A tüdővész hazánkban oly mérvü veszedelmet képvisel, melynek mind nagyobb pusztításai nemcsak humanitárius szempontból, hanem politikai s különösen a népesedési és közgazdasági politika szempontjából a legkomolyabb megfontolást követelik. Európa nyugoti kulturállamaiban már régóta köztudatba ment át a rendszeres védekezésnek elodázhatatlan szükségessége s ezen államok e részben már hosszabb-rövidebb idő óta kiterjedt szervezetekkel birnak, melyeknek áldásos működését a halálozási statisztika élénken tükrözi vissza. Angliának - nagyszámú sanatoriumi segélyével - sikerült 1838 óta mintegy 67%-kal csökkenteni a tüdővész okozta halálozások számát; Poroszországban - ugyancsak erélyes védekezés útján - sikerült elérni, hogy a tüdővész okozta halálozások száma az 1889-1897. években összesen mintegy 184.000-rel volt kevesebb, mint az előző 9 év alatt. Magyarországon a tüdővész pusztításai igen jelentékenyek és évről-évre gyarapodniok; a tüdőbetegek száma évenkint hozzávetőleg 500.000-re tehető; a halálozások száma pedig - tüdővész folytán - 1892-ben mintegy 46.000, 1897-ben pedig már 74.000 volt. Ezen szinte megdöbbentő helyzet daczára Magyarországon a rendszeres védekezés csak legujabb keletü.
A mozgalom a társadalom köréből indult ki 1897-ben. A következő év folyamán alakult meg a szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium-egyesülete, melynek védnökségét Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége legkegyelmesebben elvállalta. Az egyesület programmja: egyrészről nyilvános sanatoriumok felállítása útján represszive, másrészről a lakosság nagy rétegeinek népszerü kioktatása útján praeveutive küzdeni a tüdővész országos veszedelme ellen. Az egyesületnek eddig kifejtett áldásos működése ma már közismeretü. Legnagyobbrészt közadakozásból összegyűjtött, de a feladathoz mérten csekélynek mondható pénzeszközeivel mintaszerű sanatoriumot létesített Budapest közvetlen közelében, a székesfőváros közönsége által felajánlott területen.
E sanatorium jelenlegi terjedelmében 116 beteg elhelyezésére alkalmas és nemcsak állandóan telve van, de a jelentkező betegeknek csak egy részét képes befogadni. Ennek a sanatoriumnak létesítésével azonban az egyesület szerény pénzeszközeit nemcsak kimerítette, hanem túl is haladta, úgy hogy további pénzbeszerzésről kellett gondoskodni egyrészt a már elvállalt kötelezettségek teljesítése, másrészt az egyesület tevékenységének folytatása, nevezetesen a már meglevő sanatorium kibővítése és a tüdővész elleni védekezésre vonatkozó ismeretek népszerű terjesztése czéljából. Az egyesület vezetői már régebben elhatározták egy nyereménykölcsön felvételét; a szándék azonban a pénzpiacz helyzetének kedvezőtlen alakulása miatt a legújabb időkig nem volt megvalósítható Most végre sikerült az egyesületnek egy budapesti bankcsoporttal szerződést kötni, mely szerint a bankcsoport egy három millió korona névértékü nyeremény-kölcsönt venne át az egyesülettől meghatározott árfolyamon és ezenfelül a bankcsoport tiszta nyereségében 50% erejéig leendő részesedés mellett. A kölcsön 5 K névértékű nyeremény-kötvényre oszlik; sorsolási terve 65 évre szól; a sorsolási idő egész tartama alatt kizárólag nyeremények sorsoltatnak és fizettetnek, a törlesztés a 65-ik év végével egyszerre - névértékkel történik. Az évi szükséglet az első 5 évben évenkint 173.000 K, a 6-10. évben évenkint 95.000 K, a 11-20. évben 55.000 K, a 21-33. évben évenkint 45.000 K, a 34-64. évben évenkint 35.000 K, a 65. évben pedig nyereményekre 39.900 K és az összes kötvények tőketörlesztésére 3. 