A magyar államadósságok egy jó része oly kamatlábra szól, a mely úgy a magyar állam hitelének, mint a befektetési czélokra szolgáló értékpapirok általános kamatviszonyainak többé nem felel meg. Ezek az adósságok: a 4 1/2%-os regeleadósság, a 4 1/2%-os magyar vasuti aranykölcsön, a 4 1/2%-os magyar vasuti ezüstkölcsön, a 4 1/2%-os egységesített vasuti elsőbbségi kölcsön, végül az államosított magyar keleti vasut részvényeinek megvételére kibocsátott kölcsön, a mely utóbbi névleg 5%-os, minthogy azonban a kamatokat a törvényszerű 10%-os adó terheli, valójában szintén 4 1/2%-os kölcsön. Mutatja ezt az a körülmény, hogy az üzleti forgalom a nevezett kölcsön czimleteit huzamos idő óta a parit is meghaladó árfolyammal értékeli. Hozzájárul ehhez a körülményhez az utóbbi időben általán tapasztalható az a jelenség, hogy az ú. n. befektetési papirok iránt a kereslet igen élénkké vált, a minek következtében 4%-os kamatoztatásra szóló papirjaink árfolyama is kedvezően alakult. A pénzpiacon észlelhető ez a két tény és e mellett a békéseknek igérkező mai politikai viszonyok tették kötelességgemmé, hogy a kedvező viszonyok felhasználásával a fönnebb jelzett államadósságoknak mérsékeltebb kamatozatú adósságra való átváltoztatását, conversióját fontolóra vegyem, hogy ez által az állami kiadások minden szem előtt tartandó érdek sérelme nélkül apaszthatók legyenek és hogy ennek folytán az állami élet megakasztást nem tűrő fejlődésével járó feladatok megoldásához további anyagi eszközök álljanak rendelkezésre a nélkül, hogy a közterheket fokozni kellene.
A felsorolt állami adósságok conversija jogi akadályba nem ütközik. A 4 1/2%-os vasuti arany- és az ugyancsak 4 1/2%-os vasuti ezüstkölcsön czimleteinek szövegében a törlesztési tervtől eltérő sorsolás vagy felmondás 1899. évi január hó 1-ig ki volt zárva. Ez a határnap is elmult. A többi adósságnem kötvényei az adós államnak semmiféle megkötését sem foglalják magukban. Elhatározván ezek szerint elvben a conversiót, két további kérdésre nézve kellett állást foglalnom. Az egyik az, vajjon a convertálandó adósságok helyébe, a melyek mind törlesztésesek, ujabb törlesztéses, avagy járadékadósság lépjen? Figyelembe véve azt, hogy gazdaságosabb eljárás a törlesztést elodázni és a törlesztéses adósságok évente emelkedő szükségletét az államháztartásból kiküszöbölve e teherkönnyebbülés erejéig ujabb állami feladatok megoldását lehetővé tenni, mint e végett az adóterheket fokozni és így a hazai közgazdaságot tovább megterhelni, arra az eredményre jutok, hogy a levonandó adósságok helyébe járadékadósság bocsáttassék ki és hogy ez által a megkezdett úton tovahaladva mi is eljussunk oda, a hová más, teljesen rendezett, szilárd hitelű államok jutottak, a melyeknél az államhitel fejlődése mindenütt egységes járadékadósságra, - a tőkeelhelyezést keresőknél is legjobban kedvelt adósságnemre, - vezetett.
A második eldöntendő kérdés az volt, hogy a bevonandó adósságok helyébe mily czimletek bocsáttassanak ki? Az eshetőségek, a melyek itt tekintetbe jönnek, a következők: 1. Követelhetjük az eddigi eljárást, azaz a műveletet kettéoszthatjuk és a bevonandó adósságok közül azok helyébe, a melyek fennállott osztrák értékre szólnak, bocsássunk ki koronaértékre szóló kötvényeket, azok helyébe pedig, a melyek aranyra szóltak, szintén aranyra szóló kötvényeket, vagy 2 minthogy a régi adósságok bevonásával együtt különböző adósságaiknak már 1892-ben megkezdett egységesítését folytathatjuk, bocsássunk ki a bevonandók helyébe, tekintet nélkül arra, hogy a régi adósságok papirra szólnak-e, vagy aranyra, egy egységes kötvény-categoriát, ha igen, szóljon ez az egységes kötvény-categoria kizárólag az országos értékre, minden mellékhatározmány nélkül, avagy foglalja magában az effectiv aranyban való fizetés igéretét akár kifejezetten, akár az által, hogy a kötvény szövegébe a koronaértéknek külföldi értékekhez való aránya, ú. n. paritások vétessenek fel? Az 1. alatti eset, a művelet kettéosztása, bővebb megfontolást nem igényelt.
