1903. évi V. törvénycikk

külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról * 

1. § Külföldiek a magyar korona országainak bármelyik községében tartózkodhatnak.

2. § Ha külföldi a község területén bármily rövid időre is megszáll, úgy megérkezését, mint eltávozását köteles a szállásadó, vagy megbizottja 24 óra alatt bejelenteni; és pedig:

Magyarországban:

kis- és nagyközségekben a községi (kör-) jegyzőnél; Ujpest és Rákospalota községekben a székesfővárosi m. kir. államrendőrség ujpesti ker. kapitányánál;

városokban a rendőrkapitánynál;

Budapest székesfővárosban a székesfővárosi m. kir. államrendőrség bejelentési hivatalánál.

Horvát-Szlavonországokban:

közigazgatási községekben a jegyzőnél;

városokban a rendőrhatóságnál.

A községi (kör-) jegyzők tartoznak a bejelentéseket 15 napon belül Magyarországon a főszolgabirónak, Horvát-Szlavonországokban a járási hatóságnak, a határrendőrség hatósági területén a határszéli rendőrkapitánynak beterjeszteni.

A székesfővárosi m. kir. államrendőrség bejelentési hivatala azoknak a külföldieknek megérkezésére vonatkozó bejelentésekről, kiknek eltávozása a megérkezésüktől számitott 15 napon belül be nem jelentetett, ezen határidő leteltétől; a külföldieknek később történt eltávozására vonatkozó bejelentésekről pedig a bejelentéstől számitandó 3 nap alatt a székesfőváros tanácsát értesiti.

3. § Ha a külföldi a község területén lakni szándékozik, ezt a szándékát a hatóságnál megérkezésétől számitandó 15 nap alatt bejelenteni, egyuttal személyazonosságát, valamint állampolgárságát és szükség esetén illetőségét és erkölcsi előéletét igazolni, s azt is kimutatni tartozik, hogy magát és családját tartósan fentartani képes.

Az igazoláshoz szükséges okmányok beszerzéséhez 15 napi halasztás adható.

Ugyanily bejelentést kell tenni, ha a külföldi lakását a magyar korona országainak egy másik községébe teszi át.

4. § Ha a külföldi a 3. §-ban megszabott kötelességének eleget tett, erről neki a hatóság bizonylatot állit ki, melyet a hatósági közegek kivánatára bármikor felmutatni köteles.

A bizonylat kiállitásáról az érdekelt község, illetve a városi tanács 8 nap alatt értesitendő.

5. § Ha a külföldi lakási szándékát a 3. §-ban megszabott idő alatt be nem jelenti, de ez a szándék a fenforgó körülményekből következtethető, a hatóság őt haladéktalanul felszólitani köteles, hogy e szándéka felől három nap alatt nyilatkozzék. - A hatóság ezután a körülményekhez képest mérlegeli, vajjon lakási szándék vélelmezendő-e s a külföldivel szemben mily eljárás követendő.

6. § Az uralkodóház tagjainál megszálló külföldiek, továbbá azok, a kiket területenkivüliség illet meg, végül a külföldi államoknak a magyar korona országai területén székelő és exequaturt nyert consulai a 2. és 3. §-ban előirt bejelentés kötelezettsége alól ki vannak véve.

7. § Ugy a 2. mint a 3. § alapján tett bejelentésekről az illetékes közegek, illetve hatóságok által községenkint külön nyilvántartás vezetendő.

8. § A rendőri hatóság jogositva van a bejelentések teljesitését közegei által ugy a szállodákban, mint magánházakban ellenőrizni.

9. § A belügyminister, illetve a horvát-szlavon-dalmátországi bán a 7. §-ban előirt nyilvántartások vezetését saját kiküldöttjeik által ellenőriztethetik, rendetlenség esetében a nyilvántartás vezetésével megbizott közegre 50 koronáig terjedhető rendbüntetést róhatnak; szükség esetében egyes községek, vagy törvényhatóságok területén ezzel az ellenőrzéssel külön közegeket bizhatnak meg.

10. § Az a külföldi, a ki magát kellően nem igazolja, a maga és családja fentartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja, vagy a kinek az állam területén való tartózkodása az állam érdekeire, vagy a közbiztonságra és a közrendre nézve aggályos; az állam területéről a rendőri hatóság által bármikor kiutasitható, esetleg kényszer utján is eltávolitható.

