Közismeretű tény, hogy a jelen kormány oly időben volt kénytelen átvenni az ország kormányzásának vezetését, a midőn nem volt törvényes felhatalmazás az állam jövedelmeinek beszedésére és az állami kiadások teljesítésére. Ennek daczára a kormány, figyelemmel egyrészt az államháztartás folytonosságának biztosításához fűződő nagyfontosságú érdekekre, másrészt arra, hogy az államháztartás zavartalan továbbvitelét a közhitel, a köz-, az állam- és a magángazdaság súlyos megrázkódtatása nélkül felfüggeszteni nem lehet, kénytelen volt az államháztartás fennakadása nélkül való folytatása végett a szükséges intézkedéseket saját felelősségére megtenni. De az országgyűlés működésének megkezdésével első és elodázhatatlan feladatának azt tekinti a kormány, hogy az államháztartás továbbvitelére nézve a lehető legrövidebb idő alatt törvényes alap teremtessék. E végből vagyok bátor a jelen törvényjavaslatot bemutatni. A törvényjavaslat szerint az állami bevételek szedésére és az állami kiadások fedezésére folyó évi julius hó végéig kérem a felhatalmazást, mert a mai viszonyok között alig várható, hogy az 1906. évi állami költségvetés jóval korábban törvényerőre emelkedhessék. A törvényjavaslat 1. §-a felhatalmazza miniszteriumot, hogy a magyar korona országaiban az adókra és az állami jövedékekre vonatkozó összes, jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó törvényeket - azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével - az 1906. évi julius hó végéig érvényben tarthassa, s az ezek alapján befolyó adókból és egyéb jövedelmekből az állami kiadásokat fedezhesse. Minthogy az állami közszolgáltatások közül a határvám beszedésére nézve nincsenek törvényeinek, a melyekre a jelen javaslat alapján alkotandó törvényben hivatkozás történhetnék, a határvámnak a jövőben való beszedésére nézve külön előterjesztésekben kérünk felhatalmazást.
Az állami kiadásokra nézve a javaslat 2. §-a szerint, tekintettel arra, hogy az 1905. évi költségvetésre vonatkozólag a törvényhozás nem intézkedett, az 1904. évi állami költségvetésről szóló 1904. évi XXI. törvénycikk határozatait kellett irányadóknak venni. Minthogy azonban oly kiadások is merülhetnek fel, a melyek törvényes intézkedésen alapulnak, de számszerűen a legutolsó állami költségvetésben még nincsenek megállapitva: arra is felhatalmazást kell kérnem, hogy ezek a kiadások is fedezhetők legyenek. Ugyancsak e szakasz rendelkezései szerint a javaslatban kért felhatalmazás alapján az 1906. évi kezelést terhelő kiadások az 1906. évi állami költségvetés keretébe lesznek beillesztendők.
A javaslat 3. §-a azokat az intézkedéseket tartalmazza, a melyek az 1905. évi állami zárszámadások összeállítására vonatkoznak. Miután 1905. évre költségvetésünk nem volt s most az 1905. évi kezelés lezárta után csak a tényleges eredményeket lehetne bevételi és kiadási tételekként előirányozni, leghelyesebbnek tartom, ha ezek a tényleges eredmények csak a zárszámadásba vétetnek fel, mert a törvényhozás azon ellenőrzési jogának, hogy a kiadások helyességét és szükségességét legalább a zárszámadás elbirálásakor állapíthassa meg, nem lehet elejét venni az által, hogy a kiadási tételek, daczára, hogy már lezáratott az évi kezelés, most utólag állapíttassanak meg. Ezt a módozatot kellett elfogadnom azért is, mert az 1905. évi kezelés már lezáratván, a költségvetési törvény végrehajtására a kormánynak már felhatalmazás vagy utasítás sem lenne adható.
A 4. § kimondja, hogy az országos betegápolási pótadó kulcsa az 1904. évi XXI. törvénycikk határozmányainak megfelelőleg 1905. évre is 5%-ban állapíttatik meg. Mellőzhetetlennek látszik a betegápolási pótadó százalékát ezúttal is 5%-ban megállapítani, mert a pótlékból fedezendő kiadásoknál oly nagy szükséglet mutatkozik, hogy ennek fedezésére az 5% sem elégséges. Az 1905. évre azért kell e helyütt a pótlék megállapítása iránt intézkedni, mert ezen évre, költségvetési törvény hiján, ez a rendelkezés fogja megadni a jogalapot e pótlék szedésére; míg az 1906. évre az ezen évre hozandó költségvetési törvény fogja a szükséges rendelkezéseket tartalmazni.
