Általánosan ismeretes, hogy az elmult XIX. század nagy, mélyhatású és átalakító folyamatai közé az ősi mezőgazdaság megváltozott képe is tartozik és hogy ez az Északamerikai Egyesült-Államok területén kívül különösen Európa legnagyobb fejlődésű részére nézve első sorban áll. Nemcsak a mezőgazdaság előfeltételeinek, magoknak a műveleteknek, hanem a forgalmi, közlekedési eszközöknek hatalmas, mondhatni ellenállhatatlan közbenjövetele is, merőben új viszonyokat teremtett, a melyek mind rohamosabban és mind messzebbre sodorják tova a gazdaságot az egykori ősi, sok tekintetben nyugodalmas, de a korral már meg nem férő állapottal. Eltekintve a föld termő erejére, ennek fokozására irányított tudományos törekvések és nagy eredmények lényegétől, köztudomású, hogy a nagy átalakulást a terjeszkedés jellemezte legfőképen. A szó szorosabb értelmében vett mezőgazdaság és mellékágai, tehát gabonatermelés, rétmívelés, kertészet, kapásnövény és takarmánytermelés stb. számára mind nagyobb és nagyobb területeket nyerni: ez volt az irányzat és az sokszorosan ma is. A területek legnagyobb részei a vizektől és az erdőktől, továbbá az ősi legelőknek mívelés alá vonásától eredtek, illetőleg hódíttattak el - és a midőn így, a nagy arányban - termesztvény szerint a gazdaság átalakult, megváltozott a nagy területek általános képe, a mi pedig a legfőbb természete is. Legfeltünőbben és a gazdasági érdek szempontjából legérezhetőbben pedig az állat- és növényélet közötti viszony alakult át. A természet ősi állapotában gyökerező egyensúly, nemcsak a művelés alá fogott új területeken, hanem közvetve más viszonylatokban is felbomlott, más alakot öltött. Így a rétségeknek a folyók szabályozása által való eltüntetése, merőben felforgatta a halak életének alapfeltételeit, nemcsak szaporodás, hanem táplálék tekintetében, tehát a rovarélet viszonylataiban is; de felforgatta a madarakéban is.
Nagy tavak, mocsár-területek lecsapolása az alsóbbrendű állatélet megsemmisítésével elvonta a nagy madártömegek életfeltételeit is az utóbbiak kimaradásával átalakult egész tájak egykori látképe; de természete is. Az őserdők kiirtása s az erdészetnek rövidebb forgókra való beosztása, nemcsak a rovaréletre hatott lényegesen átalakítólag, hanem a régi fák döntésével az erdő- és mezőgazdaságra nézve egyaránt hasznos madarak elvesztették a fészkelési alkalmat, első sorban az odvakat. A nagy legelő-területeknek eke alá való fogása teljesen átalakitotta az alsóbbrendű állatélet feltételeit s a behozott termesztmény meghozta a maga ellenségeit, a melyek azelőtt azokon a területeken elő sem fordultak, mert meg sem élhettek volna. Az egész mélyreható új átalakulásnak lényege az állat- és növényélet viszonylatában tömören így fejezhető ki: A termelés nagy arányai természetszerűen felszaporitották a termesztményeken élősködő alsóbbrendű állat- és növényszervezeteket; másfelől irtással és átalakítással elvonták különösen azoknak a szervezeteknek, jelen indokolás szempontjából véve madaraknak fészkelési, illetőleg szaporodási feltételeit, a melyek a termesztmények megvédésében elismert elsőrangú tényezők. Ezen, a természeti törvény erejével biró viszonyokon alapul első sorban az észszerű madárvédelem szükséges volta és legerősebb megokolása, főképen azokra a madarakra nézve, a melyek egész éven át helyt maradnak, a melyeknek védelmét az ország függetlenül intézheti; Magyarország már intézményesen is intézi. Egészen más azonban azoknak a gazdaságilag hasznos madaraknak viszonya és ügye, a melyek a mérsékelt éghajlatú és az északi fekvésű területekről télire a forró égöv tájaira költözködnek és csak tavaszkor térnek vissza. Az eltávozás és a visszajövetel rendén zónákon röpülnek át, sok országot érintenek és eltekintve a pihenőktől, a melyek a tömeges elfogásra alkalmat szolgáltatnak, tömeges vonulásukkal is arra ösztökélik az emberi önzést, hogy fogókészülékeket állítson útjukba, mert a tömegesen elfogott madár egyfelől tápláléknak, másfelől tollazatával ipari értékesítésre szerfelett alkalmas. Ilyen módon a vonuló madarak az elfogatás rendén bizonyos déli országokban időszaki „néptáplálékot” szolgáltatnak; és úgy, a mint az ipar fejlődése a fogókészülék arányait megnövesztette, tehát mind nagyobb és nagyobb madártömegek elfogatását tette lehetővé, viszont a közlekedés óriási tökéletesedése nagyban elősegítette az elfogott tömegek biztos értékesítését. De a gazdasági viszonyok már érintette átalakulása is nagyban hozzájárult a vonuló madarak apasztásához, mert ezek is elvesztették a nyugodt fészkeléshez szükséges alkalmatosságokat. Az évszakok szerint északról délre és megfordítva vonuló madaraknak a természet rendjében gyökerező viszonyai adják meg tehát a madárvédelem e részének igen kiválóan a nemzetközi jelleget.
