1901. évi XXI. törvénycikk

a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról * 

1. § Az állami gyermekmenhelyekbe felvett gyermekek, a mennyiben 7-ik életévük betöltésekor törvényhatósági vagy magánárvaházban, avagy valamely más jótékony intézetben vagy egyesületnél el nem helyezhetők, 15 éves korukig az állami gyermekmenhelyek kötelékében maradnak.

A 7 éves koruk betöltése után hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított ily gyermekek az állami gyermekmenhelyekbe szintén felvehetők s 15 éves korukig azok kötelékében maradnak.

2. § Az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó 7-15 éves gyermekek a viszonyokhoz képest a gyermekmenhelyek falain belül tartatnak, vagy pedig megbizható gondviselőknél, első sorban gazdáknál és iparosoknál helyeztetnek el.

Az állami gyermekmenhelyek a kötelékükbe tartozó vagy tartozott kiváló tehetségű gyermekeknek - tovább-képeztethetésük czéljából - a különböző állami tanintézeteknél levő ingyenes ellátási helyekre felvétele érdekében közbenjárnak.

3. § Az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó 7-15 éves gyermekek gondozási (eltartási, nevelési és kiképzési) költségei az illetőségi községet terhelik.

4. § A 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségei fejében 1902. évtől kezdve a belügyi tárcza költségvetésébe legfeljebb évi 400. 000 korona segélyösszeg állíttatik be.

Ezt az összeget első sorban a vagyontalan községekbeli elhagyott gyermekek gondozási költségeire kell fordítani.

Az állami segélyösszegnek legfeljebb 1/4 részéből egyes, sikeres működést kifejtő oly magánegyesületek és intézetek is segélyezhető, melyem magukat - az általuk eddig különben is gondozottakon felül - megfelelő számú 7-15 éves elhagyott gyermek felvételére kötelezik.

5. § A belügyminister által jóváhagyott gyámpénztári évi mérleg eredménye szerint mutatkozó gyámpénztári tartalékalapok jövedelmének (a tartalékalap saját kamatja, kezelési jutalék, őrzési díj és kezelési felesleg) azt a részét, mely más czélokra lekötve nincs; az 1901. kezelési évtől számítva, az illető vármegye, város, községbeli 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeire kell fordítani.

6. § Az ezen törvény 3. §-a alapján felmerülő és a 4-5. § alkalmazása, valamint az e czélra fordítható alapítványok és adományok felhasználása mellett nem fedezhető községi terhek egyenletes megosztása végett, a vármegye a területén fekvő összes községek szövetkezését rendelheti el és e czélra az 1883:XV. t-cz. 9. és 13. szakaszaiban megállapított mértéken túl is 1%-ot meg nem haladó vármegyei külön pótadót vethet ki.

E pótadó: a földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, végre tőkekamat- és járadékadó (1875:XXII. tc.) után vettetik ki.

Az ily vármegyei pótadóba az olyan rendezett tanácsú városoknál és községeknél, melyek e törvény 3. §-ában foglalt kötelezettség folytán fölmerült költségekről saját alapjaik vagy alapítványaik fölhasználásával maguk kellően gondoskodnak, az alapok és alapítványok kamatai betudhatók.

7. § E törvény végrehajtásával a belügyminister és a pénzügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére