Abból az alkalomból, hogy Mexikóval a több mint 34 év óta megszakadt diplomácziai összeköttetéseink a mult évben helyreállíttattak, mulhatatlanul szükségessé vált, hogy ezen, különösen az utóbbi években nemcsak közművelődési, hanem közgazdasági téren is igen örvendetes fejlődésnek indult középamerikai köztársasággal kereskedelmi viszonyainkat is megfelelően szabályozzuk. E czélból a fenforgó különleges viszonyok közt legalkalmasabbnak mutatkozik, hogy addig is, míg a mexikói Egyesült Államokkal rendszeres és végleges kereskedelmi szerződést köthetnénk, az egyszerű legnagyobb kedvezmény biztosítása alapján oly ideiglenes és átmeneti jellegű szerződéses állapot teremtessék, a melynél fogva honosaink és árúink Mexikóban az összes többi szerződéses államokkal egyenlő albánásban részesüljenek. Ehhez képest a mexikói kormánynyal egyetértőleg tervbe vett megállapodás értelmében a szerződő felek alattvalói a másik fél területén kölcsönösen igényt fognak tarthatni a legnagyobb kedvezmény szerinti bánásmódra a kereskedelmi forgalom (bevitel, kivitel, átvitel és általában a kereskedelmi ügyletek) s a hajózás, valamint a kereskedés vagy iparűzés és a fizetendő illetékek tekintetében. Egyuttal már most gondoskodni kell arról is, hogy a legnagyobb kedvezmény szerinti kölcsönös bánásmód szintén biztosíttassék a consuli tisztviselők működési jogosultságára, kiváltságaira és előjogaira, valamint azon jogokra vonatkozólag is, a melyek azokat e minőségükben általában és különösen az örökösödési ügyekben való közreműködésük tekintetében megilletik, hogy ekkép Mexicóban ott levő honosaink az ott létesítendő consulatusainak részéről, a melyek hivatva lesznek külkereskedelmi összeköttetéseink fejlesztése körül is közrehatni, mindenkor kellő oltalomban és támogatásban részesülhessenek. Ily értelemben kiván a kormány az adott viszonyok közt Mexikóval a kereskedelmi és consuli viszonyok ideiglenes szabályozása iránt intézkedni.
A mexikói köztársaság, a melylyel régebben, az 1842. évi julius hó 30-án kötött barátsági, hajózási és kereskedelmi szerződésünk alapján, mi is szerződéses viszonyban voltunk, az utóbbi két évtizedben a legtöbb állammal hosszabb tartamú kereskedelmi szerződéseket kötött, a melyekben a kereskedelmi viszonyok a legnagyobb kedvezmény alapján vannak szabályozva. Nevezetesen: a Németbirodalommal 1882. évi deczember hó 5-én, Svéd- és Norvégországgal 1885. évi julius hó 29-én, illetve deczember hó 15-én, Francziaországgal 1886. évi november hó 27-én, Ecuadorral 1888. évi junius hó 10-én, Nagybritanniával 1888. évi november hó 27-én, Japánnal 1888. évi november hó 30-án, S. Domingó köztársasággal 1890. évi márczius hó 29-én, Olasországgal 1890. évi április hó 16-án, Salvadorral 1893. évi április hó 24-én Belgiummal, 1895. évi junius hó 7-én, Németalfölddel 1897. évi szeptember hó 22-én és Kinával 1899. évi deczember hó 14-én kötött és jelenleg is érvényben levő kereskedelmi és hajózási szerződéseiben részletes határozmányok foglaltatnak a szerződő felek alattvalóinak jogosítványait, a be-, ki- és átviteli forgalmat, a hajózási és consuli viszonyokat illetőleg. A köztársaság külkereskedelmi forgalma különösen az utolsó években fejlődésnek indult, de a fejlődés még mindig nincs kellő arányban az ország természeti kincsekben való gazdagságával és népességének az amerikai viszonyokhoz mért nagyságával s folyton növekvő fogyasztóképességével. A külforgalom viszonylagos nagysága tekintetében Mexikó a legtöbb amerikai állam mögött áll; esett ugyanis a külforgalomból 1899-ben egy-egy lakosra: Braziliában 40. 4 frt érték, Argentinában 183. 2 frt érték, Chillében 89. 3 frt érték, Mexicóban 23. 6 frt érték. A kereskedelmi mérleg aktiv; ha azonban a nemes fém- és érczkiviteltől eltekintünk, a bevitel állandóan és tetemesen fölülmúlja a kivitelt. 1901-ben az összbevitel 65,083 ezer arany peso volt, az összkivitel 148,656 ezer arany peso. A forgalom két irányzatának összehasonlítását egyébként nagyon megnehezíti az, hogy a bevitel értéke hivatalosan arany pesoban (=körülbelül 5 kor.) a kivitelé pedig ezüst pesoban (1 dollár, jelenleg körülbelül 2 1/2 kor.) mutattatik ki.
