A magyar királyi államvasutak Nagykároly állomásából kiágazólag Mátészalkán át a m. kir. államvasutak nyiregyháza-csapi vonalához csatlakozó h. é. vasut létesitése ügyében már az előző kormányok alatt tárgyalások folytak, melyeknek eredményeként az 1904. év folyamán a nevezett vasut építési, üzletberendezési és egyéb engedélyezési feltételei akként állapíttattak meg, hogy azokat az engedélyt kérő „Bank für Transportwerte in Basel” pénzintézet elfogadta, az engedélyezési biztosítékot letette és a vasut megépítésére és üzletére kötelezettséget vállalt. Minthogy azonban a tervezett h. é. vasut két már közforgalomban lévő vasutat volt hivatva összekötni, s ennek következtében annak engedélyezése az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. tc. 1. §-a értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozott, a h. é. vasut engedélyokirata a törvényhozás működésének szünetelése folytán mindeddig kiadható nem volt. 1904-ben azonban az akkori kormány a helyi érdekeltség sürgetésére engedélyt adott arra, hogy a vasut építési munkálatai az engedélyezésre vonatkozó törvényjavaslat törvényerőre emelkedése s az engedélyokiratnak ez alapon leendő kiadása előtt ugyan, azonban az engedélyt kérő czég veszélyére és koczkázatára, valamint a magánjogok sérelmének kizárásával megkezdhetők legyenek, mely engedély alapján a helyi érdekű vasut megépült, sőt az 1905. évi szeptember 27-én a közforgalomnak is átadott. Ennélfogva most ezen vasut véglegesen engedélyezendő lenne s ebből folyólag a helyi érdekű vasut engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot tisztelettel előterjesztem. Egyúttal a helyi érdekű vasút megépítésére és üzletére vonatkozó, már az 1904-dik évben megállapított engedélyezési feltételek határozmányait az alábbiakban vagyok bátor főbb vonásaiban ismertetni.
A ·/· alatt tisztelettel csatolt helyrajzi vázlatban feltüntetett 85,646 kilométer hosszu helyi érdekű vasut a m. kir. államvasutak Nagykároly állomásából kiágazólag a nyiregyháza-mátészalkai helyi érdekű vasut Mátészalka állomásáig, innen a nyiregyháza-vásárosnaményi helyi érdekű vasut Vásárosnamény állomásáig s ezen állomástól a m. kir. államvasutak nyiregyháza-csap-ungvári vonalán fekvő Záhony megállóhelyig és illetve a m. kir. államvasutak záhony-csapi vonalszakaszának együttes használata mellett, Csap állomásáig mint forgalmi végpontig vezet. A szabványos nyomtávval létesített pálya akként rendeztetett be, hogy azon a gőzmozdonyú vonatok óránkint 40 kilométer, a motorkocsik pedig 50 kilométer legnagyobb sebességgel közlekedhetnek. A legnagyobb emelkedés illetve esés 5‰-ban, a kanyarulat legkisebb átmérője pedig a nyilt pályán 300 méterben állapíttatott meg, egyes helyeken azonban kivételesen 250 méteres sugarú ívek alkalmazása is megengedtetett. A folyóméterenkint 23.6 kilogramm súlyú aczélsinek függő sinkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon voltak elhelyezendők, hogy igénybevételük 6000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetczentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon. A pályán a következő új állomások, illetve kitérők és megállóhelyek létesíttettek: 1. Kálmánd rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 2. Börvely állomás kereken 351 méter hosszban, 3. Ágerdő rakodó megállóhely kereken 150 méter hosszban, 4. Tibor tanya rakodó megállóhely kereken 150 méter hosszban, 5. Nagy-Ecsed vizállomás kereken 400 méter hosszban, 6. Nyir-Csaholy rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 7. Ó-Pályi rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 8. Nagy-Dobos rakodó állomás kereken 40 méter hosszban, 9. Vitka rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 10. Kis-Varsány megállóhely kereken 70 méter hosszban, 11. Gyüre rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 12. Kopócsapáti rakodó állomás kereken 200 méter hosszban, 13. Cserepeskenéz megállóhely kereken 80 méter hosszban, 14. Tornyos-Pálcza vízállomás kereken 400 méter hosszban, 15. Mándok rakodó állomás kereken 210 méter hosszban, 16. Tisza-Szt.-Márton rakodó állomás kereken 150 méter hosszban. Ezenfelül a m. kir. államvasutak Nagykároly és Csap csatlakozási állomásai, továbbá nyiregyháza-vásárosnaményi h. é. vasut Vásárosnamény állomása a csatlakozás folytán előálló szükséghez képest átalakittattak, illetve kibővíttettek, a magyar kir. államvasutak Záhony feltételes megállóhelyén csatlakozó forgalmi kitérő létesittetett, míg a nyiregyháza-mátészalkai h. é. vasut Mátészalka állomása az új h. é. vasut, valamint a tervezett szatmár-mátészalkai h. é. vasut csatlakozásának lehetővé tétele érdekében megfelelő más helyre át is helyzetetett.
