Az 1903. év végéhez közeledik és a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. törvénycikknek a hatálya, a mely az 1902. évi XXV. tc. határozatai szerint a folyó év végével meghosszabbíttatott, le fog járni a nélkül, hogy ez időpontig a pénzügyi egyezmény megujítására vonatkozó tárgyalások befejezhetők lennének és a törvényhozás a megujítás iránt határozhatna.
Ily körülmények között ezúttal sem tehetünk egyebet, mint, hogy az ügyet ismét ideiglenesen és pedig akkép rendezzük, hogy a ma érvényes pénzügyi egyezménynek több izben már meghosszabbíttatott és az év végén lejáró hatályát még egy további évre kiterjeszszük.
Figyelemmel azonban arra, hogy más rendelkezés hiányában Horvát-Szlavonországokkal való pénzügyi viszonyainkat immár 1898 óta folyton ideiglenesen szabályozhattuk, hogy ez országok pénzügyi viszonyai az ideiglenes szabályozás tartama alatt, főleg a fogyasztási adókra vonatkozó törvényhozás hatása folytán, mindinkább kedvezőtlenekké váltak, fölmerült annak szüksége, hogy egyúttal átmenetileg a horvát-szlavon autonom háztartás szükségleteinek fedezése iránt is intézkedjünk.
A ma érvényes pénzügyi egyezmény hatályának tartama alatt ez országok pénzügyi viszonyai akkép alakultak, hogy ennek a tartamnak első éveiben ez országok közjövedelmeinek a beligazgatási szükségletre eső része ezt a szükségletet meghaladta.
Az ekkép keletkezett többletek a törvény szerint Horvát-Szlavonországokat illetvén, a későbbi években, a midőn a beligazgatási szükségletre fordítható közjövedelmek az utonom kiadásokat többé nem fedezhetők, a mindenkori hiányok czéljaira fordíttattak. Majd ezeknek a tartalékoknak a felhasználása után, 1899-től kezdve állandó hiányok (1899-ben 279.828, 1900-ban 1.423,150, 1901-ben 1.909,304 K) támadtak, a melyek keletkezését a fogyasztási adók terén alkotott újabb törvényeink hatása ez országok bevételeire fokozta és siettette.
Így állott elő fokozatosan az a helyzet, hogy Horvát-Szlavonországoknak 1904-re szóló autonom költségvetésében, daczára annak, hogy a beligazgatási szükséglet előirányzása, minden terjeszkedés nélkül, a tényleges eredmények figyelembevétele mellett történt, végeredményben kereken 3.008,000 korona oly szükségletet tüntet fel, a melyet ezeknek az országoknak a ma érvényes pénzügyi egyezmény szerint a beligazgatási szükséglet fedezésére fordítható része nem fedez.
Hasonló állapot bekövetkezésének esetére törvényeink semmiféle határozatot nem tartalmaznak.
Horvát-Szlavonországoknak a mai alkotmányjogi helyzet szerint semmi oly bevételi forrása, a melyből ezt a hiányt pótolhatnák, nem áll rendelkezésére, mert belügyi szükségleteik tekintetében, jelentéktelen autonom bevételeiktől eltekintve, más jövedelmi forrásaik nincsenek, mint a melyeket részükre a pénzügyi egyezmény kijelöl.
A fönnebb számjelzett összegre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy az maximálisnak tekintendő, mert egyfelől a beligazgatási költségvetés a való szükséglet alapján készült, másfelől az előirányzott hiány számszerűen úgy állott elő, hogy a horvát-szlavon közjövedelmeknek a beligazgatási szükségletre fordítható része három évi (1900., 1901. és 1902.) átlag alapján irányoztatott elő, az 1902-iki eredmények azonban ennél az átlagnál valamivel kedvezőbbek.
A kormány, figyelemmel az új pénzügyi egyezmény megkötése iránt folyamatban levő tárgyalások eddigi eredményeire, abban a nézetben van, hogy a most javasolt intézkedés gyakorlati alkalmazására nem kerül sor, mert a végleges egyezmény a jövő év folyamán minden valószínűség szerint meg lesz köthető. A most említett tárgyalások eddigi menetéből továbbá a kormány azt a véleményt meríti, hogy az új egyezményben, főleg a fogyasztási adójövedelmek mikénti elszámolásának kérdésében Horvát-Szlavonországok igényei méltányos elbirálásban fognak részesülni, a mi által ez országok pénzügyei rendezhetők lesznek.
Hozzájárul ehhez az, hogy úgy az állami költségvetés, mint Horvát-Szlavonországok költségvetése az 1904-iki esztendőre még ez év folyamán, tehát a végleges pénzügyi egyezmény megkötése előtt állítandó össze. Mivel pedig Horvát-Szlavonországok költségvetése nem állapítható meg a nélkül, hogy a fentiek szerint előálló hiány fedezete ki ne jelöltetnék és mivel másrészt az állami költségvetés realizálása is megkivánja, hogy Horvát-Szlavonországok beigazgatási szükséglete czímén oly összeg irányoztassék elő, a mely a való szükségletnek megfelel; az előadottak alapján azt javasolja a kormány, hogy Horvát-Szlavonországok 1904. évi beligazgatási szükségletének az a része, a mely ez országok bevételeiből erre a szükségletre a törvény szerint fordítható hányadot meghaladja, a közös pénztárból fedeztessék, azzal a fentartással azonban, hogy a végleges pénzügyi egyezmény megkötése alkalmából az ezen az alapon kifizetett összeg elszámolás tárgyát képezze.
