Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli király és Ő Felsége Románia királya közt a bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában Bukaresztben 1901. évi junius hó 14/27-én kötött egyezmény az ugyanott és ugyanakkor aláirt zárójegyzőkönyvvel együtt - a mennyiben a magyar korona országaira vonatkozik - az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
A szerződő Felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen kiadják egymásnak - állampolgáraik egyedüli kivételével - azokat az egyéneket, a kiket az egyik szerződő Fél birói hatóságai az alábbi II. czikkben felsorolt büntetendő cselekmények valamelyike miatt üldöznek vagy elitéltek, és a kik a másik Fél területén tartózkodnak.
Kiadatásnak csak olyan büntetendő cselekmény miatt lesz helye, a melyet az üldözött vagy elitélt egyén a kiadatása végett megkeresett állam területén kivül követett el; és a mely úgy a megkereső, mint a megkeresett állam törvényhozása szerint egy évi szabadságvesztés-büntetést vagy ennél súlyosabb büntetést vonhat maga után.
Ha a kiadatási megkeresés okául szolgáló büntetendő cselekményt a terhelt harmadik államban követte el, a kiadatásuk helye lesz; föltéve, hogy úgy a megkereső, mint a megkeresett állam törvényhozásai megengedik az ilynemű cselekmények üldözését még akkor is, ha elkövetésük külföldön történt és föltéve, hogy nem kell a bűntettest a megkeresett állam törvényei szerint az utóbbi állam biróságai elé állítani, sem pedig a megkeresett állam és az elkövetési hely állama közt kötött szerződések szerint ezen állam kormányának kiadni.
Kiadatást a következő büntetendő cselekmények miatt kell engedélyezni:
1. Emberölés, gyilkosság, szülőgyilkosság, gyermekgyilkosság, mérgezés.
2. Személy vagy vagyon ellen irányuló fenyegetések, ha a fenyegetésekkel meghagyás vagy valamely feltétel teljesitése volt összekapcsolva.
3. Szándékos ütések és testi sértések, ha azok következtében a sérült gyógyithatatlannak mutatkozó betegségbe esett vagy állandóan munkaképtelenné lett, valamely tagját, vagy szervét elvesztette, vagy ha valamelyike teljesen használhatatlanná vált, ha a sérült sulyos megcsonkitást szenvedett vagy meghalt a nélkül, hogy a tettes szándéka ölésre irányult volna.
4. Magzatelhajtás.
5. Méregnek vagy más oly szernek, mely halált vagy sulyos betegséget okozhat, bűnös alkalmazása, még ha ölési szándék nem forgott is fenn.
6. Gyermekrablás, gyermek eltitkolása, eltüntetése, kicserélése vagy becsempészése.
7. Gyermek kitevése vagy elhagyása.
8. Kiskoruak elrablása.
9. Erőszakos nemi közösülés.
10. A szemérem ellen erőszakkal vagy a nélkül személyen elkövetett merénylet.
11. Az erkölcs ellen irányuló merénylet, melyet a tettes azzal követ el, hogy mások szenvedélyének kielégitése végett bármelyik nemhez tartozó kiskorut kicsapongásra vagy erkölcstelenségre csábit; szintugy az erkölcs ellen irányuló merénylet, melyet a tettes azzal követ el, hogy saját szenvedélyének kielégitése végett bármelyik nemhez tartozó kiskorut kicsapongásra csábit, ha az, ki e cselekményben bünössé válik, a kiskorunak atyja vagy anyja, gyámja vagy tanitója, vagy bármely más oly személy, ki az elcsábitott személynek felügyeletével van megbizva.
12. A személyes szabadságnak és a magánlaknak megsértése magánszemélyek által.
13. Kettős házasság.
14. Köz- vagy magánokiratoknak, távirati sürgönyöknek utánzása vagy meghamisitása és ily okiratoknak használata; valamely okiratnak megsemmisitése, megrongálása vagy eltitkolása, azzal a szándékkal, hogy ez által harmadik személyeket joghátrány érjen; másnak aláirásával ellátott kitöltetlen irattal való visszaélés.
