Az Olaszországgal 1891. évi deczember 6-án kötött és az 1892. évi VI. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és hajózási szerződések részünkről 1903. évi deczember 31-ére történt felmondás óta (906. képv. irom. 666. sz.) - kereskedelmi viszonyaink ujabb rendezése tárgyában a kormány három rendbeli törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Az 1903. évi november hó 23-án az országgyülés elé terjesztett 431. számu törvényjavaslattal a kormány arra kért felhatalmazást, hogy Olaszországgal a kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak ideiglenes rendezése czéljából megállapodásokat létesitsen. Ez a törvényjavaslat a t. képviselőház közgazdasági és pénzügyi bizottságai által letárgyaltatott és elfogadtatott, a t. képviselőház által azonban tárgyalás alá nem vétetett. A kormány mindazonáltal a reá háramló nagy felelősségnél fogva tárgyalásokba bocsátkozott az olasz kormánynyal, melyek az 1903. évi deczember hó 31-én a t. képviselőház elé terjesztett 480. számu törvényjavaslattal bemutatott megállapodásra vezettek. Ezzel az 1903. évi deczember hó 31-én létrejött megállapodással az előidézett 1891. évi kereskedelmi és hajózási szerződés a hozzátartozó mellékletekkel együtt azonban a zárjegyzőkönyv III., 5. pontjában foglalt borvámzáradék kivételével, uj kereskedelmi és hajózási szerződés kötéséig, de legfeljebb 1904. évi szeptember hó 30-ig továbbra is érvényben tartatott.
Ezen megállapodások rövid időre korlátozott tartama arra inditotta a kormányt, hogy a folyó évi február hó 26-án a t. képviselőház elé terjesztett 494. számu törvényjavaslattal Németországon kivül Olaszországot illetőleg is felhatalmazást kérjen a törvényhozástól arra, hogy uj szerződés megkötése czéljából a tárgyalásokat az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról 1903. évi január hó 28-án a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslat és az ahhoz mellékelt vámtarifa alapján megindithassa. Habár ez a törvényjavaslat mindezideig a képviselőház által nem tárgyaltatott, a kormány mégis azon kényszerhelyzetből folyólag, hogy különben Olaszországgal csak a folyó évi szeptember hó 30-ig terjedt ideiglenes rendezés lejártával a szerződés nélküli állapot elkerülhetetlen lett volna, kötelességének tartotta gondoskodni arról, hogy addig is, mig Olaszországgal végleges kereskedelmi szerződés köthető lesz, a fennálló szerződéses állapot megszakítást ne szenvedjen. Ennélfogva a kormány a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében folyó évi julius hó elején tárgyalásokat inditott az olasz kormánynyal oly ideiglenes rendezés létesítése végett, mely lehetővé teszi, hogy Olaszországgal a szerződéses állapot továbbra is fentartható legyen.
A kormánynak ezen elhatározásánál különös figyelemmel kellett ugyanis lennie arra, hogy az 1891. évben kötött kereskedelmi szerződéseink sem az első sorban reánk nézve mérvadó német birodalom, sem a többi államok által fel nem mondottak, mig mi az Olaszországgal fennállott kereskedelmi és hajózási szerződésünket a fentemlitett időpontra felmondottuk; gondoskodnunk kellett tehát arról, hogy a fennálló középeurópai szerződéses vámrendszer komplexumából, illetve az ujonnan létesítendő európai szerződéses vámrendszer előnyeiből ki ne rekesztessük s első sorban Olaszországgal addig is, mig a végleges szerződés megkötésére a törvényes előfeltételek megalkottathatnának, a szerződéses viszony folytonosságának fentarthatása végett ideiglenes megállapodást létesitsünk.
A nemzetközi kereskedelmi és vámpolitikai viszonyok folyamatba levő alakulása mellett nyilvánvaló, hogy a teljes gazdasági elszigeteltség veszélyének tettük volna ki magunkat, ha késlekedtünk volna Olaszország sürgetéseinek megfelelni, mely állammal felmondásunk következtében a szerződéses viszonyunk már lejárt.
