Az 1901. év őszén idősb Szent-Iványi József földbirtokos a Magas-Tátrában fekvő úgynevezett Csorba-tavat, annak környékét képező birtokát az ingatlannal kapcsolatos összes birtokilletőségekkel, tartozékokkal és jogokkal együtt, valamint a csorba-vágfalvi, a tó hátterében elterülő, közös havasi birtokból általa birt arányrészeket eladóvá tette. Ezen eladóvá tett birtokért egy előkelő külföldi illetőségű földbirtokos, a mint erről hiteles forrásból meggyőződni alkalmam volt, három millió korona vételárt ajánlott meg. A "Csorbató" név alatt ismert és a magyarországi Kárpátok gyöngyének nevezett ezen üdülő és fürdőhely 1,350 méter magasságban a tenger szinte felett a maga nemében egyedül álló természeti szépsége az országnak, s az által, hogy ennek folytán úgy a bel-, mint a külföldi turisták, épúgy, mint az üdülni vágyó közönség máris igen nagy és évről-évre fokozódó számban keresi fel, az egész ottani vidék gazdasági helyzetére és a különben is szegényebb Szepes és Liptó vármegyék lakosságának megélhetésére oly nagy jelentőségű, hogy e pontnak jelenlegi jellegében való fentartása és lehető fejlesztése egyúttal fontos állami és szocziális érdekeket is szolgál. E birtok jelentőségének megbirálásánál figyelemre méltatandók továbbá még azon különös szempontok is, a melyek a Magas-Tátra déli lejtőjén elterülő erdőknek fentartásához, a vidék természeti szépségének megóvása, nyaralásra és üdülésre alkalmas helyek létesítésének lehetővé tétele és az idegen-forgalom és turistika czéljaira való szabad fentartása tekintetéből igényelnek figyelmet. Ezen indokok alapján, a melyeket - az erdővásárlási alapból megvásárolandó erdőterületek kiválasztása körül - már évek óta következetesen szem előtt tartok, eddig a Magas-Tátrában a kincstár részére összesen mintegy 2,141 kat. hold eladás alá került magánerdőt és havas területet szereztem meg, mindig azon czélt tartva szem előtt, hogy a Tátra déli lejtőjén magának azt a domináló befolyást biztosítsa, a melyre az idegenforgalom fejlesztése és biztosítása szempontjából az ottani viszonyok között nézetem szerint feltétlenül szükség van. A Csorbató egyrészt helyzeténél és természeti szépségénél s másrészt máris meglevő nagy hirnevénél fogva mintegy az egész Magas-Tátra kulcsának tekintendő s abban az esetben, ha ez a birtok magánkézre kerül, el kellett készülve lenni arra is, hogy az az idők folyamán valamely tulajdonosa által esetleg a szabad közlekedés elől részben vagy egészben el is zárathatik, vagy oly módon használtathatik fel, a mely a fentjelzett magasabb szempontoknak nem felel meg.
