1. § A véderőről szóló 1889. évi VI. törvénycikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt és az 1899. évi második törvénycikk által az 1899. év végéig, az 1900. évi I. törvénycikk által az 1900. év végéig, s végül az 1901. évi I. törvénycikk által az 1901. év végéig kiterjesztett, illetőleg fentartott azon rendelkezés, a mely a közös hadsereg és hadi tengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103. 100 főben állapitotta meg, s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, - valamint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 3-ik szakaszában - foglalt rendelkezés, a mely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkénti ujonczjutalékot 12. 500 főben állapította meg; - az 1889. évi VI. törvénycikknek az 1893. évi I. törvénycikk 1-ső szakasza által módosított 14-ik szakaszában foglalt összes egyéb föltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával az 1902. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fentartatik.
2. § A közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujonczjutalékának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos uton leendő ujabbi megegyezés végett az 1902. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé.
3. § Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, a ki ez iránt a közös hadügyministerrel egyetértőleg fog intézkedni.
