1. § A magyar szent korona országaiban ujonnan keletkező, a technika fejlődése szerint berendezett gyári vállalatok, ha oly czikkeket állitanak elő, melyek a magyar korona országaiban gyárilag egyáltalán nem, vagy nem oly mértékben állittatnak elő, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedeznék, vagy általában oly iparczikkeket állitanak elő, a melyek gyártásának fokozását általános közgazdasági érdekek teszik kivánatossá, az 1870. évi LI. törvényczikk 2. §-ban biztositott házadómentességen kivül a következő állami kedvezményekben részesithetők:
a) felmenthetők a gyári üzem után járó egyenes állami adók, valamint, ha ebben a kedvezményben részesülnek, az ezen adók után járó törvényhatósági és községi pótadók és a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól;
b) felmenthetők a gyári telkek és épületen, valamint azok tartozékát képező gyári gépeknek megszerzéseért, bérbevételéért és átirásáért, valamint a bérleti jog bejegyzéseért járó kincstári és községi illetékek és dijak, valamint az illeték-egyenérték alól; ha pedig az ily vállalatok részvénytársaság vagy szövetkezet alakjában létesittetnek, illetőleg, ha a kedvezmények érvényének tartama alatt részvénytársaságokká vagy szövetkezetekké alakulnak át, ujra alakulnak, vagy más társulatokkal egyesülnek, ezenfelül felmenthetők a társaság megalakulásával és esetleg a társulati tőke megnagyobbitásával, valamint a részvényeknek vagy elsőbbségi kötvényeknek ugy a megalakuláskor, mint a működés ideje alatt tőkefelemelés czéljából történő kibocsátásával járó szerződések, az e szerződésekkel kapcsolatban kiállitott egyéb okiratok és a részvények és elsőbbségi kötvények, ugyszintén a szövetkezeti üzletrészek befizetésére vonatkozó jogügyletek és ezekre vonatkozó okiratok, valamint az e czélból eszközölt vagyonátruházások után járó bélyeg és illetékek, községi illetékek és dijak alól;
c) az 1890. évi I. tc. 159. §-ának hatálya ezen törvény alapján kedvezményezett iparvállalatokra is kiterjeszthető;
d) a részükre engedélyezett kedvezmények tartamára azon vállalatok közé sorozhatók, a melyek az 1890. évi I. tc. 89. §-a értelmében engedélyezett vámok alól az ezen törvény 99. §-a alapján vámdijmentességet élveznek;
e) az emlitett vállalatok által ipari czélokra szükségelt tisztátalan sót a pénzügyminister az 1875. évi L. tc. 13. §-ában meghatározott áron alul is átengedheti és az ezen só kiszolgáltatása alkalmával az illető vállalat által leteendő biztositékok összegét az emlitett §-ban foglalt mértéken alul is megállapithatja.
2. § Az 1. §-ban emlitett kedvezményekben részesithetők:
a) a már fennálló és egyébként az 1. § első bekezdésének megfelelő gyárak a technika fejlődése szerint berendezett lényeges üzemi kibővitéseik után, mely esetben a kedvezményekben részesithető és nem kedvezményezhető üzemágak egymáshoz való viszonya százalékos arányban állapitandó meg, fentartván a pénzügyministernek azt a jogát, hogy a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg az 1. § b) pontjában emlitett kedvezményeknek az ily üzemekre való alkalmazásának mérvét megállapitsa;
b) a jelen törvény életbeléptekor fennálló, de csak az 1899. évi XLIX. törvénycikk hatálybalépte óta keletkezett, vagy ezentúl létesitendő ipari közműhelytelepek, ugyszintén villamosságot előállitó ipartelepeknek azok az üzemei, melyek ipari vagy mezőgazdasági czélokra áramot (erőt) szolgáltatnak, ha magukat a helyiség-bérletek és áramszolgáltatás árai tekintetében a kereskedelemügyi minister által megállapitott feltételeknek alávetik.
Kivételt képez e tekintetben a világitás czéljaira szolgáltatott áram, mely kedvezményben nem részesithető.
