A kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. törvénycikk 5. §-a elrendelte, hogy a kincstári dijak levonásával terhelt állam-tiszti fizetések - a szabályszerű 12 havi levonási időszak tartama alatt - a kereseti adó negyedik osztálya alá ne vonassanak. A törvénynek ez a rendelkezése csak azt a régibb állapot fentartását czélozta ugyan, hogy csak a szolgálati díjjal terhelt fizetésrész legyen adómentes, de ezzel ellentétben oly irányú gyakorlat fejlődött ki, mely az egész fizetést mentesítette az adótól akkor, ha annak egy része szolgálati díjjal volt terhelve. Ezt a rendelkezést az 1893. évi IV. törvénycikk 14. §-a "mindazokra a fizetési többletekre nézve, a melyek a törvény hatályba lépte után tétetnek folyóvá", oda módosította, hogy "adómentesnek a fizetésnek csakis az a része tekintendő, a mely szolgálati díj alá vonatik". Szükségessé tette ezt a módosítást az a felfogás, mely szerint nem indokolható az, hogy ha valaki fizetésfölemelésben részesül, azon a czímen, hogy a többletből szolgálati díjat fizet, az egész fizetés, tehát ennek szolgálati díjjal nem terhelt része is, adómentesnek tekintessék. Az állam-tiszti fizetéseknek IV. osztályú kereseti adóval való megrovása alkalmával azonban kételyek merültek fel az iránt, vajjon az 1893:IV. törvénycikknek 14. §-a, mely az adómentességet a fizetésnek díjjal terhelt részére szorítja, egészen általános jellegű-e, avagy csak azokkal az állami alkalmazottakkal szemben érvényesíthető, a kiknek illetményeit ez a törvény szabályozta? E vitás kérdés a törvényhozás birálatát és elhatározását teszi szükségessé, hogy így hiteles és kötelező törvénymagyarázat létesüljön. Ennek eredménye volt az 1900:VII. törvény, mely általánosan kötelező módon kimondta, hogy az 1893:IV. törv. 14. §-ának az adókedvezmény megszorítására vonatkozó rendelkezése kiterjed azokra az alkalmazottakra is, a kik máskülönben - az idézett törvény 21. §-a szerint - ezen törvény határozmányai alá nem tartoznak.
Az 1900:VII. törvény 1. §-ának megalkotásával is a törvényhozás azt bizonyítja, hogy intentiója szerint az 1893:IV. tc. 14. §-a oly intézkedést foglal magában, mely egész általánosságban mindazokra az alkalmazottakra vonatkozik, kik szolgálati díj fizetésére kötelezvék. Ennek az álláspontnak logikus folyománya nem lehet más, mint annak általánosan kötelező módon való kimondása, hogy az 1893:IV. törvénycikk 14. §-ának hatálya kiterjed mindazokra a közös hadseregbeli és honvédségi katonai tisztviselőkre és alkalmazottakra is, kik az 1875:XXIX. törvénycikk 1. §-ának IV. a) pontja értelmében a kereseti adó negyedik osztályába tartoznak.
