés kerül mintegy | 600.000 | K-ba, | |
| 2. | Pécs | kerületi igazgatóság egy központi hivatali, az épitkezés kerül mintegy | 400.000 | K-ba, | |
| 3. | Zágráb | kerületi igazgatóság egy központi hivatali, az épitkezés kerül mintegy | 600.000 | K-ba, | |
| 4. | Nagyszeben | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 100.000 | K-ba, | |
| 5. | Zimony p.u. | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 20.000 | K-ba, | |
| 6. | Varasd | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 100.000 | K-ba, | |
| 7. | Károlyváros | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 70.000 | K-ba, | |
| 8. | Szeged p.u. | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 60.000 | K-ba, | |
| 9. | Petrozsény | kezelő hivatal, az épitkezés kerül mintegy | 33.000 | K-ba, | |
| Összesen | 2,0832.000 | K-ba, |
vagyis számitásba véve a versenytárgyalásnál elérhető árengedményeket, a szóban levő épitkezésekre kereken véve, a fentebb már jelzett két millió korona összeg fog igényeltetni.
Már ez alkalommal szükségesnek látja a kormány a törvényhozásnak előzetesen is bejelenteni azt, hogy amennyiben a fenti összegből megtakaritás éretnék el, a megtakaritott összegek erejéig más helyen megfelelő épületeket szándékozik emelni.
Az 1. §. f) pontjához.
Az állami elemi népiskoláknak 808 tanterme van ez idő szerint bérhelyiségekben elhelyezve. Ezek közül legalább 570, kerekszámban 600 tanterem és 252 tanitólakás a bérépületek hasznavehetetlen, avagy a bérlet aránytalanul magas voltánál fogva mint bérlet tovább fenn nem tartható.
A bérleti rendszer ugyanis ezen alkalmatlan és drága bérhelyiségeknél közelről sem elégiti ki a népoktatás és az államkincstár igényeit és érdekeit.
A tulajdonosok sok esetben kizsákmányolják az állam kényszerhelyzetét, és a bérletek lejártával általában emelkednek a bérösszegek és súlyosbitja a bérhelyiségeknek az államkincstárra nézve káros voltát az, hogy az ilyen állami elemi iskolák a tanitók számának megfelelő számú tanulót a tantermek szük volta miatt nem képesek befogadni, az ilyen iskoláknál a tanitói létszám nincs kellően kihasználva, ez a helyzet tehát az államkincstár érdekében tarthatatlan, mig az új rendszerrel több tanuló részesülhet a törvényes oktatásban. Igy tehát a jelen törvényjavaslattal nemcsak az czéloztatik, hogy a létező iskolák méltóan helyeztessenek el, de egyszersmind az is, hogy az állami iskolákba az eddiginél több tanuló is befogadható legyen.
De nem helyes ezen rosz és drága bérhelyiségek további fentartása azért sem, mert az állam bérleti összegek czímén a legtöbb esetben annyi, sőt nem ritkán magasabb összegeket fizet, mint a mennyit azon állami elemi iskola állandó elhelyezésére forditandó tőke évi törlesztési részlete kitenne. Helytelen a bérleti rendszer közegészségügyi szempontból, mert csak ritka esetben felel meg a bérelt iskolahelyiség a népoktatási és közegészségi törvény által kivánt kellékeknek; végül, a mi első sorban lett volna emlitendő, nem tarthatók fenn e rosz bérhelyiségek azon az állami tekintélyét mélyen sértő helyzet miatt, hogy az állam a többi iskolafentartókat iskoláik elhelyezési bajainak orvoslására alig szorithatja a nélkül, hogy a saját intézetei tűrhetetlen állapotára való hivatkozást föl ne idézze. Mindezekre figyelemmel, az állam mint iskolafentartó nem térhet ki azon törvényes feladat elől, hogy az emlitett szükséglethez képest mintegy 600 új tanteremnek, 252 tanitó-lakásnak, a szükséges szolgalakásoknak, szertári helyiségeknek s közel 700 mellékhelyiségnek előállitására is az esetleg szükséges épület és telek-vásárlásokra az ez irányban gondosan összegyüjtött adatok és szabályszerű műszaki műveletek alapján megállapitott 5,000.000 (ötmillió) korona beruházási hitelképen engedélyeztessék. A jelzett 5,000.000 K. hitel azonban nem lesz egészen új megterhelése az államkincstárnak, minthogy a jelzett állandó épületek előállitása esetén az ezekkel kicserélendő tantermek és tanitólakások eddigi lakbérösszege megtakaritható.
