A közös hadsereg magyar csapatainak kizárólag magyar honosságú tisztekkel való ellátása már régi jogos óhajtása a nemzetnek. Ezen czélt szolgálata az 1882. évi XXV. törvénycikk, melylyel a közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteinél (akadémiák és reáliskolák) 120 magyar állami alapítványi hely rendszeresíttetett, valamint az 1897. évi XXII. törvénycikk is, a mely ezen helyeket, azoknak a hadapródiskolákra való kiterjesztése mellett, 250-re emelte fel. Az idézett törvénycikkek folytán a magyar tiszti elem a közös hadseregben szaporodott ugyan s folyton szaporodik is, de tekintettel arra, hogy tapasztalat szerint az alreáliskolák 1-ső évfolyamára esik a pályázók legnagyobb része, míg az akadémiákra ilyenek csak csekély számban folyamodnak, az alreáliskola I-ső évfolyamában elhelyezet ifjú pedig csak 10 év mulva, a hadapródiskolákban elhelyezettek pedig 4 év mulva kerülnek a csapatokhoz, a magyar tisztek száma ezen az úton, a meglevő magyar alapítványi helyeknek a nagyszámú osztrák alapítványokkal szemben - csekély volta miatt - csak nagyon lassú emelkedést mutat. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a kezdetben jelzett czél minél gyorsabban elérhető legyen.
Már az előbbi kormányok alatt tárgyalás indíttatott meg a közös hadügyministerrel az iránt, hogy a közös hadügyi tárcza terhére fentartott kincstári helyek legalább azon arányban adományoztassanak magyar honosoknak, a mely arányban Magyarország ezen közös költségekhez hozzájárul. Ezen tárgyalások során sikerült a közös hadügyministert álláspontunk méltányos és jogos voltáról meggyőzni, minélfogva a magyar állampolgárok ezen helyekre igényjogosultsággal biró gyermekei ezentúl nagyobb számban, végeredményben pedig oly számban fognak közös kincstári helyeken elhelyezést nyerni, a mely megfelel azon aránynak, a melyben Magyarország a közös költségekhez hozzájárul. Tekintettel azonban arra, hogy az évtizedek óta fennálló és legfelsőbb helyen jóváhagyott szabályzat szerint az említett kincstári helyekre első sorban a közös hadsereg és mindkét honvédség tisztjeinek gyermekei birnak igénynyel, osztrák honosságú tiszt pedig jelenleg még sokkal több szolgál a közös hadseregben, mint magyar honos, ezen körülménynek természetes következménye, hogy a magyar tiszti sarjadék a közös kincstári helyek utján sem szaporodhatik a kellő mértékben. A katonai állományú tiszteknek első sorbani igényét pedig az említett kincstári helyekre, eltekintve a szabályzatok által megállapított hosszas gyakorlattól, már azért is teljesen jogosnak és méltányosnak s így ezentúl is fentartandónak kell ismerni, mert a tisztek a szolgálat által megkivánt gyakori helyőrségváltozások folytán gyermekeik neveltetése szempontjából nagyon kedvezőtlen viszonyok között vannak. A kitűzött czél elérése szempontjából nem marad tehát más hátra, mint a nemzet további áldozatkészségére appellálva, ujabb állami alapítványi helyeket rendszeresíteni a közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteinél, a melyeket a magyar ifjuság, hogy ha a magyar társadalom részéről is kellő támogatás fog mutatkozni, - remélhetőleg teljes számmal igénybe is fog venni.
A közös hadsereg magyar csapatainál magyar honosságú tisztekben meglévő maximális hiány, ideszámítva azon tiszteket is, kik az Ausztriában lévő magasabb hatóságokhoz és intézetekhez be vannak osztva s kiknek beosztását úgy az egyéneknek, mint a hadsereg magyar csapatainak jól felfogott érdeke jövőben is megkivánja, jelenleg kerek számban 3000 főre terjed. Ezen nagy hiányok mielőbbi pótlása képezi azon czélt, a melyet a kormány maga elé tűzött s a melynek elérésére törekszik a magyar alapítványi helyeknek ujabb szaporítása által is. E tekintetben korlátot szab egyfelől a köteles tekintet az ország anyagi erejére, másfelől a közös hadseregbeli nevelő-intézetekben már rendszeresítve lévő, valamint a Magyarország területén fekvő intézeteknek tervbe vett kibővítése és új építkezések által várható férőhelyek száma. Ezen elvből kiindulva s úgy a jelenleg meglévő férőhelyeket, mint az új intézetek felállítása és a mostaniaknak kibővítése által várható szaporulatot alapul véve, a közös hadügyministerrel e részben folytatott tárgyalásos eredménye az volt, hogy a Magyarországra eső közös kincstári helyek, továbbá a már meglevő összes magyar állami és magánalapítványok számbavétele után a magyar állami alapítványi helyek eddigi számát a fentebb jelzett czél elérése végett 1073-mal kell szaporítani, melyeknek az egyes intézetekre való felosztása e törvénybe be van iktatva.
