A Rábavidék bajainak orvoslásával - így szól az 1904. október 10-én a képviselőház elé terjesztett 667. törvényjavaslat min. indoklása - ismételten foglalkozott a magyar törvényhozás. 1618. évtől kezdve ismételve találkozunk a magyar törvénykönyvben a Rába és vidékén uralkodó vizveszélyek elhárítását czélzó intézkedésekkel és ha ezek alapján történtek is egyes munkálatok, azoknak az egész vizvidékre kiterjedő tartós eredményük nem volt. A Rába-szabályozás közel 300 éves története „a Rába és mellékfolyóinak szabályozása stb.” tárgyában a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter által 1885. évi február hó 10-én a törvényhozásnak bemutatott (képviselőházi irományok 1884-1887. évi négy kötet) törvényjavaslat indokolásában a történetiró avatott tollával van megirva, ezért ismétlések elkerülése végett arra itt csak reá utalhatni vélek, s a Rába-szabályzó-társulat megalakulása előtti időben történetekkel foglalkozni jelen alkalommal nem szándékozom.
A Rába-szabályozás ujabb korszakának vázlatos ismertetésére is csak annyiban fogok kitérni, a mennyiben egyes mozzanatok közvetlen ismeretére a jelen törvényjavaslat intézkedéseinek megvilágítása czéljából szükség van. A Rábaszabályozás ujabb korszaka tulajdonkép a mult század hatvanas éveiben vette kezdetét. - Ugyanis Győr vármegye közönsége 1868. évi augusztus hó 3-án tartott közgyüléséből kelt felterjesztésében hangsulyozván, hogy az érdekelt többi törvényhatóságoknak is régi törekvése a Rába és mellékvizeinek szabályozása, azt kérelmezte, hogy mivel a szabályozás a nagy költségek miatt egyelőre nem remélhető, a Rábcza folyó azonban könnyebben volna rendezhető, ezen tetemes károkat okozó folyó szabályozása czéljából kormánybiztos küldessék ki; e kérelemre tudvalevőleg Ürményi József 1868. év augusztus hó 29-én kormánybiztossá neveztetett ki. Győr vármegye közönségének eme felterjesztésétől egészen függetlenül a Fertő birtokosok a Fertő-tónak 1863. és követő években történt kiszáradása és területének egyénenkénti felosztása után érdeklődni kezdtek, hogy a mintegy 5. 8 négyszögmértföldnyi tófenék nem lenne-e állandóan vizmentesíthető és a kormánynál lépéseket tettek, hogy ezen döntő kérdésben véleményadásra megbizható szakközeg küldessék ki. E kérelemre kiküldettek Herich Károly osztálytanácsos és Képessy József főmérnök; utóbbinak közreműködésével egy Rábcza-szabályozási és Fertő-kiszárítási tervezet készült, a mely az 1870. évi november hó 22-én Sopronban tartott értekezleten alakított ideiglenes választmánynak adatott át oly czélból, hogy ez a megkivántató további részletes szabályozási munkálatokat elkészíttesse és a Rábczavölgy árterét lehető pontosan kifejleszthesse. A megejtett felvételek nyomán az érdekeltek csakhamar meggyőződtek, hogy a Rába folyó magasan emelkedő árjaival, úgy a Rábcza és Répcze, mint pedig a Marczal vizei fölött is uralkodván, leginkább táplálja a Fertő-tó medrét, így tehát a Rába nélkül mindezek ok- és czélszerűen egyáltalán nem is szabályozhatók.
Ehhez járult még az a körülmény, hogy a Rába-szabályozás és Fertő-kiszárításnak fent említett tervezetében a Rába mellett Vasmegye területén a Kis-Rába toroktól egész Patyig rendes eszteru (védtöltés) építése volt felvéve, a melynek czélja lett volna biztosítani azt, hogy a Rába a bal parton ezen vonal hosszában se önthessen ki, a mennyiben a Rába mentén a jelzett ponton alul, mint később majd látjuk, már voltak rendesebb töltések. Ámde akkor már általánosan tapasztalt dolog volt az, hogy a Rába folyó medre korántsem képes árvizeit levezetni s így az az alapos aggodalom támadt az érdekeltek között, hogy ha e fentebb említett terv szerint a Rábcza-szabályozás és Fertő-kiszárítás megtörténnék, úgy a Sopron vármegyei u. n. Rábaköz és a Győr vármegyei u. n. Tóköz károsíttatnék, mert minden Rába árvíz, a mely eddig a balparton a Fertőbe, a jobb parton a Marczal völgyébe folyt, egyenesen a Rábaközbe, onnét pedig a Tóközbe lett volna szorítva. Ily körülmények között - a Fertő érdekeltség mozgalmától mintegy szorongatva - a Rába (és alsó Rábcavölgy) érdekeltjei, a kik a kormánybiztos működése alatt 1868. évi november hó 16-án Győrött tartott ülésen a Rábcza szabályozását már elhatározták, 1870. évi április 20-án tartott érdekeltségi gyülésen egyhangulag kimondták, hogy az általános Rába szabályzást szükségesnek és előnyösnek tartják, azt elfogadják, költségeihez haszonaránylag hozzájárulnak, s a tervek elkészíttetését a kormánynál kérelmezik, a melyből ők az óhajtott szabályozásnak úgy általános, mint részletes hasznáról meggyőződhessenek.
Ezen kérelemre a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter a kért feladat megoldásával 1871. év vége felé Ujházy János kir. főmérnököt bizta meg. De alig kezdetett meg ezen Rába-szabályozási általános terv készítése, már is az árfejlesztési működését megindított Rábczaszabályozási és Fertő-lecsapolási ideiglenes választmány 1872. évi január hó 10-én Győrött tartott tanácskozmányában kimondta: „hogy minekutána az ideiglenes választmány teljesen meggyőződött a felől, miszerint a Fertő kiszárítása és a Rábcza szabályozása együttesen vihető csak keresztül, ennélfogva a czélba vett ártérfejlesztés és osztályozás keresztülvitelét egyáltalában nem tartja és nem tarthatja érvül szolgálónak arra, mintha a rendelkezésre adott tervezetet, akár általánosságban, akár pedig annak egyes részleteiben az érdekeltekre nézve a szabályozás keresztülvitelét illetőleg elfogadottnak és kötelezőnek ismerné; hanem inkább azt óhajtja, hogy a munkában levő Rába-szabályozási tervezet is mielőbb elkészíttessék, illetőleg annak elkészítése megsürgettessék, hogy így a Rábcza és Rába szabályozása és a Fertő lecsapolása nem külön-külön, hanem a czélnak megfelelő siker biztosítása mellett együttesen foganatosíttathassék”.
Ily irányban kifejezett kérelemre Ujházy kir. főmérnök a Rábaszabályozási általános tervezetet 1873. évi junius haváig teljesen elkészítette, mire junius hó 25-én, úgy a Rába-, valamint a Rábcza- és Fertővölgyi érdekeltek Győrött tanácskozásra, ugyanazon év november 15-én alakuló és deczember hó 4-én alapszabályt megállapító közgyűlésre jöttek össze és ezek szerint a Rábcza-Fertővölgyi és Rábavidéki érdekeltek kölcsönösségét és összefüggését felismervén, a Rábaszabályozási társulatot megalakították s a junctim elv alkalmazásával a társulat alapszabályait elkészítették, a melynek 1. §-a a volt közmunka- és közlekedési miniszter 1874. évi 14.858. rendeletével megerősített szöveg szerint a társulat czéljául kitűzte: „Győr, Sopron, Veszprém és Vas vármegyék szab. kir. Győr városa területén a Rábának, mint főfolyamnak, valamint az említett törvényhatóságok, úgy Moson vármegye szab. kir. Sopron és Ruszt városok területein a Rába által táplált, ezzel okozati egybeköttetésben levő Kis-Rába, Rábcza, Répcze stb. mellékfolyóknak, nemkülönben a Fertőnek s egyéb belvizeknek tényleg összefüggő ártereit a mai kor műveltségének, az ipar, kereskedelem és magasabb gazdászat kivánalmainak megfelelő együttes és összhangzatos, mégis az egyes vizek vagy vidékek ártereinek külön sajátságait tekintetbe vevő szabályozási rendszer megállapítása, és egyelőre ennek magára a Rábára nézve Patyig, illetőleg azon pontig, a meddig a Rába folyó ellenében az összekötött árterek biztosítása igényli, leendő keresztülvitele által ármentesíteni: s a létrehozott ármentesítést folytonosan fentartani.”
A társulat ily módon történt megalakulása után sikeres működést azonban nem folytatott s a Rába malomgátak levágásán kívül - a mely a felső Rábán a helyzetet javította, az alsón inkább sulyosbította - eredményt felmutatni nem tudott azoknál az okoknál fogva, a melyek a fennebb idéztem indokolásban bőven ki vannak fejtve, úgy hogy a társulat 1879. évi február 20-án tartott közgyűléséből kelt s a társulati felügyelettel megbizott Győr vármegye törvényhatósága által pártolt kérelemre, a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter gróf Szapáry István személyében kormánybiztost küldött ki a bonyolult társulati ügyek rendezésére.
Mellőzve gróf Szapáry István kormánybiztosnak a társulat legziláltabb pénzügyi viszonyai rendezésére irányuló működésének méltató ismertetését, kizárólag azt tartom szükségesnek felemlíteni, hogy a kormánybiztos Ujházy főmérnök vezetése alatt az alapszabályok rendelkezésének megfelelően az ármentesítés, belvízlevezetés és vízhasznosítás szempontjából 12 millió forint költséggel előirányzott tervet Győr vármegye alispánjához engedélyezés végett bemutatta, honnan e tervezet a közszemle ideje alatt benyujtott felfolyamodásokkal és a hozott engedélyező határozattal együtt megerősítés végett a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez felterjesztetett. Az időközben állásától lemondással megvált gróf Szapáry István helyébe 1880. évi deczember hó 12-én Radó Kálmán neveztetvén ki kormánybiztosnak, tudatára adatott az összes tervek megküldésével, hogy a kormány, tekintettel a Rábavidék árvízkárosult lakosainak inséges állapotára, nem követeli, hogy az alapszabályok értelmében úgy az ármentesítés, mint a vízhasznosítás szempontjából 12 millió forintra tervezett, de az öntöző és malomcsatornák kihagyása mellett kerekszámban 11 millió forint építési költséggel engedélyezett összes építkezések egymást követő sorban és szakadatlan összefüggésben végrehajtassanak; hanem a mennyiben a társulati tagok saját érdekeikre czélszerűbbnek tartanák, kész beleegyezni, hogy a Fertő lecsapolás s egyéb apróbb vizeknek rendezése jobb időkre halasztassék és a működési programm egyelőre csak a már is művelés alatt álló területeknek az árvizek elleni biztosítására s az ezzel szorosan összefüggő belvízlevezetésekre korlátoltassék. Az okvetlenül végrehajtandó munkálatok gyanánt a Rábának Sárvártól-Győrig, a Rábczának Beő-Sárkánytól Győrig való szabályozása és védtöltésekkel való ellátása, a Hanság csatornának a pomogyi hidtól Kapiig - az eredeti tervtől eltérő kisebb fenekszélességgel - való kiásása és az ezen munkálatokkal szoros összefüggésben levő belvízrendezési építkezések, valamint Győr város védelme, illetőleg a Marczal folyó rendezése czéljából létesítendő építkezések jelöltettek ki. A kormánybiztos működését megkezdve, az idézett rendelet nyomán javaslatba hozta, hogy a jelzett szabályozási munkák 6 év alatt hajtassanak végre és miután a társulat a költségek fedezésére kölcsönt meg nem szavaz, az általa 4,690.933 forintra előirányzott költséget pedig a társulati tagok még abban az esetben sem lennének képesek befizetni, ha az 10 évre vettetnék ki, több indítványa közt azt is javasolta, hogy az állam maga adja 30-50 évi törlesztéssel a társulatnak szükséges kölcsönt.