Ezen öt millió korona 1901. évtől kezdve öt éven keresztül évenkénti 1,000.000 koronás részletekben lesz felhasználandó, mihez képest az épitési szükséglet a sürgősség sorrendjében öt évre osztatott föl.
Az 1. §. g) pontjához:
A törvénykezési épületek épitési költségeinek fedezésére az utóbbi években a hat millió korona épitési kölcsön szolgált. Ennek terhére lett az 1900. évi állami költségvetésben első részletként:
| 1. | a brassói | épitkezésre | 320.000 | kor. | |
| 2. | a kolozsvári | 520.000 | |||
| 3. | a lőcsei | 160.000 |
előirányozva, hangsúlyoztatott azonban a költségvetés indokolásában, hogy ezen előirányzattal a kölcsön teljesen kimerül és sem az emlitett épitkezések teljes befejezésére, sem pedig a további és elkerülhetlenül szükséges sürgős természetű épitkezésekre fedezet rendelkezésre nem áll. A fentemlitett háromrendbeli épitkezés teljes befejezése a jelzett összegeken felül még 1,240.000 koronát fog igényelni. - Ezen három épitkezésen kivül azonban a legközelebbi három év alatt elkerülhetetlenül s halaszthatatlanul szükséges még a következő négy épitkezésnek foganatositása, ugymint:
| 1. a lugosi | törvényszék | épülete | 600.000 | K. | |
| 2. a nyitrai | 800.000 | ||||
| 3. a sátoralja-ujhelyi | 800.000 | ||||
| 4. a székesfehérvári | 500.000 | ||||
| Összesen | 2,760.000 | K. |
Ezek szerint tehát a most emlitett hétrendbeli épitkezésre a legközelebbi három év alatt összesen négy millió korona fedezet kivántatik.
A brassói és kolozsvári épitkezések szükségességét igazoló adatok az 1900. évi költségvetési indokolásban már előterjesztettek s igy ez alkalommal csak a többi öt épitkezésre nézve szükséges röviden tájékozást nyujtani.
1. A lőcsei törvényszék a megye székházában, az 1871. évi XXXI. törvénycikk alapján ingyenesen használ néhány helyiséget, a melyek azonban a szükségletet távolról sem elégitvén ki, a törvényszék egy részét a járásbirósággal együtt már évekkel ezelőtt bérházban kellett elhelyezni. A megfelelő elhelyezés azonban ekként sem lett biztositva s a kellő számú és nagyságú helyiség hiánya miatt az esküdtbiróság sem volt a rendelkezésre álló épületekben elhelyezhető, hanem más alkalmas épület hiányában a városi vendéglő nagy termét kellett mellékhelyiségeivel együtt ideiglenesen e czélra kibérelni. Már maga e tény bizonyitja, az új törvénykezési épületnek égetően szükséges voltát, a mit csak nővel azon körülmény, hogy a fogház kapcsán az ügyészség elhelyezése is minden irányban kifogás alá esik.
Minthogy a város az épitkezés czéljaira alkalmasnak talált telket visszteher nélkül a kincstár tulajdonába bocsátotta, többrendbeli, az épitkezéssel kapcsolatos mellékmunkának teljesitését magára vállalta, s ezeken felül 50.000 koronával az épitkezési költségekhez hozzájárulni hajlandónak nyilatkozott, a megye pedig az igazságügyi czélokra ingyenesen használt u. n. kis megyeház visszabocsátása ellenében szintén 24.000 korona fizetésére kötelezte magát. az épitkezés foganatba vételének akadálya nem volt.