Az 5. § lehetővé teszi, hogy a költségvetésen kívüli állapot tartama alatt felszaporodott közadóhátralékokat az adókötelesek létérdekeik csorbítása nélkül törleszthessék le. Nemcsak a méltányossági szempontok, de az államnak jól felfogott közgazdasági érdekei is megkövetelik, hogy a hosszantartott költségvetésen kívüli állapot folytán felhalmozódott köztartozások az egyes adókötelesek iránt akként érvényesíttessenek, hogy azok gazdasági létérdekei veszélyeztetve ne legyenek. A javaslat szerint felhatalmazást kérek arra, hogy a hátralékok mikénti befizetését hosszabb időre terjedőleg általában szabályozhassam s hogy egyesek kérelmére az általános szabályozáson túlterjedő fizetési halasztást is engedélyezhessenek és a késedelmi kamatokat is elengedhessem. Ez alapon azt az általános intézkedést szándékozom tenni, hogy az 1905. évből s az 1906. év I. negyedéből eredő adóhátralékokat mindenki akként törleszthesse, hogy a hátralékok felét 1906. évi október végéig s másik felét 1907. évi október végéig fizethesse le a nélkül, hogy ez iránt külön kérelmet kellene beadnia. E hátralékok után a jelen törvényjavaslat alapján alkotandó törvény életbeléptének napjáig kamatszámításnak egyáltalán nem lenne helye s ezen a napon túl is csak azok az adófizetők tartoznának a tényleges lerovásig járó törvényes kamatokat fizetni, akiknek évi adótartozása 200 koronát elér, míg a kisebb adófizetők kamat fizetése nélkül vehetnék ezt az általános halasztást igénybe. Ezen az általános halasztáson kívül mindazok, a kik azt kérik, ha érdekeik sérelme nélkül tartozásukat 1907. október végéig sem képesek törleszteni, messzebb menő halasztást is nyerhetnek, sőt ha anyagi viszonyaiknak veszélyeztetett volta ezt szükségessé teszi, tekintet nélkül arra, vajjon kisebb avagy nagyobb adófizetők-e, kamatmentes és 1907 október végén túl terjedő halasztásban is részesíthetők. A kérelmezés megkönnyítése végett akként fogok intézkedni, hogy a kisebb adófizetők ne csak egyenként, hanem az egy községhez tartozók többen együtt is kérelmezhessék a halasztást, azt ne csak irásban, hanem a községnél vagy a kir. adóhivatalnál szóbelileg is kérhessék. A pénzügyigazgatóságokat a halasztások tekintetében megfelelő hatáskörrel kivánom felruházni s másfelől az ellenőrzésökre hivatott közigazgatási bizottságokat a közreműködésre oly irányban fogom felhivni, hogy a méltányos igények kielégítésére ügyeljenek, de azt is szigorúan ellenőrizzék, hogy ott, a hol egyesek igényei azt szükségessé nem teszik, indokolatlan kedvezések helyt ne foglaljanak. Az illetékhátralékok mikénti befizetésének általánosságban való szabályozása e tartozások természetének megfelelően abból fog állani, hogy a költségvetésen kívüli állapot tartama alatt kézbesített fizetési meghagyások szerint kiszabott illetékek a jelen törvényjavaslat alapján alkotandó törvény életbeléptének napjától számított harmincz nap alatt lévén befizetendők, a késedelmi kamatok csak a harminczadik nap után következő naptól kezdve számíttassanak. Mindazonáltal gondoskodni fogok arról, hogy a fenforgó méltányossági szempontok figyelembe vétele mellett egyes esetekben a felek kérelmére megfelelő fizetési halasztások engedélyeztessenek. Önként érthető, hogy úgy az adók, valamint az illetékek tekintetében ez a szabályozás csakis tényleg hátralékban levő tartozásokra szorítkozik, de a már befizetett adókra és illetékekre, valamint ezek kamatjaira nem terjed ki.
A magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló 1899. évi VI. törvénycikk hatályát az 1901. évi XVIII. törvénycikk csak 1904. évi deczember hó 31-ig hosszabbította meg, s miután a törvényhozás azóta e törvény hatályának meghosszabbításáról nem intézkedett, a magyarországi városok és községek által az 1899. évi VI. és 1901. évi XVIII. törvénycikk alapján élvezett járandóságoknak az 1905. évi január hó 1-től való kiutalványozására a költségvetésen kívüli állapot megszünte után is hiányoznék a jogalap. Nehogy ez által az egyes városok és községek jelentékeny joghátrányt szenvedjenek, és hogy a jogfolytonosság e téren is biztosíttassék, a jelen törvényjavaslat 6. §-ában gondoskodás történik arról, hogy az 1901. évi XVIII. törvénycikk hatálya 1905. évi január hó 1-től meghosszabbíttassék, és hogy az a törvényhozás további intézkedéseig érvényben tartassék.
A 7. § szerint a kért felhatalmazás hatálya 1905. évi január hó 1-től kezdődnék, a mit az állami bevételek beszedésénél megóvandó folytonosság megszakításának elkerülhetése tesz szükségessé. E szakasz tartalmazza ezenfelül a végrehajtási intézkedéseket.