Ezen tárgyalások ideje alatt azonban a helyzet, különösen a győrvármegyei árterületen és Győr szab. kir. város körül tűrhetetlenné vált s ezért az akkori volt közmunka és közlekedésügyi miniszter a Rábavidék további pusztulásának elejét veendő, az ármentesítés ügyének tárgyalása végett a Rába-szabályozó társulat tekintélyesebb érdekeltjeit, a Rábavidék országgyűlési képviselőit és a törvényhatóságok megbizottait 1882. évi január 11-ére értekezletre hivta össze. Miután az értekezleten megjelentek, kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy főként az alsó Rábavidék veszélyessé vált helyzetén okvetlenül segíteni kell és hogy a segítség minden költséges beruházás kerülésével a legszükségesebb munkálatok végrehajtására szorítkozzék, és miután az akkori minisztertanács rendeletére 1882. évi május 25-re összehivott közgyűlés a szabályozás keresztülvitelére szükséges kölcsön megszavazását megtagadta, a kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy az érdekeltség közt fenforgó viszonyokhoz képest a Rába és mellékvizeinek szabályozását csak úgy lehet foganatosítani, ha a munkák államilag hajtatnak végre s a költségek bizonyos állami támogatás mellett kényszerkivetések utján szedetnék be. Az érdekeltekkel való ismételt tárgyalás után az akkori kormány abban állapodott meg, hogy a törvényhozástól kérendő felhatalmazás alapján az alábbi munkálatok költségeire felveendő 6,600.000 forint időközi kamatainak nagy részét az államkincstár fedezze s e czímen az érdekeltektől a munka végrehajtásának első 3 évben holdanként csak 15 kr., a végrehajtás további ideje alatt pedig 25 krajczár szedessék be. A törvényhozás a kért felhatalmazást az 1885. évi XV. törvénycikkben megadta s bár a Rábaszabályozó társulatnak törvény szerint s elfogadott terve magában foglalta mindazokat a munkálatokat, melyek az egész Rába- és Fertővidék teljes ármentesítése és belvízlevezetése czéljából szükségesek voltak, mégis a törvényhozás az előzők után csakis a következő ármentesítési és belvízrendezési munkálatok kivitelét rendelte el az alább részletezett költségekkel, nevezetesen:
| A Rába szabályozása, beleértve a katonai átvágást és töltések közé vétele a M. Á. V. sárvári hidjától Győrig | 3,269. 717 frt 89 kr. | |
| A Rábcza szabályozása Beő-Sárkánytól és a hansági csatorna a pomogyi hidig 6 m. fenékszélességgel | 1,573. 022 frt 02 kr. | |
| A Marczal végszakaszának rendezése | 491. 924 frt 43 kr. | |
| A belvizek rendezése | 257. 082 frt - kr. | |
| A Kis-Duna partján emelendő védő-töltés | 436. 754 frt 08 kr. | |
| Összesen: | 6,028. 498 frt 42 kr. | |
| Ehhez hozzáadva a felügyeletre és egyéb regie kiadásokra | 571. 501 frt 58 kr. | |
| Az összes költség tehát összesen: | 6,600. 000 frt - kr. |
A munkálatoknak másik, nevezetesen a belvizek teljes rendezését és a Fertő-tó lecsapolását magában foglaló része, építkezésekre 4.971.500 frt és regie-költségekre 428.500 frt, összesen 5.400.000 frt költséggel későbbi időre hagyatott. A munkálatok kivitele közben felmerült nehézségek folytán, a melyek az 1893. évi XIII. törvénycikk indokolásában részletesen ismertetve vannak, a munka sem az előirányzott költségen, sem a tervbe vett idő alatt befejezhető nem volt, s ezért 1893. évben akkori hivatali elődöm az 1885. évi XV. trv. -czikkel elrendelt szabályozás hátralevő részének lehetőleg 2 év alatti befejezésére és a jelzett munkálatok végrehajtására szükséges 1.200.000 frt összegnek a Rába-szabályozó társulat érdekeltségének terhére törlesztési kölcsön útján való felvétele tárgyában a törvényhozásnak előterjesztést tett.
Szükségesnek tartom itt közbevetőleg röviden előadni, hogy az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt szabályozási munkák kivitelének megkezdése után a Fertő érdekeltek, reá utalva arra - az indokolás elején is vázolt körülményre, - hogy a Rábaszabályozó társulat ügyét a Rábcza-Fertő lecsapolási érdekeltség hozta tulajdonképen a megtestesülés folyamába, és reámutatva arra, hogy a foganatba vett munkák csak egy részét képezvén a társulat által az alakulásánál czélba vett és tervezett munkálatoknak, azoknak úgy kell végrehajtaniok, hogy a társulat czéljának megfeleljenek, a főterv keretébe beleillők legyenek, hogy azután az utóbbinak hátralevő része könnyen és kisebb költséggel foganatosítható legyen. S reá utalva az 1885. évi XV. törvénycikk 5. §-ában kilátásba helyezett további szabályozási és lecsapolási munkálatokra, előadták, hogy a Hanság-csatornának kiásását Pomogytól a Rábczáig azon méretekben kellene eszközölni, a mint azok a társulat által terveztettek, hogy a Hanság-csatorna képes legyen a Fertő s patakai, továbbá az Ikva és Répcze vizeinek levezetésére és hogy ezen csatorna már most beleillesztessék az egész keretbe, azaz szélesség, valamint mélység és esés tekintetében az eredeti terv szerint ásassék ki ezen csatorna, annál is inkább, mert igy kevesebb költségbe fog kerülni, mintha a csatorna eleinte az 1885. évi XV. törvénycikk hatálya alá vont munkaterv szerint 6 méter fenékszélességgel ásatnék ki és utólag bővittetnék ki 15 méter fenékszélességre és mélyittetnék le a társulati főterv fenékvonal esése szerint, és erre való tekintettel azt kérték, hogy a Hanság ne a tervezett kisebb mérettel és ne a pomogyi hidnál zerus (0) mélységgel kezdődő fenékkel, hanem a társulati terv szerint a Fertő vizének levezetésére alkalmas bővebb szelvényben ásassék ki és meghosszabbittassék legalább is a Fertő-tó legmélyebb fenékpontjáig; továbbá kérték, hogy a Fertő lecsapolására és az Ikva végszakaszának szabályozására vonatkozó tervek készittessenek el, s a mennyiben ezen kérelmükkel elutasittatnának és az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt munkálatok a Fertőt illetőleg eredménytelennek tünnének ki, azt kérik, hogy a Fertő-birtokosság a szabályozási költségeknek viselése alól felmentessék.
A Fertő-érdekeltség ezen kérelmére és a mennyiben a belvizeknek az érdekeltek által sürgetett rendezése, valamint az ártérbe szakadó folyók és patakok szabályozása az ármentesitésének befejezésére mulhatatlanul szükségesnek jeleztetett, a Rábaszabályozó társulat élén álló kormánybiztos a vonatkozó terveket és költségvetéseket elkészittette s miután az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt munkálatok befejezése és az e czélból szükséges költségek iránt ugyanis gondoskodni kellett, akkori hivatali elődöm a főbb érdekelteket 1902. évi április 2-ára értekezletre hivta, a melyen megjelent érdekeltek egyhangulag akként nyilatkoztak, hogy ugy a Fertő részleges lecsapolását, mint a belvizek és egyéb folyók és patakok rendezését, illetve szabályozását kivánatosnak tartják és ugy ezen munkálatokra, mint az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt szabályozás és kiegészítése czéljából szükséges összesen 5 millió forintra előirányzott költségek fedezéséről gondoskodni hajlandók. Ennek daczára 1892. évi november hó 7-én megtartott társulati közgyűlés többsége a szabályozás folytatása ellen foglalt állást és nemcsak az erre szükséges költséget meg nem szavazta, hanem az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt munkálatok befejezéséhez szükséges költséget is egészen az államkincstár terhére kérte átvállalni. Ily körülmények közt adta be akkori hivatali elődöm 1893. évi május hó 5-én az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt szabályozás hátralevő részének befejezéséről szóló fentebb már említett törvényjavaslatot.
Ezen javaslat azonban a pénzügyi bizottság tárgyalásán módosulást szenvedett, mert a pénzügyi bizottság a Fertő-érdekeltség fentebb ismertetett kérelmével azonos felszólalásra szükségét látta, hogy a Hanság-csatorna fenékszélessége 6 méter helyett 15 méterben állapittassék meg és ennek folytán a még hátralevő munkálatok költségei 1.200.000 frt helyett 1.760.000 forintban állapittassanak meg, mert a Hanság-csatorna, tekintettel az Ikva és Répcze vizeinek nagy mennyiségére, feladatának - az akkori viszonyok szerint - csak ezen nagyobb mérettel lesz képes megfelelni. Fel kell említenem azonban, hogy a pénzügyi bizottság ugyanakkor kijelentette, hogy a Hanság-csatornának ily méretekben való elkészítése, azon kérdésnek, vajjon a Fertő tava lecsapoltassék-e vagy sem - egyáltalában nem praejudicál - és azt tovább is oly nyilt kérdésnek kivánja tekinteni, melynek végleges eldöntése az érdekeltek elhatározásának tartandó fenn; nyilván azt akarván ezzel kifejezni, hogy a Rábaszabályozó társulatra a Fertő-tó lecsapolására ebből kötelezettség nem hárul és az ezen kérdésben való döntés továbbra is a társulati közgyülés elhatározásának tartatik fenn. Az 1885. évi XV. és 1893. évi XVII. törvénycikkel elrendelt szabályozási munkák, közte a Hanság-csatorna 15 méter fenékszélességgel 1795. évben befejeztettek és államilag felülvizsgáltattak.
Az előzmények vázlatos ismertetése végett fel kell még említenem, hogy 1895. évben, a mikor az előzőleg emlitett munkák végbefejezésükhöz közeledtek, akkori hivatali elődömnek az 1885. évi XV. és 1893. évi XVII. törvénycikk végrehajtása folytán szükséges teendőkről 1895. évi márczius hó 11-én ismét egy előterjesztéssel kellett a törvényhozás elé járulnia, a melyben a később emlitendő pénzügyi rendelkezéseken felül javaslatba hozta, hogy az 1893. évi XVII. törvénycikk értelmében a tiszai alapból engedélyezett 1.760.000 frt előleg, valamint az eddig szabályozás kiegészitő részét képező és attól elválaszthatatlan munkálatokból, továbbá a társulat által elvállalt és elodázhatatlan kötelezettségekből felmerülő kiadások 850.000 frt költségei, a Rábaszabályozó társulat által felveendő hosszabb lejáratu törlesztéses kölcsön utján fedezendők és a mennyiben a társulat ezen kölcsönt fel nem venné, felhatalmazást kér, hogy ezen kölcsönt a társulat terhére felvehesse és 1896. évi január hó 1-től kezdve a megállapitott társulati kulcs szerint a társulati érdekeltekre kivethesse.
Az érintett munkálatok és vállalt kötelezettségek a kérdéses törvényjavaslat indokolása szerint voltak:
A táblázat közlésétől eltekintünk.
Az előzőekben ismertetett három törvény alapján kormánybiztosi vezetés alatt végrehajtott munkák államilag felülvizsgáltattak és a pénzügyminister ur a társulat megalakulásától kezdve alapbefektetésnek minősithető és az 1885. évi XV. törvénycikk értelmében végrehajtott munkálatokra 1897. év végéig fordított kiadásokat az 1881. évi XLII. és 1889. évi XXIX. törvénycikk szerint következőleg állapította meg:
| 1. Előmunkálatok, térképek, felvételek stb. | 226. 243 K 76 f. | |
| 2. Épitkezések: töltésépités, csatornák, átmetszések, zsilipek, őrházak, partvédőművek | 12,870. 283 K 02 f | |
| 3. Az épitkezések regie-költségei | 507. 861 K 14 f | |
| 4. Az ártérfejlesztés és osztályozás | 327. 399 K 54 f | |
| 5. Kisajátitások | 3,878. 316 K 66 f | |
| 6. Telephon | 16. 084 K 66 f | |
| Összesen | 17,826. 188 K 78 f. |
Az 1897. évtől kezdve a társulat csakis művei kiegészitésére mulhatatlanul szükséges munkákat hajtott végre, a melyek költségeit részben a pénzügyminister ur által nyujtott 4%-kal kamatozó 520.000 K állami előlegből, a társulati tagokra kivetett járulékhátralékok rovására folyósitott 160.000 koronából és részben az évi költségvetéseiben beruházásokra beállitott összegekből fedezett. 1898. évi január hó 1-től 1903. év végéig a régi árterületet terhelőleg a társulat kimutatása szerint 1.161.416 korona 89 fillért fektettek be.