Az Olaszországgal megindított bizottsági tárgyalások folyó évi julius hó 5-én Rómában kezdettek meg s ugyanazon hó 14-én Vallombrosában folytattatva folyó évi szeptember hó 21-én azzal az eredménynyel fejeztettek be, hogy az Olaszországhoz való kereskedelmi viszonyainknak a kötendő uj végleges szerződés életbeléptetéséig való szabályozása iránt az ezennel benyujtott törvényjavaslattal beczikkelyezés végett előterjesztett nyilatkozat aláiratott és egyszersmind jegyzőkönyvi megállapodás jött létre az iránt, hogy a nyilatkozatban foglalt intézkedéseknek folyó évi október hó 15-én leendő életbeléptetéséig a folyó évi szeptember hó 30-án lejárt szerződéses állapot kölcsönösen változatlanul fentartassék. Az utóbbi 14 napi provizóriumnak közbevetőleg történt és tisztán a status quo változatlan meghosszabbitására szoritkozó megállapitását az a körülmény tette szükségessé, hogy az ujabb, most szóban forgó provizórium életbeléptetésére megkivántató intézkedések kellően előkészíthetők legyenek. A kormánynak különös gondja volt arra is, hogy a fentebb kifejtett szempontoknál fogva az ország rendelkezési szabadsága ezen ideiglenes rendezés által kelleténél hosszabb időre le ne köttessék. Erre való tekintettel a nyilatkozatban, melynek érvénye az uj kereskedelmi szerződés életbeléptéig terjed, kiköttetett, hogy ezen ideiglenes megállapodás hatálya a szerződő felek által hat havi előzetes felmondással az 1905. évi deczember hó 31-ét követő bármely napra megszüntethető. Ezen kikötés ezenkivül a nemzetközi kereskedelmi politikai viszonyok még előre nem látható alakulására való tekintettel is szükséges volt.
Az Olaszországgal létrejött megállapodások legsarkalatosabb pontját a borkérdés szabályozása képezte. Az olasz kormány fogyasztó piaczaink megtarthatása végett sokáig szivósan ragaszkodott azon követeléséhez, hogy a borra nézve ezentul is - még pedig eredeti álláspontja szerint csakis az olasz borok által igénybevehető bizonyos vámkedvezményt, engedélyezzünk. Ezzel szemben a magyar kormány rendithetetlenül azon álláspontot foglalta el és kötelességszerüleg arra törekedett, hogy a filloxera pusztitásai következtében nagy anyagi áldozatok árán reconstruált hazai szőlőmüvelést az olasz borok káros versenye ellen megvédje. Ezen nagy érdekellentét daczára hosszu tárgyalások és sok nehézség leküzdése után sikerült az olasz kormánynyal a kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlitésével oly megállapodásra jutni, melynek értelmében az olasz kormány az ismét fellendült borgazdaságnak érdekeivel össze nem egyeztethető követeléséről lemondott és beleegyezett abba, hogy a borok egyszer s mindenkorra még csak a folyó év utolsó két és fél hónapjában legyenek bizonyos meghatározott mennyiségben kedvezményes vám mellett behozhatók, azontul pedig a borokra nézve sem az ideiglenes megállapodás tartama alatt 1905. évtől kezdve, sem az ideiglenes megállapodás tartamán tul az annak idején megkötendő uj végleges szerződésben, - mely a bor vámjára nézve semminemü megállapodást nem tartalmaz, - semminemü kedvezmény adatni nem fog, ugy, hogy azok már 1905. január 1-től kezdve csakis az általános vám, illetve a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánás alá fognak esni. Ezzel ez a kérdés, mely a hazai bortermelők körében évek során át annyi panaszra adott okot, érdekeinek megfelelő megoldást nyert. Az az aggály, a mely a belföldi bortermelők körében felmerült a miatt, hogy a folyó évben átmenetileg még bizonyos mennyiség lesz a monarchiába kedvezményes vám mellett behozható, bőven ellensulyoztatik azzal az előnynyel, mely szerint a borvámkedvezmény a jövő évtől kezdve és az uj végleges szerződés egész tartamára a szerződéses megállapodásokból kiküszöböltetett.
