A pozsony-dunaszerdahelyi és a kormárom-dunaszerdahelyi helyi érdekü vasút-részvénytársaságok az 1902. évi május hó 30-án tartott közgyüléseikben vasútvonalaik egyesítését és társasági külön állásuk megszüntetésével „Pozsony-komáromi egyesült helyi érdekü vasút-részvénytársaság” elnevezés alatt új társasággá való átalakulásukat elhatározták. Miután az egymásnak természetes folytatását képező két helyi érdekü vasút egyesítése, a megszakítás nélküli egységes díjszámítás, azaz a vasút díjszabási erejének fokozása, nemkülönben az igazgatási költségek apasztása szempontjából közérdekben csak kivánatosnak mutatkozott, - az elől, nevezett helyi érdekü vasút-részvénytársaságoknak az egyesülést kimondó határozatai kormányhatóságilag jóváhagyattak. Minthogy azonban a pozsony-dunaszerdahelyi helyi érdekü vasút építésére és üzletére 1894. évi deczember hó 24-én 94.632 szám alatt, - a komárom-dunaszerdahelyi helyi érdekü vasút építésére és üzletére pedig 1896. évi április hó 13-án 24.500. szám alatt kiadott engedélyokiratok rendelkezései szerint, az egyes vasútvonalak engedélyidejének tartama, valamint a biztosított adózási kedvezmények és egyéb mentességek lejárati idői is, mindegyik vasútvonalának különböző időpontokra esnek, mindezeknél fogva szüksége merült fel annak, hogy a társasági egyesüléssel kapcsolatban, az egyesült helyi érdekü vasút-részvénytársaság tulajdonába jutott egyes vasutvonalak engedélyokiratszerű jogviszonyai és egymással összhangzásba hozassanak s az engedélyidőtartamok, megváltási és háramlási határidők, valamint a biztosított adózási kedvezmények egységes alapokra fektettessenek. Az e végből kiadandó egységes engedélyokirat megállapítása érdekébe az érdekelt két vasút-részvénytársaság képviselőivel az 1902. évi november hó folyamán tárgyalások tétettek folyamatba, mely tárgyalások eredményét, illetve a társaságok részéről jogérvényesen elfogadott egységes engedélyokirat lényegesebb határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni:
Az egységes engedélyokirat kiadásával egyidejűleg a pozsony-dunaszerdahelyi és a komárom-dunaszerdahelyi vasútvonalakra korábban kiadott engedélyokiratok hatályukat vesztik. Az egységes engedélyokirat határozmányai a szerzett jogok megóvásának és a vállalt kötelezettségek változatlan fentartásának szem előtt tartásával állapíttattak meg. Az egyesítendő vasútvonalak már kiépítve és forgalomban lévén, különleges építési és üzletberendezési feltételek helyett az egységes engedélyokirat 3. §-ába azon megállapítás vétetett fel, hogy a vasútvonalak jelenlegi építési és berendezési állapota minimálisnak tekintendő. Kiköttetett továbbá, hogy ezen építkezések mérve, illetőleg minősége a kereskedelemügyi minister előzetes engedélye nélkül le nem szállítható, ép úgy az építkezések minden megváltoztatására nézve is a nevezett minister előzetes engedélye kikérendő. Az egyesítendő vasútvonalak építési és üzletberendezési tényleges tőkéi a fent idézett korábbi engedélyokiratok értelmében annak idején a következő összegekben állapíttatnak meg: pozsony-dunaszerdahelyi vonal 2,986.000 korona, komárom-dunaszerdahelyi vonal 3,520.000 korona, összesen 6,506.000 korona. Ehhez képest tehát az egységes engedélyokirat 6. §-ában az egyesített vonalak tényleges építési és üzletberendezései egységes tőkéje szintén 6. 506.000 koronában állapíttatnék meg, mely tőkéből annak idején forgalmi eszközök beszerzésére 388.400 korona fordíttatott. Az egységes engedélyokirat 20. és 21. §-aiban a vasutvonalak egységes engedélytartama, - megválthatásuk egységes időpontja és a biztosított adózási kedvezmények egységes lejárati ideje átlag számítással, a korábbi egyesítéseknél követett eljárásnak megfelelőleg állapíttatott meg. Ezen számítási módozat szerint az egyesült vasútvonalak egységes engedélytartamának lejárata 1985. évi julius hó 28-ában, az állami megváltási jognak az 1880. évi XXXI. törvénycikk 2. §-a második bekezdése értelmében való gyakorlására a határidő 1905. évi julius hó 28-ában, - az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-ának c) pontja szerinti megváltási jog gyakorlásának kezdőpontja pedig 1925. évi julius 28-ában állapíttatnék meg. Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti adómentesség (kereset- és jövedelmi adó) törvény szerint 30 évi időtartama 1925. évi augusztus hó 1-én, az idézett törvénycikk 6. §-a szerinti szállítási adómentesség pedig 1905. évi május hó 1-én járna le. Az egységes engedélyokirat 21. §-ában biztosíttatnék még az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-a szerinti bélyeg- és illetékmentesség, az egyesülő társaságok eddigi czímletei kicserélése czéljából kibocsátandó egységes czímletek és élvezeti jegyek, valamint a kötendő egységes üzletkezelési szerződés után is.
