1. § E törvény alkalmazása szempontjából kivándorlónak tekintetik az, a ki tartós keresete czéljából bizonytalan időre - külföldre távozik.
2. § A kivándorlás tekintetében a következő korlátozások állanak fenn:
a) azok, a kik a véderőtörvényen alapuló állitási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, csak az erre illetékes hatóságoktól nyert engedélylyel vándorolhatnak ki;
b) azok, a kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, nemkülönben az elitéltek a büntetés végrehajtása előtt nem vándorolhatnak ki;
c) kiskoruak csak atyjuk vagy gyámjuk által irásban adott és hatóságilag hitelesitett beleegyezés mellett s a 15 éven alóli férfiszemélyek és a kiskoru nőszemélyek ebben az esetben is csak úgy vándorolhatnak ki, ha megbizható, felnőtt személy kiséretében utaznak s rendeltetési helyükön elhelyezésükről gondoskodva van; nem vándorolhatnak ki továbbá:
d) azok a szülők, a kik 15 éven alóli gyermeküket itthon hagyni szándékoznak, a nélkül, hogy azok kellő gondozását biztositották;
e) azok, a kik a rendeltetési helyig való utazáshoz szükséges pénzösszeggel nem birnak, vagy azon feltételeknek, a melyek abban az államban, hová kivándorolni akarnak, a bevándorlásra vonatkozólag meg vannak szabva, meg nem felelnek;
f) végül, a kik részére valamely külállam kormánya, vagy valamely gyarmatositó vagy hasonló társulat vagy magánszemély által tervezett telepités czéljából egészen vagy részben ingyenes szállitás, vagy a szállitási költségek előlegezése helyeztetett kilátásba.
3. § Minden kivándorlónak abba az államba szóló utlevéllel kell ellátva lennie, a melybe kivándorolni szándékozik.
4. § A belügyminister gondoskodik, hogy a kivándorlók - kérelmükre - annak az államnak vagy vidéknek, hova kivándorolni szándékoznak, összes itt tekintetbe jöhető viszonyairól kimeritő és megbizható tájékozást nyerjenek.
5. § Felhatalmaztatik a belügyminister, hogy a kivándorlást olyan államba vagy országba, hol a kivándorlók élete, egészsége, erkölcse vagy vagyona komoly veszélynek van kitéve, általában, vagy csak bizonyos foglalkozásu egyénekre nézve ideiglenesen megtilthassa.
6. § Felhatalmaztatik a belügyminister, hogy a kivándorlást olyan meghatározott oly utvonalra vagy utvonalakra szorithassa, a melyek az állami felügyelet és a kivándorlók érdekei megóvása szempontjából legmegfelelőbbeknek mutatkoznak.
7. § Annak, a ki kivándorlók szállitásával akar foglalkozni, erre engedélylyel kell birnia.
Az engedélyt a belügyminister adja meg.
8. § Engedélyt nyerhetnek:
1. hazai vállalkozók, ugy egyesek, mint társaságok, ha a tulajdonos, illetve a személyes felelősséggel tartozó társasági tagok, részvénytársaságoknál pedig az igazgatósági tagok többsége - magyar állampolgárok; a mennyiben büntett, vagy vétség miatt vád alá helyezve, vagy általában szabadságvesztés büntetése alatt nincsenek, nyereségvágyból eredő büntett, vétség vagy törvénybe ütköző kihágás miatt elitélve nem voltak, erkölcsi s megbizhatósági tekintetben alapos kifogás alá nem esnek;
2. külföldi vállalkozók, egyesek vagy társaságok:
a) ha Magyarország területére egy, itt lakó magyar állampolgárt állitanak helyettes gyanánt, a ki őket a kivándorlási ügyekben ugy a hatóságok, mint egyesek irányában teljes joggal és felelősséggel képviseli;
b) ha a szállitásból származható vitás ügyekben a magyar törvényeknek s a magyar biróságoknak magukat alávetik.
9. § A ki ily engedélyért folyamodik, köteles kimutatni, hogy kivándorlók biztos szállitására képes és óvadékul előzetesen legalább 100. 000 K összeget tesz le.
10. § Az engedély csak bizonyos országokra, országrészekre vagy egyes helyekre, a tengerentúli szállitásnál pedig csak bizonyos kikötőhelyekre nézve adható.
11. § A vállalkozó köteles szállitói dijszabályzatát a belügyministernek jóváhagyás végett bemutatni.
A jóváhagyott dijaknál magasabb szállitási dij nem szedhető.
