Az 1897. évi II. tc. felhatalmazást adott a magyar kormánynak arra, hogy az úgynevezett Halastó körüli területen vitássá vált országos határvonal megállapítását választott biróság döntése alá bocsáthassa s e biróság alakítása és kiküldése iránt az osztrák kormánynyal egyetértőleg intézkedhessék.
A kérdés történelmi előzményei tekintetében az idézett törvény indokolásában foglaltakra utalva, (l. ezt az indokolást a Magyar Törvénytár 1897. évi kötetének 4-6 II.), ezuttal a törvény miként történt végrehajtásáról teszek jelentést.
A magyar kormány a törvény indokolásában már jelzett megállapodás értelmében eljárván, a birói tisztre felkérte Vértessy Sándor v. b. t. tanácsost, a budapesti kir, itélőtábla elnökét, az osztrák kormány pedig a lembergi főtörvényszék elnökét dr. lovag Mniszek-Tchorznicki Sándor v. b. t. tanácsost, cs. és kir. kamarást; Vértessy Sándor utóbb egészségi állapotára való tekintettel tisztéről lemondván, helyébe Lehóczky Kálmán v. b. t. t, a pozsonyi kir. itélőtábla elnöke lépett.
A két biró hosszas levelezés és eszmecsere után dr. Winkler Jánost, a svájczi szövetségi biróság elnökét szemelte ki a választott biróság elnöki tisztére, a ki azt el is vállalta.
A választott biróság ezután megalakulván, önmaga állapította meg eljárási és tárgyalási szabályzatát; melynek értelmében mindegyik biró mellé segédkezésül egy-egy előadó (magyar részről Lábán Lajos itélőtáblai biró, osztrák részről dr. Korn Viktor udvari tanácsos és lembergi pénzügyi ügyész) rendeltetett ki; azonfelül Magyarország érdekeinek képviseletére Bölcs Gyula belügyminiszter osztálytanácsos, Ausztria, illetve Gácsország érdekeinek képviseletére pedig dr. Balzer Oszváld lembergi egyetemi tanár küldettek ki, mint védők.
A választott biróság (szóbeli és nyilvános) tárgyalásait Gráczban 1902. évi augusztus hó 21-én megkezdvén, működését szeptember 1-én a magas Tátrában, a helyszinére tett át s ott Becker Fridolin zürichi műegyetemi tanár és svájczi vezérkari ezredesnek, mint meghivott szakértőnek közbenjöttével helyszini szemlét tartott; majd Gráczba visszatérve, a záró beszédek és végső tanácskozások megtartása után 1902. évi szeptember 13-án meghozta itéletét.
A választott biróság itélete - a mint azt a beczikkelyezendő szöveg mutatja - sajnos a magyar álláspontra nézve, kedvezőtlen; a mennyiben az osztrák igényvonalat, a Zabje hegygerinczet jelöli meg országos határvonal gyanánt.
Az érdekelt két állam törvényhozásának akaratából, a mely a kérdés eldöntését választott biróságra bizta, tehát törvényszerűen létrejött választott birósági itélet a nemzetközi jog értelmében az érdekeltekre jogerős és végleges érvényes egyezség erejével bir; mely nem támadható meg, mert a biróság törvényes megbizatásának, a mely teljesen tág felhatalmazást tartalmazott, keretén belől járt el.
Mivel jelen esetben olyan határrendezés forog szóban, a mely Magyarországnak (bár az osztrák cs. kir. kormány részéről tagadásba vett) tényleges birtokában volt terület átengedésével jár, az itélet a törvényhozásnak az ország törvényei közé való beczikkelyezés czéljából mutattatik.
A választott birósági itélet II. pontját, mely az osztrák kormány képviselője, dr. Balzer részéről a választott birósági eljárás folyamában tett fentartás visszautasítását tartalmazza, nemcsak a teljesség érdekében, hanem azért is be kell czikkelyezni, mert ez a II. pont a határmegállapítás szempontjából szintén fontossággal bir. Az említett fentartás ugyanis magában véve bizonytalanná tenné a határmegállapítást, a mely bizonytalanságnak azonban elejét veszi az, hogy a választott biróság az állását és döntésének jogérvényét csorbító eme fentartást az itélet indokolása szerint annál is inkább visszautasította, mert a választott birósági szerződésben az állami és országos határnak bizonyára nem csupán átmeneti és ideglenes, hanem épen végleges megállapítása volt a két kormány részéről támasztott igények keretén belül czélba véve és mert azon a területén a határvillongásnak végleges rendezéséről van szó bárminő további fentartások kizárása mellett. Dr. Balzer fentartása tehát az itélet szerint, mint a választott birósági szerződés tartalmával és czéljával ellenkező, megengedhetetlen volt.
Ehhez járul, hogy a cs. kir. miniszterelnök úr, mint a cs. kir. belügyminiszterium vezetője, hozzám mint m. kir. belügyminiszterhez intézett hivatalos átiratában minden kétséget kizáró módon határozottan kijelentette, hogy az 1902. évi szeptember hó 13-án kelt választott birósági itélettel a tengerszemterületen Galiczia és Magyarország közt fennállot határvitát véglegesen elintézettnek tekinti és hogy e választott birósági itélet következtében Galicziának összes messzebb menő igényei, a mennyiben a tengerszem-területre vonatkozó határt illetik, elestek és különösen a választott birósági tárgyalások folyamában dr. Balzer részéről támasztott egyébiránt már a választott biróság által is visszautasított fentartás Galiczia igényeinek esetleges későbbi érvényesítése iránt, az úgynevezett lengyel nyeregig terjedő határra nézve, a választott birósági itélettel szintén véglegesen megdőlt.
A vázrajz, melyre a beczikkelyezendő itélet rendelkező része hivatkozik, másodlatban csatolva van.
Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérem a képviselőházat, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék.