Pénzrendszerünk mai helyzete mellett nem indokolt, sőt egyenesen káros, tovább követni azt az eljárást, a mely a valuta teljes ziláltságának idejéből maradt ránk. Az elhatározás tehát annak a kérdésnek eldöntésére szoritkozik, vajjon a conversio czéljaira már meglevő typusunkat, a koronajáradékot, használjuk, avagy ezzel az alkalommal új járadékot és pedig új aranyjáradékot bocsássunk ki? Kétségtelen, hogy ha tisztán a conversionalis művelet pénzügyi eredményeit veszem tekintetbe, aranyra szóló kötvények kibocsátása mellett kellene állást foglalnom, mert ilyenek kibocsátása esetén a viszonylag legjobb financziális feltételeket lehet elérni. E mellett lett a valutarendezés mai állapotában kifejezetten aranyra szóló kötelezettségek vállalása az állam érezhető több-terhelésével nem jár.
Mindezek daczára azt javasolom, hogy a bevonandóknak jelzett összes adóssági categoriák helyett kizárólag koronaértékre szóló oly járadék-kötvények bocsáttassanak ki, mint a minőket a koronaérték behozatalával kapcsolatos conversió alkalmával 1892-ben kibocsátottunk. A valutarendezés hosszas átmeneti időszak után végre abba a stádiumba jutott, hogy a váltóárfolyamok huzamos idő óta, olykor kedvezőtlen viszonyok között is, nem mutatnak nagyobb ingadozásokat, mint a minőket formailag is teljesen rendezett valutájú országokban mutatnak. A hitelpénz összforgalmának tetemes része aranynyal van fedezve és a jegyfedezet oly arányokat öltött, hogy az összehasonlítást minden rendezett valutájú országgal fényesen kibirja. Belföldi pénzforgalmunk úgy az arany értékérmék fokozatos forgalomba-bocsátása, mint egyéb berendezések folytán a rendezés műveletét szemmel láthatóvá teszi.
Eljutottunk odáig, hogy hovatovább teljesülnek azok a feltételek, a melyek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a valutareform nagy művének zárkövét a készfizetések elrendelése által lerakhassuk. Nem becsülöm túl az eddigi eredményeket, ha azt mondom, hogy országos értékünk valójában már aranyérték és a törvényhozás és a kormány eltökélt akarata szerint formailag is azzá fog lenni. Ennek az akaratnak, a teljes siker iránt való bizalomnak megingatását jelentené, meggyőződésem szerint, ha az állam törvényes intézményei mellett még az állam hitelezője javára adott magánjogi kikötésekkel is elvállalt kötelezettségeinek teljesítését biztosítaná.
De eltekintve ettől, a gyakorlati megitélésnél talán háttérbe szoruló szemponttól, erős indokot és pedig ugyancsak gyakorlati indokot látok a mellett, hogy a bevonandó államadósságok helyébe egységesen és kizárólag saját országos értékünkre szóló czimleteket bocsássunk ki, ha magát a valutarendezés czéljait veszem szemügyre. A rendezés egyik czélja volt, hogy a közgazdaság a rendezetlen viszonyok ingatag alapjait elhagyva, a pénzérték állandósítása folytán biztos tényezőkkel számíthasson. E mellett egy másik, fontosság dolgában az előbbivel teljesen egyenlő rangú czél az volt, hogy a mi országos értékünk a gazdaság nemzetközi vonatkozásaiban is a rendezett pénzviszonyokkal biró országok pénzével egyenlő becsű, általánosan ismert értékké váljék. Hogy a koronát, mint aranyértéket, úgy becsüljék a nemzetközi forgalomban, a mint a frankot vagy a márkát becsülik.
Már is mutatkoznak jelei annak, hogy e czél felé is közeledünk. Ha már most ebben a pillanatban egy oly új kötvénytypus alkotásához fognánk, a mely a koronaérték arányát egyes külföldi valutákhoz is kifejezné és ha fölteszszük, a mint joggal föl is tehetjük, hogy az állam példája kötvény-kibocsátással járó magánintézeteinknél is követésre találna, kétségtelen, hogy a korona, mint aranyra alapított értékrendszerünk egysége nemzetközi érintkezéseinkben teljesen elhomályosulna. És inferioritásba kerülne minden érték, a mely csak koronára szól. Nem gondolom, hogy az ország közgazdaságának, a mely a valutarendezés érdekében folyton tetemes áldozatokat hoz, tennék szolgálatot, ha ezt a minden valószinűség szerint bekövetkezhető eshetőséget előmozdítanám és a tervezett conversió alkalmából a koronaérték mellett egyuttal külföldi értékekre is szóló államadóssági kötvények kibocsátását javasolnám.