2. Lugoson a törvényszék a fentidézett törvénycikk alapján szintén ingyenesen használ egy megyei épületet, a melyben ideiglenesen az esküdtbiróság is elhelyezést talál. Ezen elhelyezés folytán azonban a különben is szűk épületből a törvényszék egy részét bérhelyiségekbe kellett kiköltöztetni. S minthogy a vizsgálóbiróság az ügyészséggel együtt már előzőleg szintén bérépületben helyeztetett el, a törvényszék az ügymenet nagy hátrányára ez idő szerint három épületben működik. A fogház szintén rossz karban van, magán zárkákkal nem bir, s igy hosszabb ideig fenn nem tartható.
A járásbiróság két épületben talál elhelyezést, még pedig a Temes folyó másik, németlugosi oldalán. Az épületek egyike kincstári tulajdon, másik pedig bérelt.
Mindezen visszásságok megszüntetése czéljából az új törvénykezési épület iránt a tárgyalások már régebben folyamatba tétettek s ezek eredménye ez idő szerint az, hogy épitési telekként a román-lugosi oldalon fekvő kincstári uradalmi ispánlak a hozzá tartozó kert- s udvarrészekkel, a kincstári ügyészségi épület gazdasági kertje, valamint két magántulajdont képező beltelek jelentetett ki, mely utóbbiakat a város szerzi meg és bocsátja visszteher nélkül a kincstár tulajdonába, mig a vármegye a tulajdonát képező s igazságügyi czélokra ingyenesen használt épületek visszabocsátása ellenében 40.000 K-val hajlandó az épitési költségek fedezéséhez hozzájárulni.
3. Nyitrán szintén a vármegye székházának egy részét használja a törvényszék, az ügyforgalom állandó emelkedése következtében azonban a megyei helyiségek már régóta elégtelenek úgy, hogy idők folyamán a beállott szükséghez képest mindig újabb és újabb póthelyiségek kibérlése vált szükségessé. Ennek eredménye lett, hogy a törvényszék immár négy különböző épületben talál elhelyezést, mig a járásbiróság egy ötödik épületet használ.
Ily körülmény között már hosszabb idő óta érezhető a törvénykezési épület hiánya, ennek felépitését azonban az gátolta, hogy alkalmas telek nem állt rendelkezésre. Nyitra város belső területén ugyanis nehezen található oly üres telek, a mely ily nagyobbszabású épitkezés czéljaira számitásba vehető s e mellett méltányos árban megszerezhető lett volna. A telkek vagy a Nyitra folyó árterében vagy hegyoldalban fekszenek s e mellett beépitve lévén, nagyobb értéket képviselnek. - Hosszas tárgyalások és többszöri helyszini szemle után végre azon telekcsoport jeleltetett ki a törvénykezési épület czéljaira, a mely a fapiacz mellett fekszik s mely 66.000 koronáért a tulajdonosok részéről megvételre felajánltatott.
A vármegye a tulajdonát képező s igazságügyi czélokra ingyenesen használt helyiségek visszabocsátása ellenében, valamint a régi ügyészségi épületért összesen 80.000 koronát köteles a kincstár javára fizetni.
4. S.-A.-Ujhelyen a törvényszék szintén a megye székházának egy részét használja ingyenesen, ezenfelül pedig bérépületben is van elhelyezve. - Ugyanily épületben nyer elhelyezést a járásbiróság is, mig a betétszerkesztők egy harmadik bérépületben működnek. - Az ekként birt helyiségek azonban nemcsak hogy meg nem felelnek, de azok egy része annyira kifogásolható, hogy azoknak használata közegészségügyi szempontból rendőrhatóságilag betiltatott s csakis arra való tekintettel, hogy a városban oly épület, a melyben a törvényszék elhelyezhető lenne, nem található, lesz a további használat ideiglenesen, mig az új törvénykezési épület elkészül kieszközölhető. - Természetes, hogy az esküdtbiróság nem is volt a törvényszék helyiségeiben elhelyezhető, a mennyiben a törvényszék részére csakis egy, alig megfelelő tárgyalási terem áll rendelkezésre, hanem a jelzett czélra a megye székházának nagy termét és mellékhelyiségeit kellett igénybe venni.