A nagykároly-mátészalka-csapi helyi érdekű vasut épitési és üzletberendezési tényleges tőkéje 5,-561.000 koronában vagyis pályakilométerenkint 64.930 koronában álapíttatott meg, mely tőkéből forgalmi eszközök beszerzésére 366.000 korona rendes tartalékalap képzésére 70.000 korona, az ecsedi lápot átszelő pályaszakaszok mentén netán szükséges vízlevezető és kiszárító csatornahálózat költségeire külön tartalékalaponként 20.000 korona, hóvédmüvek költségeire pedig ugyancsak külön tartalékalapként 15.000 korona volt kihasítandó. A tartalékalapok készpénz helyett a helyi érdekü vasutnak a kibocsátási árfolyamon számított elsőbbségi részvényeiből is megalkothatók, mindazonáltal annak kikötése mellett, hogy fölhasználásuk esetén az elsőbbségi részvények a finanszirozó által legalább is a kibocsátási árfolyamon készpénzben átvétetnek. A külön tartalékalapból rendeltetésszerű felhasználásuk után fenmaradó összegek a rendes tartalékalaphoz csatolandók. Az 5,561.000 korona építési és üzletberendezési tényleges tőke fedezésére az 1888. évi IV. tc. 10. § ának rendelkezéséhez képest a tőke 35%-a, vagyis kikerekítve 1,946.000 korona erejéig törzsrészvények, 65%-a, vagyis 3,514.650 korona erejéig pedig 78%-os kibocsátási árfolyamon számított 5% osztalékra jogosító és bemutatóra szóló elsőbbségi részvények bocsáttatnának ki. Az 1,946.400 korona törzsrészvény fedezésére a következő érdekeltségi hozzájárulások biztosíttattak: Szatmárvármegye részéről 420.000 K, Nagykároly város részéről 98.000 K Községek részéről 178.000 K, Magán érdekeltség részéről 109.000 K, Ingyen területek ellenértékeként 15.000 K, összesen: 820.000 K.
Az 1888. évi IV. tc. 4. és 7. §-ai alapján megfelelő névértékü törzsrészvények ellenében a következő állami hozzájárulások biztosíttattak: a) postaszállítási átalányképen a vasut közforgalomba helyezése, illetve a postaszállítás tényleges megkezdése napjától számított egymásután következő 50 éven át fizetendő évi 27.700 K 554.000 K tőkeértékben; b) a helyi érdekű vasutak segélyezésére rendelt költségvetési külön adományból ugyancsak 50 éven át 27.800 K 556.000 K tőkeértékben oly kikötéssel, hogy ezen utóbbi hozzájárulás esetleg egy összegben vagy megfelelő nagyobb részletekben is folyósítható. A fenti állami hozzájárulások a tényleges tőke 9.96, illetve 9.99%-át teszik, s úgy az 1888. évi IV. törvénycikkben megszabott 10-10%-os maximumon alul maradnak. Az érdekeltségi és állami hozzájárulások 820.000+556.000=1,930.000 K összegen felül a fenti 1,946,400 K törzsrészvénytőkéből még mindig hiányzó 16.400 koronát az engedélyt kérő fedezi. A h. é. vasut üzletét ugyancsak az 1904-ik évben létrejött megállapodások értelmében az ugynevezett szabványszerződés alapján a m. kir. államvasutak kezelik, tárgyalásokat folytatok azonban a h. é. vasut tervezőivel az iránt, hogy az üzletkezelési szerződés a leszámolás egyszerüsítése érdekében a bevételek százalékos osztása alapján köttessék meg. A helyi érdekű vasuton a némileg módosított zágoriai egységtételeken alapuló árúdíjszabás alkalmaztatik. Egyebekben az engedélyezésnek feltételei megegyeznek a h. é. vasutakkal szemben kiköttetni szokott építési, üzletberendezési és egyéb engedélyezési feltételekkel, tisztelettel megjegyezvén, hogy miután a pálya a közforgalomnak már átadatott, ennélfogva a kiadandó engedélyokiratban a h. é. vasut engedélyének tartalma - az 1880. évi XXXI. tc. 2. §-ában foglalt rendelkezés szellemének megfelelően - a pálya közforgalomba helyezésének napjától számított 90. évben lesz megállapítandó.