12. § Tilos a menetrendre, az ellátásra és a szállitási dijra vonatkozó hirdetményeken kivül a kivándorlásra vonatkozó bármiféle felhivást, ismertetést közzétenni vagy egyeseknek szétküldeni.
Tilos továbbá úgy a vállalkozónak, mint bármely alkalmazottjának akár szóval, akár irásban a kivándorlásra csábitani, buzditani, házról-házra járni, a kivándorlóktól a szállitási dijon felül bármily dijat vagy szolgáltatást követelni vagy elfogadni és a kivándorlóknak előleget adni.
13. § A vállalkozó, a belügyminister engedélyével üzletét helyettes által is gyakorolhatja és fióktelepet is állithat fel. A fióktelepen helyettest kell alkalmazni.
A helyettes személyére nézve a belügyminister jóváhagyása kivántatik meg.
14. § Helyettes csak az lehet, a ki:
a) magyar állampolgár;
b) azon törvényhatóság, illetve törvényhatóságok egyikének területén lakik, a melyre, illetve a melyekre müködése kiterjed;
c) gyámság, gondnokság vagy csőd alatt nem áll, ellene büntett vagy vétség miatt bünvádi eljárás nincs folyamatban, szabadságvesztés-büntetés alatt nem áll, nyereségvágyból eredő büntett, vétség, az 1881:XXXVIII. tc. vagy ebbe a törvénybe ütköző kihágás miatt elitélve nem volt, erkölcsi s megbizhatósági tekintetbe kifogás alá nem esik.
15. § A vállalkozó a szállitási szerződések megkötése czéljából egy vagy több meghatalmazottat alkalmazhat.
Ily meghatalmazott alkalmazásához minden egyes esetben a belügyminister jóváhagyása szükséges.
16. § A vállalkozó meghatalmazottjának a kivándorlási üzlet körében végzett minden cselekményeért magánjogilag felelős.
17. § A meghatalmazott nem az általa megkötött szerződések mennyiségének arányában, hanem csak előre meghatározott rendes dijazásban részesithető.
18. § Meghatalmazottul csak az alkalmazható, a ki a helyettesre nézve a 14. §-ban megszabott feltételeknek megfelel.
Állami, törvényhatósági és községi tisztviselők és alkalmazottak, lelkészek és tanitók meghatalmazottak nem lehetnek.
19. § A meghatalmazott működése csak bizonyos törvényhatóság, vagy törvényhatóságok területére terjedhet ki.
Ugyanazon a területen ugyanannak a vállalkozónak csak egy meghatalmazottja működhetik.
20. § A meghatalmazott működését csak személyesen gyakorolhatja és sem ő, sem hozzátartozója vagy alkalmazottja más vállalkozó részére vagy saját számlájára kivándorlási szállitási ügyleteket nem köthet.
Tilos a meghatalmazottnak, valamint bármely alkalmazottjának is a menetrendre, az ellátásra és a szállitási dijra vonatkozó hirdetményeken kivül a kivándorlásra vonatkozó bármiféle felhivást, ismertetést közzétenni vagy egyeseknek szétküldeni; tilos továbbá akár szóval, akár irásban a kivándorlásra csábitani, buzditani, házról-házra járni, a kivándorlóktól a szállitási dijon felül bármily dijat vagy szolgáltatást követelni vagy elfogadni és a kivándorlóknak előleget adni.
21. § Ugy a vállalkozónak és helyettesének adott engedély, mint a meghatalmazáshoz adott jóváhagyás a belügyminister által bármikor megszoritható, vagy megvonható.
Megvonandó az engedély, illetve jóváhagyás:
a) ha azoknak a követelményeknek, a melyek a 8., illetve a 14. és 18. §-ban foglaltatnak, az illető többé meg nem felel;
b) ha oly tények merültek fel, a melyekből kitünik, hogy a vállalkozó, a helyettese vagy a meghatalmazott az üzlet vitele tekintetéből megbizhatatlan.
Megvonandó a vállalkozótól az engedély akkor is, ha az óvadékban a törvényes levonások által támadt hiányt a felszólitástól számitott 15 nap alatt nem pótolja.
22. § A vállalkozó által letett óvadék az üzlet köréből kifolyólag a hatóságokkal és magánosokkal szemben eredő összes kötelezettségek, valamint a büntetések és költségek fedezésére szolgál.
Az óvadék minőségét, letételének, kezelésének és visszaadásának módozatait a belügyminister rendeletileg állapitja meg.
