A jelen javaslat rendelkezései egy további lépést jelentenek a fokozatos haladás utján, a melyen törvényhozásunk a birói és ügyészi szervezet czéltudatos kiépitésében eddig is haladt. A bünvádi eljárásban, valamint a polgári peres eljárás egy részében a törvényhozás a szóbeliség és közvetlenség elveit már érvényre emelte és a legközelebbi jövő törvényhozási feladatát fogja képezni azok érvényre emelése a polgári peres eljárás egész vonalán is. Ily körülmények közt közel az az időpont, a melyet már az 1891: XVII. tc. indokolása az egységes birói szervezeti codex megalkotásának alkalmas időpontjául megjelölt. Ezen időpont közelsége azonban nem lehet ok arra, hogy a törvényhozás addig is a jelenlegi szervezetnek bevált intézményeit tovább ne fejleszsze, vagy azoknak egyes különösen érzehetővé vált hiányait ne orvosolja. Ezek a szempontok voltak irányadók az ezuttal megvalósitandó szervezeti módositások körének megvonásánál. A javaslat rendelkezései a helyi előléptetés azon rendszerével függnek össze, a melyet a nagynevü elődöm: Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter kezdeményezésére megalkotott 1891. évi XVII. tc. vitt be a birói és ügyészi szervezetünkbe. A helyi előléptetések ezen rendszere egy évtizedet meghaladó fennállása alatt a gyakorlatban teljesen bevált és igazolta alapgondolatának helyességét. Maga az 1891. évi XVII. tc. azonban ezen helyi előléptetés rendszerét csak abban a szükebb keretben, nevezetesen csak az első foku biróságoknál és ügyészségeknél alkalmazott itélőbirák és ügyészek körében léptette életbe, a melyben azt a közvetlenül szem előtt tartott czél, tudniilik az első biróságoknak - a sommás eljárási reform révén reájuk váró nagyobb feladatok folytán szükkségessé vált - szervezeti megerősitése megkivánta.
Gyakorlati tapasztalok hiján csak természetes volt, hogy a törvényhozás ezt a rendszert egyelőre csak ott valósitotta meg, a hol annak szüksége leginkább vált érezhetővé. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy azt ma, a mikor annak helyességét a gyakorlat kimutatta, tovább ne fejleszszük. Ezen továbbfejlesztés iránt tesz a javaslat kezdeményező lépést, a mikor lehetővé teszi a kir. itélőtáblákhoz kinevezett biráknak helyi előléptetését. A czél, a mely ezen kiterjesztésnél a javaslat előtt lebegett, az volt, hogy a kir. itélőtáblák oly érdemes biári, a kik ezen vagy ennek megfelelő birói vagy ügyészi állasban már hosszabb ideje szolgálnak, érdemeik elismerését előlépés által eddigi alkalmazásuk helyén és eddigi szolgálati minőségókben is megkaphassák. A javaslat ezzel az itt szóban forgó birói kar anyagi helyzetét is jelentékenyen javitja és egy érgen és ismételten hangoztatott óhaját valósitja meg. Ezen kiterjesztésen kivül és azzal kapcsolatban, a javaslat a helyi előléptetés mai rendszerének némely hiányait is kiküszöbölni kivánja. Az 1891. évi XVII. tc. ugyanis, a helyi előléptetés fent kifejtett czéljával és alapgondolatával némileg ellentétben, a helyi előléptetésben részesülő helyzetét nem tette mindenben egyenlővé azzal a helyzettel, a melybe az illető jutott volna, ha nem helyi előléptetésben, hanem a megfelelő magasabb állásra való kinevezésben lett volna része. Igy a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök az 1891. évi XVII. és az 1893. évi IV. t. -czikkek szerint a kir curiai birákkal ellentétbhen a fokozatos előléptetéstől el lettek zárva. Ők mindig csak a kisebb (másodosztályu) curiai birói fizetést kapják, a mit csak részben egyenlit ki az, hogy tiz és azontul minden további öt év után korpótlékban részesülnek.
Hátrányosabb a kir. itélőtábla-birói, illetőleg főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek helyzete is, szemben a kir. itélőtáblák biráinak helyzetével. A mellett, hogy javadalmazásuk szintén csak a másodosztályu tábla birói, illetve főügyészi helyettesi fizetésre lett korlátozva, az 1891. évi XVII. tc. 50. §-a még kifejezetten is kijelentette, hogy őket a kir. itélőtáblák birái stb. a rangsorban minden esetre megelőzik. Ezt a rendelkezést a törvényjavaslat indokolása elkerülhetetlennek jelezte azért, mert különben megtörténhetnék, hogy a kir. itélőtábla-birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birói vagy járásbiró azt az elnököt, a főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. ügyész azt a főügyészi helyettest, a kinek felügyelete alatt áll, rangban megelőzné. A helyi előléptetésben részesülőknek ezt a legkedvezőtlenebb helyzetét a kir. Curia biráinak, illetőleg a kir. itélőtáblák biráinak helyzetével szemben továbbra is fentartani, nem mutatkozik czélszerünek. A helyi előléptetés rendszerének intézményes szabályozása a rendszer alapgondolatának csak akkor fog megfelelni, a kitüzőtt czél elérését csak akkor fogja teljesen biztositani, ha a helyi előléptetésben részesülők helyzete - rang és javadalmazás tekintetében - minden irányban teljesen azonos azokéval, a kik helyi előléptetés helyett a megfelelő rendes előlépésben részesülnek.