15. A pénzhamisitás, beleértve a pénznek utánzását és hamisitását, utánzott vagy hamisitott pénznek kibocsátását és forgalomba hozatalát; bankjegyeknek, kötelezvényeknek, vagy más czimleteknek és értékpapiroknak utánzása vagy hamisitása, ha azokat az állam vagy az állam engedélye folytán testületek, társulatok, vagy magánosok bocsátottak ki; az ilyen utánzott vagy hamisitott bankjegyeknek, kötelezvényeknek vagy más czimleteknek és értékpapiroknak kibocsátása vagy forgalomba hozatala.
16. Állami vagy közszolgálatra rendelt pecséteknek, bélyegeknek, fémjelzéseknek és jegyeknek utánzása vagy hamisitása; az ilyen utánzott vagy hamisitott pecséteknek, bélyegeknek, fémjelzéseknek és jegyeknek használata, valamint állami és közszolgálatra rendelt valódi pecsétekkel, bélyegekkel, fémjelzésekkel és jegyekkel való visszaélés.
17. Hamis tanuzás biróság előtt, hamis szakértői véleményezés és tolmácsolás, hamis tanuzásra, szakértői véleményezésre vagy tolmácsolásra való csábítás. Hamis vád.
18. Hamis eskü és hamis esküre csábitás.
19. Közhivatalnokok által elkövetett sikkasztás és zsarolás.
20. Közhivatalnokok, birák és esküdtek megvesztegetése.
21. Gyujtogatás. Robbanó anyagoknak bünös czélzattal való használata.
22. Lopás és rablás (lopás erőszakkal).
23. Zsarolás.
24. Mindennemű csalás.
25. Sikkasztás.
26. Csalárd bukás és csőd alkalmával elkövetett csalás.
27. A vasuti közlekedés biztonsága ellen elkövetett merénylet.
28. Vasutaknak, az üzletükhöz tartozó eszközöknek, s oly gőzgépeknek, ugyszintén távirdáknak és távbeszélőknek megsemmisitése vagy megrongálása, melyek közhasználatra szolgálnak.
29. Vizáradás okozására alkalmas cselekmények, ha azokból embernek életére vagy másnak vagyonára veszély származik.
30. Siroknak, nyilvános emlékeknek, müvészeti tárgyaknak megsemmisitése vagy megrongálása; nyilvános könyveknek és lajstromoknak, továbbá közhasználatra szánt okiratoknak vagy más ily tárgyaknak megsemmisitése, vagy megrongálása.
31. Mások épületeinek, hidjainak, utainak vagy egyéb épitményeinek egészben vagy részben bármily eszközzel való szándékos elpusztitása vagy megrongálása.
32. Idegen élelmi szerek vagy más idegen ingó dolgok megsemmisitése vagy megrongálása. Oly anyagoknak élelmiszerek közé keverése, melyek halált okozhatnak, vagy az egészségre ártalmasak; ilyen élelmi szereknek tartása raktárakban vagy áruhelyeken eladás vagy szétosztás végett; ilyen élelmi szereknek áruba bocsátása, eladása vagy szétosztása ártalmas tulajdonságuk eltitkolása mellett.
33. Mezőgazdasági eszközök megsemmisitése vagy megrongálása; marhák vagy más állatok elpusztitása vagy megmérgezése.
34. Cselekmények, melyek hajók megfeneklését vagy elsüllyedését okozzák; hajóknak vagy rakományaiknak megsemmisitése vagy megrongálása.
35. Orgazdaság lopott, sikkasztott, rabolt (erőszakkal lopott) vagy zsarolással szerzett dolgokra nézve.
36. Segélynyujtás valamely büntetendő cselekmény nyomainak elenyésztetésére vagy valamely bűntettes megszöktetésére.
Kiadatást kisérletét és részességért is kell engedélyezni, ha ezek ugy a megkereső, mint a megkeresett állam törvényhozásai szerint büntetés alá esnek.
Nem kell kiadatást engedélyezni politikai büntetendő cselekményekért.
A kiadott egyént semmi esetre sem szabad üldözni vagy megbüntetni a kiadatást megelőző politikai büntetendő cselekmény miatt, sem pedig ily büntetendő cselekmény miatt, sem pedig ily büntetendő cselekménynyel kapcsolatos cselekmény miatt.
Nem tekintetik politikai büntetendő cselekménynek, sem azzal kapcsolatos cselekménynek az államfő személye vagy családjának tagjai ellen elkövetett merénylet; ha ez a merénylet, emberölés vagy gyilkosság, vagy mérgezés tényálladékát állapitja meg, vagy pedig arra vonatkozó kisérletet, avagy részességet képez.
