Már több izben volt alkalma a kormányelnök úrnak a kormánynak azt a szándékát kifejezésre juttatni, hogy a közszolgálatban alkalmazott functionáriusok illetményeinek szabályozására és megjavitására irányuló állami intézkedéseket nem tartja kimeritetteknek csupán az állami alkalmazottak illetményeinek újabb szabályozása által, hanem megfontolásának tárgyává kivánja tenni egyfelől, hogy az illetmények szabályozása és megjavitása az államiakon kivül más köztisztviselőkre és alkalmazottakra mikép lenne kiterjeszthető, másfelől pedig azt, hogy ez a kiterjesztés, figyelemmel a pénzügyi viszonyokból folyó követelményekre, mily határig terjedhet. Az ebben az irányban folytatandó tanulmányok azonban - a melyeket a késedelem nélkül megindított adatfölvételnek kell megelőzni - előreláthatólag néhány hónapot fognak igénybe venni. Erre való figyelemmel a kormányelnök úr be is jelentette, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek újabb szabályozásáról szóló, a tisztelt képviselőház pénzügyi bizottsága által már elintézett törvényjavaslatnak a napirendre való tüzését egyelőre elhalasztani óhajtja, mindaddig, a míg a kormányprogramm szerint elintézendőnek jelzett kérdés egésze iránt a kormány végérvényesen állást foglalhat.
Viszont nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, hogy az okok, a melyek az állami alkalmazottak anyagi viszonyainak megjavitására irányuló kormányi és törvényhozási intézkedések kezdeményezésére döntő súlylyal birtak, ma is fennállanak, fennállanak talán nagyobb mértékben, mint fennállottak akkor, a midőn a kérdés megoldására vonatkozó művelet megindult, mert számot kell vetnünk azzal a körülménynyel is, hogy a kérdés több mint egy éve felszinen van és hogy azok a várakozások, a melyeket az érdekeltek a megoldáshoz fűztek, ezek életviszonyaira is behatással voltak, a mely viszonyok alakulásának előbb-utóbb a tisztviselői tevékenységre, tehát az állam érdekeire nem épen kedvező visszahatása is lehet. Mindezeknek a szempontoknak a mérlegelésével a kormány arra határozta magát, hogy az illetményjavítás átmeneti rendezése iránt a törvényhozásnak javaslatot tegyen. Ennek a javaslatának megtételénél a kormányt az illetményjavításnak, habár csak ideiglenes keresztülvitele mellett szóló állami és társadalmi tekinteteken kívül, az a szándék is vezette, hogy az átmeneti rendezés lehetőleg gyorsan vitessék keresztül és hogy a törvényhozás végleges elhatározásának eléje ne vágjon, sem az illetményjavításban részesült kategóriák száma, sem a választandó rendszer alapelvei, sem pedig a végleges illetményjavítás pénzügyi keretei tekintetében. Az utóbbi tekintetben ugyanis, a mint azt alább számokkal lesz szerencsém megvilágítani, a kormány, a míg egyrészt a méltányos és átmeneti rendezés mellett egyáltalán figyelembevehető igényekkel számít, addig másrészt a törvényjavaslat rendelkezései alá eső állami alkalmazottak illetményeinek megjavítására azt az évi összeget kivánja fordíttatni, a mely, bármikép döntsön is a végleges rendezés kérdésében a törvényhozás, erre a czélra minden valószinűség szerint fordítandó lesz. Az előadott okok szólnak a mellett is, hogy a kormány a javaslat szerkesztésénél a törvényhozás további intézkedését kifejezetten föntartotta és a felhatalmazás alakját választotta. A törvényhozás a maga intézkedésében csak az átmeneti illetményjavításban részesülő kategóriákban, a pótlékokra való igény kezdő időpontjának és a pótlékok czéljaira felhasználható maximális évi összegnek megállapítására és azokra a határozatokra szorítkoznék, a melyek minden oly törvényben meg vannak, a mely állami kiadásokat állapít meg. Ezenkívül felhatalmazást kér a kormány arra, hogy a fizetésemelkedésnek az 1893. évi IV. törvénycikkben megállapított azt a módját, a melyet fokozatos előléptetésnek nevezünk, átmenetileg felfüggeszthesse, a minek indokait az alábbiakban lesz szerencsém kifejteni; továbbá felhatalmazást kér arra a kormány, hogy egyes illetményeket, a melyek eddig nem elvi alapon, hanem esetről-esetre administrativ intézkedésekkel engedélyeztettek és a melyek nem egyszer az egyenlő elbánás elvébe ütköztek, megszüntethessen.