Mexikó bevitelének mintegy a fele, kivitelének pedig háromnegyed része az Egyesült-Államokra esik. - Az Egyesült-Államok azon törekvése, hogy az amerikai latin köztársaságok az Unió politikai és gazdasági érdekkörébe bevonassanak, egyelőre annyiban sikertelen maradt, hogy az európai államok beviteli forgalma az Unió rovására emelkedik, ellenben a kivitelben Mexikó legfontosabb és rohamosan emelkedő jelentőségű piaczát az Unió képezi. Az európai államoknak Mexikó külforgalmában való %-os részesedése az utolsó három évben nagyobb változásokat alig tüntet fel; átalában a bevitelben Németország, Nagybritannia, Belgium és a közös vámterület részesedése inkább emelkedik, a kivitelben pedig különösen Nagybritanniánál találkozunk nagyobb mérvű hanyatlással. Mexikó kivitelének fejlődése egyébként sokkal nagyobb mérvű, mint a bevitele. Az 1900. évi bevitel értéke ugyanis az 1893. évivel szemben 17.905 ezer arany pesoval, 41%-kal, a kivitel értéke pedig ugyanezen időszakban 62,547 ezer ezüst pesoval, 72%-kal növekedett. Ezen szembeállításnál azonban figyelembe veendő az a körülmény, hogy a kilenczvenes években az iparczikkek értéke (Mexikó bevitelében leginkább iparczikkek szerepelnek) általában hanyatlott, ellenben a nyers termékeké - s Mexikó kivitele nagyrészt ilyenekből s különösen nemes fémekből áll, - jelentékenyebben alig változott. A bevitel értékbeli növekedése tehát egymagában nem tünteti fel teljesen a bevitel emelkedésének mérvét. A mexikói statisztika szerint az osztrák-magyar monarchiából való bevitel évről-évre fokozódó emelkedést mutat; Mexikónak a monarchiába való kivitele pedig hiányosan van feltüntetve. A külforgalmi adatok megitélésénél különösen figyelembe veendő, hogy miután Mexikóval közvetlen hajózási összeköttetésünk nincs és így árúink más államok, nevezetesen Németország (Hamburg), Angolország és Belgium közvetítésével jutnak a mexikói piaczokra, azoknak egy része Mexikó bevitelében, mint ezen államokból származó szerepel. - Mexikó kivitelét illetőleg pedig az osztrák-magyar vámterület forgalmi adataitól való eltérés oka leginkább abban keresendő, hogy tapasztalás szerint általában minden államnak a kivitelre vonatkozó statisztikai adatai a beviteieknél kevésbbé pontosak.
Magyarországnak Mexikóval való közvetlen forgalma nem számottevő. Mint már említtetett, közvetlen összeköttetésünk Mexikóval nincs s így a mit oda kiviszünk, vagy onnan behozunk, többnyire amerikai, német vagy angol, esetleg franczia közvetítéssel történik; az árúforgalom az utolsó öt évben következőleg alakult:
| behozatalunk Mexikóból | kivitelünk Mexikóba | ||
| 1896 | 2,120 | 520 | |
| 1897 | 6,126 | 9,216 | |
| 1898 | 72,052 | 4,540 | |
| 1899 | 139,347 | 15,695 | |
| 1900 | 66,822 | 2,167 |
1900-ban Mexikóból 35 q szivart hoztunk be 41,650 korona értékben s 739 q kefekötő- és párnázóanyagot 22,170 korona értékben; a többi onnan hozott árúkra alig esik nehány korona. Mexikóba 1900-ban irányult kivitelünknek fele, 1,012 korona értékben palaczk-borra esik. 1899-ben 4,671 q quebrachófát hoztunk Mexikóból 56,052 korona értékben, 136 q dohányt, 67,883 korona és 6 q szivart 10,716 korona értékben, míg kivitelünk 2/3-részét, 113 q-t, hajlított fabutor képezte 10,170 korona értékben.