A kiadatási megkeresést mindig diplomatiai uton kell előterjeszteni.
A kiadatás engedélyezése végett közölni kell az illető itéletet, vád alá helyező határozatot, elfogató parancsot, elővezető parancsot vagy ezekkel a parancsokkal egyenlő erejü oly birosági iratot, a melyben a büntetendő cselekmény természete és sulyossága, valamint megnevezése és a megkereső országban érvényes büntető törvénynek az a szövege meg van jelölve, a mely a szóban forgó büntetendő cselekményre alkalmazható és a mely meghatározza az arra kiszabható büntetést is.
Ha vagyon eleni büntetendő cselekményekről van szó, mindig meg kell jelölni a valódi kárnak vagy ama kárnak összegét, a melyet a bűntettes okozni akart.
Ezek az iratok a megkereső állam birósága, vagy bármely más illetékes hatósága által eredetiben vagy hitelesitett másolatban adandók ki; és a menynyire lehet, fölszerelendők a kikért egyén személyleirásával vagy más olyan adatokkal, melyek személyazonosságának igazolására szolgálhatnak.
Abban az esetben, ha kétséges, vajjon az eljárás tárgyát képező büntetendő cselekmény a jelen egyezmény rendelkezései alá esik-e, a megkereső kormánytól felvilágositásokat kell kérni és a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a nyert felvilágositások alkalmasak a kételyek eloszlatására. Magától érthető, hogy a megkeresett kormány a szökés lehetőségének elháritása végett a vádlott letartóztatását mindjár elrendeli, mihelyt megkapja a fent jelzett okiratokat, fentartván magának a kiadatási megkeresés felett való határozathozatalt. Abban az esetben, ha a kiadatásra vonatkozólag felvilágositások kérettek, a letartóztatott egyén szabadon bocsátható, ha a felvilágositások a megkeresett kormány részére nem adattak meg egy hónap alatt attól a naptól számitva, a mikor az arra vonatkozó kérelem a megkereső kormányhoz megérkezett.
Előzetes letartóztatásnak nemcsak az V. czikkben emlitett okiratok valamelyikének közlése folytán van helye, hanem, sürgős esetben, postán vagy távirdán érkező minden olyan értesitésre is, mely arról szól, hogy elfogató vagy elővezető parancs van kiadva; föltéve, hogy ez az értesitést diplomatiai uton jutott a megkeresett ország külügyministeriumához.
Felette sürgős esetben hasonlóképen helye van az előzetes letartóztatásnak, ha az egyik szerződő Fél valamelyik hatósága közvetlenül intézi is a megkeresést a másik Fél valamelyik hatóságához.
A VI. czikk második bekezdésének értelében letartóztatott idegen szabadon bocsáttatik, ha a letartóztatás időpontjától számitott nyolcz nap alatt nem érkezik értesités arról, hogy valamely birói hatóság elfogató parancsot vagy elővezető parancsot bocsátott ki. A VI. czikk értelmében letartóztatott egyén mindenesetre szabadon bocsáttatik, ha a letartóztatás napjától számitott egy hónap alatt a megkeresett kormány nem kapja meg diplomatiai uton az V. czikkben emlitett iratok valamelyikét.
Azokat a tárgyakat, a melyeknek birtokába a terhelt a büntetendő cselekmény következtében jutott, vagy azokat, melyeket nála lefoglaltak, továbbá azokat a szereket és eszközöket, melyek a büntetendő cselekmény elkövetésére szolgáltak, valamint minden más bizonyitékot, az illetékes hatóság belátáshoz képest át kell adni a kiadatást kivánó kormánynak, még abban az esetben is, ha a már engedélyezett kiadatás a terhelt halála vagy megszökése folytán nem foganatositható.
Ép úgy át kell mindazokat az ilyen természetű tárgyakat, a melyeket a terhelt a kiadatást engedélyező országban elrejtett vagy letéteményezett, s a melyeket utóbb felfedeznek.
Mindazonáltal a kérdéses tárgyakra harmadik személyeknek szerzett jogai fenmaradnak és ezeket a tárgyakat a jogositottak részére az eljárás befejezése után kell minden költség nélkül visszaadni.
Az az állam, a mely e tárgyaknak átadása végett megkerestetett, azokat ideiglenesen visszatarthatja, ha valamely bűnvádi vizsgálathoz szükségeseknek találja.
