A dunai halászat nagy fontossága s az a bizonytalan állapot, a melybe az egységes kezelés hiánya ezt a termelési ágat sodorta, már régóta követeli a szükséges intézkedéseket. A halászatról szóló 1888:XIX. tc. 71. §-a azt az intézkedést tartalmazza, hogy az országos határt képező folyókon a halászatnak egyöntetü elvek alapján leendő gyakorlása érdekében a szomszédos államokkal egyezség kisérlendő meg. Halászati törvényünk életbeléptetése után részünkről meg is történt kezdeményező lépés, hogy az érdekelt parti államokkal a dunai halászat üzemét illető egységes rendelkezések czéljából egyezmény köttessék. Rumániának akkor még halászati törvénye nem lévén, erre 1896-ig kellett várnunk. Miután a rumán halászati törvény életbeléptetésével eltüntek azok az akadályok, a melyek a két ország között a halászatra vonatkozó egyezmény megkötését gátolták, a tárgyalás fonala ujból fölvétetett s a halászati törvények főelveinek figyelembe vételével kidolgozott egyezmény-tervezet elkészült.
Rumánia kormánya kijelentette, hogy valamennyi halfaj között, a melyek a Dunát népesitik, a tokfélék (acipenserodiák) a legkeresettebbek, ennélfogva a legnagyobb védelmet is kivánják, mert nagy piaczi áruk azt bizonyitja, hogy mindig jobban pusztulnak s teljesen el is tünnének, ha a régii rendszerü üzem továbbra is megengedtetnék; az egyezmények tehát főleg a Dunára kellene irányulnia s e tokfajokhoz számitott halfajokra, a mélkül, hogy figyelmen kivül hagyatnának a többi fajok, mint a ponty, a süllő, a czompó stb., a melyekre szintén ki kellene a védő rendelkezéseket terjeszteni. A rumán kormány javaslata egyes részleteiben eltérő volt ugyan a magyar kormány javaslatától, mindazonáltal a további tárgyalások alapjául elfogadhatónak látszott s a magyar kormány ellenjavaslatait, a melyek szerint az egyezmény kifejezetten csak a Dunának magyarországi és rumániai szakaszára vonatkozó hatálylyal köttetnék meg, - azzal a kivánsággal juttatta el a rumán kir. kormányhoz, hogy abban az esetben, ha ezeket a javaslatokat teljesen magáévá nem tehetné, ugy azoknak szóbeli tárgyalásához járuljon hozzá.
A rumán kir. kormány a szóbeli tárgyalásokat szintén czélhoz vezetőbbnek találván, a mult év nyarán megbizottakat küldött Budapestre, a kik a magyar megbizottakkal az egyezmény szövegét megállapitották. A megbizottak előzetes megállapodásait s az egyezmény szövegét mind a két kormány elfogadhatónak találta és igy az egyezménynek a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával leendő aláirására a tárgyalásban részt vett megbizottak királyi felhatalmazást nyertek. Az egyezmény aláirása 1903. jan. 31-én Budapesten történt. Az egyezmény egyelőre csak öt év tartamára köttetett, hogy módunkban álljon annak gyakorlati értékét mérlegelni és felmondás esetén azt a tapasztalás által igazolt módositásokkal kiegészitve, ujitani meg annak idején. Végül kifejezést kell adnom azon reményemnek, hogy ezen egyezmény megkötése, a dunai halászathoz füzödő gazdasági érdekeinknek előmozditására fog szolgálni, mert a vándorló halak, nevezetesen az értékes tokfélék az Aldunáról kerülnek hozzánk s nem lehet közömbös reánk nézve, hogy a dunai halászatnak a magyar és rumán vizterületen szerződéssel biztositott egységes kezelése e becses halfajok szaporodását is előmozditsa.
Az I. czikkhez
Az I czikk az egyezmény joghatályát a tulajdonképeni Duna medrén kivül az ezzel összefüggő és enek természetes kiegészitő részét képező mellékágakra is kiterjeszti. Felette szükségessé teszi az a körülmény, hogy biologiai okok miatt ezek a mellékágak, különösen azok, a melyek áradások alkalmával jutnak a főfolyóval állandó kapcsolatba, a haltenyészetre nagyobb jelentőségűek, mint maga a főmeder, ennélfogva a halak a mellékágakban is csak ugy védelmezendők, mint magában a főmederben.
