A m. kir. csendőrség állománya a belügyi tárcza költségvetése szerint - a 199 tisztet is beleértve - immár 8214 főre emelkedett s a törvényileg megállapított 6 csendőrkerület területén ez időszerint 41 szárny, 112 szakasz, 1 tiszti különítmény, 1 pótlókeret és 1295 örs működik.
A törvényhatóságok, városok és községek azonban még mindig nagyobb arányú s oly kivánalmakkal járulnak a belügyi kormányhoz, melyek a közbiztonsági szolgálatnak a kor igényeinek megfelelő módon való ellátása érdekében meg nem tagadhatók, sőt azok, a legutóbb nagyobb számmal előfordult közbiztonsági zavarok és az új „Bűnvádi Perrendtartás” életbeléptetése folytán a nyomozó közegekre háramló fokozottabb tevékenységre és szélesebb munkakörre való tekintettel, mielőbb figyelemben részesítendők lesznek.
Az ország területi, politikai és népességi viszonyai alapján megállapítható, hogy a közbiztonsági szolgálat teljes sikerrel csak akkor lesz ellátható, ha a csendőrlegénység létszáma legalább 10.000 főre felemeltetik; mivel pedig az 1881. évi III. törvénycikkel megállapított keretben a csendőrség továbbfejlesztése nehézségbe ütközik és nem járhatna teljes sikerrel, az említett törvény megfelelő módosítása mellett új csendőrkerületek szervezéséről, illetve a 10.000 főre fokozatosan kiegészítendő létszámnak megfelelő keretekről kell gondoskodni. Ez annyival inkább szükséges, mert az 1881. évi III. törvénycikkel megállapított 6 (hat) csendőrkerület keretében a csendőrség állománya az 1884. évi január hó 1-től - a mikor a csendőrség szervezése e keretben befejezést nyert - a tiszteket is beleértve 5112 főről, a mai napig már is - mint már előbb említve volt - 8214 főre emeltetett s ehhez járul még az a körülmény, hogy a csendőrségnek a közbiztonság és a szolgálat érdekében ép tervbe vett decezentralizációja következtében, a csendőrlegénység jelenlegi létszámának keretén belől mintegy 180-200 új csendőrörs lesz még a jövő év tavaszán felállítható, mi által az örsök száma a jövő évben 1480-1490-re fog emelkedni.
Az állomány ezen nagysága már maga is eléggé megindokolja az 1881. évi III. törvénycikkel megállapított keret kibővítését, illetve új csendőrkerületek létesítésének a szükségét; de az új csendőrkerületek létesítését a fentiekben foglaltakon kívül még az alább előadottak is indokolják.
A csendőrkerületi parancsnok személyét illető sokoldalú és felelősségteljes kötelességek - csak a legfontosabbakat emelve ki - a következők:
az alosztályok egységes vezetése és ellenőrzése, a katonai gazdászat és beligazgatási ügyek központi intézése, a fegyelmi, fenyítő és a birói fensőbbségi jog gyakorlása, a legénység szakszerű kiképzésének helyes irányítása, a legénységi állomány kiegészítéséről való gondoskodás, a közbiztonsági szolgálatnak helyes irányítása és eredményes intézése, a kerület tisztikarának és tiszti sarjadékának vezetése, nevelése és kiképzése, a katonai és testületi szellem ápolása és fejlesztése, alárendeltjeinek, különösen a tisztek és altisztek egyéni tulajdonságainak megfigyelése és ez alapon megfelelő helyen való alkalmazása, valamint kerülete mindennemű viszonyainak alapos megismerése, a mely ismereteket csakis alosztályainak - így például a (kolozsvári) I. számú csendőrkerületi parancsnokságnál: 8 szárny, 25 szakasz, 238, illetve 260 örsnek - részben vagy egészben való beutazása által kénytelen megszerezni. Ez utazások viszont a központi vezetéstől vonják el igen gyakran hosszabb-rövidebb időre minden figyelmét. Ezen szintén csak az 1881. évi III. törvénycikkel megállapított keretnek kibővítése, illetve a meglevő alosztályoknak több csendőrkerület között leendő felosztása révén lehet csak segíteni.