Az épitkezés czéljaira első sorban alkalmas telket kell biztositani s az épitési programm megállapitása után lesz a vármegye részéről felajánlott hozzájárulás tárgyalás alá vehető.
5. Székesfehérvárott a törvényszék egy része a megye székházában, más része, valamint a járásbiróság és az ügyészség is külön-külön bérépületekben vannak elhelyezve. - A czélszerű helyiségek s különösen a kellő nagyságú tárgyalási termek hiánya e helyen is nagyon érezhető s hogy a törvényszék esküdtbirósági hatáskörrel fel volt ruházható, ez csak a város előzékenységének köszönhető, mely a városház tanácstermét s mellékhelyiségeit engedte e czélra át.
Az épitkezést eddigelé e helyen is az alkalmas telek hiánya akadályozta, mig végre sikerült a folytatott tárgyalások eredményeként elérni, hogy a város a vásártér egy részét 2.000 négyszögöl terjedelemben 30.000 korona vételár mellett a kincstárnak tulajdonul átengedte, kötelezvén magát az épitkezéshez szükséges homokot és az alapozáshoz szükséges terméskövet ingyen szolgáltatni.
A törvénykezési épitkezések terén ez a következő három év programmja.
Az 1. §. h) pontjához:
Az 1896. évben létesitett mezőgazdasági muzeum 1899. év végéig az 1896. évi országos kiállitás alkalmával felépitett történelmi csoport épületeiben volt ideiglenesen, de czéljának és rendeltetésének teljesen megfelelően elhelyezve, ez az elhelyezés, a mennyiben az ideiglenes jellegben létesitett épitmények 1899. év végén már erősen megrongálódva eltávolitandók voltak, - megszünt s a muzeum bérhelyiségben nyert elhelyezést. - A bérhelyiség kifogástalannak annál kevésbbé mondható, mivel a férhelyiségek korlátoltságánál fogva egyes főbb csoportok - mint pl. a vizügyi csoport - abból teljesen kimaradtak s maguk az ott kiállitott tárgyak is zsufoltan s az áttekinthetőség rovására nyerhettek csak elhelyezést. - Ez a hátrányos elhelyezés azonnal a bérhelyiségek elfoglalása után megállapittatván, a musealis épület felemelésének elkerülhetlen szükségessége már az 1900. évi állami költségvetést kisérő indokolás V. füzetének 107. lapján a törvényhozásnak bejelentetett.
A mezőgazdasági muzeum által ez idő szerint használt helyiség bérösszege s a fentartási költségek az 1901. évi előirányzat 156. lapja szerint 26.460 koronát tesznek ki.
Ugyanezen előirányzat szerint a muzeumnak erdészeti, vadászati és halászati részszel való kiegészitése van tervbe véve, a mely részeknek elhelyezésére az előzetes számitások szerint mintegy évi 14.000 korona bérösszeg mellett lennének újabb helyiségek megszerzendők, végül a székesfővárosban a földmívelési tárcza keretében eddig is rendezni szokott és jövőben még fokozottabb mérvben megtartandó időleges kiállitások évenként átlagosan mintegy 20.000 koronával főleg azért segélyezendők, mivel az ezek megtartásához szükséges, de czéljuknak egyáltalán meg nem felelő helyiségek, az illető rendező bizottságok által csak nagy anyagi áldozatokkal szerezhetők meg. Az előadottak szerint a musealis és az ezzel kapcsolatos időleges kiállitási helyiségek hiánya már ez idő szerint is évi 60.460 korona megterhelést idéz elő, a mely költség a Párisból visszaérkező kiállitási objectumok megfelelő elhelyezése esetén és figyelemmel a mezőgazdasági muzeum természetes fejlődésével kapcsolatban, állandóan növekedő helyiségszükségletre évenként még mintegy 20.000 koronával fog rövid idő alatt előreláthatólag növekedni.