A társulat pénzügyi helyzetének ismertetésével hosszadalmas ismétlések elkerülése végett egyszerűen reáutalok az 1885. évi XV., 1893. évi XVII. és 1896. évi XIII. törvénycikkek vonatkozó rendelkezéseire és itt csak a végeredményt foglalom össze:
| 1. A társulatot az 1885. évi XV. t. -czikk alapján terheli a magyar jelzálog-hitelbanktól felvett 6,000.000 frt 6%-os névértékű kölcsön után 1898. évi junius 1-től számitott 75 év alatt 5. 15%-kal törlesztendő 13,607.569 K 74 f. -nek 700.789 K 68 f. annuitásából a társulatra eső | 658. 300 K. | |
| Ezen kölcsön eredetileg 6% kamat- és tőketörlesztési évi járadékkal lett volna visszafizetendő. A magyar jelzálog-hitelbank volt elnökének személyes eljárására lett az 1898. évi junius hó 1-én fennállott tőketartozás egy 75 év alatt 5.15%-kal törleszthető kölcsönre átváltoztatva oly feltétel alatt, hogy 12 év mulva a kölcsön 2% stornódíj fizetése mellett convertálható, esetleg visszafizethető. | ||
| A 700.789 K 68 f. annuitásból az 1885. évi XV. törvénycikk értelmében a 658.300 koronát meghaladó összeg az államkincstárt és most már az egyesitett Győr városát terheli. | ||
| 2. Az 1893. évi XVII., illetőleg 1895. évi XIII. törvénycikk alapján a birságalapból nyujtott 5,497.400 K 4. 5%-kal kamatozó kölcsön évjáradéka | 277. 355 K, | |
| Összesen | 935. 654 K, | |
| utóbbi kölcsönből a kapcsolt Kis-Duna-Lajtai árterületet terhelő | 29. 338 K | |
| összeget levonván, terheli a Rábaszabályozó társulat régi 329. 799 kat. hold árterületét | 906. 316 K |
A Rábaszabályozó társulat régi árterületére az 1885. évi XV. törvénycikk 5. §-a értelmében a munkakivitel első 3 évében 30 fillér, az építkezés többi éveiben 50 fillér volt kivetve. Az 1893. évi XIII. törvénycikk 4. §-a alapján a mentesitett árterületre holdanként 2 K 50 f., a nem mentesitett részre 50 f, volt kivetendő; az 1895. évi XIII. törvénycikk pedig elrendelte, hogy az első kölcsön annuitása 1895., a második kölcsön annuitása 1896. évi január hó 1-től kezdve vettessék ki a már kiigazitott osztályozási kulcs szerint az érdekeltekre.
| A társulat régi árterületéből 263.628 kat. hold van beosztályozva, mig 66.092 kat. hold mint mentesitetlen terület évi 50 fillérrel van megterhelve, és ha az ezen területre kivetett | 33. 046 K | |
| összeget a | 906. 316 K-ból | |
| levonjuk | 873. 270 K, |
azaz kat. holdanként 3 K 31 25/100 f. az az összeg, a mely az osztályba sorozott 263.628 kat. hold társulati régi árterületet a két kölcsön annuitása után ez idő szerint átlag terheli.
Közbevetőleg megkivánom jegyezni, hogy a társulati régi árterület megterhelésének számitásánál az igazgatás, fentartás és kezelés költségeit a továbbiakban figyelmen kivül lehet hagyni, mert a társulat 1904. évi költségvetése szerint ezek a költségek a társulati adóvisszatérités és a társulat egyéb jövedelmeiből teljes fedezetet találnak, s fedezésük czéljából kivetésre szükség nincs és helyes gazdálkodás mellett arra jövőben sem lesz szükség. Szükségét látom még, hogy a társulati régi árterület megterhelésének részletesebb képét is adjam. De hogy ezt megtehessem közbevetőleg még fel kell emlitenem, hogy ezen árterület az árviz vizboritás magassága szerint tudvalevőleg hat osztályba van sorolva, a melyekbe a területek az osztályozási utasitásban rendezett eljárással a föld minőségének megfelelő osztályba is soroztattak. A hat osztály teherviselési aránya 10:8:6:4:2:1, azaz 10 koronás kivetésnél az egyes osztályok ugyanannyi koronát fizetnek holdanként.
A Rábaszabályozó társulat régi árteréből osztályba sorozott 263.628 495/1600 hold 150 község határa közt oszlik meg. Ebből az 1-ső, azaz 10 koronát fizető osztályba van sorozva 1. 204 614/1600 hold
| a II-ik, azaz 8 koronát fizető osztályba | 7. 381 386/1600 hold | |
| a III-ik, azaz 6 koronát fizető osztályba | 28. 232 1358/1600 hold | |
| a IV-ik, azaz 4 koronát fizető osztályba | 66. 815 1316/1600 hold | |
| a V-ik, azaz 2 koronát fizető osztályba | 92. 358 170/1600 hold | |
| a VI-ik, azaz 1 koronát fizető osztály | 67. 635 1451/1600 hold |
Az I-ső osztályba sorozott 1204 614/1600 holdból 4 Rába menti községben van 208 1658/1600 hold, mig a többi terület, azaz 995 646/1600 a Fertő-tó területére és a Fertő körüli községekre esik.
A II-ik osztály sorozott 7381 386/1600 holdból 25 Rába, Rábcza menti községekben van 3461 1378/1600, mig a többi II-od osztályu terület, azaz 3919 608/1600 a Fertőre és a szélén fekvő községekre esik.
A III-ik osztályba sorozott 28. 232 30/1600 holdból 24 Fertő körüli községekre esik 6488 39/1600, mig a többi 21. 744 1328/1600 hold 80 községre esik; ez ártérnek 46 községében III-od osztályu ártér nincs.
Az ártérnek zöme a IV., V. és VI. osztályban van és ezek közt is az V. osztály uralkodik.
Összehasonlitva az egyes ártérosztályokat az ártér összegével azt látjuk, hogy az osztályba sorozott 263. 628 495/1600 hold ártérből az
| I. osztályba tartozik | 0. 457% | |
| II. osztályba tartozik | 2. 800% | |
| III. osztályba tartozik | 10. 708% | |
| IV. osztályba tartozik | 25. 340% | |
| V. osztályba tartozik | 35. 030% | |
| VI. osztályba tartozik | 25. 665% |
Az ártérnek az egyes osztályok közti ezen megoszlása eredményezi azután, hogy az ártérnek 60.7%-a az átlagnál kevesebbet fizet, s ha ezért a teherviselés nagysága ellen ismételve felhangzott panaszokat mérlegeljük, arra az eredményre kell jutni, hogy a panaszoknak egy nagy része nem annyira az összteher nagyságából, mint inkább a terheknek aránytalan megoszlásából és főként abból ered, hogy nem lévén a szabályozás befejezve, a terhek sulyosan nehezednek azokra, kik a félbemaradt munkából hozzájárulásuknak is megfelelő haszonban nem részesülnek. Mielőtt a benyujtottam törvényjavaslat tárgyára térnék át, előre kell még bocsátanom, hogy a Rábaszabályozó társulat megalakulása előtt egyes, laza szervezettel biró érdekeltségek tartottak fenn közmunkával, vagy más módon létesült töltéseket s egyéb védőmüveket és védekeztek a Rába és egyéb folyók kiöntései ellen. Vas megyében a Rába mentén közerővel védekeztek több-kevesebb eredménynyel a ki nem mutatható idő óta fennállott töltéseken az áradások ellen. Az 1875. évi VII. törvénycikkel elrendelt földadóba sorozás keresztülvitelénél az 1881. évi XLII. t. -czikk értelmében Győr és Sopron vármegye területén 16 ilyen érdekeltség részére összesen 150. 721 kat. hold 305 négyszögöl terület állapittatott meg a kataszteri osztályba sorozásnál, mint olyan, a melyet a kataszteri tiszta jövedelemből le nem vont különös gazdasági költség czimén adóvisszatérités illet meg.
A Rábaszabályozó társulat által az 1885. évi XV. t. -czikkel elrendelt munkáknak teljes befejezése után a pénzügyminister ur a társulat kérelmére a munkálatokra forditott alap befektetési költségeket, mint már fentebb emlitettem, az 1881. évi XLII. törvénycikk rendelkezései szerint bizottságilag liquidáltatta, a 17.826.188 K 78 f. összbefektetésből a 150.721 kat. hold után az összterület arányában 10.184.820 K 82 f. -t állapitott meg azon munkálatok költségéül, a mely munkálatok a társulat kötelékébe tartozó és az emlitett érdekeltségek s egyes községek által emelt védművekkel már régebben ármentesitett területeknek, a jelenlegi adóalapul szolgáló s kataszteri munkálatokban felvett termő-képességben való tartása czéljából váltak szükségessé; miután a társulat által a kötelékébe tartozó ezen kérdéses területen termőképességében való tartása czéljából váltak szükségessé; miután a társulat által a kötelékébe tartozó és az emlitett érdekeltségek s egyes községek által emelt védmüvekkel már régebben ármentesitett területeknek, a jelenlegi adóalapul szolgáló s kataszteri munkálatokban felvett termő-képességben való tartása czéljából váltak szükségessé; miután a társulat által a kötelékébe tartozó ezen kérdéses területek termőképességében való tartása czéljából beépitett ezen alaptőke a volt érdekeltségek és egyes községek javára annak idején liquidált alaptőkének egy negyed részét nemcsak eléri, de azt tetemesen meg is haladta; a pénzügyminister ur a társulat részére 1896. évi január hó 1-től, mint a végzett munkálatoknak 1895. évben történt utolsó collaudálását követő év első napjától kezdve a befektetett tőke után évi 168. 813 K 86 f. -t és később a fentartás után is 11.260 K 14 f. adóvisszatéritést folyósitott.
A társulati régi árterületnek többi része, valamint az ujabban mentesitett kapcsolt duna-lajtai árterület után a társulat adóvisszatéritésben ez idő szerint nem részesül. Ezeket a társulat viszonyainak a következőkben szükséges ismerete érdekében ide iktatva felemlitem még, hogy befejeztetvén az 1885. évi XV. törvénycikkel elrendelt szabályozási munkálatok, hivatali elődöm a társulat autonomiáját 1896. évben helyreállitotta s a társulat közgyülése gróf Cziráky Béla v. b. t. tanácsost elnökké megválasztván, választmányát megalkotta s serényen hozzáfogott ügyei kezeléséhez és a szabályozás befejezésére szükséges munkák tervét - a belvizszabályozás és a Fertő lecsapolását is felölelve - elkészitette és műszaki felülbirálat végett elődömnek bemutatta, ki azokat a vizügyi kis-tanács által felülbiráltatván, megfelelő pótlások végett a társulatnak visszaküldötte.
A társulat 1901. évi január hó 15-iki közgyülése a szabályozás befejezését czélzó tervet és ezen tervnek 7,273.000 K költségét 1185 szavazattal 419 ellenében, - különösen a Fertő lecsapolását ellenző Fertő területi birtokosok ellenzése folytán - nem szavazta meg. Az 1901. évi május 8-iki közgyülés azonban a tervet 934 szavazattal 918 ellenében elfogadta ugyan, de a végrehajtására szükséges kölcsönt nem szavazta meg, mert a társulati 2418 összszavazatból az absolut többség erre nem volt meg. A közgyülési határozatnak a terv elfogadására vonatkozó része megfelebbeztetvén, hivatali elődöm azt ugyan jóváhagyta, de felhivta a társulatot, hogy a közgyülések előtt visszaküldött tervet a müszaki kis-tanács javaslatának megfelelő pótlás és átdolgozás után mutassa be. A kiviendő munkák sorozatának megállapítása és a végrehajtandó munkálatok költségeinek kik által leendő viselése körül a társulat kebelén belül kifejlődött éles ellentétek már-már a társulati tagoknak sikeres együttműködését veszélyeztették, főként mert a rábamenti érdekeltség a Fertő-tó teljes lecsapolásával vélte a szabályozás befejezésére szükséges munkák végrehajtása után eszközlendő osztályozással a társulati terheknek egy jó részét arra átháritani és ez által az árterület többi részére nehezedő évi megterhelésen enyhiteni, mig a Fertő érdekeltség zöme, azt állitva, hogy a Fertő terület teljes lecsapolásával nyerendő terület mezőgazdasági müvelésre nem alkalmas és hogy a reá átháritani szándékolt költséget elviselni képes nem leend, a teljes lecsapolás ellen foglalt állást.
Az ügyek ily állása mellett fordult a társulat vezetősége hivatali elődömhöz azzal a kéréssel, miszerint talán egy értekezlet megtartásával alkalmat adjon arra, hogy a szabályozás befejezésével összefüggő kérdések megvitathatók legyenek, s a társulat tájékozást szerezzhessen a kormánytól várható támogatások mérvéről, mert a társulat érdekeltsége az ártér legnagyobb részén a belvizek rendezetlenségéből és a lecsapolás hiányából eredő sulyos helyzet miatt a szabályozás befejezésére szükséges terhet el nem látja. Hivatali elődöm a kért értekezlet megtartását kilátásba helyezte, annak sikeres megtartása érdekében azonban szükségesnek látta a társulatot felhivni arra, hogy a szabályozás befejezését czélzó munkák tervét az elrendelt átalakitásokkal mielőbb mutassa be, másrészt a Fertő-tó geologiai és mezőgazdasági viszonyainak tanulmányozására dr. Szontagh Tamás m. kir. bányatanácsos, osztálygeologás elnöklete alatt Horusitzky Henrik agrogeologus, Marosy Pál m. kir. állami állami gazdasági intéző és Asbóth Béla lovag a m. kir. gödöllői koronauradalom gazdasági intézője mint tagokból álló bizottságot küldött ki; a bizottság működésének befejezte és a társulati tervek beérkezte után pedig 1903. évi junius hó 8-ára a társulat elnökségét, főbb érdekeltjeit és a Rábaszabályozó társulat területén választott országgyülési, képviselőket a Fertő-tó talajának megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésének egyidejü megküldésével értekezletre hivta össze, hogy a Rábaszabályozó társulat munkálatainak befejezésével összefüggő kérdések - ezek közt a Fertő-tó kérdése is - megvitathatók legyenek. Ezen értekezlet lefolyásáról szükségesnek tartom felemlíteni, hogy hivatali elődöm a tárgyalás bevezetésére a társulat által elkészitett és a fenhatóságom alatt álló országos vizépitési igazgatóság által felülbirált tervet tüzetesen ismertette, kiterjeszkedve a Fertő-kérdésre is, kimutatta azokat a költségeket, a melyekre ezen a szabályozás befejezését czélzó terv kivitelénél szükség van.