Az előző pontban felsorolt kötelességek sikeres teljesítése bizonyára oly súlyos feladat, hogy annak a kerületi parancsnok, a ki e feladatot egyedül látja el, csak az esetben lesz képes eleget tenni, ha kerülete - úgy területének kiterjedése, mint alosztályainak száma és legénységének létszáma tekintetében is - nem túlságosan nagy.
Erre nézve a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy kerületnek 1000-1000 főnyi legénységi létszáma képezi ama határt, a melyen belül a vezetés, ellenőrzés és a fegyelem fentartása - a mi pedig a csendőrség szétszórt elhelyezésénél fogva kétszeresen súlyos feladatokkal jár - még biztos áttekintéssel egy kézben összpontosítható; ennél nagyobb kerületben azonban a parancsnoki vezetésnek teljes érvényesülését megkövetelni már nem lehet.
Tekintetbe véve tehát azt, hogy a m. kir. csendőrkerületek már jelenleg is mind túl vannak az 1000 főnyi legénységi létszámon, sőt a (kolozsvári) I. számú csendőrkerület, melynek területe az egész Királyhágón túli részekre kiterjed, már az 1600 főnyi állományt is meghaladta, teljesen indokolt annak szüksége, hogy az ország területe 6 helyett 9 csendőrkerületre osztassék fel és hogy ezen megosztás előnyében a fentebb felhozott indokokból első sorban és lehetőleg mielőbb a (kolozsvári) I. számú csendőrkerület részesüljön.
A (kolozsvári) I. számú csendőrkerület megosztása útján a VII. számú csendőrkerületi parancsnokságnak Nagy-Szeben székhelylyel való mielőbbi felállítása a helyes vezetés, hathatós ellenőrzés s fegyelem fentartásának érdekében felül, még különösen azért is felette kivánatos, mert ezen csendőrkerületi parancsnokság első sorban a határszéli közbiztonsági és határőrizeti feladatok intenzivebb ellátására, valamint a határrendészeti teendők teljesítésére hivatott állami közegek hathatós támogatására lenne hivatva. E kettéválasztás után ugyanis - a munka a most meglévő kolozsvári és az ujonnan felállítandó nagyszebeni kerületek közt megoszolván - az állam érdekeire annyira fontos határszéli közbiztonsági és határőrizeti szolgálat hatásosabban és eredményesebben lesz gyakorolható.
A másik két új parancsnokság szervezése égető szükségét ezidő szerint még nem képezvén, azok a csendőrség fokozatos fejlesztésével csak később lesznek ugyan felállítandók, de szükséges ezek felállítását már most törvényben kimondani, nehogy minden egyes új parancsnokság felállítása alkalmával újabb és újabb törvényt kellessen hozni.
A törvényjavaslat 2. §-a szerint tervezett VIII. sz. (debreczeni) és a IX. sz. (szombathelyi) csendőrkerületek székhelyéűl Debreczen, illetve Szombathely azért hozatik javaslatba, mert ezeket földrajzi fekvésük a felállítandó kerületek kikerekítése esetén e kerületek csendőrségi közigazgatási központjává teszik.
A jelen törvényjavaslat 3. §-ában foglalt arra az intézkedésre, illetve annak törvényben való kimondására, hogy a csendőrkerületi parancsnokságoknak területi beosztása a közbiztonsági szolgálat érdekeinek megfelelőleg rendeletileg legyen szabályozható, azért van szükség; mert a csendőrség létszámának, ennek folytán alosztályainak, a 4. § szerint való fokozatos kiegészítése alapján a fennálló szervezetben esetről-esetre változás áll be, mihez képest a területi beosztásnak is a közszolgálat érdekében nyomban meg kell történni, mi, ha törvényhozási intézkedésre lenne szükség, azonnal meg nem történhetnék. De másrészt annál is inkább felesleges lenne a törvényhozás tevékenységét a fokozatos kiegészítés folytán elálló minden egyes újabb területi beosztás alkalmával igénybe venni, mert a törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedés által a törvényhozásnak ellenőrzési joga nem szenved csorbát, mivel a csendőrség létszámának fokozatos kiegészítéséből, esetleg az alosztályok szaporításából előálló költségek a csendőrség évi rendes költségvetésébe lévén felveendők, a törvényhozás ezen jogát a költségvetés tárgyalása keretében teljes mértékben érvényesítheti.