Az előadottak szerint a mezőgazdasági muzeumnak ideiglenes és rendeltetésének alig megfelelő elhelyezésére már ez idő szerint, illetőleg a közelebbi jövőben az államkincstárt évi 80.460 korona minimalis költséggel terheli meg, a mi azt jelenti, hogy a musealis épület létesitése esetén, az állami költségvetésben évenként mintegy 80.460 korona megtakaritás lesz elérhető.
A muzeum felépitése az előzetes számitások és költségvetések szerint, kerek számban mintegy 2,400.000 koronába kerülne, a mely összegnek 5%-kal számitott törlesztési és kamatozási részlete évenként 120.000 korona terhet képvisel: ennek ellenében azonban az előadottak szerint évenként 80.460 korona oly kiadás takaritandó meg, a melylyel szemben az állami háztartásban értéknövekedés egyáltalában nem következik be, mig a még fenmaradó 239.540 korona újabb teher elvállalásával nemcsak a mezőgazdasági muzeum és az időleges kiállitások elhelyezésének kérdése nyerne végleges megoldást, hanem a mellett egy nagyértékű épitményt is nyerünk. Az épitési költség tetemes voltát némileg enyhiteni képes az a körülmény, hogy a viszonylag hosszabb időre, négy évre elosztva fog igényeltetni.
A 2,400.000 koronát kitevő épitési költségvetésben telekbeszerzésre költség előirányozva nincsen.
Ennek indoka azon körülményben rejlik, hogy a muzeum végleges elhelyezésére első sorban az 1896-iki kiállitás történelmi csoportjának egykori épületeit szándékozik a földmivelési minister a városligetben állandó jelleggel felépittetni.
Nincs kétség az iránt, hogy a szükségelt területet a székes főváros szives lesz annál is inkább e czélra rendelkezésre bocsátani; mert már az ezredéves kiállitás befejeztével készséggel beleegyezett abba, hogy a történelmi csoport ideiglenes épületei addig, a mig fentarthatók, fentartassanak s a mezőgazdasági muzeum czéljára használtassanak, s mert ezen épületek állandó jelleggel való felépitése a városliget és azzal együtt a székes főváros szépségét annyira emeli, hogy ez épületek felépitésével a közönség egy általános óhaja megy teljesedésbe.
Tagadhatatlan, hogy a történelmi csoport épületeinek felépitése drágább, mintha a muzeum egy más stylben és más jelleggel épittetnék; de annyi bizonyos, hogy másutt bárhol épitkeznék is a földmívelésügyi minister, jelentékeny összeget kellene a telekbeszerzés czéljaira forditani és e szerint az összköltség még sem lenne kevesebb és csupán attól esnénk el, hogy az ország és a székes főváros egy igazi műemlékkel gazdagabb legyen, és hogy a muzeum a székesfőváros egy oly kiemelkedő pontján nyerjen elhelyezést, a hol a muzeum látogatottsága minden körülmények közt biztositva van, - a mint azt a szépművészeti muzeumnak is ott történt elhelyezése bizonyitja.
Az 1. §. i) pontjához.
A képezhetetlen s gyakran nehézkóros hülye gyermekek számára, kiknek száma igen nagy s kik szintén ön- és közveszélyesek lehetnek, de legalább is családukban a többi gyermekek erkölcsére káros befolyásúak, felnőtt elmebetegek közt pedig nyugtalanságuk s ingerlő természetük miatt életük veszélyeztetése nélkül el nem helyezhetők, az államnak mai napig nem volt intézete s kénytelen volt azokat napi 1 korona 40 fillér ápolási díj fizetése mellett magánvállalkozónál elhelyezni.
Ezen szükségen úgy segithető leghelyesebben pénzügyi szempontból is, hogy ezen hülyék számára a lipótmezei állami elmegyógyintézet területén épittetik fel a pavillon, mely igazgatási és kezelési tekintetben az intézethez tartozván, külön személyzeti költségeket nem fog igényelni.