Ha mindezekhez hozzáadom azt is, hogy az az előbb teljesen jogosult föltevés, hogy az idegen értékekre szóló czimletek piacza sokkal tágabb, mint a csak az országos értékekre szóló, a melyek nagyobbára csak a monarchia két államában találtak elhelyezésre, ma már jóval csekélyebb mérvben érvényesül, mert oda fejlődtek a viszonyok, - a mire nézve a conversióra vonatkozó tárgyalások során ujabb adatokat nyertem, - hogy Németország a koronajáradék számottevő piaczává lesz: arra az elhatározásra kell jutnom, hogy a bevonandó államadóssági czimletek helyébe kizárólag értékünkre szóló koronajáradék-kötvényeknek ha mindjárt bizonyos anyagi áldozattal járó kibocsátást javasoljam.
A kölcsönök a következők:
1. Az 1888:XXXVI. tc. alapján az italmérési jogokért adott kártalanítás czéljaira kibocsátott kötvények 444.760,900 K névértékben. Ebből a névértékből azonban a városok és községek nevére kötményezett ily kötvények mindössze 109.739,200 K névértékben nem kerülnek a conversió műveletébe (6. §), hanem technikai okokból egyszerűen kicseréltetnek törlesztés alá nem eső oly adósságlevelekkel, a melyek a városok és községek számára az eddigi kamatélvezetet biztosítják. Marad tehát és conversió alá kerül a regale-adósságból 335.021,700 K. 2. Az 1888:XXXII. tc. alapján kibocsátott 4 1/2%-os államvasuti aranykölcsön 176.750,000 aranyforint, azaz: 441.875,000 frank névértékben. Figyelemmel arra, hogy a párisi váltó mai jegyzése szerint 100 frank, azaz: 95.50 K-val, ez a névérték megfelel 421.990,625 K-nak. 3. Az 1888:XXXII. tc. alapján kibocsátott 4 1/2%-os államvasuti ezüstkölcsön 116.055,000 o. é. ezüstforint névértékben, vagyis K-ban 232.110,000. 4. az 1876:L. tc. alapján a keleti vasut megváltása folytán a részvények beváltására felvett 5%-os kölcsön 9.323,000 aranyforint 23.307,500 frank névértékben, a mi a 2. alatti átszámítás alkalmazásával ad 22.258,663 K-t. Végül bevonásra kerül 5. az 1888:XVII. tc. alapján kibocsátott 4 1/2%-os egyesített vasuti beruházási kölcsön 21.771,800 n. b. márka névértékben, a mi a német piaczokra szóló váltó mai árfolyama szerint, a mely szerint 100 márka, azaz: 117.22 1/2 K-val, tesz 25.521,993 K-t. A conversió alá kerülő össznévérték tesz tehát 1,036.902,981 K-t.
A 7. § utolsó bekezdésében foglaltak lényegileg az 1888:XXXVI. tc.-en alapuló jogállapotot kiterjesztik a regalekötvények helyébe kiadandó kötvényekre. Minthogy azonban a régi kötvények közforgalom tárgyát képező államadóssági czimletekre szét voltak irhatók és ezek a czimletek értékesíthetők voltak, holott a városoknak és községeknek kiadandó kötvények nem fognak oly államadóssági categoriához tartozni, a melynek a közforgalom tárgyát képező czimletei is lesznek, gondoskodni kellett arról is, hogy a városok és községek, ha a vagyonfelügyeletökre hivatott hatóságok ezt megengedik, új kötvényeiket értékesíthessék. Ennek az értékesítésnek más módja nincs, mint, hogy az állampénztár ezeket a kötvényeket esetről-esetre beváltsa. Hogy ily beváltások útján az állam készpénzkészletei ne terheltessenek, a 8. §-ban tervezett intézkedés szerint, általános érvényű törvényhozási felhatalmazás adatnék, hogy a beváltásra kerülő ily kötvények tőkeértékének beszerzésére a pénzügyminister kötvényeket bocsáthasson ki. Ezek a kötvények a mai helyzet szerint, - a törvényhozás másnemű intézkedéséig - 4%-os koronajáradék-kötvények lennének.