A midőn a kormány az emlitett fölhatalmazást kéri, kötelességének tartja már előzetesen is részletesen ismertetni azokat az elveket, a melyek szerint a felhatalmazás elnyerése esetén eljárni kiván, kötelességének tartja másrészt azt is, hogy javasolja, hogy a kormány részére a jelentéstétel kötelezettsége tartassék fenn. A pótlékokban minden állami alkalmazott részesülne, a kire a pénzügyi bizottság által letárgyalt törvényjavaslat kiterjed, egyedüli kivételével a fizetési osztályokba nem tartozó tudományegyetemi és műegyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanároknak, a kiknél az illetményszabályozás a fizetésrendezési javaslat szerint sem jelentette az illetmények jelentősebb megjavítását és a kiknél ez a megjavítás és a rendezés oly sürgős szükséget nem képez, hogy ne lehetne vele várni addig, a míg az egész kérdéscomplexus iránt a törvényhozás végleg határoz. A pótlékok fizetés természetével birnának, vagyis a nyugdíjak, a temetkezési járulék, a nevelési járulékok mértékére is befolyással birnának. Az altisztek és hivatalszolgák ezenfelül lakpénzpótlékban is részesülnének.
Áttérve a tervezett intézkedések részleteire, előre kell bocsátanom, hogy azt a legegyszerűbbnek látszó módot, hogy az állami alkalmazottak mai fizetésük bizonyos százalékával fölérő pótlékban részesüljenek, nem véljük alkalmazhatónak, részint azért, mert mérsékelt százalékos kulcs általános alkalmazása mellett is az összes szükséglet a rendelkezésre álló eszközöket meghaladná, részint pedig azért, mert ily rendszer mellett az eddigi szolgálati idő figyelembe nem vehető és a ma már meglevő aránytalanságok az egy és ugyanabban a fizetési osztályban, de különböző ágazatokban szolgálók között még fokoztatnának. A mi a fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők számára engedélyezendő pótlékok mértékét illeti, a pótlék a III. fizetési osztályban alkalmazott állami tisztviselők számára 1000. a IV. -ben alkalmazottak számára 2000 koronával állapíttatnék meg. Ennek folytán a III. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők 1000 koronával kevesebbet kapnának, mint a mennyi a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslat szerint járt volna. Elmarad ezenkivül a lakpénznek 1500 koronával tervezett fölemelése. A IV. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselők fizetésben ugyanannyit kapnának, mint a mennyit a letárgyalt javaslat szánt nekik, de elmarad ebben a fizetési osztályban is a lakpénznek tervezett fölemelése.
A többi fizetési osztályban, a melyben eddig is több fizetési fokozat volt, az 1893. évi IV. törvénycikkben alapuló fokozatos előléptetés egyidejű felfüggesztése mellett, a pótlékok nem egy fix tételben, hanem figyelemmel az egy és ugyanabban a fizetési osztályban eltöltött szolgálati időre állapíttatnának meg és pedig akkép, hogy egyúttal megállapíttatnék az a maximális összeg is, a melyet a tisztviselőfizetés és az engedélyezendő pótlék czimén együtt kaphat. Így az V. fizetési osztályban az, a ki még nem szolgált öt évet, nem kaphatna többet 9600 koronánál, a ki öt évnél tovább szolgál, 11,600 koronánál. Ez a véghatár 400 koronával kevesebb, mint a mennyi az V. fizetési osztály számára a letárgyalt javaslatban tervezve volt. A VI-XI. fizetési osztályokban a pótlék mérve kivétel nélkül akkép állapíttatnék meg, hogy azok, a kik a VI., VII. és VIII. fizetési osztályban öt évnél, a IX., X. és XI. -ben négy évnél rövidebb ideig szolgálnak, megkapják azt a fizetést, a mely a letárgyalt javaslat szerint az illető fizetési osztály legalsó fokozata számára van tervbe véve, míg azok a tisztviselők, a kik a VI., VII. és VIII. fizetési osztályban öt évnél, a IX., X. és XI. -ben négy évnél hosszabb ideig szolgálnak, megkapnák azt a fizetést, a mely a letárgyalt javaslat szerint az illető fizetési osztály második fokozata számára lett volna megállapítandó. A pótlékok ily mértékű megállapítása útján az illetmények megjavításának súlypontja a kisebb javadalmazású tisztviselőkre esnék. Ez eljárás mellett a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslat szerint a fizetési osztályok legmagasabb fokozatai számára tervezett illetmények ugyan egyáltalán nem kerülnének alkalmazásra, de mindamellett a méltányos igények teljes kielégítésére találnak. Hogy ezt és általában azt, hogy a tervezett pótlékok az állami tisztviselők anyagi helyzetére minő hatással lesznek, számokkal megvilágítsam, van szerencsém a következő adatokat előterjeszteni: *