A tervezett munkálatok 4 csoportba osztva a következők:
| 1. A Rába mindkét oldali töltéseinek az 1899-1900. évi árvizhez képest felemelése és erősitése | 829. 638 K 60 f. | |
| 2. A Rábameder hullámterének rendezése, egyrészt az erdőterület kisajátitása, másrészt a fák és cserjék kiirtása által | 600. 000 K - f | |
| 3. A Rába meder rendezése, a kanyarok szabályozása által | 143. 000 K - f | |
| 4. A Lanka és Eger patak meder rendezése és árvizeinek levezetése | 38. 000 K - f | |
| 5. A csanak-gyirmóti belsőségek védelmére a Marczal jobbpartján emelendő töltés | 120. 000 K - f | |
| I. A Rábánál összesen | 1,730. 638 K 60 f. |
A munkák szükségét következő körülmények okolják meg:
1. A Rába töltéseinek a társulat által történt kiépitése után, 1900. évben a Rába felső és alsó szakaszán az eddiginél tetemesen magasabb árviz lépett fel, az alsó szakaszon pedig az 1899. évi Duna árvizszin magasabb volt minden eddigi árviznél. Ezek folytán szükséges a Rába mindkét parti töltését az 1899/1900. évi legmagasabb vizszin fölé emelni; az árvizszin feletti töltésmagasság, tekintettel egyrészt a hullámtér rendezésére, másrészt az alább emlitendő Répcze levezetése által követelt ujabbi 0. 4 m töltésemelésre 6. 60 méterben állapittatott meg, megtartván egyéb tekintetben a töltésszelvény szabvány méreteit; 4. 0 m koronaszélesség, 1:3- illetőleg 1:2-höz hajló lejtővel és nagyvizszin alatt 1. 0 méterre egy 3. 0 méteres padka. 2. A Rába emlitett árvizeinek levonulása, egyes helyeken lényeges helyi duzzasztást mutatott a hullámtéren levő sürü erdőségek és egyéb lefolyási akadályok miatt, annyira, hogy töltésmeghágás is állott be. Szükséges tehát, hogy a vizlefolyást gátló akadályok a hullámtérből eltávolittassanak. 3. A Rába mederelfajulások meggátlására a társulat eddig is tetemes áldozatot hozott, azonban tekintve a meder vizlevezető képességének az árvizszin képződésére való nagy befolyását - jövőre fokozott mértékben kell e tekintetben a társulatnak gondoskodni; erre való tekintetből vettek fel 143. 000 K összeget az előirányzatba. 4. A Rába jobbparti mentesitett árterületen levő Lanka és Eger patak mederrendezése, árvizeik által okozott károk megszüntetése czéljából szükséges. 5. Csanak és Gyirmót községek védelmére a Marczal jobbpartján védőtöltések épitendők; bár e községek belterülete a társulat árterületén kivül esik és a töltések csak 410 kat. hold társulati ártér árvédelmére szolgálnak, mind e mellett az egyöntetü árvédelem szempontjából, és mert belsőségekről van szó, az előirányzatba fel kellett venni e töltésépités költségét is.
| 6. A Répcze árapasztó csatorna, műtárgyaival, töltésével és a Rába mindkét oldali töltésének megfelelő emelésével együtt | 2,829.135 K 41 f. | |
| 7. A Kőris-Pereszteg patakok árvizeinek levezetése | 112.827 K 53 f. | |
| 8. A Köles és Család patakok árvizeinek levezetése | 16.872 K 24 f. | |
| 9. Az Ikva és Kardos patakok árvizeinek levezetése | 308.366 K 96 f. | |
| 10. A B. -Sárkány földszigeti jobboldali töltés hosszabbitása | 20.000 K - f. | |
| 11. A Hanság-csatorna mindkét parti deponiájának rendes töltés alakra kiegészitése | 50.000 K - f. | |
| II. A Répcze-Rábczánál: | 3,337.202 K 14 f. |
A Répcze folyó medre jelenlegi állapotában nem képes árvizeinek levezetésére, minélfogva minden áradás alkalmával a Répcze elárasztja a Répcze völgyében és a Rábcza mentén levő alsóbb árterületeket, melyek a Rába áradásaitól különben mentesitve vannak. A Répcze kiöntései ellenében a közvetlen érdekeltek töltésekkel védekeznek ugyan, mely védekezés azonban a töltések csekély méretei folytán legtöbbször sikertelen maradt. A szabályozást befejező munkálatok keretében tehát gondoskodni kellett és pedig első sorban a Répcze árvizeinek kártétel nélkül való levezetéséről; erre nézve a régi tervekben az a megoldás volt javaslatba hozva, hogy a Répcze nagyvizei a mostani utján Répcze-Szemerétől a Hanság-csatornáig kibővitendő és kétoldali töltések közé veendő mederben vezettessenek a Hanság-csatorna utján a Dunába. A Répczén lefolyásra jutó és másodperczenkint a társulat korábbi felvételei szerint 50 köbméter vizmennyiségre tekintettel lett a Hanság-csatorna 15 m. fenékszélességgel kiásva. A Répczén legutóbb 1900. évben levonult árviz tömege lényegesen nagyobbnak, állitólag 210 m3-nek állapittatott meg, mint az eredeti, tehát a Rábcza meder szabályozásának alapjául szolgált tervezetben felvéve volt; és igy ha e vizmennyiséget az eredeti terv szerint a Hanság-csatorna utján levezetni akarták volna, annak töltéseit a levezetendő vizmennyiségnek megfelelően magasitani kellene.
Tekintettel az ebből eredő költségszaporulatra és arra a körülményre, hogy ily nagyobb viztömeget a hansági laza, átbocsátó anyagból épült töltések közt nagyobb magassággal levezetni alig lehet, a társulat ezen megoldás kényszerü mellőzésével a Répcze káros árviztömeget Répcze-Szemerétől kiinduló árapasztó csatornával tervezi Keczöl alatt a Rábába bocsátani. Ezen megoldási mód az előzőnél olcsóbb és e mellett a káros vizektől mentesitett. Répcze meder alkalmassá válik a Kőris és Pereszteg vizeinek levezetésére is. A Répczének a Rábába való bevezetése folytán a Rábának mindkét oldali töltését a Rába és Répcze árhullámainak találkozása esetére az árapasztó betorkolásától lefelé további 40 cm. -rel kell emelni s igy a Rába töltéseinek az 1900. évi árvizszin felett való magassága általában 1.0 méterre van tervezve. A Rába és Répcze egyidejü áradása az eddigi tapasztalatok szerint sohasem következett be, de ezen legkedvezőtlenebb eset előállhatása kizárva nincs és ezért az árvizszin feletti biztonság kevesebbre megállapítható nem volt. Az árapasztó-csatorna hossza 8.1 kilométer, fenékszélessége 30 m. -re van tervezve; a Répcze és Rába árvizszine közötti magasság-különbözet pedig 6. 9 méter.
Az árapasztó-csatorna összes költsége a Rába töltés emeléssel együtt 2,829.135 korona 40 fillér. A Répcze árapasztót illetőleg részletes tárgyalás tárgyát képezte az, hogy mennyi vizet kell tulajdonképen a Répcze vizéből a Hanság felé, illetve a Répcze völgyön levezetni és mily vizhozamnál kezdődik a vizek levezetése a Rábába és hol van a kettő közti határ. A Répczén több malom áll fenn, a melyeknek régi jogon van vizhasználati jogositványuk s a melyeknek a vizet jövőben is biztositani kell. De még kevésbbé lehet figyelmen kivül hagyni azt, hogy a Répcze mellett és a Hanság-csatorna mentén ez idő szerint az érdekeltségnek a vizjogi törvény alapján bejelentett mintegy 20.000 holdra terjedő öntözési, nedvesitési vizhasználata áll fenn, a mely vizhasználati jogositványok további gyakorlatát a Répcze árvizek elvesztésénél minden körülmények közt biztositani kell. A tárgyalások oda vezettek, hogy a Répczének csakis 15 köbméter feletti árvize eresztessék a Rábába, mig a többi viz a Répcze völgyön át vezettessék a Hanság-csatornába az öntözési jogositványok törvényszerű kielégitése végett.
7. A Kőris és Peresztegpatakok a Rába és Répcze között fekvő területről összesen 4.6 m3 maximális viztömeget vezetnek be a Répcze medrébe; ezen viztömeg lefolyása az árapasztó kiépítése után a Répcze jelenlegi medrében biztositva lesz; a Kőris patak és a tervezett árapasztó metszéspontjánál vizbujtató - syphon - épitése válik szükségessé. 8. A Kölcsér és Családi patakoknak rendezése és a Répczébe való bevezetése van tervbe véve, a patakok viztömege alig egy köbméter. 9. Az Ikva és Kardos patak medrének szabályozására és az alsó szakaszon szükséges töltések kiépitésére 308.336 K 96 f irányoztatott elő. 10. és 11. A répczementi ármentesitési munkálatok befejezéseül szükséges a Rábcza jobbparti töltést felfelé meghosszabbittatni és a Hanság csatorna régi deponiáját töltésszerüleg rendszeresen kiképezni: Ezen munkálatokra 70.000 korona irányoztatott elő.
| 12. A Járfalusi útnak felemelése a Duna 1899. évi árvizéhez képest | 30. 000 K | |
| 13. A Lajta torkolat áthelyezése és az azzal kapcsolatos töltésezés | 182. 00 K | |
| III. A Duna-Lajtánál | 212. 000 K |
12. A Nagy-Duna rendkivüli áradása a Pozsonynyal szemben levő szakaszról nemcsak a Rába-társulathoz csatolt duna-lajtai árterületet, hanem magát a régi társulati területet is megkerüléssel fenyegeti, daczára az Oroszvár alatti töltéseknek, ennélfogva szükséges a társulatnak Oroszvárnál levő dunai védtöltését a járfalusi út felmagasításával a természetes magaslatokhoz bekötni. 13. A társulat árterületét Mosonnál a Lajta árvize is fenyegeti, miért is szükséges, hogy a Lajta toroknál megfelelő munkálatok végeztessenek. Jelenleg a társulat a Moson alatt a Kis-Dunába betorkoló, ugynevezett vármegyei árok jobbparti töltését tartja fenn és védekezik is rajta. Miután azonban a mai helyzet nem felel meg sem a társulat, sem Moson, sem Magyaróvár árvédelmi biztonságának, szükséges volt a Lajtát a vármegyei árokból egy átvágás létesitésével Magyaróvár és Moson felett a Kis-Dunába elvezetni és ezen új meder jobbpartján épitendő töltéssel ugy a társulat, mint emlitett 2 város árvédelmi helyzetét teljesen biztositani.
A Rábaszabályozó társulat ármentesitési munkálatok kiegészitésének és befejezésének költsége tehát:
| I. A Rába vizszerkezetnél | 1,730. 638 K 60 f | |
| II. A Répcze és Rábczánál | 3,337. 202 K 14 f | |
| III. A Duna és Lajtánál | 212. 000 K - f | |
| Összesen | 5,279. 840 K 74 f |
| 14. A Keszegér csatorna kiemelése s nyilt betorkolása, töltések között a Rábczába | 345. 527 K 62 f | |
| 15. A zsebeházi mellékcsatorna | 700 K - f | |
| a sopronmegyei vármegye árok kiásása és nyilt torkolattal beömlése, a Keszeg érbe új átmetszés és töltésekkel | 271. 431 K 26 f | |
| 16. A Tordosa patak mederrendezése | 55. 091 K 32 f | |
| 17. A Farkas árok kiemelése, bővitése | 89. 670 K 22 f | |
| I. A keszegéri vizszerkezet | 762. 420 K 42 f |
14-17. Ezen csatornák a Kis-Rába jobbpartján a Hunságtól délre eredő belvizeket és a Keszegér vizeit vannak hivatva levezetni a Rábczába Sövényházánál. A főcsatorna alsó szakaszán töltések között tehát nyilt beömléssel vezettetik be, de csak bizonyos határig, a mennyiben a csatorna töltései a torkolati zsilip folytán nem a legmagasabb dunai árvizszinhez képest épittetnek ki, hanem csak az 1900. évi vizre viszonyitva. A bevezetendő összes mennyiség maximuma itt 7. 18 köbméter.
| 18. A sopron- és győrmegyei Rózsás csatorna kiegészitése és bővitése a Rábcza közép árvizig terjedő szabad bevezetéssel | 121. 367 K 22 f | |
| 19. A barbacs-kónyi csatorna | 23. 479 K 44 f | |
| 20. A fábián-éri csatorna | 96. 644 K 90 f | |
| 21. Szivattyútelep a torkolatnál, az erőátvitellel a rábczamelléki többi szivattyúkhoz | 310. 000 K - f | |
| II. A Rózsás csatornánál | 551. 491 K 96 f |
Ad 18-21. Ezen csatornák a Rába balpartján Rába Pordánytól a Rábczáig levő területek belvizeit - másodperczenkint 2 m3-t vezetik le az abdazsiliphez. A belvizek szakadatlan levezetése csak szivattyútelep épitésével biztositható.