23. § A vállalkozó, illetőleg meghatalmazott köteles bekötött és a belügyminister által hitelesitett, a kereskedelmi törvény szabályainak megfelelő könyveket és a levelezésekről másoló-könyvet vezetni, kapott üzleti leveleit pedig megőrizni.
Az ügykezelést, valamint a használandó szerződés mintáját (26. §) a belügyminister rendeletileg állapitja meg.
A belügyminister, illetőleg megbizottja, valamint a rendőri hatóságok jogositva vannak az ügykezelést bármikor megvizsgálni, a könyvekből kivonatot venni, s általában a vállalkozó, helyettese és a meghatalmazottak eljárását ellenőrizni.
24. § A vállalkozó a kivándorlók szállitását csak megelőzőleg kötött irásbeli szerződés alapján eszközölheti.
25. § Utlevéllel el nem látott, valamint a 2. §-ban megjelölt egyének szállitására szerződést kötni tilos.
26. § A szerződés magyar nyelven, vagy hasábosan magyar nyelven és a kivándorlónak anyanyelvén 3 példányban állitandó ki, a melyeknek egyike a kivándorlónak kézbesittetik, a másika a vállalkozónál, illetve meghatalmazottnál marad, - a harmadik - bélyegmentes - példányt pedig köteles a vállalkozó, illetőleg a meghatalmazott a szerződés megkötését követő 8 nap alatt a törvényhatóság első tisztviselőjének beterjeszteni.
A szerződésnek következőket kell tartalmaznia:
1. a szállító vállalkozó nevét, és a kivándorló teljes nevét, korát és lakóhelyét;
2. az utirány és azon hely megjelölését, hová a szállitás elvállaltatott;
3. az indulási pontos időt, és tengerentúli szállításnál a használandó hajó és az indulás napjának megjelölését;
4. vasuton az osztálynak, a hajón pedig azon térségnek, melyet a kivándorló, esetleg családja és podgyásza elfoglalhat, meghatározását;
5. a viteldijnak és a hajón való utazásnál az ellátási dijnak pontos megjelölését számokkal és szavakkal;
6. ennek a törvénynek a szállitó kötelességeiről és az esetleges panaszok orvoslásáról szóló rendelkezéseit.
27. § A vállalkozó a kivándorlóval szemben köteles:
1. személyét, esetleg családját és podgyászát a szerződésben megjelölt helyre, az ugyanabban meghatározott és semmi esetre fel nem emelhető dijért szállitani;
2. elegendő, egészséges, tiszta ellátásról és elszállásolásról az egész uton gondoskodni, hacsak a kivándorló a szerződésben fenn nem tartotta, hogy a szárazföldi uton erről maga gondoskodik;
3. ingyenes orvosi ápolásról, utközben való elhalálozás esetén eltemetésről gondoskodni;
4. a podgyászt sérülés és elvesztés esetére, a családfőt pedig baleset ellen a belügyminister által jóváhagyott dijszabályzat szerint biztositani.
Ezek a biztositási dijak és viteldijon felül a szerződésben külön felszámithatók;
5. ha az utazás a kivándorló bebizonyitható hibáján kivül késedelmet vagy megszakitást szenved, őt ezen veszteglési idő alatt minden külön dij nélkül teljesen ellátni, elszállásolni s mihelyest lehet, őt és podgyászát a rendeltetési helyre tovább szállitani.
Ellenben tilos:
1. a viteldijra nézve oly megállapodást létesiteni, mely szerint a kivándorló azt utközben munkával, avagy egészben, vagy részben rendeltetési helyére érkezése után fizesse;
2. a kivándorlót tartózkodási helye, vagy foglalkozása szabad választásában korlátozni.
28. § Ha a késedelem egy hétnél tovább tart, a kivándorló a szerződéstől visszaléphet és a fizetett viteldíj visszafizetését követelheti, fennmaradván netán szenvedett kárának megtéritése iránt az általános jogszabályok szerint támasztható igénye.
29. § A szállitási dij visszatérítése az esetben is követelhető, ha a kivándorló vagy őt kisérő családtagjainak valamelyike a tengeri ut megkezdése előtt meghal, vagy annak megkezdésében betegség vagy más, önhibáján kivül bekövetkezett körülmény által bebizonyithatólag gátoltatik.
A szállitási dij háromnegyed része visszakövetelhető, ha a kivándorló az utazás megkezdése előtt a szerződéstől valamely más okból lép vissza.