A conversió keresztülvitele úgy történik, hogy a felmondást megelőzőleg felhivás bocsáttatik ki, a mely szerint a bevonandó kötvények birtokosai bizonyos záros határidő alatt bejelenthetik, hogy kötvényeiket a megajánlott feltételek mellett új kötvényekre kicserélni hajlandók. A javaslatban említett javadalmak, erkölcsi testületek és jogi személyek azonban felügyeleti hatóságuk jóváhagyásához vannak kötve. E jóváhagyás kieszközlése rendszerint annyi időt vesz igénybe, hogy az önkéntes kicserélést ezek a kötvénybirtokosok kénytelenek elmulasztani. Úgy a kötvénybirtokosok érdeke, mint a conversió sikere szempontjából kivánatos, hogy az önkéntes kicserélés alaki akadályai lehetőleg csökkentessenek. E végből a bejelentés, külön hatósági jóváhagyás nélkül is, a törvény erejénél fogva érvényesnek jelentetik ki. Hangsúlyozni kivánom, hogy a bejelentés megtétele vagy abbanhagyása kizárólag a mai kötvények birtokosainak tetszésétől függ. Ezzel a törvényjavaslatnak ama rendelkezéseivel, melyek a conversióval függnek össze, végeztem. Csak azt jegyzem meg, hogy az eddigi gyakorlathoz hiven, ez esetben is törvényes kötelességévé lenne teendő a pénzügyministernek, hogy a conversió befejezte után, részletes jelentést tegyen az országgyűlésnek. (11. §)
A m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról és e beruházások költségeinek fedezéséről szóló 1897:XXX. tc. 9. §-a szerint a törvény alapján foganatosított beruházások költségeinek fedezéséről a törvényhozásnak előterjesztés teendő. Az idézett törvény alapján foganatosított beruházások fedezete iránt legutóbb az 1900:VIII. tc.-ben történt intézkedés. Azóta a törvényhozás a jelzett vasuti beruházások czéljaira az 1900:XXXIV. tc. útján 6.500,000 K póthitelt, az 1901. évi állami költségvetésben 25.346,000 K hitelt engedélyezett. Elő van irányozva az 1902. évi állami költségvetésben 28.200,000 K. Ezt a mindössze 59.796,000 K-t tevő összeget alkalomadtán 4%-os koronajáradék kibocsátása útján szándékozom beszerezni és erre a czélra kérem a törvényhozás felhatalmazását. A kibocsátandó járadék-kötvények kamatszükséglete az 1902. évi állami költségvetésben elő van irányozva, miért is a kibocsátás a conversió várható pénzbeli eredményeit egyáltalán nem fogja érinteni.
Tisztelettel jelentem, hogy a törvényhozás jóváhagyását a conversió elrendelése tekintetében föntartva, magára a conversió keresztülvitelére nézve egy nagy pénzcsoporttal, a mely elsőrangú bel- és külföldi intézetekből és bankházakból áll, folyó évi márczius hó 15-én szerződést kötöttem. Ha a dolog természete szerint nem vagyok ma abban a helyzetben, hogy a szerződés részleteiről kimerítően nyilatkozzam, kötelességemnek tartom mégis, midőn a törvényjavaslat elfogadását tisztelettel kérem, jelezni, hogy a szerződést az állam szempontjából megnyugvással elfogadhatónak tartom. Nagyjában és egészében a most kötött szerződés azokon a nyomokon halad, a melyeket előző nagy conversionális nagy műveleteink alkalmából létesült megállapodások mutattak, ha pedig egyes rendelkezéseiben az eddigieknél eltérés van, úgy teljes megnyugvással mondhatom, hogy ez az eltérés az állam pénzügyeire nézve kedvező. Az államhitel fejlődése és az általános viszonyok nyomását kellett egyedül felhasználni ezeknek a kedvező eltéréseknek elérésére. Nem utolsó ezek között az eltérések között az, hogy mint a consortium egyenjogú tagja nem csekély részesedéssel a m. kir. postatakarékpénztár is szerepel. Ezzel nemcsak az üzleti nyereségben is részessé válik az állam, hanem az egész üzlet az állam teljes betekintése mellett bonyolódik le. Az ujítást úgy pénzügyi, mint az állami hitelügy fejlődése szempontjából ajánlatosnak tartom. A conversió pénzügyi eredményeit illetőleg jelenthetem, hogy az elért föltételek 0.3%-ot meghaladó évi kamatmegtakarítást biztosítanak. Ha ehhez a kamatmegtakarításhoz hozzáadom azokat a törlesztési részleteket, a melyekkel a jövőben az állami költségvetés nem terheltetik, a conversió befejezte után mutatkozó évi teherkönnyebbülést kereken 6 1/2 millió koronával irányzom elő.