A közös vámterületnek Mexikóval való közvetlen forgalma a közös vámterületi statisztika szerint sem jelentékeny, a Mexikóból való behozatal meghaladja az oda irányuló kivitelt. A vámterület árúforgalmi statisztikai adatai szerint ugyanis kereskedelmi forgalmunk Mexikóval az 1891-1900. években a következő képet mutatja:
| behozatal Mexikóból ezer korona | kivitel Mexikóból ezer korona | ||
| 1891 | 686 | 440 | |
| 1892 | 468 | 264 | |
| 1893 | 616 | 202 | |
| 1894 | 738 | 362 | |
| 1895 | 708 | 456 | |
| 1896 | 892 | 494 | |
| 1897 | 924 | 516 | |
| 1898 | 964 | 554 | |
| 1899 | 1,146 | 540 | |
| 1900 | 740 | 746 |
A vámterületnek Mexikóba irányuló kivitelében ez idő szerint csaknem kizárólag oly árúk szerepelnek, a melyeket Magyarországon csak csekély mennyiségben és kivitelre egyáltalán nem termelnek. (Maláta, zsiradékok, sör, ásványvíz, pamutáruk, jutaáruk, gyapjuáruk, selyem-, papiráruk, ruhák, fehérnemüek, pipereczikkek, kautcsuk-, bőr-, viasz-, fa- és csont-, üveg-, agyag-, vas- és nemtelen fémáruk, kocsik, hajók, műszerek, órák, vegyészeti áruk, gyertyák, szappanok, irodalmi műtárgyak).
A statisztika szerint a monarchiából Mexikóba kivitt árúk között a következők képviselik a legnagyobb értéke:
| 1899. | 1900. | ||
| Gyapjúszövetek | 104,000 K. | 151,000 K. | |
| Ruházatok, fehérnemű, pipereárúk | 84,000 K. | 66,000 K. | |
| Hajlított febútorok | 115,000 K. | 125,000 K. | |
| Lenárúk | 12,000 K. | 77,000 K. | |
| Gyöngyházgombok | 60,000 K. | 57,000 K. | |
| Papiros és papirosárúk | 16,000 K. | 50,000 K. | |
| Bőr és bőráruk | 12,000 K. | 51,000 K. |
A mexikói statisztika a köztársaságnak a közös vámterületről való bevitelét lényegesen nagyobbnak tünteti fel. Az összehasonlítás azonban nehézséggel jár, mivel a mi forgalmi statisztikánk a naptári évet, a mexikói pedig a pénzügyit (juliustól-juniusig) veszi irányadónak. A javaslathoz csatolt kimutatásból látható, hogy számos oly árú szerepel Mexikó bevitelében, mint pl.: a saját, stearin, az aszalt gyümölcs, búzaliszt, épületfa, faárúk, faládák, bútorok, czement, hamizsír, szesz, ásványvíz, bor, pezsgő, papiros, a melyekből Magyarország kivitelképes, s remélhető, hogy a mennyiben Mexikóval közvetlen összeköttetéseink létesülnek, oda irányuló kivitelünk lendületnek fog indulni.
A Mexikóból a közös vámterületre behozott árúk között a következők képviselték a legnagyobb értéket:
| 1899. | 1900. | ||
| Kávé | 41,000 K. | 47,000 K. | |
| Dohány | 385,000 K. | 61,000 K. | |
| Szivar | 97,000 K. | 117,000 K. | |
| Növényi rostanyagok | 247,000 K. | 175,000 K. | |
| Festőfa | 131,000 K. | 87,000 K. | |
| Kender | 114,000 K. | 133,000 K. | |
| Más növényi fonóanyagok | 97,000 K. | 63,000 K. |
A mexikói statisztika, mint fentebb említtetett, alig mutat ki kivitelt a közös vámterületre. (1899: kávé 18,738 peso értékben, dohánygyártmányok 4,600 peso értékben).
A kiterjedt partvidéknél fogva Mexikóra nézve nagyfontosságú a hajózás; ezen körülmény daczára a köztársaság hajóállománya igen csekély, 1899-ben 17 gőzhajóból - 4,081 tonnatartalommal és 51 vitorlásból - 9,317 tonnatartalommal - állott. Mivel Mexikó a külfölddel, - az Amerikai Egyesült-Államokat és Guatemalát kivéve, - csak tengeri úton közlekedhetik; a külforgalom közvetítése, megfelelő hajópark hiányában, jóformán kizárólag külföldi, túlnyomó részt európai hajók közvetítésével történik, sőt a parthajózás nagy részét is európai hajók látják el. Mexikónak a mexikói öbölben 9, a csendes tengeri partvidéken 11 nagyobb kikötője van. Az összes hajóforgalomnak mintegy fele a mexikói kikötőknek egymás közti forgalmára, vagyis a parthajózásra esik. A külállamokkal való forgalomnak mintegy fele az Amerikai Egyesült-Államokra esik s ez a forgalom fejlődik. Fejlődés mutatkozik még az európai államokat véve szemügyre a Franczia- és Németországgal, továbbá a Belgiummal való forgalomban, részleges csökkenés az Olaszországgal és Oroszországgal való forgalomban. - Az amerikai államokkal való forgalom - eltekintve az Uniótól - nagy mértékben ingadozó. Feltünő a kubai forgalom rendkívüli fejlődése. Mint a közlőttekből látható, Mexikó nagyfontosságú fogyasztópiacz, a melynek bevitelében a vámterület már eddigelé is fokozódó jelentőségű szerepet vitt.