A jelen törvényjavaslat alapján felállítandó nagyszebeni csendőrkerületi parancsnokság évi költsége az A) alatti kimutatás szerint 66. 696 K 78 f.
Ezen költséget az által vélem fedezhetni, hogy 80 lovas csendőr gyalogosítása vitetnék keresztül.
A javaslatba hozott gyalogosítás a közbiztonságra nézve semminemű káros hatással nem leend.
A lovas csendőrlegénység ugyanis a csendőrség szervezésekor első sorban is az akkortájt még fénykorát élő lovasbetyárok üzelmeinek megfékezésére rendszeresíttetett és pedig oly vidékeken, hol a gyalogközlekedés nagy nehézségekbe ütközött.
Az ország közbiztonsági helyzetének javulásával azonban a mult idők e veszélyes alakjai immár majdnem teljesen eltüntek, másrészt pedig a lakosság szaporodása, új közlekedési vonalak és eszközök létesítése folytán az ország lakatlan pusztaságai is mindinkább benépesedvén és hozzáférhetőbbekké válván, ezen vidékek közbiztonságának megvédésére és fentartására a gyalog csendőrség ma már teljesen elégségesnek, sőt alkalmasabbnak mutatkozik, minélfogva a lovas csendőrségnek mai létszámában való megtartása nem indokolt s ez csak ott hagyandó meg, hol a terep- vagy a közbiztonsági viszonyok annak fentartását elkerülhetetlenül szükségesség teszik.
A fentebb kimutatott 66.696 K 78 f költséggel szemben a gyalogosítandó 80 lovas csendőr után megtakarítható illetménykülönbözet, továbbá a gyalogosítás folytán feleslegessé váló 80 db szolgálati ló eltartási, ápolási és egyéb költsége, nemkülönben ezen 80 ló 15%-nyi fogyatékra eső 12 ló beszerzési költsége a B) alatti kimutatás szerint összesen 46.121 Kt tesz, mely összeget a kerületi parancsnokság évi 66.969 K 78 fnyi költségével szembeállítva, az évi költségtöbblet 20.575 K 78 ft tesz ki.
Megjegyeztetik, hogy a kerületi parancsnokság felállításából egyszersmindenkorra, tehát a felállítás évében a C) alatti kimutatás szerint 13.707 K 20 fnyi költség merül fel, mely költség azonban bőven fedezetét találja azon 52.000 Kt kitevő beszerzési költségösszegben, mely a lófogyatékban beálló hiány fedezésére felhasználandó felesleges 80 ló után megtakarítható, sőt ezen összegben fedezetét találja az első évben a VII. csendőrkerületi parancsnokság felállításából keletkező és fennebb kimutatott 20.575 K 70 fnyi költségtöbblet is.
A fentebb kimutatott ezen csekély anyagi áldozattal az előadottak szerint üdvös eredmények lesznek elérhetők és a közbiztonsági szolgálat a követelményeknek megfelelő és végleges keretbe lesz beilleszthető.
A VIII. és IX. csendőrkerületek felállításából, az alosztályok és a legénység létszámának fokozatos szaporításából felmerülő költségek annak idején a belügyi rendes évi költségvetésekben lesznek előterjesztve és indokolva.
A törvényjavaslat 5. §-a, a törvény életbeléptetési idejének megállapításával a belügyminisztert, végrehajtásával pedig, az 1881:III. tc. rendelkezésének megfelelőleg, a belügyi és honvédelmi minisztereket bizza meg.