Az előállitott villamos áram és technikai czélokra értékesithető minden egyéb erő (energia) ugyanazon büntetőjogi védelem alá helyeztetik, mely az ingó dolgokra nézve fennáll. Ennek megfelelőleg az emlitett erők bármely módon való jogtalan eltulajdonitása, ugyszintén szándékos és jogtalan megrongálására, vagy megsemmisitése Magyarországon az 1878:V. törvényczikknek az idegen ingó vagyon megrongálására, illetőleg a lopásra vonatkozó rendelkezések, Horvát-Szlavonországokban pedig az ottani büntető törvények rendelkezései szerint büntetendő.
A már fennálló azon közműhelytelepek, melyek a kereskedelemügyi minister által a helyiségbérekre és az áramszolgáltatásra nézve megállapitott feltételeknek magukat alávetették, ezen kedvezményeket üzembe helyezésükől kezdve élvezhetik;
c) nagyobb számu házi iparosok rendszeres foglalkoztatására létesitett vállalatok;
d) kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek, ha ezen törvény rendelkezése alá eső czikkeket állitanak elő;
e) hajóépitő telepek, hajógyárak és csuzdák, valamint a műszaki igényeknek megfelelően berendezett hajó javitó műhelyek, uszó és száraz dokkok.
3. § Az 1870. évi LI. törvénycikk 2. §-ának az a rendelkezése, hogy a mezőgazdasági és ipari munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakások állandó adómentességben részesülnek, akként egészittetik ki, hogy a kormány által állandó adómentességben részesithetők a vállalat által épitett, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő azok a munkáslakások is, a melyek a munkásoknak oly feltétel mellett adatnak át, hogy e miatt csekélyebb munkabérekben részesülnek, vagy hogy munkabérüknek bizonyos összege lakásuknak bérére vagy az épület talajdonának megszerzésére fordittatik.
Azok a munkáslakásokat, a melyeket a munkások részére bérfizetés mellett leendő használatra, vagy oly czélból épitenek, hogy azok a munkások a vételárnak részletekben való törlesztése mellett tulajdonul megszerezhetik, a mennyiben uj épitményeknek tekinthetők, a kormány használatba vételöktől számitandó 20 évi ideiglenes adómentességben részesitheti, a mely esetben ezen idő tartamára az állami, törvényhatósági és községi pótadók, valamint az általános jövedelmi pótadó alól is mentesitve vannak.
Azokat a feltételeket, melyek mellett az e szakaszban biztositott kedvezmények engedélyezhetők, a pénzügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg megállapitja.
A kedvezmények megvonandók azon időponttól kezdve, melyben az illető munkásházak vagy lakások más czélra használtatnak, illetve az ezen szakaszban körülirt minőségük megszünt.
4. § A kedvezmények engedélyezése, érvénybe lépésének napja és érvényének tartama felől a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel és mindazon esetekben, a midőn a mező- és erdőgazdaság érintve van, a földmivelésügyi ministerrel is egyetértőleg, a mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve pedig a földmivelésügyi minister a kereskedelemügyi és pénzügyministerekkel egyetértőleg határoz.
A kedvezmények az érvénybe lépés napjától számitva legfeljebb tizenöt évre engedélyezhetők.
A kedvezmények engedélyezését a kedvezményezendő ipari létesitmény üzemben helyezésének napjától számitott egy éven belül lehet kérelmezni, ezen az időn túl a kedvezmények engedélyezése csak az 5. § eseteiben kérelmezhető.
A kedvezmények az ipari vállalat létesitése előtt is biztosithatók. Az ekként biztositott kedvezmények hatályukat vesztik, ha a kedvezményezett vállalat az engedélyben meghatározott naptól számitott két éven belül üzemét meg nem kezdi.
Az 1899. évi XLIX. törvényczikk alapján megadott vagy előzetesen biztositott kedvezmények érintetlenül maradnak. Ezek a kedvezmények a jelen törvényben megszabott korlátok között az illető vállalatok fennállása vagy továbbfejlesztése érdekében meghosszabbithatók, a mennyiben oly iparvállalatokra vonatkoznak, a melyek a jelen törvény értelmében kedvezményekben részesithetők, de ezen meghosszabbitás a régi törvény alapján már megadott kedvezményi idővel együtt 15 évnél hosszabb időre nem terjedhet.