Ha a kikért egyént a megkeresett államban valamely más, mint a kiadatási megkeresés okául szolgáló büntetendő cselekmény miatt üldözik, vagy itélték el; kiadatása elhalasztható addig, míg az eljárás befejezést nem nyert és elitéltetése esetén addig, mig büntetését ki nem állotta vagy az neki el nem engedtetett.
Mindazonáltal, ha a kiadatást kérő ország törvényei szerint ennek a halasztásnak következtében elévülés állhatna be, vagy az eljárásra nézve más fontos hátrány származhatnék ideiglenes átadása fog - ha csak különös tekintetek nem akadályozzák - engedélyeztetni oly kötelezettség mellett, hogy a kiadott egyént vissza kell küldeni, mihelyt az eljárás a jelzett országban befejezést nyert.
Ha a kikért egyént a kiadatás akadályozná is magánosok irányában elvállalt kötelezettségeinek teljesitésében, kiadatását mégis fognatositani kell, de az utóbb emlitett feleknek szabadságukban áll, hogy jogaikat az illetékes hatóság előtt érvényesitsék.
A kiadott egyén, a kiadatása előtt elkövetett s a jelen egyezményben meg nem emlitett büntetendő cselekmény miatt abban az országban, melynek részére a kiadatás engedélyeztetett, sem nem üldözhető, sem nem büntethető, sem pedig harmadik országnak ki nem adható; kivéve, ha akár az egyik, akár a másik esetben a bűnvádi eljárás befejezése után, vagy ha elitéltetett, büntetésének kiállása vagy megkegyelmeztetése után egy havi ideje volt, hogy ezt az országot ujra elhagyja, vagy ha oda később visszatért.
A kiadott egyén a kiadatása előtt elkövetett más, habár az egyeményben felemlített büntetendő cselekmény miatt, mint a mely a kiadatás alapjául szolgált, szintén nem üldözhető vagy büntethető, hacsak az a kormány, a mely őt kiadta, ebbe bele nem egyezik; a mely kormány, ha jónak látja, megkivánhatja, hogy a jelen egyezmény V. czikkében emlitett okiratok valamelyike vele közöltessék. Ennek a kormánynak a beleegyezése ahhoz is szükséges, hogy a terhelt valamely harmadik ország részére kiadható legyen. Nem szükséges ez a beleegyezése, ha a terhelt önként kéri, hogy itéletet hozzanak fölötte, vagy hogy büntetését kiállhassa, vagy pedig ha a fentebb meghatározott határidő alatt nem hagyta el annak az országnak területét, a melynek részére kiadatott, vagy ha oda később visszatért.
Kiadatásnak nincs helye:
1. Ha az, kinek kiadatását kérik, a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló büntetendő cselekmény miatt a megkeresett országban már el volt itélve, vagy bűnvádi eljárás alatt állott és felmentetett; hacsak a megkeresett állam törvényei szerint nincs ellene a bűnvádi eljárás ujabb meginditásának.
2. Ha a megkeresett ország törvényei szerint a bűnvádi eljárás vagy a büntetés elévülése az üldözött egyén terhére rótt cselekmények tekintetében már beállott, mielőtt még őt letartóztatták vagy kihallgatásra megidézték volna.
3. Ha a megkeresett állam törvényei szerint a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló büntetendő cselekmény csak a sértett fél panaszára vagy inditványára üldözhető és nincsen igazolva, hogy a sértett fél a bűnvádi eljárás meginditását kérte.
Hasonlókép nem lesz helye kiadatásnak addig, a mig a kikért egyén ugyanazért a büntetendő cselekményért abban az országban, a melytől a kiadatás kéretett, bűnvádi eljárás alatt áll.
Ha a szerződő Felek egyike által kiadatni kért egyén kiadatását más büntetendő cselekmények miatt egy vagy több más kormány is kéri: annak a kormánynak kell őt kiadni, melynek területén a legsulyosabb törvényszegést követte el, és ha azok egyformán sulyosak, annak a kormánynak, a melynek megkeresése legelőbb érkezett a megkeresett kormányhoz.
Ha valamely bűntettest a szerződő Felek egyike egy harmadik Hatalomnak adott ki vagy viszont, ebben az esetben az illető egyénnek átszállítását a másik Fél saját területén engedélyezni fogja; feltéve, hogy a kérdéses egyén nem honosa, és feltéve, hogy a kiadatás alapjául szolgáló cselekmények a jelen egyezmény I. és II. czikkében fel van sorolva és nem esik a III. és XI. czikk rendelkezései alá.