A javaslat ezért a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök, a kir. itélőtáblai-birói, illetőleg kir. főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek állását minden tekintetben egyenlősiti a kir. Curia biráinak, illetőleg a kir. itélőtáblai birák és főügyészi helyettesek helyzetével. Természetesen ugyanerre az álláspontra helyezkedik a javaslat a kir. curiai birói czimmel és jelleggel ezentúl felruházható kir. itélőtáblai birák tekintetében is. Annak a körülménynek, hogy ezentul előfordulhat majd az az eset, hogy a kir. itélőtábláknak kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott birája esetleg rangidősb lehet, mint az illető kir. itélőtábla valamely tanácselnöke, vagy hogy a kir. törvényszék valamely birája, vagy a törvényszékhez tartozó valamely jarásbiróság birája a kir. itélőtábla-birói czimmel és jelleggel történt felruházása alapján esetleg rangidősb lehet az illető kir. törvényszék elnökénél, a javaslat nagyobb jelentőséget nem tulajdonit. Ez a körülmény a dolog természete szerint nem lehet semmi befolyással az illető tanácselnök, vagy törvényszéki elnök jogkörére és nem érintheti vezetői állását. Ezen rendelkezéseken kivül a javaslat 6. §-a a törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek VII. fizetési osztályba tartozó hányadának felemeléséről intézkedik a 7. § pedig a kir. alügyészek helyi előléptetését teszi lehetővé a végből, hogy ez által az érdekeltek előléptetési viszonyain segitsen.
A jelen § közelebbi előfeltételeit a § az 1891:XVII. tc. 27. §-ának értelmében állapitja meg azzal az eltéréssel, hogy a kir. itélőtáblához kinevezett birónak a 27. §-ban minimumként megállapitott 5 év helyett legalább 10 évig kell eddigi vagy ennek megfelelő birói vagy ügyészi állásban szolgálni ahhoz, hogy az egyéb előfeltételek fenforgása esetén kir. curiai birói czimmel és jelleggel legyen felruházható. Ez a hosszabb időtartam a javaslat azon intentióját kivánja megvalósitani, hogy különösen a hosszabb szolgálati idővel biró itélőtáblai birák eddigi alkalmazásuk helyén kaphassék meg érdemeik ellismerését. Annak folytán, hogy a jelen § 2. bekezdése az 1891. évi XVII. tc. 29. §-ának 1-ső bekezdésében foglalt rendelekzéseket megfelelően kiterjeszti a kir. curiai birói czimmerl és jelleggel felruházott kir. itélőtáblai birákra, ezek a fegyelmi eljárás szempontjából ugy itélendők meg, mint a kir. curiai birák. Minden egyéb tekintetben: azaz a felügyelet, szolgálati kötelességek és jogok stb. tekintetében a kir. itélőtáblai birákkal egyenlő elbánás alá esnek, ha csak törvény vagy rendelet reájuk nézve kivételt nem tesz. E részben megemlitést érdemel, hogy ők az 1892. évi XXX. tc. 1. §-a értelmében csak 70. életévük betöltése után lesznek szolgálatképtelenségük külön megállapitása nélkül nyugdijazhatók, mig ennek a kir. itélőtáblák biráira nézve már 65. életévük betöltése után van helye.
