1. § A vármegyék központi pénztári teendőit - ideértve a gyámpénztári teendőket is - a vármegyék székhelyén levő kir. állampénztárak (adóhivatalok) látják el.
A vármegyei központi számvevőségi teendőket - gyámügyi számvevői teendőkkel együtt - a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelet számvevőségek látják el.
Azokban a vármegyékben, a melyeknek székhelyén kir. pénzügyigazgatóság nincs, a számvevőségi teendőknek ellátása iránt a pénzügyminister az illetékes kir. pénzügyigazgatóság közegeinek kirendelése utján a belügyministerrel egyetértőleg rendeletileg intézkedik.
2. § A járási számvevői teendők ellátása végett a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől a járási főszolgabirákhoz egy-egy szakközeg (járási számvevő) osztatik be.
A pénzügyminister a járási számvevői állásokat fokozatosan és a szükséghez mérten, lehetőleg azonban 3 év alatt szervezi.
Ugy a járási számvevőknek, mint az állampénztáraknál (adóhivataloknál) és a számvevőségeknél ujonnan szervezendő pénztári és számvevőségi tisztviselői állásoknak illetményei az állami költségvetésbe veendők fel.
A járási számvevők teendőit a belügy- és pénzügyminister által kiadandó részletes utasitások állapítják meg.
3. § Ezen törvény életbeléptének napjával az 1886:XXI. tc. 67. §-a alapján rendszeresitett összes pénztári és számvevőségi állások a vármegyei törvényhatóságoknál megszünnek, és az 1886:XXI. tc. -nek ezekre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.
A törvény életbeléptéig megüresedő, vármegyei pénztári és számvevőségi állásokat helyettesités utján kell betölteni.
4. § A kir. állampénztáraknál (adóhivataloknál) és a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknél alkalmazott tisztviselőknek, valamint a járási számvevőknek alkalmazására, szolgálati viszonyaira és felelősségére vonatkozólag az állami tisztviselőkre jelenleg érvényben álló törvények és szabályok irányadók és azok ugy személyi, mint fegyelmi szempontból - a vármegyei pénztári és számvevőségi teendők ellátása tekintetében is - a pénzügyminister rendelkezése alá tartoznak.
5. § A kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek és a járási számvevők úgy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel és főszolgabirákkal szemben önállóan működnek és e müködésükért a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyministernek felelősek; ellenben a jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat tekintetében a vármegye alispánjának és az árvaszéknek, a járási számvevők pedig a járási főszolgabiráknak alá vannak rendelve; miért is ezeknek ebben az irányban kiadott rendelkezéseit feltétlenül teljesiteni tartoznak.
6. § A vármegyei s gyámpénztári pénzkezelést ugy a kiadások, mint a bevételek tekintetében az állampénztárak (adóhivatalok) végzik. E végből minden kiadás az állampénztárnál (adóhivatalnál) a pénzfelvételre jogositott kezéhez utalványozandó s minden bevétel a befizető kezéből közvetlenül vagy a postatakarékpénztár közvetitésével az állampénztárhoz (adóhivatalhoz) utalandó.
Postán érkezett vagy más uton a közigazgatási hatósághoz jutott pénz- és értékküldemények szintén közvetlenül oda utalandók, vagy a postatakarékpénztár közvetitésével az állampénztárba (adóhivatalba) esetről-esetre azonnal elküldendők.
A járási főszolgabirák pénzkezelése rendszerint postatakarékpénztári uton, a cheque- és clearing-forgalom igénybevételével történik.
7. § Az utalványozási jog a kormányhatóságilag jóváhagyott vármegyei költségvetésben és az útadóalap költségvetésében engedélyezett összegek erejéig, továbbá a vármegyei egyéb alapok és alapitványok és a gyámpénztári tartalékalap tekintetében - a törvényben, szabályrendeletben és jogerős határozatokban foglalt rendelkezések korlátai között - az alispánt, a vármegyei gyámpénztárra nézve pedig az árvaszéket illeti meg.
A költségvetéseken tulmenő utalványozás csak az illető minister előzetes engedélye alapján történhetik.
Az utalványok ellenjegyzésére nézve az 1897:XX. tc. 98. §-át azzal a módosítással kell alkalmazni, hogy igazgató hatóság alatt az utalványozó hatóság értendő.
8. § A kir. állampénztáraknak (adóhivataloknak) és a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek a vármegyei és gyámpénztári kezelés, számviteli ellenőrzés és nyilvántartás körüli eljárást a belügy- és pénzügyminister által kiadandó részletes utasitás szabályozza.
E szabályozásnál az 1897:XX. tc. és az ennek végrehajtása iránt kiadott, valamint az általános (állami) pénztári ügykezelésre vonatkozó utasitások veendők alapul, azokkal a módositásokkal és kiegészitésekkel, melyeket az illető szolgálati ág természete és sajátlagos viszonyai igényelnek.
9. § A kir. állampénztárak (adóhivatalok) pénzkezelésének időközönkénti vizsgálatát a kir. pénzügyigazgató rendszerint az alispán és az árvaszéki elnök vagy ezek megbizottjának közbenjöttével teljesiti; - ha azonban ezek meg nem jelenhetnének és a vármegyei alapok és letétek, illetőleg a gyámpénztári vagyonra vagy a községi pénzkezelésre vonatkozó vizsgálat alkalmával szabályellenesség észleltetnék: erről a vizsgálatot elrendelő kir. pénzügyigazgatóság által haladéktalanul értesítendők.