A hazai bortermelőkre különösen fontos az, hogy termelésüknek szükséges vámvédelme hosszu időre van biztositva és nem kell attól tartaniok, hogy a kereskedelmi viszonyok ideiglenes szabályozásának lejártával ujabb, érdekeikre sérelmes vámrendszabályok fognak a borra nézve életbelépni. A folyó évben átmenetileg kedvezményes vám mellett való borbehozatal tekintetében a Rómában 1904. szeptember hó 24-én aláirt nyilatkozatban megállapittatik, hogy folyó évi október hó 15-től ugyanazon évi deczember hó 31-ig összesen legfelebb 450.000 q. csakis házasitásra szánt természetes fehér bor és csakis hordókban, 100 kg. -kint 6.50 arany forint (=15.48 K) vám mellett hozhatók be s ezen maximális mennyiségben való részesedésre valamennyi a legnagyobb kedvezmény alapján velünk szerződéses viszonyban álló állam igényt tarthat. Ezen mennyiségi és minőségi korlátozásokon s a korábbi 3 frt 20 kr (=7.62 K) vámnak több mint kétszeresére emelésén kivül, - a vámkedvezmények a legnagyobb kedvezmény elvéből folyólag az összes többi érdekelt szerződéses államokra való kiterjesztése mellett - az uj ideiglenes rendezésben még a következő további korlátozó intézkedések állapittattak meg:
Csak az 1904. évi termésü bor bocsáttatik be a kedvezményes vám mellett. Csak a házasitásra szánt bor hozható be és a házasitás hivatalos ellenőrzés mellett hajtandó végre. Csak oly bor kerülhet behozatalra:
a) a melyben az eredeti czukortartalom 2/3 része erjedés következtében elenyészett; b) melynek kiszámitott alkoholtartalma 11 1/2 térfogatszázaléknál nagyobb, de a 15 százalékot nem haladja meg; c) mely literenkint 21 gramm vagy ennél több czukormentes vonatanyagot tartalmaz. Csak az esetben tarthatnak igényt a behozott borok a kedvezményes vámra, ha folyó évi október hó 15-étől ugyanazon évi deczember hó 31-ig a szárazföldi határon át vasuton hordókban hozatnak be. Csak a budapesti és bécsi vámhivatalokon át hozható be a bor. A házasitás legkésőbb 1906. évi deczember hó 31-éig hajtandó végre.
Az ezen ideiglenes rendezésre vonatkozólag általunk kibocsátott végrehajtási utasitás szerint házasitási borok, melyek mesterségesen festőanyaggal, glycerinnel, alkohollal, borsavval, czukorral vagy hasonlókkal kevertettek, a kedvezményes vámkezelésre igényt nem tarthatnak. A házasitásra szánt borokat közvetlenül a származási országból kell megfelelő szállitási okmányokkal való igazolás mellett behozni s azoknak más, harmadik országban való időközi tározása nincs megengedve. A kedvezményes vámkezelésre igényt tartó borok mindjárt beérkezésük alkalmával a budapesti fővámhivatalnál kifejezetten mint házasitási borok, még pedig egy bruttósulyuk, mint litertartalmuk szerint is, bevallandók. Házasitásnak az tekintetik, ha a házasitandó belföldi borhoz az egész keveréknek nem több mint 60%-át kitevő házasitási bor töltetik hozzá. Ha a házasitás czéljaira beszerzett bor 1906. deczember 31-ig házasitásra fel nem használtatik, azért az utólagos vámilleték, illetve a kedvezményes és az autonom vám közötti különbözet vagyik 13. 50 arany forint (=32. 14 K) megfizetendő. A hivatalos őrizettel és a házasitás ellenőrzésével járó költségeket a fél viseli. A korábbi kedvezményes vám 100 kg. teljsuly után 3.20 arany forint, vagyis 7.62 korona volt. Minthogy azonban a 100 kg. teljsulyu bornál 17 kg. esik a hordóra, ennek figyelembevétele mellett a 100 kg. tiszta sulyu bort tényleg 9.18 korona vám terhelte. Az uj ideiglenes megállapodás szerint a vám 100 kg. teljsuly után 6.50 arany forint vagyis 15.48 korona. Ez a tiszta sulyu borra átszámitva 100 kg-onkint 18.65 koronának felel meg.