Az 1. §. j) pontjához.
A m. kir. államvasutaknak vonalain az 1897:XXX. törvénycikkel engedélyezett beruházások és felszerelésekből az 1900. évi VI. törvénycikk 2. §-ban B) rendkivüli kiadások, beruházások X. fej. alatt felvett 20 millió koronán felül még 6,200.000 korona erejéig szükséges beruházások.
Ezen munkálatok javaslatba hozatalának indokolásánál felemlittetik mindenekelőtt, hogy az 1900. évi költségvetésre vonatkozó indokoló jelentésben a kereskedelemügyi minister utalt arra, hogy az 1897:XXX. törvénycikk indokolásához csatolt programm számbavételével az 1900. évi előirányzatba fölveendő 42,800.000 korona helyett csak 20 millió koronát vett fel, megjegyezte azonban, hogy esetleg az 1897:XXX. törvénycikk indokolásához csatolt programm szerinti munkát nagyobb összeg erejéig fogja a folyó év folyamán végrehajtatni. Az 1897:XXX. törvénycikk alapján a m. kir. államvasutak hálózatán végzendő munkákra vonatkozó adatok, nevezetesen, hogy a folyamatban levő épitkezések, az állomási bővitések és a forgalmi és üzleteszközök beszerzése mennyire haladtak előre, továbbá, hogy az 1900. évre engedélyezett 20 millió korona mely munkákra és beszerzésekre fog fordittatni, végül, hogy az előző években végrehajtott munkákra mily összegek fordittattak, az 1900. évi költségvetési jelentésben bennfoglalván: e részben az idézett jelentésben foglaltakra hivatkozva, e helyen csupán a törvényhozás által ezuttal engedélyeztetni kért 6,250.000 korona felhasználása tekintetében sorolja fel a következő adatokat:
Műhelyek, vontató telepek létesitésére és berendezésére 3,500.000 korona. Ebből esik:
| 1. Műhelyek épitésére és kiegészitésére | 3,000.000 | K | |
| 2. Vontató telepekre és vizszaporitásra | 550.000 | K | |
| Együtt | 3,550.000 | K |
Ad: 1. tétel
Műhelyek épitésére és kiegészitésére 3,000.000 korona.
Az 1897. évi XXX. törvénycikkel engedélyezett beruházások között új műhelyek épitésére és a meglévő műhelyek kiépitésére 35,740.000 korona vétetett föl.
Ezen összegből az 1900. évi állami költségvetésben előirányzott 900.000 K beszámitásával 12,740.000 K engedélyeztetvén: az épitkezések és berendezéseknek programszerű s sürgősségük sorrendjében való folytatására, úgy mint a budapesti nyugoti műhely áthelyezésével kapcsolatos telkek megszerzésére és az új telepen az épitmények foganatba vételére, továbbá a szolnoki, miskolczi, zágrábi, kolozsvári és pécsi műhelyeknek bővitésére, azok gépészeti fölszerelésének kiegészitésére, végül egyéb műhelyekben szükséges pótépitkezésekre és gépészeti fölszerelésre ezen póthitelből a kereskedelmi minister 3,000.000 koronát kiván forditani.
Ad:2. tétel.
Vontató-telepekre és vizszaporitásra 550.000 K.
A vontató-telepek kibővitésére, a vizszaporitásra és tápvizek javitására, valamint fedett szénfészerek előállitására szükséges összköltség a törvény indokolásában 9,200.000 koronában állapittatott meg.
Ily czímen az 1900. évi 500.000 K betudásával 2,700.000 K engedélyeztetvén: a munkáknak programszerű végrehajtása, úgymint a zágrábi, miskolczi és német-bogsáni fütőházak bővitésére, továbbá a halasi, nagyváradi, eszéki, nagymarosi, c.-moraviczai és malaczkai vizberendezések bővitésére, végül kisebb munkákra a póthitelből 550.000 koronát irányzott elő a kereskedelmi minister.
