1. § A véderőről szóló 1889. évi VI. törvénycikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt és az 1899. év óta külön törvények által évről-évre kiterjesztett, illetőleg fentartott azon rendelkezés, a mely a közös hadsereg és hadi tengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalékot az Ő Felsége uralkodása alatt álló mindkét államra nézve 103. 100 főben állapitotta meg, s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, valamint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 3-ik szakaszában foglalt rendelkezés, a mely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkénti ujonczjutalékot 12. 500 főben állapitotta meg, az 1889. évi VI. törvénycikk 14. szakaszában foglalt összes egyéb föltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával, az 1904. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fentartatik.
A közös hadsereg és hadi tengerészet számára fentebb megállapitott ujonczjutalékból az 1889. évi VI. törvénycikk 14. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az 1900. évi deczember 31-én foganatositott népszámlálás eredménye alapján eszközölt felosztáshoz képest és az 1893. évi I. törvénycikk 1. §-ának megváltoztatásával, a magyar korona országaiból 44. 076 ujoncz állitandó ki.
2. § A közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujonczjutalékának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos uton leendő ujabbi megegyezés végett az 1904. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé.
3. § Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, a ki ez iránt a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni.