A szállitás költsége volt eddig az olcsóbb tengeri szállitás igénybevétele mellett Fiumén át Budapestig 100 kg. tiszta sulyu bor után: Bariból 3.48 korona, Barlettából pedig 3.54 korona. Miután az uj ideiglenes megállapodás szerint a borok csak vasuton szállitva hozhatók be, a 100 kg. tiszta sulyu bort a folyó évi augusztus hó 1-től életbelépett kivételes dijszabás szerint Bariban feladva 4.81 korona, Barlettában feladva pedig 4.66 korona fogja terhelni. Ez a költség némileg csökkenni fog, ha a több oldalról felmerült az a hir, hogy az olasz kormány a Budapestre és Bécsbe rendelt borokra nézve uj mérsékelt dijszabást léptet életbe, megvalósul. Ezen uj dijszabás tételeinek alapján is azonban a bort még mindig 4.04, illetve 3.96 korona terhelné. Ezek szerint tehát korábban 100 kg. tiszta sulyu bornak vám- és szállitási költsége együttvéve átlagban 12.69 korona volt, mig a folyó évben ez a költség 23.38 koronára emelkedik és az olasz kormány által állitólag tervbe vett tarifamérséklés esetén is 22.65 korona lesz. Az előadottak szerint a folyó évben vámkedvezmény mellett bebocsátandó limitált bormennyiség behozatala oly feltételekhez köttetett, melyek bortermelésünk érdekeinek megóvására alkalmasaknak igérkeznek. Ugyanez áll a Marsala borra nézve tett engedményünkről is. E részben ugyanis átmeneti intézkedésként az a megállapodás jött létre, hogy a Marsala borból, mely korábban évi 4000 q erejéig volt a 3 frt 20 kr. kedvezményes vám mellett behozható, a folyó évi október hó 15-től deczember 31-éig terjedő időben legfeljebb 4000 q mennyiségben fog 7.50 arany forint vámmal a korábbi feltételek és módozatok mellett bebocsáttatni. A vám tehát a korábbi vám összegének csaknem 2 1/2-szeresére emeltetett.
Az Olaszországnak a borra nézve még a folyó évre tett emez utolsó engedmény azon méltányossági szempont által is indokolva van, nehogy az olasz bortermelés a velünk évek során át fentartott élénk összeköttetéseit ép a borkiviteli évad közepén és minden átmenet nélkül hirtelen legyen kénytelen megszakitani. Az olasz kormány a borvámkérdésben csak ugy volt hajlandó bortermelésünk érdekeire való tekintettel ezt az áldozatot meghozni, ha viszont annak ellenében részünkről Olaszország más fontos, specziális kiviteli czikkei számára teszünk engedményeket. A kormány az elérendő fontos czél szem előtt tartásával ezen kivánság elől nem zárkózhatott el, de csak oly engedmények megadását helyezhette kilátásba, a melyek gazdasági érdekeinket hátrányosan nem érintik.
Ez alapon a nyilatkozatban megegyezés jött létre az iránt, hogy az alább felsorolt czikkek a vámterületünkre való behozataluknál a következő vámkedvezményekben részesíttessenek.
| Az érvényben levő vámtarifa száma | Az áru megnevezése | Jelenlegi szerződéses vám | A nyilatkozat szerint tett engedmény | ||
| 100 kg-kint arany forint | |||||
| 14. a) | Mandula, száraz, héjastul vagy a nélkül | 5. - | vámmentes | ||
| 30-ból | Mogyoró, érett, száraz | 1. 50 | 1. - | ||
| 72-ből | Faolaj, tiszta, hordókban, tömlőkben v. hólyagokban | 2. 40 | 2. - | ||
| Szénkéneggel kivont olaj | 0. 80 | vámmentes |
A nyilatkozat, mely szerint az új ideiglenes egyezmény 1904. évi október hó 15-től 1905. évi deczember hó 31-éig terjedő hatálylyal köttetett meg, a fentebb előadottakon kívül még megállapítja, hogy az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés, az összes hozzátartozó mellékletekkel együtt, de a zárjegyzőkönyv III. 5. pontjában a borok kedvezményes vámkezelésére vonatkozólag foglalt határozat (borvámzáradék) kivételével, - a folyó évi október hó 15-étől az új kereskedelmi és hajózási szerződés életbeléptéig továbbra is érvényben marad, mely megállapodás a folyó évi szeptember hó 30-áig fennállott ideiglenes szerződéses állapot egyszerű meghoszszabbítását képezi. A mint a nyilatkozat szövegéből is kitünik, az Olaszországgal folytatott bizottsági tárgyalásoknak azonkívül, hogy az ideiglenes megállapodás létesítése által a szerződéses viszony fentartását biztosítani sikerült, még azon, viszonyaink közt kiváló fontossággal biró eredménye is volt, hogy a bizottság által szövegezett és kézjegygyel ellátott új kereskedelmi és hajózási szerződésben tisztáztatott az is, hogy Olaszországgal való kereskedelmi viszonyaink mily alapokon és mily feltételek mellett lesznek a delimtivum idejére fentarthatók. Az ekkép megállapított új kereskedelmi és hajózási szerződés véglegesen megköthető nem volt s az egyelőre a későbbi végleges megkötés fentartásával csak parafáltatott, miután Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség, a többi államokkal pedig, különösen a német birodalommal kereskedelmi viszonyaink kérdése megoldást nem nyert. Az új kereskedelmi és hajózási szerződés parafált szövegében az összes kérdésekre nézve teljes megegyezés jött létre.
