1902. évi XVIII. törvénycikk indokolása

Nagy-Britannia és Irhon egyesült királysággal 1873. évi deczember hó 3-án a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés XI. czikkének módositásáról 1901. évi junius hó 26-án kiállitott pótnyilatkozat beczikkelyezése tárgyában * 

Általános indokolás

Nagy-Britannia és Irhon egyesült királysággal az 1873. évi deczember hó 3-án kötött és az 1874:II. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés XI. czikke kimondja, hogy a menekült bűntettesek sürgős esetekben bizonyos körülmények között a kiadatási megkeresés beérkezte előtt is elfogadhatók: szükséges azonban ugyanazon czikk második bekezdése értelmében, hogy ily esetekben a megkereső állam a kiadatási megkeresést diplomatiai úton 14 nap alatt előterjeszsze, mert különben a letartóztatott egyén szabadon bocsáttatik. Ez a 14 napi határidő, tekintve Angolországnak tőlünk való távolságát, a gyakorlatban rövidnek bizonyult és több izben a kiadatás végett tett lépések sikertelenségére vezetett. A nagybritanniai kormány tehát azt az indítványt tette, hogy az említett 14 napi határidőt hosszabbítsuk meg. Az indítványt követő tárgyalások során megegyezés jött létre az iránt, hogy a szóban forgó határidő egy hónapra emeltessék föl és a kiadatási szerződés XI. czikkét ily értelemben módosító pótnyilatkozatot londoni nagykövetünk és a nagybritanniai külügyi államtitkár 1901. évi junius hó 26-án a ratificatio fentartása mellett aláirták. A többi európai államokkal kötött kiadatási szerződéseink közül a sürgősen szükséges előzetes letartóztatások eseteiben a kiadatási megkeresés, illetve a kiadatást támogató okiratok megérkezésére kitüzött határidőül szintén egy hónap van megállapítva a velünk szomszédos Szerbiával (1882:XXXIV. tc. VII. czikk) és a nem határos Oroszországgal kötött (1875:XXXVIII. tc. X. czikk) szerződésekben. Ellenben Belgiummal (1881:XIX. tc. VII. cz.), Luxemburggal (1882:XXXVII. t. cz,. VII. cz.) és Monacóval (1887:VI. tc. VII. cz.) kötött kiadatási szerződéseinkben három hét; Németalfölddel (1881:XVIII. tc. X. cz.) és Svájczczal (1896:XXXIV. tc. VIII. cz.) kötött szerződéseinkben husz nap van megállapítva. Csak a Francziaországgal kötött pótszerződésben (1871:XXV. tc. III. cz.) van 14 nap kikötve.

Svédországgal és Norvégiával (1871:XXIV. tc. X. cz.) és Olaszországgal (1871:XXVI. tc. X. cz.) kötött kiadatási szerződéseinkben pedig a határidő pontos meghatározása nélkül csak az van kimondva, hogy a jelzett okiratokat a legrövidebb idő alatt kell elküldeni a kiadatás engedélyezése végett megkeresett kormányhoz. Tekintettel arra, hogy Angolország tőlünk az elősorolt országoknál (Svédország és Norvégia kivételével) távolabb fekszik, a 14 napos határidőnek meghosszabbítása indokolt, és figyelemmel arra, hogy még szomszédos országgal szemben is egy hónapi határidő van megállapítva egyik szerződésünkben, az egy hónapi határidő Angliával szemben sem tekinthető túlhosszúnak. Végül figyelmet érdemel, hogy a kiadatás végett előzetesen letartóztatott egyének fogvatartására a jelen pótnyilatkozatban kikötött egy hónap az 1896:XXXIII. tc. (a bűnvádi perrendtartás) 476. §-ának hatodik bekezdésében a magyar állammal nem határos európai államokkal szemben maximum gyanánt meghatározott hat heti időtartamon belül marad.