Az alispánnak és az árvaszéki elnöknek ezen kivül is joga van a pénztár és a számvevőség helyiségében bármikor megjelenni, ott a vármegyei alapokra és letétekre, valamint a gyámpénztári vagyonra vonatkozó összes naplókat és könyveket megtekinteni s ezekről adatokat, felvilágositásokat, kimutatásokat élőszóval vagy irásban is kivánni.
10. § Az 1897:XX. t.-cz 127-141. §-ainak számadási perrendtartásra vonatkozó rendelkezései folytán felmerülő teendők a vármegyei pénztári számadások tekintetében a kir. pénzügyigazgatóságok, illetőleg a számvevőségi igazgató utján a pénzügyminister hatáskörébe utaltatnak.
11. § A vármegyei törvényhatósági bizottságokat a vármegyei költségvetések és zárszámadások, ugyszintén a gyámpénztári számadás, nemkülönben a tulajdonukat képező, vagy felügyeletük alatt álló alapok és alapitványok tekintetében megillető jogokat a pénztáraknak állami kezelésbe vétele nem érinti. Épségben marad továbbá a törvényhatósági bizottságok rendelkezési joga és felelőssége az alapok és alapitványok vagyonának és a gyámpénztári tőkéknek mikénti gyümölcsöző elhelyezésére is. Végül érvényben marad a vármegyei törvényhatósági bizottság felügyeleti jogköre a rendezett tanácsu városok és a községek költségvetéseinek és zárszámadásainak megállapítására és az ebből folyólag szükséges egyéb intézkedésekre nézve is.
12. § Az ezen törvény életbelépését megelőző időből eredő és törvényszerűen a vármegyét terhelő esetleges kezelési hiányokért és károsodásokért, nemkülönben a gyámoltak és gondnokoltak követelése s a gyámpénztári fedezetek egybevetése után mutatkozó és törvényszerüen a vármegyét terhelő hiányokért - az illetők elleni visszkereseti jogok fentartásával - a vármegye felelős.
13. § A községek (kis- és nagyközségek, valamint rendezett tanácsu városok) vagyonkezelésének ellenőrzése és felügyelete körül a vármegyei törvényhatósági bizottság, továbbá a főispán, az alispán és a főszolgabiró részére törvényben megállapitott jogok és kötelességek érvényben maradnak. A főispán, az alispán, illetőleg a főszolgabiró által teljesítendő időszaki vizsgálatok a számvevőség egy kirendelt szakközege, illetőleg a járási számvevő közbenjöttével teljesitendők.
14. § A vármegyei törvényhatóságoknál a jelen törvény életbeléptekor alkalmazásban lévő pénztári számvevőségi tisztviselők (3. §) rendelkezési állapotba helyeztetnek; egyidejüleg azonban az állampénztárakhoz (adóhivatalokhoz), illetve a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel - lehetőleg az illető vármegye területén - szolgálattételre ideiglenesen beosztatnak; és a mennyiben egy éven belül elhelyezhetők nem lennének, addig megszerzett nyugdíj-, illetve végkielégitési igényeiket az illető vármegyei nyugdíjalap irányában érvényesithetik; azok ellenben, a kik eddig elfoglalt állásuk államositása daczára a kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, állásukról és - a mennyiben az illető törvényhatósági szabályrendeletek másként nem intézkednek, - szerzett nyugdíj-, illetve végkielégítési igényükről lemondottaknak tekintendők.
A mennyiben az el nem helyezhető, valamint a kinevezést méltánylandó okból el nem fogadó tisztviselők, az illető törvényhatósági szabályrendelet értelmében sem nyugdíjra, sem végkielégítésre igénynyel nem birnak: befizetett nyugdíjjárulékaikat a nyugdíjalapból minden esetben visszakapják.
15. § Azokra a vármegyei pénztári és számvevőségi alkalmazottakra nézve, a kik az állami szolgálatba átvétetnek, illetőleg kineveztetnek, az 1885:XI. tc. 8. §-ának 3-ik bekezdése azzal a módosítással nyer alkalmazást, hogy a vármegyei törvényhatóságoknál töltött szolgálati idejük nyugdijaztatásuk esetén akkor is beszámitandó, ha 10 évi állami szolgálatban még nem is állottak.
16. § A rendelkezési állapotban töltött szolgálati időt ugy a vármegyei nyugdíjalapokkal (14. §), mint az államkincstárral (15. §) szemben érvényesithető nyugdíj-, illetőleg végkielégítési igény megállapitásánál figyelembe kell venni.
17. § Ha az állami szolgálatba kinevezendő vármegyei alkalmazottak az uj kinevezés alkalmával meghatározandó törzsfizetésnél magasabb évi fizetéssel voltak korábban javadalmazva, az utóbbinak élevezetében személyükre nézve ezentúl is meghagyatnak addig, a mig az állami szolgálatban ezen fizetésnek megfelelő fokozatba elő nem lépnek; e szerint tehát az uj és régi fizetés, illetve a lakpénz között mutatkozó különbözetet az 1893:IV. t.-cz 10. §-ában meghatározott személyi pótlékként kapják meg.
18. § A vármegyék részére közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaikra költségvetésileg megállapitott állami javadalmazás főösszege ugyanolyan összeggel apasztandó, mint a milyen összeggel a vármegyéknél megszüntetendő állások személyi járandóságai és dologi kiadásai csökkennek.
19. § Ezen törvény életbelépési időpontjának meghatározásával és végrehajtásával a belügyminister és a pénzügyminister bizatnak meg.