Arra, hogy valamely bűntettes átszállitása a jelen czikk értelmében megengedtessék, elégséges, ha az erre vonatkozó megkeresés diplomatiai uton az V. czikkben emlitett eljárási iratok valamelyikének eredetiben vagy hiteles másolatban való közlése mellett terjesztik elő.
Az átszállitás, a mi a kiséretet illeti, azon ország közegeinek közremüködésével történik, a mely a területén való átszállitást megengedte.
Hasonlókép engedélyeztetik a jelzett feltételek mellett valamely harmadik országban letartóztatott bűntettesnek az egyik szerződő Fél területén oda és vissza való átszállitása, ha a másik szerződő Fél annak valamely üldözött egyénnel való szembesitésével czélszerünek találja.
Ha valamely tanunak nem politikai bűnvádi ügyben személyes megjelenése mutatkozik szükségesnek vagy kivánatosnak; azon állam kormánya, melynek területén a tanu tartózkodik, őt fel fogja szólitani, hogy a másik állam hatóságai részéről ez iránt hozzá intézendő intézésnek feleljen meg.
A tanu személyes megjelenésének költségeit mindig a megkereső állam viseli és az e végből diplomatiai uton küldendő meghivásban meg kell jelölni azt az összeget, mely a tanunak utiköltség és időmulasztás fejében utalványoztatni fog, valamint azt az előleget, melyet a megkeresett állam a megkereső állam terhére a tanunak az egész összegből kifizethet.
Ez az előleg a tanunak azonnal kifizetendő, mihelyt kijelentette, hogy az idézésnek meg fog felelni.
A szerződő Fél egyikének országaiból idézett tanu, a ki a másik Fél biróságai előtt önként megjelenik, ott, bármily honosságu legyen is, nem üldözhető és le nem tartóztatható, sem előzőleg elkövetett büntetendő cselekmények miatt vagy előzőleg történt elitélés alapján, sem pedig azon ürügy alatt, hogy ő részes azokban a büntetendő cselekményekben, melyek annak a pernek tárgyát képezik, a mely perben mint tanu szerepelni hivatva van.
Ha a szereződő Felek egyikének biróságai előtt folyamatban levő nem politikai bűnügyben szükségesnek mutatkozik a terheltnek a másik szerződő Fél területén letartóztatott egyénekkel való szembesitése vagy pedig bizonyitékoknak vagy birósági iratoknak közlése, a megkeresés ez iránt diplomatiai uton intézendő és annak eleget kell tenni, a mennyiben különös tekintetek nem ellenzik. A letartóztatott egyéneket és az iratokat mindazonáltal vissza kell küldeni, mihelyt lehetséges.
Ha a szerződő Felek egyike valamely nem politikai bünügyben a másik szerződő Fél területén tartózkodó tanuk kihallgatását vagy bármely más vizsgálati cselekmény teljesitését tartja szükségesnek; e czélból a megkereső állam törvényeinek megfelelően szerkesztett megkereső levelet kell diplomatiai uton átküldeni és ennek abban az országban fennálló törvények megtartása mellett, melynek területén a tanuk kihallgatandók, vagy a vizsgálati cselekmény teljesitendő, eleget kell tenni.
Ha a szerződő Felek egyike bűnvádi eljárás során keletkezett valamely iratnak a másik szerződő Fél területén tartózkodó személylyel való közlését tartja szükségesnek, ez a közlés diplomatiai uton a megkeresett állam illetékes hatóságának közvetitésével fog történni; a mely hatóság ugyanazon az uton fogja visszaküldeni a kézbesitést igazoló iratot, vagy értesitést fog adni azokról az okokról, a melyek a közlést akadályozzák. Az egyik szerződő Fél biróságai által a másik Fél alattvalói ellen büntetést megállapitó itéletek azonban az utóbbiak részére nem fognak kézbesittetni. A megkeresett állam a birósági iratok kézbesitése által semmiféle felelősséget nem vállal.
A szerződő Felek kölcsönösen lemondanak azon költségek megtéritésének követeléséről, a mely költségek területeiken a terheltnek vagy a szembesités végett ideiglenesen kiszolgáltatott egyéneknek letartóztatása és szállitása, a VIII., XV. és XVI. czikkekben megjelölt tárgyak elküldése, tanuk kihallgatása vagy más vizsgálati cselekmények, vagy pedig birósági iratok és itéletek közlése folytán felmerülnek.