Mindezen szempontok által vezéreltetve, melyek fontosságát mutatja azon körülmény is, hogy az egész országban, mindenek felett pedig az első sorban érdekelt felvidéken, általános volt azon óhaj, hogy a kérdéses birtokot az állam szerezze meg, a szóban levő ingatlan megvételét a kormány szükségesnek találta. Az országgyűlés együtt nem létében azonban a kormány a törvényhozásnak előterjesztést nem tehetett. Ily körülmények közt s az ügy lebonyolításának rendkívüli sürgősségét tekintve, a kormány előtt csak két út állott. Vagy megtartani szorosan a formákat s minden időkre - esetleg helyrehozhatatlanul - elszalasztani a Csorbató megszerzésének lehetőségeit; vagy pedig a lényeget és a czélt tartva első sorban szem előtt, saját felelősségére cselekedni s a törvényhozás utólagos jóváhagyását kérni ki. A kormány a kétrendbeli felelősség közül az utóbbit tartotta kevésbbé súlyosnak s ezért ezen utat választotta; mert nem lehetett kétsége az iránt, hogy a Csorbató czélbavett megszerzését a törvényhozás helyeselni s utólag jóváhagyni fogja. Ily körülmények közt a birtokos részéről aránylag magasan megszabott három millió K vételáron s azzal a feltétellel, hogy a tó a jövőben "Szent-Iványi Csorbató" nevet fogja viselni, a kincstár részére a ministertanács hozzájárulásával e birtokot a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében megszereztem. A birtok eredetileg az 1901. évi október hó 7-én megkötött csereszerződés szerint a kincstár tulajdonát képező és Kolozs vármegyében fekvő báró Rottenthal Józsefné-féle, az 1901. év elején a telepítési alapból s annak részére 282,000 K vételáron megszerzett mintegy 1,000 kat. hold területű birtokért cserében és a 2.718,000 K értékkülönbözet készpénzbeni kiegyenlítésével lett volna megszerzendő.
A csereszerződés megkötésének sürgősségénél fogva azonban idősb Szent-Iványi József a cserébe felajánlott ezen birtokot meg nem tekinthetvén, a csereszerződést csak azon határozott kijelentésem után fogadta el, hogy a mennyiben a cserébe adandó fent említett birtokot, annak megtekintése után bármely okból elfogadhatónak nem találná, ennek a birtoknak 282,000 K-nyi értéke készpénzben fog neki kifizettetni. Miután pedig idősb Szent-Iványi József utólagos helyszini meggyőződés alapján előterjesztett kérvényeiben azon nézetének adott kifejezést, hogy habár a kérdéses birtok jó és az érte megállapított becsár teljesen megfelel, azt az ottani gazdasági viszonyokra, de különösen személyi körülményeire való tekintettel cserébe nem fogadhatja el és a három millió K vételárnak készpénzben való kifizetését kérte, a birtokszerzés az imént jelzett csereszerződét kiegészítő pótczikkben adásvételi ügyletté változtatott át, a mely pótczikk értelmében a birtokért a már említett vételár most már készpénzben fizetendő. A 3.000,000 K vételárnak készpénzbeli kiegyenlítése annál is inkább elfogadható volt, mivel a báró Rottenthal-féle birtok 282,000 K-nyi értéke a tárczaszerű kezelés terhére az 1894:V. tc. -kel létesített telepítési alapnak amúgy is készpénzben megtérítendő lett volna s így a vételárnak idősb Szent-Iványi József részére egész összegében készpénzben való megfizetése a kincstár újabb megterhelését egyáltalában nem idézte elő.
A birtok álladékát, értékét és jövedelmezőségét illetőleg tisztelettel megemlítem, hogy a birtok az idősb Szent-Iványi József tulajdonát képezett 35 kat. hold kiterjedésű Csorbatóból és a körülötte fekvő 469 kat. hold erdőből, továbbá az idősb Szent-Iványi József által a Csorba és Vágfalva községek határában a Csorbató felett annak hátterében elterülő, a Szent-Iványi-, Szemrecsányi- és Baán-családok közös osztatlan havasi birtokából birt, illetve a legközelebbi multban megszerzett mintegy 1,119 kat. holdnyi arányrészből áll, melyekkel együtt eladás tárgyát képezte a Csorbató partján épült két szálloda, egy vendéglő és két kávéház, egy korcsmaépület, öt nyaraló, egy fürdőház, egy uszoda, két erdőőri lak és a hozzá tartozó melléképületek az épületek mindazon felszereléseivel együtt, melyek eladó tulajdonát képezték. A tó partján álló épületek közül csupán három nyaraló felépítménye nem ment át a kincstár birtokába, ezek közül kettő már a birtok megszerzése idején idegen kézen volt, egyre nézve pedig a felépítményt idősb Szent-Iványi József magának és ifjabb Szent-Iványi Józsefnek, úgyszintén törvényes leszármazóiknak tartotta fenn.