Az állami tanítószemélyzet ama tagjai, a kiknek állása ma is fizetési osztályba van sorozva, egyelőre a fizetési osztályban megmaradnának és a fizetési osztály számára megállapított pótlékot kapnák, a mi mellett ötödéves pótlékaik és ezekre való igényök érintetlenül meghagyatnék. Az állami elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek pótlékát a szolgálati időre való tekintettel három fokozat szerint, és pedig 10 évi állami szolgálatig 200, 15 évi állami szolgálatig 300, és azon felül 400 koronával tervezzük megállapítani oly korlátozással, hogy a 10 évnél rövidebb állami szolgálattal biró tanítók és tanítónők fizetése és pótléka ne haladhassa meg azokat a mértékeket, a melyek a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslat törvényerőre emelkedése esetén megállapíttattak volna. A személyi pótlékoknak ez a mérve - az alkalmazottak túlnyomó részénél - megfelel annak a többletnek, melyben az állam elemi népiskolai tanítók és tanítónők az illetmények ujabbi szabályozásáról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén részesültek volna. Ugyanezeknek a szempontoknak figyelembevételével az állami kisdedóvónők személyi pótlékát - 10 évi állami szolgálatot határul véve - 100 és 200 koronával tervezzük megállapítani. Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, valamint az állami kisdedóvónők, az általuk élvezett korpótlék (ötödéves pótlék) élvezetében meghagyandók lennének és a további korpótlékra való igényük és érintetlen maradna.
A postánál, távirdánál és távbeszélőnél alkalmazott kezelőnőknek személyi pótlékát - hat évi állami szolgálatot határul véve - 100 és 200 koronával, az állami altisztek és szolgák személyi pótlékát pedig - 10 évi egy minőségben töltött állami szolgálatot határul véve - és pedig a magasabb képzettséget igénylő altiszti állásoknál 200 és 300 koronával, a többi altiszti, valamint a szolgai állásoknál évi 100 és 200 koronával tervezzük megállapítani. A pótléknak ez a mérve az altisztek és szolgák túlnyomó részénél megfelel azoknak a többleteknek, melyek a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslat törvényerőre emelkedésének esetén jártak volna.
Az állami altisztek és szolgákra nézve az eddigi fokozatos előléptetési rendszer érintetlenül hagyatnék. A pénzügyőrség legénységének illetményeit - mely legénység ez idő szerint nem évi fizetést, hanem napi zsoldot élvez - nem személyi pótlék engedélyezésével, hanem a zsoldnak felemelésével szándékozzuk javítani, mely emelés, 5, 10 és 15 évi azonos minőségben töltött szolgálati időt határul véve, napi 20, 40 vagy 60 fillért tenne ki. A fő- és székvárosi állami rendőrségnél alkalmazott polgári biztosok személyi pótlékát 200 és 400 koronával, az őrszemélyzet tagjainak személyi pótlékát pedig 100 és 200 koronával tervezzük megállapítani. Az állami altisztek és szolgák a személyi pótlékon felül lakpénzpótlékban is lennének részesítendők, mely lakpénzpótlék megfelelne annak a lakpénztöbbletnek, melyet az altisztek és szolgák a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslat törvényerőre emelkedésének esetén kaptak volna. Ugyancsak lakpénzpótlék engedélyezése terveztetik a fő- és székvárosi állami rendőrség őrszemélyzetének ama tagjai részére, a kik ez idő szerint lakpénzt egyáltalán nem, vagy a rendszeresítettnél kevesebb lakpénzt élveznek.
A kormány terve szerint foganatositandó átmeneti illetményjavításból eredő szükséglet kereken 14.800,000 korona összeget igényelne. A pénzügyi bizottság jelentése szerint az általa letárgyalt javaslat költségei 17.890,793 koronára vannak előirányozva, a mihez az erdészeti személyzet létszámszabályozására szükséges 256,100 koronát adva, 18.146,803 koronát nyerünk. A most tervezett intézkedések foganatosítása tehát kereken 3.300,000 koronával kevesebbet igényelne, a miből 545,000 korona a pénzügyi bizottság által javasolt módosítások költségeire, 1.500,000 korona a fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselőkre, a maradék részben a többi állami alkalmazottakra, részben arra esnék, hogy egyes a fizetésrendezési javaslatban tervezett létszámszabályozás és más ily természetű intézkedés elmaradna.