A kedvezmények meghosszabbitása azok lejárta után kérelmezhető. A lejárat napjától számitott egy év után beadott ily kérelem figyelembe nem vehető.
5. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a pénzügyministerrel egyetértve, kivételesen oly esetekben, midőn azt fontos közgazdasági érdekek kivánják, a jelen törvény 1. §-ának 1. bekezdésében körülirt, már fennálló gyáraknak, illetve ipartelepeknek is megadhassa időlegesen a jelen törvényben biztositott kedvezményeket, részben vagy egészben, tekintet nélkül arra, hogy azok előzőleg részesültek-e már az 1881. évi XLIV. vagy az 1890. évi XIII. vagy az 1899. évi XLIX. törvénycikkek alapján ily kedvezményekben. Ez a kedvezmény azonban csak egész iparágaknak adható. Ezen szakasz értelmében azonban se a törvényhatósági, se a községi adót és pótadók elengedés tárgyát nem képezhetik.
6. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy:
a) a jelen törvény 1. és 2. §-ban emlitett gyárak és ipartelepek épitéséhez vagy megnagyobbitásához szükséges épitési anyagokat, nemkülönben az azok felszereléséhez és berendezéséhez szükséges gépeket, gépalkatrészeket és általában berendezési tárgyakat a magyar királyi államvasutakon és állami garancziát élvező vasutakon az önköltségek megtéritése mellett szállithassa, illetőleg szállittathassa;
b) az ipari, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati vállalatok részére szükséges iparvágányokat az a) alatt emlitett vasutak által az önköltségek megtéritése mellett épittethesse;
c) az a) alatt emlitett vasutak tolatási költségei tekintetében az ipari vállalatok részére az önköltségi dijakat engedélyezhesse, esetleg ezen vállalatokat a tolatási költségek alól bizonyos időre fel is menthesse.
7. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a jelen törvény alapján engedélyezhető kezdvezmények megadását a pénzügyministerrel egyetértőleg a kedvezmények tartamára, a vállalatok helyére, nagyságára, átruházhatóságára, termelésük mennyiségére, az alkalmazottak számára és minőségére vonatkozó, vagy a hazai ipar fejlesztése érdekében egyébként szükségesnek mutatkozó feltételekhez köthesse, különös figyelemmel a hazai munkások és tisztviselők alkalmazására, a kikre nézve megállapittatik, hogy legalább 75%-nak magyar honosságuknak kell lennie. Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy indokolt esetekben ezen feltételt módosithassa.
A kedvezményekben részesülő gyárak, illetve ipartelepek kötelesek összes épitési és berendezési tárgyaikat, valamint az üzemükhöz szükséges anyagokat és félgyártmányokat, a mennyiben ezek a magyar korona országaiban megfelelően készülnek, illetve termeltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén beszerezni. A kereskedelemügyi minister indokolt esetekben felmentést adhat.
8. § A gyárak és ipartelepek javára az 1881. évi XLI. törvénycikk értelmében kisajátitásnak van helye állami, törvényhatósági, községi, városi vagyont képező ingatlanokra és ugyanilyen kisajátitásnak van helye gyári, mezőgazdasági és erdészeti czélokra szolgáló iparvágányokra, sodronypályákra, világitási vagy erőátviteli és csővezetékekre, valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885:XXIII. tc. alapján hatóságilag engedélyezett vizművekre, szivattyu-telepekre és emelő berendezésekre, ha ezek az ingatlanok kizárólag mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak vagy parlagon hevernek.
Kisajátitásnak azonban nincs helye, ha ezek az ingatlanok egyházi, vallási, közoktatási, tudományos vagy kegyeletes czélokra szolgálnak, illetve ilyen rendeltetéssel birnak.