Azon fontos gazdasági érdekek közelebbi megvilágítása végett, a melyek az Olaszországhoz való kereskedelmi viszonyaink újból való szabályozásához fűződnek, szükségesnek vélem e helyütt még a fentidézett 431. törvényjavaslat indokolásában előterjesztett statisztikai adatok kapcsán a következőkben egybeállított fontosabb forgalmi adatokra utalni, melyek számszerűleg igazolják, hogy a szerződéses viszony esetleges megszakítása külkereskedelmi forgalmunk alakulására mily káros visszahatással lenne. Magyarországnak Olaszországgal való forgalma a magyar árúforgalmi statisztika adatai szerint az utolsó 13 év alatt úgy alakult, hogy Olaszországgal való be- és kiviteli forgalmunk értéke évenkint 30-60 millió korona közt mozog. A kiviteli többletek általában nagyobbak, mint a behozataliak. A 13 év adatait összeadva, a behozatali többletek összege csak 31.1, ellenben a kiviteli többletek összege 48.1 millió koronára rúg, vagyis 1891-től 1903-ig bezárólag Olaszországgal való forgalmunk mérlege 17 millió korona többlettel zárult. Olaszországból való behozatalunk értéke az 1897-1899. években volt a legnagyobb, a mikor is mindegyik évben meghaladta a 30 millió koronát. Ez a szokatlanul nagy összeg a borbehozatalban találja magyarázatát, mely épen az említett években öltött legnagyobb arányokat. Kivitelünk Olaszországba az 1900. és 1901. években volt legnagyobb, mind a két évben meghaladta a 30 millió koronát. Ez években ugyanis rendes főbb kiviteli czikkeink kivitelének elég kedvező alakulása mellett, kivételesen még vasuti teherkocsikból is volt igen nagy, több millió koronára rúgó kivitelünk.
Az Olaszországgal való forgalmunknak összes árúforgalmunkhoz való arányát tekintve, azt találjuk, hogy behozatalunkból évenkint 1-2.5 százalék, kivitelünkből pedig szintén 1-2.5 százalék esik Olaszországra. Olaszországnak behozatalunkban való részesedési aránya 1897-ben volt legnagyobb, a mikor az 2.83 százalékot ért el, míg a kivitelben a legmagasabb arányszámot - 2.54 százalékot - az 1900. évnél találjuk. Olaszországgal való forgalmunk megitélésénél nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy külkereskedelmi forgalmuknak mintegy 3/4 része a közös vámterület határain belül Ausztriával és Boszniával bonyolódik le. A vámkülföldről behozott áruinknak mintegy 8-10 százaléka Olaszországból ered, viszont a vámkülföldre való kivitelünknek 7-9 százaléka Olaszországba irányul. Ausztriától és Boszniától eltekintve, a vámkülfölddel való forgalmunkban Olaszország a behozatalnál rendszerint Németország, Szerbia és Nagybrittannia után, a kivitelnél pedig Németország, Nagybritannia és Szerbia után sorakozik, vagyis többnyire a negyedik helyet foglalja el.