Az 1899:XXX. tc. 4. §-ának rendelkezése szerint az általános vámtarifa megállapítása előtt nemzetközi kereskedelmi szerződések nem köthetők, hacsak a törvényhozás részéről fenforgó fontos okok miatt és szándékának nem praejudikáló módon erre külön és kivételes világos törvényes intézkedés nem történik. Minthogy a kormány a Mexikóval való kereskedelmi viszonyok ideiglenes rendezésében ezen okozat fenforogni látja és igyekezett a jelen törvényjavaslatban formailag is, minden praejudictumot kizárni; úgy vélem, hogy a törvényhozás intentiójával összeegyeztethető, ha ezen szerződést illetőleg kivételt engedünk meg. Ugyanis oly kivételes helyzetből, t. i. egy évtizedek óta megszakadt összeköttetés kedvező megújításból származik az, és a szerződés formája, felmondási ideje és tartalma annyira megfelel a szabad elhatározás fentartásának, melyet a törvényhozás az 1899:XXX. tc. idézett intézkedésével magának biztosítani akart, hogy ezt ama czéloknak minden legkisebb csorbítása vagy koczkáztatása nélkül el lehet fogadni. Az által ugyanis, hogy ez külön törvény által állapíttatik meg, egyszersmindenkorra eleje vétetik minden oly magyarázatnak, mintha ezen kivételes intézkedés a nemzetközi kereskedelmi viszonyok szabályozása tekintetében a törvényhozásnak fentartott teljes rendelkezési szabadságának a jövőre nézve más államokkal szemben bármely irányban aggályos előzményt alkothatna.
De e mellett egyszersmind kifejezetten megállapítja a jelen törvényjavaslat 1. §-a azt is, hogy a kereskedelmi, forgalmi és consuli viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes szabályozására vonatkozó megállapodások azon megszorítással lépjenek életbe. hogy azoknak hatálya az 1903. évi deczember hó 31-én, vagyis azon időponton túl nem terjedhet, a melyre az 1899. évi XXX. tc. 4. §-ának fentidézett utolsó bekezdése szerint a lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések, Magyarország egyoldalú kivánságára is felmondandók. Épen az utóbbi követelményre való tekintettel a Mexikóval létesítendő megállapodás hatálya a mexikói kormánnyal egyetértőleg csupán hat havi időtartamra vétetett akkép tervbe, hogy a mennyiben ezen határidő lejárta előtt egyik fél sem nyilvánítaná a megállapodás megszüntetése iránti szándékát, az a bármikori felmondástól számított hat hónapon át érvényben marad. Ezen rövid félévi felmondás kikötésével tehát kellőképen biztosítva van részünkre, hogy a szóban levő egyezményt bármikor hatályon kívül helyezhessük és hogy minden irányban szabad kezet tarthassunk fenn. E tekintetben további biztosítékul szolgál meg az is, hogy ezuttal nem tarifaszerű szerződés kötéséről, hanem csupán a legnagyobb kedvezmény biztosítására szorítkozó oly megállapodás létesítéséről van szó, mely más tekintetben a kereskedelmi politikai helyzet alakulására befolyást nem gyakorol.
A Mexikóhoz való kereskedelmi viszonyaink rendezésének ezuttal javasolt módja csak alakilag tér el az 1899. évi XXX. tc. 4. § második bekezdésében foglalt azon határozattól, mely szerint az autonom vámtarifa megalkotása előtt a külfölddel kereskedelmi szerződések nem köthetők, mert érdemileg és tartalmilag teljesen megegyez a törvényhozásnak az imént idézett határozatban kifejezett azon intentiójával, melynél fogva a kereskedelmi szerződéseink lejártának idejére minden irányban szabad kezet kiván magának fentartani.