| 22. A szegedi csatorna | 22. 000 K - f | |
| 23. A Beősárkány-sövényházi lapály lecsapolása | 19. 200 K - f | |
| 24. A Sövényháza község alatti belviz levezetése | 7. 000 K - f | |
| 25. A czobéri és sövényházi csatorna | 80. 105 K 08 f | |
| 26. A kétéri zsilip | 12. 000 K - f | |
| 27. A Beősárkány-sövényházi és a czobéri vizeknek állandó levezetésére 2 szivattyutelep, a melynek a Rózsás csatornai vizmenti telepről nyerik a motorikus erőt | 75. 000 K - f | |
| III. A Rábcza jobbparti öblözetben | 215. 305 K 08 f |
22-27. Ezen csatornák a Sövényháza feletti Rábcza jobbparti Hanságban, továbbá a Keszegér és Rózsás csatornák alsó szakaszai között a Rábcza mentén keletkező belvizek levezetésére vannak hivatva. A Beősárkány-sövényházi és a czobéri csatornák beömlésénél szivattyutelepek alkalmazása válik szükségessé.
| 28. A moson-szolnoki övcsatorna, nyilt betorkolást biztositó töltésezéssel együtt | 185. 900 K - f | |
| 29. A moson-szolnoki öblözet belviz csatornája | 101. 836 K 24 f | |
| 30. A Tőzeg csatorna a M. Á. V. feletti lébenyi csatornával és mellékágaival | 123. 143 K 58 f | |
| 31. A Lébeny és Hugoti csatorna a M. Á. V. mellékágával | 33. 016 K 45 f | |
| 32. A Börcs alatti belvizek levezetése | 21. 890 K - f | |
| 33. A pinnyédi öblözet zsilipjei | 40. 000 K - f | |
| 34. Az öttövényi csatorna és Börcs vasutmelléki belvizek csatornája | 46. 569 K 90 f | |
| 35. Szivattyutelepek a moson-szolnoki és a lébeny-hugoti csatornákkal mint 13 tételnél | 65. 000 K - f | |
| IV. A Kis-Duna-Rábcza közti öblözeteknél | 617. 356 K 17 f |
28-35. A Kis-Duna és a Rábcza közötti öblözetben levő belvizek levezetését czélozzák.
Az épitendő csatornák közül a moson-szolnoki övcsatorna nyilt beömléssel bir, mig a többi csatorna zsilipeken át torkollik részint a Kis-Dunába, részint a Rábczába. A kis-dunai bevezetés a meglevő sarolta- és benedekpusztai zsilipeknél, továbbá az épitendő pinnyédi zsilipnél terveztetik. A moson-szolnoki és lébény-hugoti csatornák beömlésénél szivattyútelepek létesitésére is szükség van.
| 36. A sebes-árpási csatorna és mellékcsatornái | 86. 677 K 62 f | |
| 37. A Sárdosér és a kisfolyó castornája | 35. 422 K 86 f | |
| 38. A Sobor körüli lapály csatornája | 15. 084 K 57 f | |
| 39. Uj zsilip a Megág fölött a sobori laposban | 12. 000 K - f | |
| V. A sebes-árpás-megági szerkezetnél | 149. 185 K 06 f |
36-39. A felsorolt munkálatok a Rába balpartján Vág és Árpás között levő belvizek levezetése czéljából szükségesek. Ezen belvizek lefolyása eddig a „Megág” zsilipen történt.
| 40. Az Ikrényi csatorna | 6. 653 K 42 f | |
| 41. Az Ikrényi csatorna részére új csőzsilip, szivattyutorkolattal | 20. 000 K - f | |
| 42. A Marczal balparti belvizcsatorna a baboti oldalággal | 59. 409 K 92 f | |
| 43. M. -Szt. -Miklósi csatorna | 10. 212 K 68 f | |
| VI. Az alsó Rába mellék öblözeteknél | 96. 276 K 02 f |
Ezen csatornák a Rába balpartján Ikrénynél és a Rába és Marczal közötti árterület belvizeinek levezetését czélozzák.
A belvizrendezési munkálatok összes költsége tehát összesen 2,392.034 K 71 fillér.
| 44. A csatorna Pomogy feletti részének kiemelése és a torkolati, valamint a Pomogy alatti zárózsilipek épitése | 550. 000 K | |
| 45. A létező duzzasztók megváltása és egy újnak építése | 140. 000 K | |
| Összegezve | 690. 000 K |
A Fertő szabályozására, illetve a Fertő kérdés rendezésére a társulat öt tervet mutatott be. Az első terv oly módon javasolja megoldani az egész kérdést, hogy a Hanság csatornának töltések között leendő meghosszabbítását ajánlja a Fertő tó közepéig és a Fertőtavon keresztül töltések közt csatornát von, a mely csatornába vezettetnék be töltések közt a Vulka és egyéb patakok vize. Azonkivül, minthogy a Hanság csatornának időszakosan magas vizállásával számolni kell, a főcsatorna mellett a mosoni oldalon egy medenczét terveznek. A társulat által készitett ezen terv összesen 2,863.668 K 80 f-be kerülne, úgy hogy a Fertő 57.927 hold területének egy holdjára 49 K 43 f esik. A társulat által készitett második alternativa teljesen azonos az elsővel, csak az a változtatás van benne, hogy a vizek időszakos tározására mozgó viztartókat terveznek. Egyuttal combinátióba vették, hogy a Fertő kiszáritott területei a Fertő raktárában időszakosan visszatartott vizből öntözésben részesíttessenek. A tervnek ily módon való kivitele kerülne: a megelőző 2,853.668 K 80 f-hez hozzáadva még 936.419 K 31 f-t, azaz holdanként összesen 65 K 59 f-be. A harmadik terv a Fertőt csak részben csapolja le és a Fertő északkeleti részét vizmedenczének fentartja. Ezen tervváltozat szerint összesen 38.628 hold mentesittetnék és 19. 309 hold maradna viztartónak. A terv kiviteli költsége 2,053.261 K 80 f, azaz holdanként 53 K 17 f. A társulat által bemutatott legközelebbi terv alternativa az, hogy a Fertő tónak egész északi része maradna viztartónak és csakis a déli része (24. 956 hold) mentesittetnék, mig 32.971 hold maradna viz alatt. Ezen terv kivitele 1,483.795 K-ba kerül, holdanként 59 K 46 f-be. A társulat még egy tervváltozatot mutatott be, mely az elsőtől csak annyiban tér el, hogy a felső Fertő része mozgó tartókkal időszakosan szárazzá tehető. Ennek költsége 3,325.566 K 80 f, holdanként 57 K 75 f. A közölt költségvetésbe a Fertő-tó lecsapolására felsorolt tervvázlatok egyikének összege sem vétetett fel, hanem a Hanság-csatorna kiegészitő munkálatai czimén fel van véve a Hanság csatornának fentebb jelzett módon való meghosszabbitásának költsége a Fertő-tónak legmélyebb pontjáig és Pomogy körül a fentebb emlitett zárózsilip. Fel van véve a költségvetésbe még a létező és fentebb szinte felemlitett, a Hanság csatornában fennálló két duzzasztónak megváltása és egy harmadiknak megépitése, mert a Hanság nedvesitéséhez füzött érdekek egyöntetü kezelése ezt szükségessé teszi.
| 46. Telefonhálózat kiegészitése a Répcze árapasztó és a belvizrendezés szükséglete szerint | 10. 000 K | |
| 47. Az új ártéri nyilvántartás részére a kataszteri térképek és telekkönyvek beszerzése stb. | 120. 000 K | |
| 48. Az új ártéri osztályozással összefüggő munkálatok | 280. 000 K | |
| Összesen | 410. 000 K |
Megemlitést igényel, hogy a társulati ártéri telekkönyv és ártéri birtokivek a hiteltelekkönyvi adatok alapján vannak összeállitva, az ártéri járulékok az 1885. évi XXIII. törvénycikk 122. §-a értelmében az egyenes adók módjára lévén beszedendők, az ártéri nyilvántartás a kataszteri alapokra fektetendő és e czélból az egész árterületre a kataszteri térképek beszerzése és az ártéri telekkönyvnek kataszteri alapon történő uj berendezése válik szükségessé. Az utolsó tételben felvett összeg az új osztályozás keresztülvitelére van a költségvetésbe beállitva, hogy a szabályozás hátralevő részének befejezte után a haszonarányos osztályozás eszközölhető legyen. Az értekezletre ilyen részletességgel bemutatott tervezett munkálatok költsége tehát:
| A) Ármentesités | 5,279. 840 K 74 f | |
| B) Belvizrendezés | 2,392. 034 K 71 f | |
| C) Hanság-csatorna kiegészitése | 690. 000 K - f | |
| D) Általános szükségletek | 410. 000 K - f | |
| Összesen | 8,771. 875 K 45 f |
Az értekezlet további lefolyásáról leszürődött vélemény abban volt összefoglalható, hogy a megjelentek egyhangulag szükségesnek jelezték az ármentesitésre tervezett összes munkáknak kivitelét: halaszthatatlannak jelezték a belvizek rendezését, és hogy a társulat által a Fertőben végzendő munkák kérdése végérvényesen tisztáztassék, hogy a szabályozás befejezésére szükséges létesitmények végrehajtása után a társulatnak mód adassék arra, hogy a társulati ártért ujonnan osztályozhassa, mert az értekezleten kifejezésre jutott nyilatkozatokból nyert benyomás szerint a meg-megujuló panaszoknak nagy része nem is annyira az összteher nagysága, mint inkább a terhek egyenlőtlen a megoszlásából ered. Az értekezlet egy további eredménye, hogy a társulat az ármentesités befejezésére és a belvizrendezés keresztülvitelére szükséges munkák kiviteléből eredő terheket az államkincstár hathatós anyagi támogatása nélkül elviselni nem tudja. A lefolyásában vázolt értekezlet előkészitése közben a társulat a terveket is bemutatta; e tervek 1903. évi julius hó 28-án 61. 933. számu leirattal visszaküldettek és egyuttal értesittetett a társulat arról, hogy a bemutatott terv 8.771. 875 K 45 f összköltségelőirányzattal, egyrészről magában foglalván a Rába folyó töltéseinek megerősitésére, a Rába hullámtereinek és medrének rendezésére, a Répcze árapasztó és a mellékvizeinek szabályozására, továbbá egyéb szükséges ármentesitési munkálatokra, a belvizlevezető csatornáknak és a Rábcza mentén szükséges szivattyútelepek kiépitésére, végül a Hanság csatorna meghosszabbitására és a pomogyi hidnál létesitendő zárózsilip megépitésére, nemkülönben az ártér uj osztályozására vonatkozó munkálatokat; tehát felölelvén általánosságban mindama munkálatokat, melyek a szabályozás befejezésére és alapszabályszerü feladatának megoldására alkalmasak, másrészről a junius hó 8-án tartott értekezleten kifejezett óhajok lehető figyelembevétele mellett dolgoztatván ki, a tervezet ellen műszaki szempontból általánosságban észrevétel nem tétetett s az a rendeletben közölt következő megjegyzések figyelembevételével kivitelre alkalmasnak találtatott.
A Fertő-tó szabályozására vonatkozó tervezetek közül az összesitett költségelőirányzatba felvett azon tervezet ellen pedig, mely csupán a Hanság-csatorna meghosszabbitását czélozza, észrevétel nincs, a Fertő lecsapolására vonatkozó többi tervezet azonban birálat tárgyává nem tétetett.
Felhivatott azonban a társulatnak figyelme arra, hogy a Répcze-árapasztóra 210 köbméter árvizmennyiség alapul vételével kiszámitott méretek a részletes terv kidolgozásánál az esetleg jelentkező Répcze nagy vizemésztésének megállapitásával módosithatók lesznek, azon vizmérési eredményekhez képest, melyek a vizrajzi osztályom által a Répcze folyón meginditott mérésekből egy esetleg jelentkező nagy viz alkalmával kiadódnak. Miután pedig a tervezetben a Répcze viztömegének 210 köbméterben való megállapitása nem közvetetlen mérésen nyugszik, nincs kizárva annak lehetősége, hogy e viztömeg számbeli értéke a közvetetlen mérésből kifolyólag lejebb szállitható, a mely körülmény az árapasztó méreteinek megállapitásánál tetemes költségmegtakaritást fogna eredményezhetni. Felhivatott a társulat még arra is, hogy a Hanságban és a Répcze-menti régi vizhasználati jogosultság, vagy ujabb hatósági engedély alapján gyakorolt öntözésekre figyelemmel addig, mig a Répcze másodperczenkint 15 köbméterig hoz vizet, az egész viz a Répcze régi folyása irányában lesz leeresztendő; az árapasztó felső torkolata tehát úgy szerkesztendő, hogy az csak akkor jöjjön müködésbe, a mikor a Répczén 15 köbméternél több jut lefolyásra. Miután pedig a tervezet arra nem terjeszkedett ki, vajjon a Répczének az árapasztó alatti részében levezetendő 15 köbméternyi viztömeg kártétel és a Répcze-melléki belvizek szabad levezetésének akadályoztatása nélkül fog e lefolyásra juthatni és miután ugy a Kőris-patak, mint a Kölcsér vizei is ugyanazon mederben találnak lefolyást, szükséges, hogy ezen körülmény a társulat részéről részletes tanulmány tárgyává tétessék és a mennyiben a Répcze ezen szakaszán akár a 15 köbméter viznek kártalan levezetése, akár a belvizlevezetés érdekében valami munkára volna még szükség, a részletes tervezet bemutatásakor azokról is gondoskodás kell, hogy történjék és a szükséges munkák a tervezetbe felveendők lesznek. Későbbi ismétlések elkerülése végett felemlitem itt, hogy a társulat e tanulmányt már megtette, és hogy a Répcze kérdéses szakaszán a jelzett szempontból szükséges munkák költségei állitólag 27.000 koronát igényelnek. Hasonlóan későbbi ismétlések megelőzése végett fel kell emlitenem, hogy az ismertetett terv költségvetése is felülvizsgálat tárgyává tétetvén, találtatott, hogy a társulat költségvetésben a földmunka egységárai egyes tételeknél túlmagasra vannak felvéve; az egységárak méltányos redukálásával az ármentesités költsége 409.076 korona 50 fillérrel, belvizlevezetési munkánál ugyanazon czimen 8.270 korona 24 fillérrel, azaz az egész munkák költsége 417.346 korona 74 fillérrel leszállitható lévén, a munkák költsége 8.354. 528 korona 71 fillérben állapitható meg.