A közös vámterület és Olaszország között a be- és kiviteli forgalom összes értéke évenkint mintegy 200 millió koronát képvisel. A kivitel értéke rendszerint jóval nagyobb, mint a behozatalé, ennélfogva a közös vámterületnek Olaszországgal való árumérlege is az 1898. év kivitelével kiviteli többlettel zárult. A kiviteli többlet a legtöbb évben meghaladja a 20 millió koronát. Az 1891. évtől kezdve a közös vámterületnek Olaszországból való behozatala 1903-ig 68.1 millió koronától kerek 122.0 millió koronára, tehát mintegy 70 százalékkal, ugyanezen idő alatt a közös vámterületnek Olaszországba való kivitele 93.6 millió koronáról 152.5 millió koronára, vagyis 63 százalékkal emelkedett. Olaszország a közös vámterület összes behozatalában évenkint mintegy 6-7, a vámterület kivitelében pedig 7-8 százalékkal részesedik.
Az olasz áruforgalmi statisztika adatai szerint a közös vámterületnek Olaszország forgalmában való részesedése a következő táblázatban van feltüntetve.
| Olaszország | |||||||||
| bevitele | kivitele | ||||||||
| Év | összesen | az osztrák-magyar vám- területről | az összes bevitel%-ában | összesen | az osztrák-magyar vám- területre | az összes kivitel%-ában | Beviteli (-), kiviteli (+) többlet, az osztr. -magyar vámterülettel való forgalomban millió lirákban | ||
| millió lirákban | millió lirákban | ||||||||
| 1891 | 1,126.6 | 122.0 | 10.8 | 876.8 | 92.8 | 10.6 | -29.2 | ||
| 1892 | 1,173.4 | 122.3 | 10.4 | 958.2 | 105.8 | 11.0 | -16.5 | ||
| 1893 | 1,191.2 | 120.2 | 10.1 | 964.2 | 119.5 | 12.4 | -0.7 | ||
| 1894 | 1,094.6 | 115.4 | 10.5 | 1,026.5 | 126.1 | 12.3 | +10.7 | ||
| 1895 | 1,187.3 | 133.0 | 11.2 | 1,037.7 | 114.3 | 11.0 | -18.7 | ||
| 1896 | 1,180.2 | 131.9 | 11.2 | 1,052.1 | 121.4 | 11.5 | -10.5 | ||
| 1897 | 1,191.6 | 134.1 | 11.2 | 1,091.7 | 137.4 | 12.6 | +3.3 | ||
| 1898 | 1,413.3 | 130.0 | 9.2 | 1,203.6 | 143.9 | 12.0 | +13.9 | ||
| 1899 | 1,506.6 | 160.8 | 10.6 | 1,431.4 | 158.7 | 11.1 | -2.1 | ||
| 1900 | 1,700.2 | 191.4 | 11.2 | 1,338.2 | 144.3 | 10.8 | -47.1 | ||
| 1901 | 1,718.5 | 178.4 | 10.3 | 1. 374.5 | 130.9 | 9.5 | -47.5 | ||
| 1902 | 1,775.7 | 176.1 | 9.9 | 1,472.4 | 126.6 | 8.6 | -49.5 | ||
| 1903 | 1,862.0 | 176.1 | 9.5 | 1,517.4 | 153.8 | 10.1 | -22.3 | ||
Az alábbi táblázatban fel vannak tüntetve azoknak az áruknak forgalmi adatai, melyek Magyarországnak Olaszországgal való forgalmában a legjelentékenyebbek:
Az Olaszországból Magyarországba behozott áruk között a bor a legfontosabb. Ez áruból behozatalunk az 1903. kivételes esztendőben, mely év végén az olasz bor behozatala rendkivül nagy mértékű volt, csaknem elérte a 11 millió koronát, de a további években is igen jelentékeny. Legnagyobb volt annak behozatala az 1897. és 1898. években, a mikor annak értéke mind a két évben meghaladta a 20 millió koronát. Az olasz bor nagymértékű beözönlése tehát összeesik azzal az időszakkal, a mikor hazai bortermelésünk a filloxera pusztításai folytán a legalacsonyabbra szállott.
A bor utáni fontosság tekintetében a narancs és czitrom következik, mely árukból behozatalunk az utolsó három évben évenkint jóval meghaladja a 2 millió koronát.