A kiadott vagy ideiglenesen kiszolgáltatott egyének szállitási és élelmezési költségei a közbeeső területeken a megkereső kormány terhére esnek.
Szintugy a megkereső terhére esnek a megkereső kormány részére valamely harmadik Hatalom által kiadott vagy idegielenesen átadott egyénnek a másik szerződő Fél területén való átszállitásából felmerülő költségek.
A IX. czikkben emlitett ideiglenes átadás költségeit szintén a megkereső állam fogja viselni.
A megkereső állam hasonlókép meg fogja tériteni a megállapitott járandóságokat azon szakértők részére, a kiknek közreműködése valamely bűnügyben szükségesnek találtatott.
A szerződő Felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen közölni fogják egymással a szerződő Felek egyikének biróságai által a másiknak alattvalói ellen büntetendő cselekmények miatt hozott mindazon határozatokat, a melyek három hónapnál hosszabb szabadságvesztés-büntetésre szólnak. Ez a közlés a jogerőre emelkedett itélet kivonatának diplomatiai uton való átküldésével fog történni. Az az állam, a melynek valamely bűntettes kiadatott, a bűnvádi eljárás végleges eredményéről értesitést fog adni.
Az V. czikkben emlitett iratokat, ha nincsenek a megkeresett biróság nyelvén szerkesztve, német vagy franczia forditással kell felszerelni költség megtérités nélkül.
A bűnügyi megkereső levelekhez és mellékleteikhez, valamint a XVII. czikk értelmében közlendő iratokhoz, ha nincsenek a megkeresett biróság nyelvén szerkesztve, Ausztriára nézve német vagy franczia forditásokat, Magyarországra nézve magyar vagy franczia forditásokat, Romániára nézve román vagy franczia forditásokat kell csatolni; ezek a forditások szintén költségmentesen küldendők át.
A megkereső levelekre adott válaszokat és a megkereső levelek teljesitése folytán keletkezett iratokat, valamint a XV. czikk értelmében átküldendő iratokat és a XIX. czikknek megfelelően közlendő kivonatokat csak a megkereső állam kivánatára és a forditás költségeinek megtéritése ellenében kell forditással ellátni.
A szerződő Felek birói hatóságai álal bűnügyekben kiállitott iratok hitelesitésére szükség nincs. Ezek az iratok a kiállitó birói hatóság pecsétjével látandók el.
A jelen egyezmény a megerősitési iratok kicserélésétől számitott három hónap múlva lép hatályba és ettől a naptól számitott tiz éven át marad érvényben.
Ha tizenkét hónappal a jelzett időszak lejárta előtt a szerződő Felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy az egyezményt megszüntetni kivánja, az kötelező marad egy évig attól a naptól számitva, a melyen a szerződő Felek egyike vagy másika azt felmondotta.
A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősítési iratok, mihelyt lehetséges, Bukaresztben ki fognak cseréltetni.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak azt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Bukaresztben, kettős kiadványban, 1901 junius 14/27-én.
[Aláírások]
A mai napon kelt kiadatási egyezmény megkötésének alkalmával az alulirt meghatalmazottak a következő nyilatkozatban állapodtak meg:
1. Az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, valamint Románia közötti viszonyokat illetőleg, a jelen egyezmény II. czikkének 1. pontja alatt emlitett „emberölés” a kifejezés csak a szándékos emberölésre nyer alkalmazást, mig a magyar korona országai és Románia közötti viszonyokat illetőleg ez a kifejezés ugy a szándékos emberölést, mint a gondatlanságból elkövetett emberölést magában foglalja.
2. Ha Romániától valakinek kiadatási halálbüntetéssel sujtott bűntettért kéretik, és ha nincs kizárva, hogy a kiadott egyénen ezért a bűntettért a halálbüntetés végrehajtható, a román királyi kormánynak szabaságában áll, hogy a kiadatást nem engedélyezze.
A jelen jegyzőkönyv ugyanazzal a hatálylyal fog birni és ugyanoly tartamu lesz, mint a mai napon megkötött kiadatási egyezmény.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen jegyzőkönyvet aláirták és azt pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Bukaresztben, kettős kiadványban, 1901. évi junius 14/27-én.
[Aláírások]