A Rába-szabályozó társulat az értekezleten is kifejezésre jutott vélemények szerint a szabályozás befejezéséből reá háruló költségeket elviselni az ártér mai helyzetében nem tudja, a mikor a főfolyók árvizei ellen többé-kevésbb megvédett ártér nagy része az árterületbe ömlő patakok kiöntéseinek és a belvizek kártételeinek van szakadatlanul kitéve. Hogy képét nyujtsam e veszedelem nagyságának, felemlitem, hogy 1904. év tavaszán a társulat 329.799 kat. hold régi árterületéből mintegy 120.000 kat. hold volt ily módon viz alatt. Még kevésbbé képes az árterület a munkakivitel ideje alatt arra, hogy a felveendő kölcsön annuitását átmenetileg is viselhesse, mert a most érvényben levő osztályozás és hozzájárulási kulcs szerinti ellentétek még élesebbé válnának, az elégedetlenség fokozódnék, sőt főként kisebb existentiáknak tönkretételétől is komolyan kellene tartani. Nem maradna tehát más hátra, mint a kölcsön annuitásait átmenetileg kölcsönből fedezni, és ezek összegével megnövesztett kölcsön járadékait a szabályozás befejezte után az érdekeltekre kivetni. Ezen ut azonban az érdekelteknek a jövőben oly megterhelését eredményezné, a melyet az évszázados vizkároktól senyvedő, főként kisbirtokosság el nem birna, s ebbeli meggyőződésemben a pénzügyminister urral módot kerestünk arra, hogy a szabályozás befejezésére szükséges munkák kiviteli ideje alatt a társulati érdekeltséget a mostani valódi megterhelésnél nagyobb ne érje, és hogy a munkák kivitele után reá háramló nagyobb teher a haszonarányos osztályozás szerint kivetve könnyebben legyen elviselhető, és a végrehajtott munkák a Rábavidék további anyagi fejlődésének, vagyonosodásának alapját is képezhessék.
A Rába-szabályozó társulat, mint fentebb emlitettem, alakulása előtti időben fennállott érdekeltségek által fentartott védőművekkel már megvédett és a Rábaszabályozó társulat kötelékébe tartozó 150.721 kat. hold terület után adóvisszatéritésben részesül. Ezen adóvisszatérités összegének a pénzügyminister ut részéről 1898. évben 1896. évi január hó 1-től kezdődő hatálylyal történt megállapitáskor hivatali elődöm reá mutatott arra, hogy a Rába-szabályozó társulat kötelékébe tartozó egyesek és községek a jelzett 150.721 kat. hold területen kivül 1882-1884. évek előtt még más területen is létesitettek oly müveket, a mely területek termőképességének fentartása czéljából a Rába-szabályozó társulat az 1885. évi XV. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelően 1879. évig ujabb befektetési költségeket forditott, és ámbár ezen 1882. év előtt létesitett müvek liquidálását az érdekeltek elmulasztották kérelmezni, mégis arra való tekintettel, hogy ezen müvek az előzőleg liquidáltakkal szervesen összefüggnek, a társulati müködés előtti időben amazokkal együttesen védték meg az ártért. Miért is a Rába balpartján Sopron vármegyében Vágtól a Kisrábatorokig és a Vasvár megyében fennállott létesitmények utáni befektetések utólagosan liquidálandók volnának. Az utólagos liquidátiónak az 1881. évi XLII. törvénycikk határozmányára való tekintettel csak akkor van helye, ha a kataszteri munkálatokból az a körülmény, - hogy a kérdéses védmüvek által előidézett javulás az adóalapul szolgáló kataszteri tiszta jövedelem megállapitásánál figyelembe vétetett, - minden kétséget kizárólag megállapitható. S ezért bár a pénzügyminister ur nem zárkózott el a felvetett kérdés elől, reá mutatott, hogy mindenekelőtt tudni kellene azokat a földrészleteket, melyek az emlitett régibb védmüvek által ármentesítettek, mert csakis abban az esetben, ha ezeknek a földrészleteknek osztályba sorozását a helyszinén felülvizsgáltatná, lenne abban a helyzetben, hogy a felvetett kérdésben nyilatkozhassék.
Reá mutatott még arra is, hogy a mennyiben a jelzett utólagos liquidátió iránti álláspont a földmivelésügyi kormányzat részéről fentartatnék, ugy a kérdéses régi védmüvek által érintett területeknek a kataszteri munkálatok adatai szerint leendő valósitására, azoknak részletenkénti kimutatására és végül a területekre vonatkozó kimutatásoknak helyszini szemle utján történő felülvizsgálására van szükség. Kétségtelen, hogy a felvetett kérdésnek a társulatra kedvező kimenetele a társulatra váró feladatok megoldására és a társulat anyagi támogatására hathatós eszközt nyujt, s ezért a társulat ügyeinek rendezésére irányuló tanulmányok első sorban azoknak az érdekeltségeknek és területeknek kipuhatolására irányultak, a melyek fenti elbirálás alá eshetnek. Az erre vonatkozólag folytatott kutatások felderitették, hogy a Rába szabályozó társulat megalakulása előtt is - mint már emlitettem - állottak és tartottak fenn szervezettel biró érdekeltségek által töltések, a melyek különösen a balparton Sárvár alatti Patytól kezdve szakadatlan vonalban huzódnak Győrig és védték a rábaparti és attól távolabb fekvő területeket a Rába kiöntései ellen. Kiderült továbbá, hogy a Kis-Rábatorok és a vági hid közt Sopron megyében fennállott régi töltés liquidálva annak idején nem lett, daczára, hogy ezen töltés rendszeresen fentartva és fentartatására az érdekeltség, mint felső-rábaközi érdekeltség 23 község területére szervezve volt és töltéseinek fentartására évenként tetemes áldozatokat is hozott. Hasonlóan nem lettek liquidálva a Kis-Rábatorok feletti Vasmegye területén a Rába balpartján és Várkesző határában a jobboldalon fennállott töltések sem.
A felső-rábaközi érdekeltség müködése a Rába balpartján fennállott töltéseknek a vági hidtól a Sopron-Vasmegye határán kiágazó Kis-Rábatorokig kiterjedő részére terjedt és érdekeltségét 23 község, nevezetesen: Babot-Orlód, Beled, Bogyoszló, Edve, Farád, Gartha, Jobbháza, Kapuvár, Keczöl, Kisfalud, Mihályi, Németi, Osli, Páli, Potyond, Szárföld, Tamási, Tótkeresztur, Vadosfa, Vásárosfalu, Veszkény, Vicza és Zsebeháza határában 67.353 kat. hold 79 négyszögöl terület birtokossága alkotta. Az eszközölt kutatásokból kitünt, hogy a felső-rábaközi érdekeltség 1876. évi augusztus 29-én Kapuvárott tartott ülésén megalakult azon czélból, hogy jövőre a szükséges munkálatokat pénzes erővel készíttesse el, és ezen költségeket az érdekelt birtokosokra kivesse. Az alakulás megtörténtét és a felmerülő költségeknek holdszám és osztályozás szerinti kivetését Sopron vármegye törvényhatósági közgyülése 1876. évi szeptember hó 26-án 152. számu határozatával megerősitette és ezen időtől kezdve a bizottmány a két érdekelt főszolgabiró közremüködésével évenként tartott ülést és a Rába-töltések és Rábapart fentartására és megerősitésére szükséges költségeket évenként kivetette. A kivetéseket az érdekeltség eleinte az egész községi területre, később 1884. évtől kezdve csakis a hasznavehető területekre eszközölte; a 80-as évek elején pedig az érdekeltségi kimutatásokat az uj kataszterrel is összhangba hozta.
Ugyancsak kitünt e kutatásokból, hogy a felső-rábaközi érdekeltség 67.353 kat. hold 79 négyszögöl területén adóvisszatéritést az érdekeltek sem egyénileg, sem a felső Rába-bizottság utján nem kaptak; de nem is jelentették be védmüveiket liquidálásra és pedig a nyomozás eredménye szerint azért, mert nem volt senki, a ki őket figyelmeztette volna, hogy azt kérjék. Igy tehát több mint valószinü volt az is, hogy a területeknek földadóba sorozásánál a töltéseknek fentartásával járó évi költség az érdekeltséghez tartozó területek tiszta jövedelmének megállapitásánál, különös gazdasági költség czimén betudva nem lett. A sopronmegyei felső-rábaközi érdekeltség ügyéhez hasonló a Rába-balparti vasmegyei töltésekkel védett terület ügye is, mert a Kis-Rábatoroktól Rábabogyoszló határáig Rába-töltések állottak fenn s a védett terület összesen 8055 kat. hold 342 négyszögölre tehető, mint a mennyire a társulat ártere a Rábamenti községekre kiterjed. A Rába jobbpartján Sárvártól Egyházaskeszőig töltések nem voltak, csak ezen alul Egyházaskesző határában állottak régi, valószinüleg közmunkával létesitett és fentartott töltések, a melyek által védett területet a társulati ártérrel egyezően 444 1060/1600 holdra lehet venni. A vasmegyei terület tehát 8499 1404/1600 holdat tesz ki, a mely ugyanazon elbirálás alá esik, mint a felső-rábaközi érdekeltség területe.
Ezen tényállás alapján a pénzügyminister ur fentebb jelzett álláspontjának megfelelően a helyszini szemlét megejtette, s annak eredményéhez képest megállapitotta, hogy a szóban forgó területek az adóalapul szolgáló kataszteri munkálatokban a régi védmüvek által előidézett javulás figyelembe vételével vannak felvéve és a Rába-szabályozó társulatnak ezen Sopron és Vas megyékben fekvő, a társulati ártér szerint helyesbitve 63.954 1190/1600 hold kiterjedésü ezen területek után adóvisszatéritési igénye van; megállapitotta azt is, hogy nincs akadálya annak, hogy ezen területek után járó s a Rába-szabályozó társulattal korábban megejtett liquidátiók adatai alapján arányszámitás utján évi 89.025 korona 75 fillérben kiszámitott adóvisszatérités 1896. évtől kezdve kiutalványoztassék és a társulatot 1905. év elejétől megillető adóvisszatérités folyósittassék. A földmivelésügyi és pénzügyi kormányzat végezte ezen kutatások eredményekép a társulat részére az évi 89.025 korona 75 fillért tevő adóvisszatéritésnek most 1896. évtől kezdve együttesen 801.231 korona 57 fillérben kiutalványozandó része a szabályozás befejezésére végzendő munkálatok egyik fedezetéül méltán kijelölhető. A kivitel költségeinek második fedezetéül ugyanazon az alapon az ez idő szerint 1905. év elejétől 89.025 korona 75 fillér évi összegben megállapitott adóvisszatérités lekötésével a társulat által felvehető és tisztán 1,780.000 koronát eredményező kölcsön összege jelölhető ki. A 8,354. 528 korona 70 fillér épitési összegből ezek szerint fedezetlenül maradó 5,773.279 korona 14 fillérből 500.000 koronát állami segély alakjában a pénzügyminister urral egyetértőleg szándékozunk nyujtani, tekintettel arra, hogy a fentebb ismertetett terv szerint oly munkák végrehajtásáról is lesz szó, melyek városok, községek, igy Moson, Magyaróvár, Gyirmót, Csanak belsőségeinek árviz ellen biztositását is
czélozzák, a melyek alig volnának abban a helyzetben, hogy a reájuk méltán kiróható összegeket viseljék. Egyrészt ezért, másrészt, hogy a társulat régi és kapcsolt Duna-Lajta árterülete közt, továbbá ezek és a városok, községek közt a közös érdekü munkálatok költségeinek megosztására vonatkozó bonyolult tárgyalások mellőztessenek, a kérdést ily alakban vélem czélszerünek megoldani. A jelzett munkálatok kivételére még fedezetlenül maradó 5. 273.297 korona 14 fillér a társulatot terhelő kölcsönből fedezendő; hogy azonban a munkakivitel éveiben, a mely czélszerüen 5 évre állapitható meg, a kölcsön annuitása az ártéri birtokosokat ne terhelje, a pénzügyminister úrral történt megállapodás szerint legfeljebb 5,273.297 korona összeg a pénzügyminiszter ur által kamatmentes állami előleg alakjában nyujtandó, a mely előleg a munka kivitelének befejezését követő év január hó 1-én a társulat által felveendő kölcsönből visszafizetendő. Hogy pedig a társulat ártéri birtokosságának adózó képessége a munkakivitel éveiben még inkább megkiméltessék, a pénzügyminister ur által a társulat részére 1900. évben 4% kamatfizetés kötelezettsége mellett nyujtott 520.000 korona állami előleg kamatmentes előlegül tekintendő és a munkakivitel éveiben nyujtandó előleggel együtt visszafizetendő ép úgy, mint az a 160.000 korona is, a melyet a pénzügyminister ur ezenfelül 1900. évben az ártéri járulékok rovására bocsátott a társulat rendelkezésére.