Az a körülmény azonban, hogy a narancsot és czitromot oly időszakban hozzuk be, mikor a hazai gyümölcs már alig van piaczon, ennek a behozatalnak hátrányos hatását lényegesen enyhíti s a behozatal egészben véve sem oly nagy mennyiségű, hogy a hazai gyümölcstermelést érezhetően veszélyeztetné. Ugyanezt mondhatni a friss főzelék és friss gyümölcs behozataláról is, melynek túlnyomó része a kora tavaszi hónapokra, vagyis oly időszakra esik, a mikor hazai termés még nem kerül piaczra. Az utóbb említett 2 czikk behozatala egyébként sem nagy értékű: friss főzelékből a legnagyobb behozatalt felmutató 1903. évben is mindössze 520.000 korona értékű volt a behozatalunk, friss gyümölcsből pedig 1901-ben, a mikor a behozatal legerősebb volt, 428 ezer korona értékű. A felsorolt áruk körülbelül ki is merítik azon czikkek sorozatát, melyek behozatalánál hazai termelésünk kisebb-nagyobb mértékben érdekelve van; a többi fontosabb behozatali czikkek többnyire oly áruk, melyek nálunk vagy egyáltalán nem, vagy csak csekélyebb mértékben termeltetnek, továbbá a melyek ipari termelésünknél felhasználtatnak.
Viszont az olasz piaczon oly czikkeink nyernek elhelyezést, melyekben a hazai termelés fejlett és versenyképes. Legfontosabb kiviteli czikkünket a lovak képezik, melyekből 1901-ben és 1903-ban évenkint 6 millió koronát jóval meghaladó kivitelünk volt Olaszországba.
Fűrészelt kemény- és puhafaárukból, valamint babból, nyers selyemből és selyemgubóból szintén jelentékeny kivitelünk van Olaszországba.
Fontosabb kiviteli czikkeink még ujabban a villamos motorok, melyeknek egyik hazai nagy iparvállalatunk szerzett piaczot Olaszországban, továbbá az ásványvíz, papirosanyag stb.
A közös vámterületnek Olaszországból való behozatalában jórészt ugyanazok az áruk szerepelnek, mint a Magyarországba való behozatalnál, mint a bor, czitrom és narancs, rizs, friss főzelék és gyümölcs stb., de a behozatalban oly áruk is szerepelnek, melyeket Magyarország Olaszországból vagy éppen nem, vagy csak csekély mennyiségben hoz be. Ilyenek pl. a nyers selyem, floretselyem, nyers és sózott marhabőr, báránybőr, melyekre főleg Ausztria iparának van szüksége.
A vámterületnek Olaszországból való borbehozatalára vonatkozó statisztikai adatok a következő táblázatban vannak összefoglalva:
Az Olaszországba az osztrák-magyar vámterületről bevitt áruk között a fürészelt fa a legfontosabb, melynek értéke a táblázatban szereplő mindhárom évben meghaladja a 40 millió lirát. Ennek a nagy kivitelnek a túlnyomó része az osztrák Alpesekből irányul Olaszországba. A lovaknál kimutatott érték 1903-ban 23. a korábbi két évben pedig 27 és 28 millió lirán felül van. Ebből az összegből jelentékeny hányad esik a magyar származású lovakra. Ugyanez áll, csak a fontosabb árukat ragadva ki, a selyemgubókról, meg nem munkált fáról, mosott gyapjuról, papirosanyagról stb. is. Köztudomású ugyanis, hogy a magyar kiviteli kereskedelem viszonylagos fejletlenségénél fogva áruinknak tekintélyes része nem közvetlenül, hanem az osztrák közvetítő kereskedelem révén kerül ki a vámkülföldre. Ebből a körülményből kiindulva s az olasz beviteli statisztika adataira támaszkodva, melyek a közös vámterületről nagy bevitelt mutatnak ki oly árukból, melyeket nem annyira Ausztria, mint inkább Magyarország termel, bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy jóval több magyar származású áru talál Olaszországban piaczot, mint a mennyit a magyar statisztika közvetlen kivitel gyanánt kimutat.
Az ideiglenes rendezés idejére a mandula, mogyoró és faolaj kedvezményes behozatalára nézve tett engedményeink értékének megvilágítása végett e czikkek forgalmi jelentőségét a következő táblázatban foglalt adatok tüntetik fel:
A táblázat közlésétől eltekintünk.