000.000 K. A vonatkozó szerződést az egyesület nekem bemutatván, meggyőződtem arról, hogy a kölcsön a közhitel szempontjából kifogás alá nem esik, a kölcsönvevő szempontjából pedig elég előnyös, amennyiben az egyesület részére a kölcsön ellenértékéből - a kölcsön szükségletének fedezésére szolgáló 2,200.000 K sorsolási alap levonása után és a nyereségrészesedést számításon kivül hagyva - tisztán 852.000 K marad meg. Ily körülmények között nézetem szerint a törvényhozás alig zárkózhatik el az elől, hogy az említett nyereménykölcsön kötvényeinek kibocsátására az engedélyt megadja, mert az egyesületnek eminenter közhasznú, sőt az állami érdek szempontjából is kiváló jelentőségű működésével szemben ez - mondhatni - a legkevesebb, a mit az állam az egyesület támogatása körül tehet. A kibocsátás engedélyezésére kérek tehát felhatalmazást a javaslat 1. §-ában. A kötendő kölcsönügyletre vonatkozó szerződés értelmében a nyereménykötvények eladási árából sorsolási alapként a m. kir. központi állampénztárba 2,200.000 K fog lefizettetni, mely összeg a jelenlegi kamatozási viszonyokat alapul véve, elégséges lesz a sorsolási terv szerint szükségelt nyeremény- és tőketörlesztési összegek kifizetésére. Minthogy azonban a kamatozási viszonyok alakulását 65 évi időtartamra teljes pontossággal előre megállapítani alig lehetséges, a kölcsönt közvetítő bankcsoport a kölcsön kedvezőbb financzirozhatása érdekében azt kivánja, hogy az állam az egyesülettel szemben kötelezettséget vállaljon arra nézve, hogy a m. kir. központi állampénztár által kezelendő sorsolási alap és annak kamatainak felhasználásával a sorsolási terv szerint szükséges összegeket minden esedék alkalmával az egyesület rendelkezésére bocsássa. Tekintve, hogy még abban az esetben is, ha a sorsolási alapnak gyümölcsöztetésére átlagban 4%-on valamivel alul marad, az alap kamataival együtt fedezni fogja a kölcsönnek összes nyereményeit és törlesztési szükségletét s így a kivánt kötelezettség elvállalása az államkincstárra csak abban az alig számításba vehető esetben róna terhet, ha a sorsolási alapnak mindenkori álladéka átlagban csak jóval 4%-on alul levő kamatláb mellett lenne gyümölcsöztethető, - vagyok bátor a javaslat 2. §-ában az ennek a követelésnek elvállalására vonatkozó felhatalmazást kérni és pedig annál is inkább, mert ez a művelet sikerét előmozdítani mindenesetre alkalmas lesz. A 3. § megállapítaná a kölcsön kötvényeinek és az azokra eső nyereményeknek bélyeg-, illeték- és adómentességét. E kedvezményeket az egyesület közérdekü czéljaira való tekintettel annál is inkább megadhatóknak vélem, mert a kötvények és nyeremények bélyegilleték- és adómentesítésére a kölcsön ügylet létrejöttének szintén egyik előfeltétele és mert az államkincstár szempontjából tulajdonképen csak elmaradt haszonról van szó.
Az 1. § szerint megadandó engedély hatályát szükségesnek vélném - a 4. § szerint - határidőhöz kötni, nehogy abban az esetben, ha a kölcsönügylet a bankcsoport részéről fentartott visszalépési jog gyakorlása folytán ezzel a csoporttal végre nem hajtatnék s az ügyletnek más csoporttal való megkötése sem sikerülne egyhamar az engedély hosszu ideig nehezedjék a piaczra.