A midőn a mult század második felében különösen a rovarkárok folytonos növekedése és a madaraknak folyton fokozódó apadása, sőt kimaradása érezhetővé vált, megkezdődtek különösen a nemzetközi viszonylatban azok a mozgalmak, a melyek a madárvédelem ügyének törvényeken alapuló nemzetközi rendezését szorgalmazták s e mozgalmakban Magyarország már az első lépéseknél is tényező volt. 1868-ban a német mezőgazdák és erdészek 26. közgyűlése felkérte az osztrák-magyar külügyminisztert, hogy a hasznos, szabadon élő állatok védelmét nemzetközileg rendezni ne terheltessék. Minthogy Ausztria és Magyarország részéről már kezdetben a gazdaságilag hasznos madarak védelme tüzetett ki czélul, a külügyi kormányzat már 1869-ben megnyerte Olaszország és a Svájcz hozzájárulását. Ugyanebben az évben Francziaország is csatlakozott. Ez természetesen még nem vezetett megoldásokhoz és így 1872-ben Svájcz részéről egy nemzetközi értekezlet összehivása proponáltatott, mely létre is jött; a hol azonban már jelentkezett Olaszország részéről az akadály, hogy t. i. a „néptáplálék” jellegéből folyó ellenállás részéről nem lesz legyőzhető. 1873-ban a bécsi kiállítás alkalmából összeült a nemzetközi mezőgazdasági kongresszus Bécsben, mely egy 7 pontból álló határozati javaslatot fogadott el, melyhez a magyar kormány is hozzájárult. A foganatosítás előtt azonban a közös külügyminiszter szükségesnek látta előbb Olaszországgal még külön megállapodásra jutni, a mi valóban egy közös megállapodáshoz vezetett is, mely 1875-ben november hó 5-én Budapesten, ugyane hó 29-én Rómában ratifikáltatott és „Declaration” czím alatt IX. szakaszból állott és jegyzőkönyvbe foglaltatott 1876-ban a jegyzőkönyv alapján vette fel a közös külügyminiszter a többi államokkal való tárgyalásokat, melyek azonban a végrehajtás kérdésében sok akadályba ütköztek és megegyezéshez nem vezettek. 1884-ben Bécsben összeült az első nemzetközi ornithologiai kongresszus, mely csupán az elvi megállapodást két pontba foglalta, a továbbit pedig a Budapesten tartandó II-ik nemzetközi ornithologiai kongresszus tényleg Budapesten összeült és a magyar előadó álláspontjára helyezkedett, a midőn elfogadta, hogy a magyar földmívelésügyi miniszter a közös külügyminiszterrel egyetértve, igyekezzék az államokat az 1875-iki „Declaration” álláspontjának elfogadására reábirni. Ezentúl mindinkább előtérbe nyomult a védendő és illetőleg üldözhető madárfajok kérdése, a melyben azonban a különböző államok megbizottjai az időközben Párisban is megtartott nemzetközi értekezleten a jelen egyezmény alapját képező egyezmény-tervezetet elkészítették ugyan, de az az érdekek különböző voltánál fogva még sok változásnak lett alávetve, mígnem ezen egyezmény-tervezetet alapul véve, diplomácziai úton, lassan bár, de végre mégis a most beczikkelyezendő nemzetközi egyezményhez vezetett, mely folyó évi márczius hó 19-én Párisban a következő államok nevében iratott alá: Ausztria-Magyarország, Lichtenstein herczegség, Németország, Belgium, Francziaország, Görögország, Luxemburg, Monaco, Portugal, Svédország és Svájcz.
Ez a nemzetközi egyezmény 16 czikkbe foglalja a megegyezés anyagát s a melynek járuléka két jegyzék: 1. a hasznos, 2. a káros madarak neveit foglalja magában. E két jegyzékbe csupán azok a madarak vannak felvéve, a melyekre nézve a megegyezés létrejött és épen azért nagyon fontos az egyezmény első czikke, mely az aláiró államoknak elismeri azt a jogát, hogy a jegyzéket saját érdekeik szempontjából kibővithessék.
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésekben a szabad forgalom biztosítva van és az alól kivételnek csakis az illető szerződő felek által a szerződésekben kifejezetten meghatározott esetekben van helye, az ezen egyezményben foglalt forgalmi tilalmak, természetesen egyelőre csakis a szerződő felek forgalmának érvényesülhetnek, a jelen egyezményt alá nem írt államokkal szemben pedig igyekezni fogunk a szerződések megkötésénél a tilalmakat homályosítani. A Magyarországban, annak kormánya részéről foganatosított, törvény erejével biró intézkedések, a melyek a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. tc. 57. és 58. §-aira támaszkodnak s az 1901:24,655. sz. azon körrendeletnek kifolyása, a melyet a m. kir. földmívelésügyi miniszter a m. kir. belügyi és kereskedelemügyi miniszterekkel egyetértve kibocsátott, jelen nemzetközi egyezménynyel ugyanazon elvi alapon épültek s így az egyezmény beczikkelyezésének semmi sem áll útjában. Tekintettel végül még arra is, hogy Magyarország kormánya az imént elősorolt és már életbeléptetett törvényalkotásokon kívül, még arról is gondoskodott, hogy az ország érdekei szempontjából védendő és illetőleg nem védendő madarak, életmódjuk gazdasági jelentősége szerint, megfelelő tudományos és népies művekben, széles körben megismertessenek: a jelen nemzetközi egyezmény beczikkelyezése esetén zárókövét alkothatja mindazoknak a törvényhozási és kormányzati intézkedéseknek, a melyek Magyarország madárvédelmi ügyét nemzetközi viszonylataiban is mintaszerűvé és kihatóvá tenni alkalmatosak, a mennyiben t. i. az egyezmény tizenegyedik czikke az alkotott törvényeknek és közigazgatási határozatoknak kölcsönös közlését állapítja meg.