A II. czikkhez
A II. czikk megfelel a halászatról szóló 1888:XIX. tc. 23. §-a b) pontjában foglalt tilalomnak s csak annyiban tér el attól, hogy a hálószem-méretekre vonatkozó minimális hosszakat nem csupán a fonalból készült hálókra és vesszőből csinált eszközökre terjeszti ki, hanem minden egyéb más anyagból előállitott szerszámok üregeire is. A dunai hering halászatánál a szembőség azért határoztatott meg kisebb méretben, mert a hering, mint vándorló hal, csak időszakonként jön fel a Dunába, hozzánk azonban nem kerül és igy a rumán részről javasolt szembőség ellen kifogást tenni nem lehet.
A III. czikkhez
A III. czikk ugy a magyar, mint a rumán halászati törvények teljesen hasonló tilalmát foglalja magában.
A IV. czikkhez
A IV. czikk első bekezdése megegyezik a magyar halászati törvény 23. §-a c) pontjában foglatt tilalommal. A harmadik bekezdés intézkedésének czélja az, hogy ezzel az ugynevezett utvesztők alkalmazása lehetetlenné tétessék, a mi nem ugyan a Dunamederben, hanem inkább ennek mellékágaiban s különösen az árviz levonulásának idején szokott megtörténni.
Az V. czikkhez
Az V. czikk, eltérőleg a halászati törvényektől, nem individuális, hanem absolut tilalmat állapit meg. A védelem kétségen kivül leghatásosabb az ivás idején, a mely időszak az időjárás szeszélyeihez képest ingadozik ugyan, de a tapasztalat szerint beleesik az április 10-től junius 10-ig terjedő időszakba. Kétségtelen, hogy a különböző vizeken élő, tehát a szaparodás és életmód tekintetében egymástól igen sokszor lényegesen elütő tulajdonságokat mutató halakra nézve lehetetlen oly általános tilalmat megállapitani, a mely minden jogos igényt kielégithetne; ámde akkor, midőn egy és ugyanazon alapvető viszonyok között mozgó vizterületről van szó, csakis az absolut tilalom megszabásával lehet czélt érni. A halászatról szóló 1888:XIX. tc. 18. §-a a tok- és süllőfélékre április 1-től junius hó 15-ig, a rákra nézve pedig ugyanazon törvény 21. §-a április 1-től május 15-ig tartó tilalmi időszakot állapit meg. Az egyezmény az ivás idejét, a mely alatt ezen halfajokat fogni nem szabad: Magyarországra nézve április 10-től junius 10-ig, Rumániára nézve április 14-től junius 14-ig szabja meg. A jelzett halakra vonatkozó tilalmat tehát halászati törvényünk általános rendelkezése teljesen fedi; a rákra nézve pedig az eltérő megállapodásra a törvény 71. §-a nyujt fölhatalmazást.
A VI. czikkhez
A VI. czikkel megállapitott méretek némileg eltérnek a halászati törvényünk 20. §-ában meghatározott méretektől, de az ujabban végzett halbiologiai tudományos kutatások kideritették, hogy a mélyen járó acipenseroidák védelmére a kitüntetett méretek elegendők.
A VII. czikkhez
A VII. czikkben fooglalt rendelkezés a halászati törvényvéégrehajtása tárgyában 5000/89. sz. a. kiadott min. rend. 24-ik §-ának 2-ik mondatával egyezik meg.
A VIII. czikkhez
A VIII. czikk a halászati törvény 27. §-ának és az előbb idézett végrehajtási rendelet 28. §-ának analogiájára szövegeztetett, azzal a bövitéssel, hogy az egyezmény szerint ugyanakkor a friss caviár árusitása is tiltva van, a mi a helyi viszonyok által teremtett körülményekben leli indokolását.
A IX. czikkhez
Ebbe a czikkbe a halászati törvény 22. §-ának s ezen törvény végrehajtási rendelete 26. §-ának tartalma vétetett fel, mindazonáltal itt az engedélyt korlátozni kellett a dolog természetéből folyólag.