A társulati értekeltekre tervezett jelentékeny állami támogatások daczára a munkák kiviteléből 1910. évi január hó 1-től kezdődő érvénynyel a mainál nagyobb teher háramlik; ennek könnyebb elviselésére a társulatot abban a további kedvezményben kivánom még részesiteni, hogy a tervbe vett munkák után a társulatot terhelő összeg, illetőleg az 1907. év végéig megejtett liquidátió óta 1909. évi deczember hó 31-ig létesitett munkálatokba befektetett az 1881. évi XLII. évi és 1889. évi XXIX. törvénycikk értelmében megállapitandó költségei után 1910. évi január hó 1-től kezdődő hatálylyal adóvisszatéritésben részesittessék és a befektetés összege a most tervezett munka befejezése után megejtendő leszámolással állapittassék meg, még abban az esetben is, ha ezen összeg az 1881. évi XLII. t. -czikk 15. §-a értelmében a kataszterben eddig elfogadott összeg egy negyedét meg nem ütné; hogy pedig a társulat a felveendő kölcsönök után az 1885. évi XXIII. törvénycikk 123. § d) pontjában körülirt tartalékalap létesítéséhez szükséges tőke beszerzése alól a lehetőségig felmentessék, a társulatok részesiteni kivánom még abban a kedvezményben is, hogy a felveendő kölcsönök évi annuitásának fedezésére első sorban 1905. évi elejétől a társulatot megillető, továbbá 1910. évtől kezdve fentiek szerint megállapítandó adóvisszatérítés összege leköttessék és igy a felveendő kölcsönök annuitásából az ártéri birtokosokra annak csak az adóvisszatérítéssel nem fedezett része vettessék ki és a tartalékalap is csak ebben a nagyságban létesíttessék. A felsorolt kedvezmények lehetővé teszik, hogy a szabályozás befejezésére létesítendő munkálatok a társulati érdekelteknek ebből eredő mindennemű átmeneti megterhelése nélkül kivitessenek, s ezért a társulatot mindazoknak a munkálatoknak kivitelére köteleztetni szándékozom, a melyek az 1885. évi XV. törvénycikk alapján elrendelt munkálatokon felül az ármentesítés kiegészitésére és befejezésére és az ezzel szoros kapcsolatban álló belvizrendezés biztositására szükségesek.
Az 1893. évi junius hó 8-án hivatali elődöm elnöklete alatt megtartott értekezleten jelen voltak megnyugvással fogadták annak a tervnek a kivitelét, a mely az értekezleten ismertetve lett, s a mely a társulathoz intézett idézetem leirat értelmében kivitelre műszaki szempontból alkalmasnak is találtatott. E munkák kérdését tisztázottnak tekintem.
A Fertő-tó lecsapolására a társulat által öt változatban készített tervek közül a társulat szabályozásának befejezésére végzendő munkálatok sorozatába egyikének végrehajtását sem szándékozom felvenni, hanem a Hanság-csatorna ismertetett folytatását és kiegészítő munkálatainak végrehajtását szándékozom a társulatnak kötelességévé tenni. Ezen kérdés eldöntésénél figyelmen kívül nem volt hagyható a Fertő területek tulajdonosai többségének ellenzése a teljes lecsapolással szemben. A midőn azonban a Fertő-tó teljes lecsapolását a Rába-szabályozó társulat szabályozásának befejezésére létesítendő munkák sorából kikapcsoltam, a Fertő-érdekeltség ama további kivánságának, hogy a Fertő területét magából a társulat kötelékéből is kibocsássam, nem tehettem eleget. A Hanság csatornának a tervbe felvett meghosszabbítására és a pomogyi hidnál építendő zsilipre a pomogyi hidtól nyugatra fekvő és a Fertő területének betudásával mintegy 90,000 holdra tehető árterület érdekében szükség van azért, hogy rendkívüli nedves évjáratokban, esetleg - a folyó év tavaszához hasonlóan - a Fertőben megnövekedő víz a Hanság-csatorna teljes emésztésének érvényesülésével apasztható legyen. A megelőzőket összefoglalva, a társulatot végelemben tehát azoknak a munkálatoknak végrehajtására szándékozom az 1885. évi XV. törvénycikkel előrelátott szabályozás befejezéséből kifolyólag kötelezni, a melyek fentebb ismertetve lettek és a melyek előirányzati költsége 8,354.528 korona 71 fillérben van megállapítva.
A munkák főként a Rába-szabályozó társulatnak régi árterülete érdekében szükségesek, a kapcsolt Duna-Lajta ártér árvédelmi helyzetét csakis a járfalusi útnak felmagasitása és a Lajta-torkolat rendezése érinti. Ezen munkálatnak 212,000 korona költségéből 53,000 koronában szándékozom a kapcsolt ártér hozzájárulását megállapítani és így a Rába-szabályozó társulat régi árterület 8.301,528 korona 71 fillér előirányzati költség fogja terhelni. A Rába-szabályozó társulat területén a Hanságban és a Kis-Rába mentén régi jogon gyakorolt vizhasználatok, különösen öntözések mintegy 20,000 holdon gyakoroltatnak, a melyek czéljaira a viz által elsodort úgynevezett kisrábatoroki Rába-gátnak újból való felépítése és fentiek szerint tervezett Répcze árapasztó alatti Répcze-mederben némely mederrendezési munkák létesítése szükséges. Ezen munkálatok végrehajtására és társulati költségen való állandó fentartására a Rába-szabályozó társulatot szándékozom kötelezni és ezen munkák kiviteléhez az öntözésekre tekintettel, az 1900. évi XXX. tc. 28. §-a alapján rendelkezésemre bocsátandó hitel terhére legfeljebb 250,000 koronáig terjedő segélyt nyujtani. A kérdéses duzzasztógát jövőbeni fentartását másra, mint a Rába-szabályozó társulatra ruházni nem lehet, mert egyrészt maga a társulat is érdekelve van annak kifogástalan állapotban való fennállása iránt, mert a gátnak a multban való rongálásai, átszakadásai a társulati védműveket is veszélyeztették, másrészről a vizhasználati érdekeltek nem rendelkeznek sem oly műszaki, sem oly anyagi erővel, hogy e százados gátnak fennállását biztosítani tudnák.
Az e czélból végrehajtandó munkák fentebb a műszaki ismertetésben részletesen felsoroltattak; ezen munkálatok végrehajtásával a társulat szabályozási munkái az 1885. évi XV. törvénycikk értelmében befejezettnek lesznek tekintendők s a társulat az egész társulati árterületen az 1885. évi XV. törvénycikk 5. § 4. pontjában érintett új osztályozást végrehajthatja. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a társulat a mutatkozó szükséghez képest műveit főként a belvizrendezés fejlesztésére tovább is ne építhesse ki, valamint, hogy a fentebb felsorolt munkálatokon, akár a társulat kezdeményezésére, akár a hatósági eljárás során bizonyos czélszerű változtatások, módosítások a költségek határán belül ne történhessenek.
A 2. szakaszban főként a ma üzött öntözések további biztositása érdekében kéretik a felhatalmazás a földmivelésügyi miniszter részére, nehogy a kiterjedt öntözések vízhiány miatt átmenetileg is kárt szenvedjenek. Hogy pedig az ezen munkálatok költségeinek viselése felett a társulat és a vízhasználatokra jogosított érdekeltek között főként a Répcze víz elvezetése folytán meginduló hosszadalmas tárgyalásoknak egy és mindenkorra eleje vétessék, a fenforgó magasabb közgazdasági érdekre tekintettel a 10. § felhatalmazza a földmivelésügyi minisztert, hogy ezen munkálatokra szükséges összeg fedezésére a társulatnak a közérdekű öntöző csatornákról szóló 1900. évi XXX. törvénycikk 28. §-a értelmében rendelkezésre bocsátandó költségvetési hitel terhére legfeljebb 250.000 koronáig terjedő segélyt nyujthasson. Az ármentesített területen gyakorolt kiterjedt öntözések körül fenforgó magasabb közgazdasági érdek is kivánja azt, hogy ezen munkáknak társulati költségen való jövőbeni fentartására a társulat köteleztessék, nehogy ismétlődhessék az az eset, hogy a kis-rábatoroki Rába-gát a fentartásra való kellő felügyelet és gondozás hiánya miatt ismét elsodortassék, a társulat védműveinek biztossága veszélyeztessék és ezen gát fennállására alapított öntözések és egyéb vízhasználatok víz nélkül maradjanak.
A szabályozás befejezésére tervezett munkálatok összköltsége 8,354. 528 korona 71 fillérre van előirányozva. Ezen munkálatokból a műszaki ismertetésben 12. szám alatt felvett járfalusi útnak felmagasítása 30.000 korona és a 13. szám alatti Lajta-torok rendezése 182.000 korona előirányzati költségekkel a társulat régi árterületén kívül a kapcsolt duna-lajtai ártért is érinti. A javaslat 5. §-a a költségeket úgy osztja meg, hogy a duna-lajtai kapcsolt ártérre 53.000 korona esik és pedig a járfalusi útnak felmagasításából a társulatnál ily munkára érvényes megosztási arány szerint 22.500 korona; a Lajtatorok-rendezés költségeiből pedig csak 30.500 korona volt a duna-lajtai ártérre kivethető, míg a fennmaradó rész a Rába-szabályozó társulat régi árterületének, de főként az államsegély-összeg terhére volt megállapítandó. Igy eljárva a Duna-Lajta ártérre 53.000 korona, a Rába-szabályozó társulat régi árterületére 8,301.528 korona 71 fillér teher esik.
A javaslat 4. §-a a szabályozás befejezésére végzendő munkálatoknak 8,354.528 korona 61 fillérrel előirányzott költségnek fedezetét jelöli ki, úgy a mint azt fentebb ismertettem. Az összes munkálatokat megállapodásom szerint a társulat által szándékozom végrehajtatni, és nincs okom feltételezni, hogy a társulat eme szándékom végrehajtásához autonom müködése keretében szükséges határozatokat, különösen az 1,780.000 korona összeget eredményező kölcsön felvételére vonatkozólag oly időben fogja meghozni, hogy a munkák kivitele fennakadást ne szenvedjen. Nehogy azonban, ha előre nem látott okokból a társulat ezen kölcsönt még sem venné fel, a munka kivitele megakadjon, a szakasz utolsó bekezdésébe oly intézkedést kellett felvenni, hogy a kölcsönt legalább 50 évi törlesztés mellett a társulat terhére a pénzügyminiszter is felvehesse és a munka kiviteléhez az államkincstár további megterhelése nélkül rendelkezésre bocsáthassa.
Az 5. szakasz felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a munka kiviteléhez az adóvisszatéritésből és az 500.000 korona segélyből fedezetet nem találó 5,273.297 korona 14 fillér ideiglenes fedezése czéljából ezen összeget kamatmentesen állami előlegként a társulat rendelkezésére bocsáthassa. A társulatnak a munka kivitelére a két első évben rendelkezésére fog állani a multra egy összegben kiutalványozandó adóvisszatéritésből 801.231 korona 57 fillér és a társulatot 1905. évi január hó 1-től megillető adóvisszatérités terhére felveendő kölcsönből 1,780.000 korona, azaz összesen 2,581.231 korona 57 fillér; a társulat tehát a legjobb esetben a munkakivitel 3-ik évében szorul az állami előlegekre, a melyek folyósitása az államkincstár érdekeire figyelemmel a 3-ik évtől kezdve a munka előhaladásához mért lehetőleg egyenlő részletben van tervbe véve. Felemlitem mindjárt itt, hogy a 4. § 4. pontja és 10. § szerint nyujtandó 500.000 korona állami segélyt ugyanezen okból javaslom a munkakivitel utolsó 3 évében egyenlő három részletben felosztva a társulat részére biztositani. Szükségesnek látom reá mutatni arra a körülményre, hogy a munka kiviteléhez a társulat által igényelt állami előleg a jelzett összegnél kevesebbre is fog rughatni, ha a Répcze árapasztó méretei egy legközelebbi Répcze-árviznél közvetetlen vizmérés alapján csökkenthetők lesznek és az előirányzati költségnél megtakaritások fognak eléretni, a mint ezt a műszaki ismertetésnél bővebben érintettem.