A 35 kat. hold kiterjedésű tó - a maga nemében egyedül álló kies fekvésétől eltekintve - halászati és jégeladási szempontból is képvisel értéket; a tóba ömlő Mlinicza patak pedig jelentékeny vizi hajtóerőt van hivatva szolgáltatni. A tó körül elterülő s az adásvétel főtárgyát képező 469. kat. holdnyi szép szálas luczfenyő-erdőt főleg az teszi értékessé, hogy ez a tó környéke festői szépségének emeléséhez nagyban hozzájárul és hogy ez a terület nyaralók építésére is kiválóan alkalmas. A többi 1,119 kat. holdnyi terület aránylag kevesebb értékkel bír; havasi erdőkből, havasi legelőkből és a tó látkörében e felett magas felnyuló sziklaormokból áll, kiváló zergevadászterületet képez. Habár a birtok jövedelmét egyelőre csupán a nyaralók- és szállókért elérhető évi bér és a haltenyésztésből, vadászatból, valamint a tó jegének eladásából elérhető bevételek képezik, melyek ez idő szerint az aránylag magas vételárnak megfelelő jövedelmezését nem biztosítják, mindamellett számolva a fentebb vázolt közgazdasági, szocziális és állami érdekekkel, a melyek a birtoknak az államkincstár részére való megszerzéséhez fűződnek, nagy súlyt kellett helyeznem arra, hogy ez a birtok még anyagi áldozatok árán is az állam részére megszereztessék. A Magas-Tátra vidékében elterülő ingatlanok értéke különben az utóbbi időkben folytonos és következetes emelkedést mutat s kétségtelen az is, hogy a birtok értéke a látogatottságnak és idegen-forgalomnak máris megindult és a fürdő-, illetve üdülőhelynek megfelelő fejlesztése esetén még tetemesebben nyilvánuló emelkedéséval hova-tovább mindig nagyobbodni fog.
A birtok vételárának megbirálásánál különben figyelembe veendő egyrészt az a pretium affectionis is, a mely a hely páratlan szépségű fekvésében találja alapját, másrészt az a körülmény, hogy az eddigi tulajdonos a fogaskerekű vasut építéséhez jelentékeny összeggel hozzájárult s a Csorbató és környékének fellendítésére és a legszélesebb körökben való ismertetésére évtizedeken át nagy összegeket fordított, melyek a dolog természete szerint a jövőben hozhatják meg csak igazi gyümölcseiket. A birtok jövőben való kezelését illetőleg tisztelettel megjegyzem, hogy ezen fürdő- és üdülőhely megfelelő fejlesztése és a mai kor igényeinek megfelelő szinvonalra való emelését, az államkincstár ujabb megterhelésének lehető mellőzése és a mindig nehézkesebb kincstári kezelés elkerülése szempontjából oly módon kívánnám biztosítani, hogy azt hosszabb időre, teljesen megbizható s a kellő anyagi eszközökkel rendelkező vállalatnak azzal a feltétellel adnám bérbe, hogy a vállalat a szükséges befektetéseket fokozatosan teljesíti s a bérlet lejártával az összes létesítményeket a kincstár tulajdonába bocsátja. A birtok 3.000,000 K vételára az eladónak három egyenlő és az 1901. és 1902. években esedékes félévi részletekben a 4%-nyi időközi kamatokkal együtt fizetendő meg. A törvényjavaslat ehhez képest 1. §-ában 1.000,000 K-t, mint már kifizetett, 2. §-ában pedig 2.000,000 K-t, az időközi kamatokkal és a vagyonátruházási illetékkel együtt mint még kifizetendő részletet, illetve részleteket jelöli meg s az utóbbi §-ban kifejezés adatik egyuttal annak is, hogy a vételár miként számolandó el.