30. § A 11. § 2-ik bekezdésével, úgy a 27., 28. és 29. § rendelkezéseivel ellenkező megállapodások érvénytelenek.
31. § A vállalkozó azokat az egyéneket, a kiket a 25. §-ban foglalt tilalom ellenére szállit ki, ingyen visszaszállitani köteles.
32. § A tengerentuli szállitásnál a vállalkozó tartozik gondoskodni, hogy a hajó, melylyel a kivándorlók szállittatnak, a tervezett utra teljesen készen, szabályszerüen berendezve, felszerelve és élelmi szerekkel ellátva legyenek.
Ugyanezen kötelesség terheli a hajó vezetőjét is.
33. § A kivándorlókat szállitó hajó elindulása előtt az erre rendelt hatósági közeg által a révhatóság közbenjöttével megvizsgáltatik, hogy az előző §-okban előirt követelményeknek megfelel-e?
Továbbá minden ilyen hajó elindulása előtt a kivándorlók és a hajószemélyzet egészségi állapota az erre kijelölt hatósági orvos által megvizsgáltatik.
34. § Kivándorlók szállitására alkalmas hajóknak tekintetnek e törvény értelmében mindazok a tengeri hajók, melyek Európán kivül fekvő kikötőkbe közlekednek és nem számitva az egyes külön helyiségekben utazókat, legalább 25 utast szállitanak.
A belügyminister felhatalmaztatik, hogy az ilyen hajók minősége, biztonsága, berendezése, felszerelése és élelmi czikkekkel ellátása, hatósági vizsgálata és ellenőrzése, továbbá az utasok és hajószemélyzet orvosi vizsgálata, beteg egyéneknek kizárása, végül a hajóra szállás, valamint a kivándorlóknak egészségi és erkölcsi védelme tárgyában a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg részletes utasitásokat adjon ki.
35. § Első sorban a hazájukba visszatérni szándékozó vagyontalanok utiköltségeinek részben vagy egészben fedezésére, továbbá a kivándorlottaknak a külföldön való utbaigazitására, munkával ellátására, részükre menedékhelyek létesitésére, jótékony czélokra, vallási és szellemi szükségleteik istápolására külön alap létesitendő.
Ez az alap létesittetik:
a) az állami költségvetésbe e czélra felveendő összegből;
b) az utlevélkiállitási dij czimén befolyó összegnek a bélyeg- és kiállitási költségek levonása után fenmaradó részéből,
c) a szállitó-vállalatok által fizetendő és az engedély-okiratban meghatározandó dijakból,
d) a kivándorlottak pénzének kezelésével és hazaszállitásával megbizandó pénzintézet által fizetendő s szerződésileg megállapitandó évi jutalékból.
36. § A kivándorlási alap a belügyminister kezelése és rendelkezése alatt áll, a ki arról az évi zárszámadásokban számol el.
37. § Utasittatik a ministerium, hogy a kivándorlottak által megtakaritott pénz elhelyezésének, kezelésének és hazaszállitásának biztositásáról a m. kir. postatakarékpénztár, vagy valamely megbizható hazai pénzintézet bevonásával lehetőleg gondoskodjék.
38. § A kivándorlásra vonatkozó kérdések szakszerü tárgyalása, s a belügyministernek ez ügykörben való támogatása végett kivándorlási tanács szerveztetik.
39. § E tanács elnöke a belügyminister, akadályoztatása esetén az államtitkár, tagjai pedig a ministerelnök egy kiküldöttje, a belügyminister 2, a pénzügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatási, kereskedelemügyi, földmivelési és honvédelmi ministerek 1-1 kiküldöttje, továbbá a belügyminister által a kereskedelmi és iparkamarák, gazdasági egyesületek kebeléből, valamint a földmiveléssel, ipar- és kereskedelemmel foglalkozók sorából kinevezendő 10 tag.
40. § A kivándorlási tanács szervezetét és ügyrendjét a belügyminister állapitja meg.
41. § E törvény végrehajtásának ellenőrzésére és az egész kivándorlási ügynek közvetlen felügyeletére a belügyminister állami tisztviselői jelleggel kivándorlási biztost és e mellé a szükséghez képest megfelelő segédszemélyzetet alkalmazhat.
42. § A kivándorlási biztos jogositva van a kivándorlókat szállitó hajók vizsgálatánál (32. §) jelen lenni, sőt önálló vizsgálatot is teljesiteni.
Az általa esetleg észlelt hiányokról és szabálytalanságokról a belügyministernek jelentést tesz, esetleg a helyi hatóságot értesiti.