Fahidaknak vasszerkezettel való kicserélésére 300.000 K.
Az 1899. évi XXX. törvénycikkel engedélyezett beruházások között az államvasutak vonalain levő fahidaknak vasszerkezettel való kiváltására fölvett 4,000.000 korona előirányzati összegből az 1900. évi 100.000 K beszámitásával 1,300.000 K engedélyeztetett.
Az 1900. évben munkában vett algyői tiszahidhoz szükségelt vasszerkezetek egy részének beszerzésére és a volt alföldi vonalon lévő Dráva ártéri fahidak részbeni kiváltására a póthitelből 300.000 K lenne forditandó.
Második vágányok épitésére vonalátalakitások és rendezői állomásokra 1,050.000 K.
Ebből esik:
I. A budapesti marcheggi II. vágányra 250.000 K.
Az 1900. évi állami költségvetésben a szóban lévő épitkezésre megszavazott 550.000 K nem elegendő arra, hogy a forgalmi szempontból nagy jelentőségű Pozsony melletti, a II. vágány kiépitésével kapcsolatos alagut és vizmentesithető munkák a fönforgó viszonyok által megkivánt gyors lépésben végeztessenek.
A végből tehát, hogy a szóban levő munkák a szükségehez képest folytattassanak, a póthitelből ezen épitkezésre a kereskedelmi minister 250.000 koronát kiván forditani.
2. A kelenföld-győri II. vágány épitésére 200.000 K.
Az 1900. évi állami költségvetésben a szóban lévő épitkezésre IV. részletként fölvett 2,200.000 koronából a II. vágánynak Bicskétől Tata-Tóváros állomásig való kiépitéséhez és annak fogalomba való helyezéséhez feltétlenül szükséges munkák állittatnak elő, mig az ezen vonalszakaszra eső többi, a 2,200.000 koronát meghaladó munkák elhalasztattak.
A póthitel rendelkezésre jutásával azonban a Bicskétől Tata-Tóvárosig terjedő vonalszakaszra eső, a vágány épitésével kapcsolatos összes munkák szándékoltatnak foganatba vétetni mely czélból 200.000 korona van előirányozva.
3. Az érsekujvár-surányi összekötő vonal épitésére 600.000 K.
Az 1900. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával a kereskedelmi minister felhatalmazást nyert arra, hogy az érsekujvár-nagysurányi összekötő vonalat az 1900. évben megépitse és hogy annak 600.000 koronával számitott költséget az 1900. évi költségvetés X. fejezete 4. czím alatt a II. vágányok épitésére, vonalátalakitások és rendező állomásokra előirányzott 3,100.000 K összegből fedezze.
Az itt engedélyezendő póthitelből az ezen összekötő vonalra szükséges 600.000 K szintén fedezendő lenne, hogy ezáltal a 4. czím alatti tételeknél felszabaduló összegek rendelkezésükhöz képest felhasználtassanak.
Pályaudvarok bővitésére, 1,050.000 K.
Ebből esik:
1. Fiume pályaudvar bővitésére 100.000 K.
Az 1900. évi állami költségvetés X. fejezete 5. czime alatt a fiumei pályaudvar folytatólagos bővitésére IV. részletként 1,300.000 K irányoztatott elő és az abból előállitandó munkák a költségvetési indokolás vonatkozó tétele alatt részletesen felsoroltattak. Az ott megnevezett munkák közül a kereskedelmi minister a fiumei fatelep (Brajdicza) állomás vágányzatát a jelentkező szükséghez képest rövidebb időn belül kivánja végrehajtatni, a miért is e czélra, valamint az állomáson szükséges 18.0 méter átmérőjű mozdonyforditó korongnak létesitésére az itt kért póthitelből 100.000 koronát irányoz elő.
2. Temesvár-Józsefváros bővitésére 350.000 K.
Az 1900. évi állami költségvetésben a Temesvár-Józsefváros pályaudvar folytatólagos bővitésére VII. részletként fölvett 50.000 koronán felül a bővitő munkának terjedelmesebb folytatására, nevezetesen a tervbe vett új fűtőházak épitésének foganatba vételére a póthitelből 350.000 K lenne forditandó.