Az alapítványi helyek az egyes intézetekre szám szerint fel vannak ugyan osztva, de gondoskodik a törvény arról is, hogy azon esetre, ha esetleg ezen helyek az illető intézetekben nem volnának betölthetők, azok a költségvetésileg engedélyezendő hitel keretén belül ott tölthessenek be, a hol pályázók elegendő számmal vannak. Magyarországnak azon jogos igénye, hogy a közös hadsereg nevelő- és képzőintézeteiben annyi helyet foglaljon le magyarországi honosságú ifjak számára, a mennyi a mindkét állam által kiállítandó ujonczjutalék Magyarországra eső százalékának megfelel, a tervezett rendszabályok által biztosítva van. Ha a magyar ifjuság ezen helyeket teljes számban elfoglalja, rövid idő mulva a közös hadsereg magyar csapatai magyar honos tisztekkel el lesznek láthatók.
A mi a helyek rendszeresítése folytán felmerülő évi költségtöbbletet illeti, megjegyzem, hogy a katonai nevelő-intézetekbe felvett növendék után a jelenleg fennálló szabályok szerint az al- és főreáliskolában évenként 800 korona, az akadémiákban 1600 korona fizetendő, mig a hadapródiskolákban, a hol a felvett növendékek után az évi tandíj fizetendő, - a mely a katonai egyéneknél évi 24 koronában, állami alkalmazottaknál évi 160 koronában, egyéb állampolgároknál évi 300 koronában van megállapítva, - s a növendék zsebpénzzel is ellátandó, a legmagasabb tandíjat véve alapul, egy alapítványos növendék évenként 400 koronába fog kerülni. Ezeket alapul véve, valamenyi hely betöltése esetében a reáliskolákban rendszeresített 180 helynek költsége évenként 144.000 koronára, az akadémiákban rendszeresítendő 93 helynek költsége pedig évenként 148.800 koronára fog terjedni, míg a 800 hadapródiskolai alapítványi hely költsége 320.000 koronát - összesen tehát 612.800 koronát fog kitenni. Ezen összeg azon maximális terhet képezi, a melylyel a költségvetés jelen törvényjavaslat alapján - az anyagi teher szempontjából a legkedvezőtlenebb esetet véve, - megterhelhető lenne, ha az összes helyek be lesznek töltve. De miután ezen helyek csak fokozatosan kerülnek betöltés alá, a költség is csak lassanként fog emelkedni, s az 1904. évi költségvetést, tekintettel arra, hogy az idén csak az első félévi ellátási díj lesz fizetendő, e czímén nem fogja több terhelni, mint 75.200 korona. E javaslat, ha az a törvényhozás bölcsessége által törvényerőre emelkedik, oly tágas utat nyit a magyar ifjúságnak a közös hadsereg tisztikarába való belépésre, hogy az rövid időn belül teljes mértékben elfoglalhajta a közös hadseregben őt megillető helyet.
S habár az eddigi tapasztalat nem mutatta a magyar ifjúságnak tömeges özönlését a közös hadsereg nevelő-intézeteibe, mégis azon körülmény, hogy a magyar oktatási és vizsgálati nyelv már az 1904/5-iki tanévtől kezdve ezen intézetekben be fog hozatni, alapos reményt nyujt arra, hogy a magyar ifjuság oly mérvben fogja a katonai nevelő-intézeteket felkeresni, hogy a törvényjavaslat által kitűzött czél mihamarabb elérhető lesz mely czél elérését azon körülmény is elő fogja mozdítani, hogy a honvéd-főreáliskolát végzett növendékek ezentúl s cs. és kir. katonai akadémiákba is felléphetnek.