A kivándorlókat szállitó hajók vezetői kötelesek a biztos kivánatára a hajó összes viszonyairól és utjáról a valósághoz hiven felvilágositást adni s neki a hajó helyiségeinek és a hajóiratoknak megtekintését bármikor megengedni.
43. § A kivándorlási biztos közvetlen a belügyminister alá van rendelve; ugy az ő, mint a mellé rendelt segészemélyzet illetményei az évi költségvetésben állapittatnak meg; részletes szolgálati teendőiket pedig a belügyminister rendeletileg szabályozza.
44. § Kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a vállalkozó vagy helyettese:
1. a ki a 11. és 12. § rendelkezéseit megszegi;
2. a ki, ha fióktelepe van, helyettest nem alkalmaz, vagy a ki helyettest vagy meghatalmazottat a belügyminister engedélye, illetőleg jóváhagyása nélkül alkalmaz (13. és 15. §);
3. a ki a 17., 24. és 25. § rendelkezéseit megszegi;
4. a ki a 27. és 32. §-ban megszabott kötelezettségeket megszegi, akkor is, ha ez külföldön történik;
5. a ki az ügykezelés és a szerződési minták használata tárgyában a 23. § alapján kibocsátott belügyministeri rendelet szabályait, vagy a 34. § második bekezdése alapján a belügyminister által kiadott utasitásokat megszegi.
Az esetben, ha a kihágást a helyettes követi el, és ez a vállalkozó tudtával történik, vagy ha a vállalkozó a körülményekhez képest reá háruló köteles felügyeletet elmulasztja, a helyettessel együtt a vállalkozó is büntetendő.
Kihágást követ el és ugyanezen büntetéssel sujtandó az a hajóvezető is, a ki a 32. §-ban megszabott kötelességének vagy a 34. § második bekezdése alapján kiadott utasitásoknak eleget nem tesz, történjék ez akár a bel-, akár a külföldön.
45. § Az a meghatalmazott, a ki a 20. és 25. § rendelkezéseit, vagy az ügykezelésre vonatkozólag e törvény 23. §-a alapján a belügyminister által kibocsátott rendelet szabályait megszegi, kihágást követ el s két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
46. § A ki a 7., 13. és 15. §-ok szerint megkivánt engedély, illetőleg jóváhagyás nélkül kivándorlók szállitásával, illetőleg annak közvetitésével foglalkozik; kihágást követ el, és két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Az ily engedély nélkül szállitó vállalkozó és meghatalmazottak által küldött levelek, hirdetmények, nyomtatványok és hajójegyek - az eljárásra illetékes hatóság által lefoglalandók és elkobzandók.
47. § A ki valamely gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy a ki nyomtatvány vagy irat terjesztése vagy közszemlére kiállitása által kivándorlásra buzdit, 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
48. § Kihágást követ el és 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki belügyministeri engedélylyel nem biró vállalkozónak, vagy meghatalmazottnak a kivándorlásra vonatkozó hirdetményét és közleményeit sajtó utján közzéteszi.
49. § Ebbe a törvénybe ütköző kihágási ügyekben - a mennyiben az nem nyomtatvány utján követtetett el - a rendőri büntető biráskodást gyakorolják:
Első fokon:
kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, illetőleg szolgabiró;
rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettese, ezek akadályoztatása esetében a tanács által e részben megbizott tisztviselő.
Másodfokon:
kis- és nagyközségekben, és rendezett tanácsu városokban az alispán;
törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.
Budapest székesfővárosban, valamint Ujpest és Rákospalota községekben első fokon a kerületi kapitányság, másodfokon a főkapitány vagy helyettese.
Harmadfokon:
a belügyminister.
A 47. §-ba ütköző kihágás esetében, a mennyiben nyomtatvány utján követtetik el, az 1897. évi XXXIV. tc. 15. § II. pontjának megfelelően az esküdtbiróság, - a 48. §-ba ütköző kihágás esetében pedig a kir. törvényszék, mint sajtóbiróság gyakorolja a biráskodást.
50. § A 34. § értelmében létesitendő kivándorlási alap czéljaira az 1903. évre 80. 000 korona engedélyeztetik.
51. § E törvény életbeléptével az 1881. évi XXXVIIII. tc. és a kivándorlásra vonatkozólag kiadott összes rendeletek hatályon kivül helyeztetnek.
52. § E törvény életbeléptetése idejének megállapitásával és végrehajtásával a belügyminister bizatik meg.
