1. § A magyar korona országainak területén való tartózkodáshoz és utazáshoz, valamint az állam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges.
2. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy háború esetén, vagy ha az állam vagy valamely részének biztonsága, vagy valamely állammal szemben a viszonosság megkivánja, az útlevél-kötelezettséget az állam egész területére, vagy bizonyos részére, illetőleg a határszélre vagy ennek valamely részére ideiglenesen elrendelhesse; úgyszintén, hogy az útlevelet valamely külföldi államba való utazáshoz kötelezővé tegye, avagy az állam határán való átkeléshez a fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére útlevelek kiadását egyáltalában beszüntesse.
A jelen szakaszban nyert felhatalmazás alapján teendő intézkedésekről köteles a ministerium a törvényhozásnak jelentést tenni.
3. § Magyar állampolgárok részére - kérelmük folytán - a 6. §-ban megjelölt hatóságok külföldre szóló útlevelet állitanak ki.
4. § Megtagadható az útlevél kiadása azoktól:
a) a kik a külföldre való utazásban a véderőtörvényen alapuló állitási vagy szolgálati kötelezettségük teljesitése tekintetéből a fennálló szabályok értelmében korlátozva vannak;
b) kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, nemkülönben az elitéltektől büntetésük végrehajtása előtt.
Nem nyerhetnek útlevelet kivándorlás czéljából azok, kik ebben a kivándorlásról szóló törvény által korlátozva vannak.
5. § Kiskorúak, gyámság vagy gondnokság alatt állók részére csak törvényes képviselőjük beleegyezésével állítható ki útlevél.
6. § Útlevél kiállitására jogosult hatóságok;
I. Magyarországban:
1. vármegyében s rendezett tanácsú városban az alispán;
2. törvényhatósági joggal felruházott városban a rendőrkapitány;
3. a budapesti székesfővárosi magyar királyi államrendőrség hatósága alá tartozó területen a főkapitány;
4. Fiuméban és kerületében a királyi kormányzó.
II. Horvát-Szlavonországokban:
1. az országos kormánynak közvetlen alárendelt városokban a rendőri hatóság főnöke;
2. a többi városokban és községekben az alispán.
E hatóságok véghatározatai ellen Magyarországban a belügyministerhez, Horvát-Szlavonországokban a bánhoz van felebbezésnek helye.
7. § Az útlevél kiállitására az előző szakaszban megnevezett hatóságok közül az a hatóság illetékes, melynek területén a folyamodó rendes lakhelylyel bir; ha pedig külföldön lakik, az a hatóság, melynek területén utolsó rendes lakhelye volt; vagy ha a magyar korona országai területén egyáltalában nem lakott, az a hatóság, melynek területén községi illetőséggel bir.
8. § Az Ő Felsége személye körüli m. kir. minister, továbbá a külügyi képviselettel megbizott cs. és kir. hatóságok, valóságos consuli hivatalok, az önálló és azok a tiszteletbeli conculatusok, melyeknél valóságos tisztviselő van alkalmazva; szintén jogosultak külföldön tartózkodó magyar állampolgárok részére - aggálytalan esetekben - útlevelet kiállitani, illetve a lejárt útlevél érvényét meghosszabbitani.
9. § Az útlevelek teljesen azonos alakú, a magyar korona országai egyesitett czímerének rajzával ellátott nyomtatványokon állitatnak ki; és pedig Magyarországon magyar és franczia, Horvát-Szlavonországokban horvát és franczia nyelven.
10. § Az útlevélnek legalább is a következő adatokat kell tartalmaznia: az utazó nevét, annak megjelölését, hogy az illető magyar állampolgár, továbbá állását vagy foglalkozását, lakhelyét, korát, személyleirását, annak az államnak vagy világrésznek megjelölését, hová az utazás terveztetik, továbbá az esetleges utitársaknak nevét, korát, személyleirását s az útlevél tulajdonosához való viszonyát, végül az útlevél érvényességének időtartamát.
Ugyanabban az útlevélben, mint utitársak, csak az egy háztartásban élő családtagok vehetők fel; nem tényleges szolgálati viszonyban levő katonák azonban feltétlenül külön útlevéllel látandók el.
11. § A tényleges katonai szolgálatban lévő, továbbá tengeri hajókon alkalmazott egyének utazásaira nézve fennálló szabályok ezentúl is érvényben maradnak.
12. § Az útlevél érvényességének időtartama rendszerint egy év, kivételes esetekben legfeljebb három év.
13. § Magyarországban a belügyminister és Horvát-Szlavonországokban a bán a határszél közelében lakók részére az átkelés tekintetében könnyitéseket tehetnek.
14. § Az útlevelek kiállitásáért járó díjakat Magyarországban a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban a bán rendeletileg állapitják meg.
15. § A ki hamisitott, vagy más nevére szóló útlevelet használ, útlevelét másnak használatára átengedi, magára vagy útitársaira nézve hamis bejelentést tesz, - a mennyiben ez a cselekménye súlyosabb beszámitás alá nem esik - egy hónapig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A ki pedig a 2. § értelmében elrendelt útlevélkötelezettség esetében útlevél nélkül az állam területén, illetve annak meghatározott részében utazik, vagy a határon ki- vagy belép, 15 napig terjedhető elzárással és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
E kihágási ügyekben a rendőri büntető biráskodást gyakorolják:
1. Elsőfokon: kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, illetőleg szolgabiró, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettese, ezek akadályoztatása esetén a tanács által e részben megbizott tisztviselő.
Másodfokon: kis és nagyközségekben és rendezett tanácsú városokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.
Harmadfokon: a belügyminister.
Budapest székesfővárosban, valamint Ujpest és Rákospalota községekben elsőfokon a kerületi kapitányság vezetője, másodfokon a főkapitány vagy helyettese.
Harmadfokon: a belügyminister.
2. Horvát-Szlavonországokban az ottani törvények szerint illetékes közigazgatási hatóságok.
3. A határrendőrség hatósági területén az elsőfokú rendőri büntető biráskodást a határszéli rendőrkapitány gyakorolja.
16. § E törvény életbeléptetési idejének meghatározásával a ministerium, végrehajtásával a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bizatik meg.
