A főváros ismételten azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy a törvény alapján, a kormány engedélyével kibocsátott, a törvényhozás által bélyeg- és illetékmentesség kedvezményében részesített kölcsönkötvényei a gyámoltak s gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére alkalmas értékek sorába fölvétessenek. Kérelmének támogatására a főváros arra hivatkozik, hogy ámbár hitelezőivel szemben kötelezettségének mindenkor a legpontosabban megfelelt és ennélfogva, valamint az általa kibocsátott kölcsönkötvények födözeti alapjára való tekintettel is kötvénye jogi és pénzügyi jóság szempontjából ugyanazon biztosítékot nyujtják, mint akár az állampapirok, akár azon pénzintézetek záloglevelei, melyeket különösen az 1885:VI. tc. 13. §-a a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére alkalmasaknak nyilvánított: ezen elhelyezési mód az ő kölcsönkötvényeire kiterjesztve nincs, a mi czímleteinek elhelyezését nehezíti, azok árfolyamára nyomasztólag hat és ilyképpen a főváros hitelére és pénzügyi érdekeire hátrányos. A főváros által panaszolt ezen hátrány tényleg fennáll s annak fentartására indok nincs. Minthogy azonban a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek gyümölcsöztetési módja a törvényben van meghatározva, a főváros kérelme csak törvény útján teljesíthető. Ez képezi jelen törvényjavaslat előterjesztésének indokát. A főváros kérelme legczélszerűbben akként teljesíthető, ha a főváros által törvényes alapon és módon kibocsátott kölcsönkötvények azon czímletek közé fölvétetnek, melyekben az árvák és gondnokoltak pénzeinek való elhelyezését az 1885:VI. tc. 13. § 2-ik pontja megengedi. A jelen törvény végrehajtásával a belügyminister bizandó meg azért, mert a gyámsági és gondnoksági ügyek intézése az ő hatáskörébe tartozik, és úgy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. törvénycikknek, valamint az ennek részben való módosításáról szóló 1885:VI. t. -czikknek végrehajtásával is ő van megbizva.