3. Kolozsvár állomás bővitésére 100.000 K.
A Kolozsvár állomás bővitésére nézve megállapitott bővitő művelet szerint még végrehajtandó munkák közül a fölvételi épület bővitésére és az árúraktárnak meghosszabbitására a póthitelből a kereskedelmi minister úr 100.000 koronát irányzott elő.
4. Arad állomás bővitésére 250.000 K. Az 1900. évi állami költségvetésben az Arad állomás bővitésére I. részletként felvett 250.000 K a simándi országút áthidalására fordittatik.
A 4,000.000 koronában megállapitott épitő munkák közül a további sürgős, nevezetesen az új vontatótelep épitésének foganatba vételére a póthitelből 250.000 korona lenne forditható.
5. Nagyvárad állomás bővitésére 100.000 K.
Nagyváradon a felvételi épület bővitésének foganatba vételére az 1900. évi állami költségvetésben I. részletként 100.000 K irányoztatott elő.
Ezen épitkezésre és az állomás bővitésével kapcsolatos kisajátitásra 1900-ban még 100.000 K szükségeltetvén, ezen összegnek a póthitelből való engedélyezését kérjük.
6. A szegedi pályaudvarok bővitésére 150.000 K.
Az 1897. évi XXX. tc. indokolásában a szegedi pályaudvarokon szükségesnek jelzett bővitések közül a Szeged-állomási fölvételi épület bővitését, nemkülönben a rendező pályaudvaron tervbe vett épitkezéseket még ez évben kivánjuk foganatba vétetni, a miért is ezen czélra a kereskedelmi minister a szóban levő póthitelből 150.000 koronának engedélyezését kéri.
Kisebb kiegészitő munkák, leltár szaporitás és hóvédművekre 300.000 K.
A kisebb állomásokon szükséges kiegészitő munkákra a póthitelekből a kereskedelmi minister 300.000 K engedélyezését kéri, a mely összeget az évközben a kisebb állomásokon fölmerülő sürgős létesitmények előállitására kivánja felhasználni.
Ezen beruházások és felszerelések végrehajtása a folyó évben megkezdetnék és a jövő évben befejeztetnék.
A törvényjavaslat 2. §-a a különböző beruházásokkal felmerülő kiadások fedezésének módozataira nézve intézkedik és pedig olyképen, hogy mig az 1. §. a)-i) pontjai alatt felsorolt kiadások véglegesen a pénztári készletekre utaltatnak, addig az államvasutak hálózatán eszközlendő beruházások és felszerelések költségei csak ideiglenesen fedeztetnek a pénztári készletekből, azok végleges fedezése tekintetében pedig az 1897. évi XXX. tc. 9. §-ának rendelkezése épségben tartatik. Ezt a rendelkezést azért ajánlom, mert a szóban forgó tétel a most emlitett törvénycikk alapján foganatositandó beruházások közé tartozik, a mely beruházások fedezése az idézeti törvényszakasz szerint a törvényhozás külön elhatározásának képezi tárgyát. Az tehát, vajjon ezek a kiadások végleg a pénztári készletekre fognak utaltatni, avagy, mint az 1897. évi XXX. tc. alapján foganatositott beruházásokkal eddig történt, hitelművelettel fedeztessenek, kapcsolatban a későbbi vasuti beruházások mikénti fedezésének kérdésével külön lesz annak idején eldöntendő.
A javaslat 3. §-a a felmerülő kiadásoknak az állami számvitelről szóló törvény rendelkezései értelmében, való elszámolása iránt intézkedik s fentartja az 1897:XXX. tc. 6. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint az államvasutak hálózatán végrehajtott beruházások kiadásai és azok fedezete az államháztartás egyéb eredményeiről elkülönitve tüntetendők ki.
A 4. §., mely az életbeléptetés napját és a végrehajtási záradékot tartalmazza, bővebb indokolást nem igényel.
