Svájczczal az állatforgalom az 1891. évi IV. tc.-be iktatott állategészségügyi egyezménynek Magyarország és Ausztria részéről időközben történt felmondása folytán állategészségrendőri tekintetben több mint 10 év óta mindkét részről autonom alapon, tehát nemzetközi megállapodásokkal nem korlátozva kezeltetik. Ennek folytán a Svájczba való vágóállatbevitelünk feltételei is a svájczi autonom rendelkezésektől vannak függővé téve, a mely rendelkezések pedig bármikor és korlátlanul módosulhatnak. A forgalom kölcsönös szabályozásának hiánya ezen bevitelünket nyilván ingataggá tette és főleg azzal hátráltatta annak fejlődését, hogy vágóállataink csakis külön és pedig előzetesen kieszközlendő kantonális engedélyekkel léphették át a svájczi határt, ilyen engedélyt csakis svájczi alattvalók kaptak; egy további akadály az, hogy ezen külön engedély daczára is a szállítmányok Svájcz határától a rendeltetési vágóhidra csak a svájczi határszéli állatorvos által kiállított menetigazolványnyal továbbíthatók. Viszont pedig az a körülmény, hogy Svájczból tenyészmarhának ide behozatalánál Ausztrián keresztül külön átviteli engedélyre van szükség, nem a svájczi eladó, hanem az itteni vevő terhére volt. Ezeknél fogva uj egyezmény létesítésére és annak keretében első sorban ezen akadályok lehető kiküszöbölésére és általában a forgalom állategészségrendőri feltételeink szabatos és állandó jellegü megállapítására kellett törekedni.
Mielőtt az ezen czélok szem előtt tartásával létesített új állategészségügyi egyezmény részletes indokolására rátérnék, ki kell jelentenem, hogy az az 1899. évi XXX. tc. határozott rendelkezései ellenére jött létre, a mennyiben az idézett törvény értelmében mindaddig, míg az uj vámtarifa megalkotva nincs, kereskedelmi szerződés, illetőleg a vele tárgyilag szorosan összefüggő, azonos lejáratu amannak mintegy korolláriumát képező és az állatok s állati nyersterményekkel való kereskedelmet és forgalmat szabályozó állategészségügyi egyezmény külállammal nem lett volna köthető. De egyébként is beleütközik ezen nemzetközi megállapodás létesítése az 1899. évi XXX. törvénycikkbe, a mennyiben részben magában az egyezmény, részben zárjegyzőkönyve szövegezésében nem tesz eleget az idézett tc. 1. §-a azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fenforgó vám és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. tc. 68. §-ában az országnak fenntartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. III. tc. 4. §-a értelmében az 1907. éven túl terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, - a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben arra lehet csak szorítkoznunk, hogy a fenntebbi fentartásnak kifejezést adjunk.
Az uj kereskedelmi szerződéssel azonos időre és azonos felmondási határidővel kötött s ezen szerződés végleges hatályba léptével érvényessé váló állategészségügyi egyezménynek és a hozzátartozó zárjegyzőkönyvnek az itteni érdekek szempontjából leglényegesebb határozmányai a következők: A levágásra szánt ökröket, bikákat, juhokat és sertéseket Svájcz a st.-margaretheni vágóhidi istállókba és a buchsi marharakodóra szabadon, a st.-galleni, baseli és genfi közvágóhidi istállókba pedig külön engedély nélkül, azonban a svájczi szövetségtanács által kiadott jogosítványnyal; megfelelő helyiségekkel és berendezésekkel ellátott egyéb közvágóhidakra pedig külön engedélyekkel bebocsátja, a mely jogosítványok, illetve külön engedélyek megadásánál a svájczi és a magyar szállítók között elvileg nem fog különbség tétetni és a magyar szállítók semmi esetre sem fognak kevésbbé kedvező elbánásban részesülni, mint harmadik állam szállitói. A vágóállatokra nézve csak azt kell igazolni, hogy azok egészségesek és hogy az a község, a melyből származnak, az elszállítandó állatok fajára átragadható betegségtől mentes. Ilyen szállítmányok a származási helytől a svájczi határvámhivatalig közvetlenül, hozzárakás vagy kirakás nélkül, vasuton szállítandók akként, hogy az állatoknak utközben való kirakása, kényszeresetektől eltekintve, csakis etetés végett történhessék. Innsbruckon tul azonban ilyen kivételes kirakás sem történhetik. Ilyen szállítmányok a svájczi határról egészségi okból csak akkor utasíthatók vissza, ha a szállítmányban keleti marhavész, ragadós tüdőlob, ragadós száj- és körömfájás, illetve juhrühkór vagy juhhimlő, illetőleg sertésvész vagy sertéspestis állapíttatik meg. Az egypatás állatok (ló, szamár, öszvér) kölcsönös beviteli forgalma csak ahhoz van kötve, hogy az állatok egészséges állapota és származásuknak ragadós betegségektől gyanutlan volta a kisérő hivatalos bizonyitványon igazolva legyen és hogy az állatok a határon az állatorvosi vizsgálat alkalmával ragadós betegségektől menteseknek bizonyuljanak.
Használati és tenyésztési czélokra szolgáló svájczi szarvasmarha és kecske ide behozható, ha ezen állatoknak egészségi állapota és ragadós betegségtől gyanutlan származása a svájczi bizonyitványokkal igazolva van és ha a határon menteseknek találtatnak ragadós betegségektől. A haszon- és tenyészállatok kölcsönös forgalmához annak is hivatalosan igazolva kell lennie, hogy a származási községben és az ezzel határos községekben 40 nap óta nem fordult elő a szállítandó állatok fajára átragadható és hivatalból kimutatandó betegség. Házi állatoknak közvetlen átvitele kölcsönösen szabad, ha az állatok egészségüket és ragadós betegségekre nézve gyanutlan származásukat igazoló bizonyítványokkal el vannak látva és a határon ragadós betegségektől menteseknek találtatnak. Az állatok fentjelzett bevitelét és átvitelét általában csakis akkor lehet korlátozni, ha a szállítmányban a bevitel után 5 napon belül keleti marhavész, ragadós tüdőlob, vagy ragadós száj- és körömfájás, sertésvész vagy sertéspestis - és pedig az utóbbi három betegség egyike ismételten - megállapíttatott, vagy ha a keleti marhavész a szerződő államok egyikének területén fellép. Az elrendelt korlátozások azonban 21-60 nap mulva mindenesetre feloldandók. Ha a szerződő felek egyikének területeiről valamelyik betegség a másik fél területeire behurczoltatik, a beviteli korlátozások a szerződő felek csupán illető területei ellen alkalmazhatók, vagyis a magyar korona országai ellen csak abban az esetben, ha ezen országokból történt a behurczolás Svájczba. Ha a közvetlen átvitel alatt ragadós betegség állapíttatik meg, a fél kivánságára az egész szállítmány visszaszállítandó, a mennyiben sulyos állategészségügyi akadályok nem állanának fenn. Élő- és leölt baromfinak, ugyszintén ölött vadnak Svájczba való bevitele minden kikötés vagy korlátozás nélkül szabad. A szerződő felek, saját érdekeik képviselete czéljából, egymás területeire megbizottakat küldhetnek. Az összes határozmányok csakis a szerződő felek területeiről származó állatokra vonatkoznak.
