A Zólyom- és Gömör-Kishont vármegyék területén áthaladó Felső-Garam folyó völgyének érdekeltsége az ott levő nagykiterjedésű erdőterületek és vasérczbányák termékeinek okszerű értékesítése és ipari feldolgozása és ezzel együtt a már nagy kivándorlási kedvet mutatott munkásnép foglalkoztatása és munkabérviszonyainak feljavítása érdekében a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasut létesítése után, a Breznóbánya és Vereskő között elterülő vidéknek a közvetlen vasuti forgalomba való bevonására törekedett. Ezen törekvés megvalósítása érdekében, Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos építési vállalkozók az 1897. év folyamán engedélyt kértek és nyertek a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasut „Bikás vasgyár” állomásától Bencsháza, Polonka és Helpa községek érintésével Pohorella vasgyárig, esetleg Vereskőig vezetendő helyi érdekü gőzmozdonyú vasút előmunkálataira. Előmunkálati engedélyesek a breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasut terveit elkészítvén, - azok alapul vétele mellett a vonal közigazgatási bejárása 1898. évi május hó 24-én, az engedélyezési tárgyalás pedig 1899. évi julius hó 24-én megtartatott. Már ezen engedélyezési tárgyalás alkalmával is kifejezésre jutott azon kivánalom, hogy a tervezett breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasút a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasuttal egyesíttessék s ezzel kapcsolatban az engedélyokiratszerű jogviszonyok egységes alapon rendeztessenek.
Minthogy a tervezett breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasútvonalnak a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút-részvénytársaság hasonnevü vonalával való egyesítése közforgalmi szempontból kivánatosnak mutatkozott, a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút-részvénytársaságnak és a breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasút eredeti tervezőinek: Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos építési vállalkozóknak egyértelmü kérelmére az utóbbiaknak az előmunkálatai engedélylyel szerzett összes jogai és elvállalt kötelezettségei a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút-részvénytársaságra ruháztattak át. Ehhez képest az új helyi érdekü vasútvonal engedélyezése iránt a további tárgyalások a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút-részvénytársasággal folytattatván, - ezen tárgyalások folyamán, nevezetesen az 1902. évi november hó 6-án megtartott pótengedélyezési tárgyalás alkalmával sikerült oly megállapodásokat létrehozni, a melyek alapján a tisztelettel csatolt helyzetrajzi vázlatban feltüntetett breznóbánya-vereskői vasútvonalra, mint a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút kiegészítő szárnyvonalára a vonatkozó engedély a törzsvonal engedélyokiratához kiadandó II-ik függelék alakjában a nevezett helyi érdekü vasút-részvénytársaságnak kiadható lesz. Tisztelettel megjegyzem e helyütt, miszerint tekintettel arra, hogy az új breznóbánya-vereskői kiegészítő szárnyvonal engedélyezésénél az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. törvénycikk 1. §-aiban a törvényhozás engedélyezésének fentartott esetek egyike sem forog fenn, ennélfogva az új vasút a ministerium hatáskörében engedélyezhető. Az engedélyezési feltételek keretében azonban két oly körülmény merül fel, - melyeknek rendezhetése a törvényhozás előzetes elhatározását igényli.
A mint ugyanis már fentebb érinteni szerencsém volt, a breznóbánya-vereskői vonalnak a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi törzsvonal kiegészítő részeként leendő engedélyezése folytán szüksége merült fel annak, hogy az engedélyokiratszerű jogviszonyok mindkét vonalra, tehát a már korábban engedélyezett törzsvonalra nézve is egységes alapon nyerjenek megoldást, - vagyis az engedélyidő tartamok, megváltási határidők, valamint a helyi érdekü vasuti törvény biztosította adózási kedvezmények egységesen állapíttassanak meg, - mely az üzletkezelő m. kir. államvasutak érdekében is álló egységesítések keresztülvitele csakis a törvényhozás felhatalmazása alapján történhetik.
Minthogy továbbá a czímletek bélyeg- és illetékmentessége, melyet a helyi érdekű vasuti törvény az ujonnan építendő helyi érdekű vasutakra nézve biztosítani kivánt, az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. § b) pontjának szövegezése szerint csak az első kibocsátást illeti meg, a breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasút tényleges építési és üzletberendezési tőkéjének beszerzése czéljából kibocsátandó czímletek azonban, mint a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi helyi érdekü vasút részvényei lesznek kibocsátva, - a bélyeg- és illetékmentességnek az ujonnan kibocsátandó czímletekre való kiterjesztéséhez szintén a törvényhozás kifejezett engedélyére van szükség. Az előadottakra való tekintettel a törvényjavaslat 1. §-ában a most jelzett két irányban kérem a törvényhozás elhatározását, tisztelettel megjegyezvén, hogy az engedélyokiratszerű határidők megállapítása átlagszámítással az eddig hasonló esetekben mindig alkalmazott módszer szerint eszközöltetett. Ez alapon a zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi és breznóbánya-vereskői helyi érdekü vasútvonalak engedélyének egységes tartama 1988. évi szeptember hó 16-ában, az állami megváltási jognak az 1880. évi XXXI. törvénycikk 2. §-ának második bekezdése értelmében a tényleges tőke visszafizetése mellett való gyakorlására a határidő 1908. évi szeptember hó 16-ában, az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-ának c) pontja szerinti megváltási jog gyakorlásának kezdőpontja pedig 1928. évi szeptember hó 16-ában állapíttatnék meg. Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti adómentesség (kereseti és jövedelmi adó) törvény szerint 30 évi tartama 1908. évi szeptember hó 16-án, az idézett törvénycikk 6. §-a szerinti szállítási adómentesség pedig 1928. évi szeptember hó 16-án járnak le.