Az állami előleg maximum összegben van a javaslatba beállítva, azonban a valódi szükséglet összegében lesz a javaslat határán belül folyósítandó. Az 5. szakasz az államkincstár által előlegezett összegeknek visszafizetésére tartalmaz intézkedéseket és kötelezi a társulatot, hogy megfelelő összegű törlesztéses kölcsön felvétele útján, legkésőbb 1910. évi január hó 1-én tartozik visszafizetni, nemcsak a munka kiviteléhez előlegezendő legfeljebb 5,273.297 korona összeget, hanem kamatmentesen azt az 520.000 koronát is, a melyet a pénzügyminiszter 1900. évben 4%-os kamat fizetésének kötelezettsége mellett adott a társulatnak és ezt a 160.000 koronát, a melyet a nevezett miniszter szintén 1900. évben az ártéri járulékok rovására bocsátott a társulat rendelkezésére. Ezen intézkedés szerint az 520.000 korona állami előleg után a kamatok a multra is elengedtetnek és ezért szükségesnek látom kiemelni, hogy miután ezen 520.000 korona állami előleg oly beruházásokra fordíttatott, a melyek költsége a Rába-szabályozó társulat régi árterületét és a kapcsolt duna-lajtai érdekeltségét a két érdekeltség hozzájárulására megállapított aránykulcs szerint terheli, az 1900-1904. évek utáni kamatelengedés kedvezménye nemcsak a társulati régi árterületet, hanem megfelelő arányban a kapcsolt duna-lajtai árért is illeti.
Azt azonban, hogy a társulat részére ezen törvényjavaslatban felsorolt összes kedvezmények biztosíttassanak, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg következő két feltételhez kivánjuk kötni: 1. hogy a társulat az ez idő szerint fennálló kétrendbeli törlesztéses kölcsönének annuitásai 1905. évtől kezdve a kölcsönök fennállásának egész időtartama s különösen a tervbe vett munkálatok végrehajtásának 5 évi időtartama alatt is, az ártérbirtokosokra teljes összegükben kivettessenek; 2. hogy a mennyiben azok az állami előlegek, melyek a magyar jelzálog hitelbankkal szemben fennálló társulati kölcsön annuitán részleteinek kiegészitésére adattak, illetve azok az összegek, a melyek a jövedéki birságalapból engedélyezett 5,497.400 koronás kölcsön évjáradékainak pótlására az ezen kölcsön után letett biztosítékból igénybe vétettek, az ártéri járulék hátralékokban és a társulat ügyeinek jelen javaslatban tervbe vett rendezése során megtérülő, többször említett 160.000 koronából teljes fedezetet nem találnának; a hiány olyképen pótoltassék, hogy a törvényjavaslat 6. §-ában jelzett kölcsön összege a kölcsön felvétele alkalmával mutatkozó hiány pótlására szükséges összeggel emeltessék és a szóban forgó hiány is e kölcsönből fedeztessék.
Mindkét feltételnek a Rába-szabályozó társulat ügyeinek rendezését czélzó törvénybe történő felvétele a következő okokból szükséges: A társulat két törlesztéses kölcsöne után esedékessé vált annuitási részletek kiegészitésére 1903. év végéig igénybe vétetett: a jelzáloghitelbankkal szemben fennálló és az állam által garantált kölcsönt illetőleg állami előleg alakjában 461.238 korona 17 fillér, a jövedéki birságalapból felvett kölcsön tartalékalapjából pedig 143.429 korona 26 fillér, összesen tehát 604.667 korona 43 fillér. Ennek az összegnek fedezetét képezi a társulati tagoknál 1903. év végén kintlevő a magának a társulatnak jelentése szerint is 292.978 korona 83 fillért kitevő járulékhátralék és az a már ismételve említett 160. 000 korona, mely a most tervezett rendezés során visszatérül, vagyis összesen 452.878 korona 83 fillér. Fedezetlennek mutatkozik tehát az esetben is, ha az 1903. év végén fennállott járulékhátralékok, a mire pedig számítani alig lehet, teljes összegükben befolynának 151.688 korona 60 fillér, vagyis kereken mintegy 151.700 korona. Ehhez az utóbbi összeghez hozzászámítható még az a további kereken mintegy 113.150 korona, melylyel a társulat az 1904. évre hasonlóan az 1902. év 1903. évekhez ismét kevesebbet vetett ki annál az összegnél, melyet két törlesztéses kölcsönének egy évi kamat- és tőketörlesztési járuléka kiteszen, vagyis az 1904. év végén fedezetlenül mutatkozandó összeg már mintegy 264.850 koronára fog rúgni. Ha helyesnek ismertetnék is el a társulatnak ezen ügy tárgyalása közben hozzám intézett jelentésében nyilvánuló az a felfogása, a mihez az 1885. évi XXIII. tvr. -czikk 123. §-ának d) pontjára való figyelemmel, mindenesetre szó fér, nevezetesen az a felfogása, hogy a jövedéki birságalapból engedélyezett kölcsön biztosítéki alapja, eddigi hozadékát teljesen számításon kívül hagyva, csak arra az összegre egészítendő ki, melylyel az eredetileg létesíttetett; a fentebb fedezetként kimutatott 264.850 korona még ez esetben is csak mintegy 65.150 koronával kevesbednék, vagyis legjobb esetben kereken mintegy 199.700 koronára apadna.
Fel kell említenem, hogy 1903. évi deczember hó 31-én, a mely napra fenti fedezetlen hiány kimutattatott, a m. kir. központi állampénztárnál rendelkezésre állott 138.677 korona 68 fillér készpénz; ez azonban az annuitások pótlása czéljából adott állami előlegek ugyanakkor mutatkozó 461.238 korona 17 fillér apasztására számításba - figyelemmel az 1885. évi XXIII. trv. -cz. 123. §-ának b) pontjára is - még sem volt vehető, mert a jelzett készpénz a jövedéki birságalapból felvett társulati kölcsön után 1904. évi január hó 1-én, vagyis a következő napon esedékessé vált, hason összegű annuitási részlet fedezetét képezte. A társulat által 1902-1904. években követett az a gyakorlat, hogy törlesztéses kölcsöneinek annuitását nem teljes összegében veti ki, a társulat érdekében külön statuálandó törvényes kényszer útján megszüntetendő, mert ha a társulat a tervbe vett munkálatok végrehajtására előirányzott öt év alatt is úgy, mint ez az 1902-1904. években történt, a kölcsön annuitását kereken évi 113.150 koronával kisebb összeggel vetné ki a tényleges szükségletnél, e czimen az 1909. év végén további, mintegy 575.750 koronát kitevő, átmenetileg legnagyobb részben kamatmentes állami előlegekkel fedezendő hiány fogna mutatkozni, mely a fentebb kitüntetett, az 1904. év végén fedezet nélkül mutatkozó 199.700 koronával együtt, kereken mintegy 775.450 koronára rúgna.
Az 1910. év elején tehát, vagyis akkor, a mikor a most tervezett rendezés eredményének már teljes mértékben kellene nyilvánulnia, a társulatnak ismét 775.000 korona körül mozgó fedezetlen terhe mutatkoznék, mely teher ismét egy ujabbi rendezést tenne majd szükségessé. Eltekintve attól, hogy ennek a tehernek legnagyobb része a jelzáloghitelbanktól felvett kölcsönnél fennálló állami jótállás folyományaként átmenetileg kamatnélküli állami előlegekkel, tehát az állam ujabbi megterheltetésével lenne fedezendő, magának a társulatnak jól felfogott érdekében, valamint a tervbe vett rendezés komolyságának és sikerének szempontjából sem engedhető meg, hogy a most vázolt eset bekövetkezzék. Ezért tarottta apénzügyminiszter velem egyetértve szükségesnek, hogy a törvényjavaslatban gondoskodás történjék, egyfelől az 1904. év végén főleg a kölcsön szükséglet nemteljes mértékben történt kivetése folytán mutatkozandó, fedezetlen táruslati terheknek megfelelő módon való fedezéséről és másfelől arról, hogy az 1905. évtől kezdve, a kölcsönök szükségletének teljes összegéből leendő kivetése biztosíttassék. Útóbbiról a törvényjavaslat 12-ik §-a gondoskodik, a melyben egyuttal felhatalmaztatik és utasíttatik a földmivelésügyi miniszter, hogy ha a társulat ezen kötelességének nem felelne meg, a társulat által a két kölcsön annuitására kivetett és az évi 935. 654 korona 06 fillér közti különbözetet a társulti érdekeltekre pótlólag kivesse.
Az 1904. év végén mutatkozandó hiány fedezéséről gondoskodik a törvényjavaslat 6-ik §-ának 4. pontja. Hogy mekkora lesz ezen fentebb az 1885. évi 23. tc. 123-ik §-a b) pontjának a társulatra kedvezőbb magyarázatával 199.700 koronára kiszámított és a javaslat szerint kölcsönből fedezendő összeg, azt a pénzügyminiszter számvevősége csak 1909. év végén fogja pontosan megállapíthatni, mert most nem tudni mekkora összeg lesz a kivetésekből 1909. év végéig behajthatatlanná. A legkedvezőbb esetben a fedezendő összeg 199.700 korona lenne. Miután ezek szerint sem ezen hiánynak 1909. év végén leendő összege, sem a legfeljebb 5,273.297 koronára előirányzott kamatmentes állami előlegnek valódi összege ma nem ismeretes, a 6-ik §-ban nem volt módomban az effektiv kölcsön összegét számszerint megnevezni, a melyet a felveendő névértékű kölcsönnek tisztán eredményezni kellene. Feltéve, hogy a 6-ik §. 1. és 4. pontjaira most említett számok nem változnak, - a mi azonban ki van zárva - a társulatnak oly kölcsönt kellene felvennie, a mely tisztán 5,273.297 + 520 000 + 160.000 + 199.700 = 6,152. 997 koronát eredményezzen. A társulatnak, hogy ezen összegeket 1910. év január hó 1-én visszatéríthesse, a kölcsön 1909. év második felében kell felvennie. Nincs ok feltételeznem, hogy a társulat a törvényjavaslatban biztosított kedvezmények sorozata után ebbeli kötelezettségének meg ne feleljen, mégis gondoskodni kellett a javaslat 6-ik § utolsó bekezdésében, hogy abban az esetben, ha a társulat a kölcsönt a megadott időben fel nem venné, a pénzügyminiszter az előlegek a fentebb részletezett összegek megtérítésére és ezen összegeknek 1910. évi január hó 1-től a kölcsön felvétele napjáig számított 4%-os kamataira szükséges összeget legalább 50 év alatt törlesztendő kölcsön alakjában a társulat terhére felvegye és a kölcsön annuitásának azt a részét, a mely a törvényjavaslat 7. §-a szerint 1910. évi január hó 1-től folyósítandó adóvisszatérítésben fedezetet nem talál, 1910. év január hó 1-től a társulati tagokra kivethesse.
A javaslat 7. §-a a társulat részére biztosítja az újabb liquidatióhoz, illetve adóvisszatérítéshez való jogot az 1897. év óta az 1881. évi XLVII. és 1889. évi XXIX. trv. -cz. szerint számba veendő munkálatokra fordított, a most tervbe vett munkálatok során ilyenekre költendő, még nem liquidált alapbefektetések után még abban az esetben is, ha ezen befektetések az eddig már liquidált alaptőke egynegyed részét még nem is érnék el; és gondoskodik arról, hogy ezen befektetés után az adóvisszatérítés minden körülmények közt 1910. év január hó 1-től folyósíttassék, a mely naptól kezdve a befektetés után a társulatot terhelő összeg az árterületre tényleg kivetendő lesz. Ennek kapcsán a javaslat 8. §-a abban a további kedvezményben részesíti a társulatot, hogy a jelen törvény alapján felveendő kölcsönök annuitásának fedezésére első sorban a társulatot 1905. évi január hó 1-től megillető 89.025 korona 73 fillér és az előző szakasz szerint 1910. évi január hó 1-től folyósítandó adóvisszatérítés fog szolgálni és az érdekelteket az annuitásból csak akkora rész fogja terhelni, a mely az adóvisszatérítésben fedezetet nem talál.
A javaslat 10. §-a az 500.000 korona államsegély engedélyezésén felül intézkedik az iránt, hogy ezen összeg a már említett okokból 1907-1909. években folyósíttassék és az e czélból szükséges összegek tárczám költségvetésében a vizi beruházások czime alatt jelen javaslatra hivatkozással veendők előirányzatba. A Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról szóló 1885. évi XV. tc. 5. § 4. bekezdése elrendelte, hogy az árterület osztályozását és teherviselési kulcsot ideiglenesen igazíttassa ki arra az időre, míg a szabályozás azon hátralevő része is, mely a nevezett törvénynek tárgyát nem képezte, be fog fejeztetni.
