A közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség fentartására szükséges évi ujonczjutalékok tényleges kiállítása a magyar alkotmánynak régibb törvényekben is kifejezett és az 1889. évi VI. törvénycikk 14. §-a utolsó bekezdésében is benfoglalt alapelve értelmében csak akkor történhetik meg, ha ezeket az ujonczjutalékokat az országgyűlés arra az évre már megszavazta. Minthogy az ujonczlétszámnak az 1906. év végéig való megállapítása, illetőleg fentartása iránt már külön törvényjavaslatot nyújtottam be, ezen törvényjavaslat az ujonczjutalékok kiállítása iránt adandó meghatalmazásnak az országgyűlésen való megszavazását és a kivételes helyzetből folyó kivételes rendelkezéseknek törvénybeli szabályozását czélozza. A törvényjavaslat első bekezdése szerint a közös hadsereg és a haditengerészet fentartására a magyar korona országaiból kiállítandó évi ujonczjutalék 44,076 főben, a honvédség ujonczjutaléka 12,500 főben, azaz az ujonczlétszám megállapítása iránt benyújtott törvényjavaslatban meghatározott mennyiségben szavazhatnék meg, valamint ugyanitt foglaltatik a meghatalmazás azoknak a póttartalékosoknak besorozására is, a kik a közös hadsereg, haditengerészet és a honvédség ujonczjutalékának teljes fedezése után az 1889. évi VI. törvénycikk 15. §-ához képest akár mint fölös számmal besorozottak, akár más czímen a póttartalékba osztandók be. A 2. § első bekezdésében az ujonczállítás időszaka azért állapíttatott meg az 1906. évi junius 11-étől julius 14-éig terjedő időben, hogy az ujonczok már augusztus 1-én bevonulhassanak és ez által az 1888. évi XVIII. törvénycikk alapján kivételes tényleg szolgálatra behivott póttartalékosok minél előbb elbocsáthatók legyenek, továbbá, hogy a honvédség békelétszámának fentartása érdekében az ujonczjutalékok kivetése, végleges számbavétele és a besorozottak állománybavétele időpontját is az 1889. évi VI. törvénycikk 15., 42. és 8. §-aiban foglalt rendelkezésektől eltérőleg akként kellett megállapítani, hogy az ujonczok állománybavétele és bevonulása már augusztus 1-én minden akadály nélkül megtörténhessék. A 2. § negyedik bekezdésében pedig arról kellett gondoskodni, hogy azok a besorozott ujonczok, a kik állítási kötelezettségüknek saját hibájukon kívül az ujonczjutalékok országgyűlési megszavazásának késedelmezése miatt a törvényben meghatározott időben eleget nem tehettek, ne terheltessenek három évnél hosszabb tényleges szolgálattal, holott az 1889. évi VI. törvénycikk 8. §-a értelmében ezeknek szolgálati ideje azon év deczember 31-én végződnék, a melyben a szolgálati kötelezettség letelnék, tehát a közös hadseregbe besorozottak csak 1909. évi deczember 31-én, a honvédségbe besorozottak pedig csak 1908. évi deczember 31-én volnának a tartalékba helyezhetők s így kivételes rendelkezés hiányában öt hónappal hosszabb tényleges szolgálati idő terhelné őket a köteles három, illetőleg két évi tényleges szolgálaton felül. Ugyanezen okból az összes szolgálati időt visszamenőleg attól az időponttól kellett számíttatni, a mely időpontban az kezdetét vette volna akkor, ha az 1905. évre sorozásra kerülő egyének állítási kötelezettségüknek még az 1905. év folyamán eleget tehettek volna.