Az 1891. évi XVII. tc. a kir. curai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök helyzetét nem tette minden tekintetben egyenlővé a kir. curiai birák helyzetével. A rangviszonyukról csak annyiban rendelkezik, a mennyiben kimondja, hogy curiai birákká való netaláni kinevezésük esetén rangsorukat ezek között a curiai birói czimmel és jelleggel való felruházás állapitja meg, fizetésük tekintetében pedig kimondja, hogy őket csak a II-od osztályu kir. curiai birói fizetés és 300 forintban megállapitott lakpénz illeti meg. Fizetésük ehhez képest, ellentétben a kir. curiai birákéval, a kik annak idején fokozatos előléptetésben részesültek, legfeljebb csak az 1881:XVII. tc. 31. §-án alapuló korpótlékkal növekedhetett. Ezt a helyzetet fentartotta az 1893-ik évi IV. tc. azzal a módositással, hogy az elnököket az V. fizetési osztályra nézve megállapitott lakpénz illeti meg. Nem változtathatott ezen az 1904-ik évi I. t. -czikkben foglalt felhatalmazás alapján az állami alkalmazottak részére pótlékok engedélyezése tárgyában 1906. é. szept. 22-én 4600. M. E. sz. a. kiadott kormányrendeletet sem, mihez képest a curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök ma is el vannak zárva attól, hogy ezen czim és jelleg Birtokában etöltött öt évi szolgálatuk alapján magasabb összegü személyi pótlékra tarthassanak igényt. Ezt a helyzetet a javaslat mind a helyi előléptetés rendszerének alapgondolatával ellenkezőt, meg akarja szüntetni. E végből kimondja, hogy a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnököket a kir. Curia biráival egyenlő rang, valamint az állami alkalmazottak V. fizetési osztályára nézve megállapitott javadalmazás illeti meg. Ehhez képest a jelen törvény hatályba léptétől kezdve ezek az elnökök is a kir. curiaii birákéval teljesen egyenlő fizetésben és személyi pótlékban fognak részesülni. Ezzel szemben természetszerüen elvesztik korpótlékra való igényüket, nehogy javadalmazásuk a kir. curiai birák javadalmazását meghaladhassa. Csak természetes ezek után az, hogy a javaslat a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. itélőtáblai birák részére is ugyanezen elönyöket biztositja. A § második bekezdésének az abban felsoroltak egy létszámbba foglalását illető rendelkezése inkább csak formális jellegű. Ma, a mikor az 1890. é. IV. tc. 5. §-ában szabályozott fokozatos előlépés rendszerét a kormány az 1904. é. I. tc. felhatalmazása alapján felfüggesztette és az illetmények megállapitása a rangsortól függetlenül mindenkire nézve külön-külön az illető fizezési osztályba való jutása időpontjától függ: a különböző, vagy egy és ugyanazon létszámba tartozás az illetmények szempontjából közömbös. A § értelmében azok a kir. törvényszéki elnökök, a kik a kir. curiai birói czimmet és jelleggel már a törvény hatályba lépte előtt fel voltak ruházva, az együttes létszámba a jelen törvény hatályba léptének időpontjáig kinevezett kir. curiai birák után fognak - még pedig eddigi rangsorukban - besoroztatni. Ezt az átmeneti jellegű rendelkezést a szerzett jogok oltalmának szempontja indokolja. Félreértések megelőzése végett azonban a § kifejezetten is hangsulyozza, hogy ez a rendelkezés az 1891: XVII. tc. 32-ik §-ának szabályait nem érinti.
A jelen javaslat értelmében a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök, illetőleg a kir. itélőtábla-birói vagy kir. főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birák, járásbirák éws ügyészek a jövőre minden tekintetben az V., illetőleg a VI. fizetési osztályra nézve megállapitott illetményeket fogják kapni; ők tehát az ugyanazon fizetési osztályban eltöltött bizonyos tartalmu szolgálat alapján megasabb fizetésre, (illetőleg fizetés természetével biró személyi pótlékra) tarthatnak számot. Ezzel összeegyezhetetlen az 1891:XVII. tc. 31. §-ának részükre korpótlékot megállapitó rendelkezései minthogy a korpótlék élvezete mellett megtörténhetnék, hoyg a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnökök, illetőleg a kir. itélőtábla-birói vagy főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek fizetése a kir. curiai birák, illetve kir. itélőtáblai birák stb. fizetését meghaladná. Az 1891:XVII. tc. 31. §-ának korpótlékra vonatkozó rendelkezése ezért annál is inkább hatályon kivül volt helyezendő, mert az ennek helyébe a jelen javaslat által részükre biztositott az az előny, hogy a kir. Curia, illetve a kir. itélőtáblák biráival és főügyészi helyettesekkel teljesen egyenlő javadalmazásban fognak részesülni, a korpótlékhoz való igényben rejlő anyagi előnyt messze fölülmulja.
A korpótlékhoz való igény elvesztése mellett is hasonló elönyösebb helyzetbe jutnak azok az itélőbirák és ügyészek is, a kik a törvény hatályba lépte előtt voltak már czimmel és jelleggel felruházva, mert a czim és jelleg birtokában eltöltött idő a magasabb összegü személyi pótlékhoz való igény megállapitásánál szintén figyelembe fog vétetni, a mi a dolog természetéből folyólag az 1904:I. tc. alapján kiadott 1906. évi 4600. M. E. sz. kormányrendelet megfelelő módositását teszi szükségessé. Egyébként ugyanezen kormányrendelet 33. §-ának utolsó bekezdése azon esetre vonatkozólag, a mikor a kir. curiai birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnök kir. curiai biróvá, illetőleg a kir. itélőtábla-birói vagy kir. főügyészi helyettesi czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró, járásbiró vagy ügyész kir. itélőtáblai biróvá, illetőleg kir. főügyészi helyettessé neveztetik ki, a fenti elvet már is megvalósitotta.
A 9. § azon rendelkezését, hogy a jelen törvényjavaslatból felmerülendő költségek ezuttal az állami költségvetésbe be nem állittatnak, hanem a pénztári készletekből fognak fedeztetni, nem kifogásoljuk ugyan, de hangsulyozni kivánjuk, hogy ezen költségek mint állandó jellegüek. 1908. évtől kezdve az állami költségvetésbe lesznek beállitandók.
