1. § A Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és Gácsország szélén az ugynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonal megállapitása iránt az 1897. évi II. tc. értelmében alakított választott biróság által 1902. évi szeptember hó 13-án Gráczban hozott itélet rendelkező része ezennel beczikkelyeztetik, mint következik:
„I. A határ a Tengerszem csúcstól (az 1% alatt mellékelt szakértői vázrajzon A) pont) északi irányban halad a békástói csúcson (vázrajzon B) pont) a Zabjegerinczen és Siedem Granatowon át addig a pontig, a hol a hegyhát mint gerincz megszünik, lejtőssé válik és ellaposodni kezd (a vázrajzon C) pont). Ettől a ponttól a határ tovább vonul a halastói patak azon pontjáig, a hol nyugatról a Czuba-hegy felől egy kis patak a halastói patakba torkolik (a vázrajzon D) pont), körülbelül 700 méter távolságban a halastói pataknak Poduplaski patakkal való egyesülésétől. A vázrajznak ezen utóbbi I) pontjától az egyesülési pontig (a vázrajzon E) pont) a halastói patak medre képezi a határt.
II. A cs. kir. osztrák kormány képviselőjének - megbizója javára - jegyzőkönyvbe vétetni kért az a fentartása, hogy Magyarország ellen később esetleg további területi igény legyen az úgynevezett lengyel nyeregig támasztható, visszautasittatik; mint olyan, mely a mindkét részről alkotott és választott birósági szerződésül szolgáló törvények tartalmával és czéljával ellenkezik, tehát megengedhetetlen.”
2. § E törvény végrehajtásával a belügyminister, igazságügyminister és pénzügyminister bizatnak meg.
