A dunántuli helyi érdekű vasut részvénytársaság birtokába az idők folyamán a következő, külön-külön engedélyezett helyi érdekű vasutvonalak jutottak:
a) az 1888. évi márczius hó 26-án kiadott engedélyokirattal engedélyezett boba-jánoshalma-sümegi helyi érdekű gőzmozdonyú vasutvonal;
b) az 1889. évi julius hó 3-án kiadott engedélyokirattal engedélyezett csáktornya-zalaszentvián-ukki helyi érdekű vasut és annak türje-szentgróthi szárnyvonala; (1889:XXXV. tc.)
c) az 1890. évi április hó 28-án kiadott engedélyokirattal engedélyezett sümeg-tapolczai helyi érdekű gőzmozdonyú vasutvonal;
d) az 1890. évi julius hó 1-én kiadott engedélyokirattal engedélyezett pozsony-szombathelyi helyi érdekű vasutvonal (1890:XXXIII. tc.).
Ezen vasutvonalak üzletkezelési, díjszabási és forgalmi tekintetben is egységes hálózattá olvadtak ugyan össze, de az azok építésére és üzletére kiadott külön engedélyokiratok hatályukban továbbra is fenmaradtak, illetve nem egyesíttettek. Ehhez képest az 1880. évi XXXI. törvénycikk és az annak kiegészítéséről, illetve módosításáról szóló 1888. évi IV. törvénycikk alapján, az egyes engedélyokiratokban biztosított adózási kedvezmények, illetve mentességek tartama is különböző időpontokban jár le. Áll ez nevezetesen az 1880. évi XXXI. törvénycikk 6. §-a értelmében biztosított szállítási adómentességre nézve is. A végből tehát, hogy az üzletkezelő m. kir. államvasutak az adóköteles és adómentes vonalaknak számadástételileg egyesített bruttó bevételéből a szállítási adó kivetéséhez szükséges adatokat, teljes pontossággal és a vasuti számvitel elveinek megfelelő közvetlenséggel vonalanként megállapíthassák, - és miután különben is czélszerű és az újabban általánosan követett gyakorlatnak megfelel az, hogy midőn ugyanazon társaságnak birtokában többrendbeli, különböző időpontokban engedélyezett vasutvonalak engedélyei egyesülnek, ezen engedélyokiratok a legújabb szabványnak megfelelő egységes határozmányok alapján átdolgoztassanak: és ily úton a régebbi és az újabban engedélyezett vasutak engedélyokirati jogviszonyai egymással összhangzásba hozassanak, ennélfogva szükséges merült fel annak, hogy a dunántúli helyi érdekű vasut-részvénytársaság vasutvonalaira a szerzett jogok és vállalt kötelezettségek épségben tartásával egységes engedélyokirat adassék ki, melynek keretében azután az egyes vasutvonalakra biztosított szállítási adómentességek különböző lejárati ideje is egységes időtartamban állapíttatnék meg. Az egységes engedélyokirat-tervezet 21. és 22. §-aiban a dunántúli helyi érdekű vasut-részvénytársaság vasutvonalainak egységes engedélytartama, a helyi érdekű vasut megválthatásának egységes időpontja és végül az egyes vasutvonalakra biztosított adómentességek egységes lejárati ideje átlagszámítással, tehát úgy, mint a korábbi hasonló egyesítéseknél is történt, szigorúan mathematikai alapon állapíttatott meg. Ez alapon a dunántúli helyi érdekű vasut engedélyének egységes tartama 1979. évi november hó 29-én, az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti adómentesség (kereseti és jövedelmi adó) törvény szerint 30 évi tartama pedig 1919. évi november hó 29-én járnak el és ugyancsak 1919. évi november hó 29-én állapíttatott meg az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-ának c) pontjában körülirt állami megváltási jog gyakorlásának kezdőpontja is.