11. § Az a szállásadó vagy megbizottja, a ki a nála megszállott külföldinek megérkezését és eltávozását e törvény 2. §-ában megszabott idő alatt be nem jelenti, vagy azt a külföldit, a ki a bejelentéshez szükséges adatok szolgáltatását megtagadja, fel nem jelenti; kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

12. § Az a külföldi, a ki szállásadójának vagy megbizottjának, esetleg a hatóság vagy hatósági közeg felhivására a bejelentéséhez szükséges adatokat meg nem mondja, vagy valótlan adatokat mond be, kihágást követ el; és az előbbi esetben 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, az utóbbi esetben pedig egy hónapig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

13. § Az a külföldi, a ki lakási szándékát a 3. §-ban megszabott idő alatt be nem jelenti, vagy az 5. § értelmében hozzá intézett felszólitásra az ott megszabott idő alatt nem nyilatkozik, kihágást követ el és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

14. § Ebben a törvényben emlitett hatóság alatt értendők:

1. Magyarországon:

a) kis- és nagyközségekben a főszolgabiró; Ujpest és Rákospalota községekben a székesfővárosi m. kir. államrendőrség ujpesti ker. kapitánya;

b) városokban a rendőrkapitány;

c) Budapest székesfővárosban a 3., 4., 5. és 7. §-okra a tanács, - a 10. §-ra nézve a székesfővárosi m. kir. államrendőrség főkapitánya, illetve helyettese.

2. Horvát-Szlavonországokban az ottani törvények szerint illetékes I. foku politikai hatóság.

3. A határrendőrség hatósági területén a határszéli rendőrkapitány; ezeknek a hatóságoknak véghatározata ellen a felettes hatóságokhoz fokozatos felebbezésnek van helye.

15. § Ebbe a törvénybe ütköző kihágási ügyekben a rendőri büntető biráskodást gyakorolják:

1. Magyarországon:

Első fokon: kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, illetőleg a szolgabiró; Ujpest és Rákospalota községekben a székesfővárosi m. kir. államrendőrség ujpesti kapitánya; rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettese, ezek akadályoztatása esetén a tanács által e részben megbizott tisztviselő.

Másodfokon: kis- és nagyközségekben és rendezett tanácsu városokban az alispán; Ujpest és Rákospalota községekben a székesfővárosi m. kir. államrendőrségi főkapitány vagy ennek helyettese; törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.

Budapest székesfővárosban, a 11. és 12. §-okba ütköző kihágások eseteiben első fokon a kerületi kapitányság vezetője, másodfokon a székesfővárosi m. kir. államrendőrség főkapitánya, illetve helyettese; - a 13. §-ba ütköző kihágás esetében első fokon az előljáróság, másodfokon a tanács.

Harmadfokon a belügyminister.

2. Horvát-Szlavonországokban az ottani törvények szerint illetékes hatóságok.

3. A határrendőrség hatósági területén az elsőfoku rendőri büntető biráskodást a határszéli rendőrkapitány gyakorolja.

16. § Az a külföldi, a ki igazolja, hogy lakási szándékát a hatóságnak bejelentette és hogy két év óta állandóan az ország területén lakik, az állampolgárokra nézve fennálló feltételek mellett települési engedélyért folyamodhatik.

A községi kötelékbe való felvételt azonban csak a honositás hozzájárultának feltétele mellett szerezheti meg és a község a felvételt neki, ha már az országban öt évig lakott, kilátásba helyezheti, illetve a honositás esetére megadhatja.

Sem települési engedély nem adható, sem a községi kötelékbe való felvétel kilátásba nem helyezhető annak a külföldinek, a ki ezen törvény rendelkezéseinek nem tett eleget.

Ezen törvény életbeléptével az 1886. évi XXII. tc. 15. §-a hatályon kívül helyeztetik.

17. § Ezen törvény intézkedései által nem érintetnek azok a törvénybe beczikkelyezett államszerződések, melyek megállapodásokat tartalmaznak azokra a feltételekre nézve, a melyek mellett a szerződő külföldi államok polgárai a magyar korona országai területén tartózkodhatnak és letelepülhetnek.

18. § Ezen törvény életbelépése idejének meghatározásával a ministerium, végrehajtásával a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bizatik meg.