Gyári, mezőgazdasági és erdészeti czélokra szolgáló iparvágányokra, sodronypályákra, világitási vagy erőátviteli és csővezetékekre. valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885:XXIII. törvényczikk alapján hatóságilag engedélyezett vizművek, szivattyu-telepek és emelő berendezések javára ugyanazon keretben és feltételek között magántulajdonban lévő ingatlanok is vonhatók az 1881. évi XLI. tc. -ben foglalt kisajátitás alá.
9. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy oly esetekben, midőn valamely iparvállalat létesitését, kibővitését, vagy fentartását általános közgazdasági érdekek teszik kivánatossá, a hazai ipari termelés fokozása vagy biztositása czéljából egyes vállalatoknak az iparfejlesztési czélokra rendelkezésére bocsátott fedezet terhére akár egyszer s mindenkorra, akár több évre szóló államsegélyt engedélyezhessen, vagy ily vállalatok létesitését esetleges állami részesedés utján is előmozdithassa.
Az iparfejlesztés czéljaira rendelkezésre bocsátott fedezet terhére a házi és kisipar is megfelelően támogatandó.
Oly esetekben, midőn az engedélyezendő segély teljes összege ötvenezer koronát meghalad, vagy a midőn állami részesedés esete forog fenn, az országos ipartanács állandó bizottsága meghallgatandó; oly összeg engedélyezéséről, illetve lekötéséről pedig, mely az illető évre megszavazott költségvetési hitelt meghaladja, az országgyülésnek előzetes jelentés teendő és az ily engedélyezés csak akkor tekinthető jogérvényesnek, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyülés elfogadta.
Államsegélyek csakis oly időben engedélyezhetők, a mikor megszavazott költségvetési, vagy felhatalmazási törvény hatályba van.
A 7. § rendelkezései az államsegélyre, illetőleg az államsegélyben részesülő gyárakra és ipartelepekre megfelelően alkalmazandók.
10. § A kereskedelemügyi minister az engedélyezett kedvezményeket a pénzügyministerrel egyetértőleg egészben vagy részben megvonhatja, ha a kedvezményben részesitett gyár vagy ipartelep a jelen törvény alapján kikötött feltételek valamelyikének meg nem felel, vagy a 7. § második bekezdésében megszabott kötelességét megszegi, vagy a vállalat tulajdonosa nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt jogerősen elitéltetik.
Megvonandó továbbá az engedélyezett kedvezmény, ha a vállalat tulajdonosa államellenes magatartást tanusit, az állam, az alkotmány ellen izgat s e miatt a büntetőbiróság vagy fegyelmi hatóság jogerősen elitéli.
11. § A kedvezményekben való részesités (4. §) a hivatalos lapban közzéteendő; a kedvezmények engedélyezéséről a belügyminister és a pénzügyminister, továbbá az illetékes törvényhatóság és ennek utján az érdekelt község, az illetékes kereskedelmi és iparkamara, az illetékes m. kir. pénzügyigazgatóság (Budapesten a kir. adófelügyelő és a m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hivatal), végül az illetékes kerületi kir. iparfelügyelő értesitendő.
Horvát-Szlavonországok területére vonatkozó kedvezményekről az illetékes törvényhatóság és község a horvát-szlavon-dalmát bán utján értesitendő.
A segélyek és kedvezmények engedélyezéséről, valamint a 9. § alapján több évre terjedőleg lekötött segélyekről, ugyszintén a kedvezmények és segélyek megszünéséről a kereskedelemügyi minister a költségvetés kapcsán évenkint részletes jelentést köteles az országgyülés elé terjeszteni.
12. § A jelen törvény alá eső gyárak és ipartelepek, valamint munkásházak létesitését vagy kibővitését a törvényhatóságok és községek is elősegithetik pénzbeli és egyéb támogatás nyujtása által.
A jelen törvény alá eső gyárakat és ipartelepeket, továbbá a törvényhatóságok és községek felmenthetik, az 1890. évi I. tc. 1. § 3. pontjában, illetőleg 29. és 36. §-aiban foglalt azon kötelezettség alól, hogy a vasuti és hajóállomásokat a legközelebbi közuttal vagy községgel összekötő utak, valamint a községi közlekedő utak épitési, kezelési és fentartási költségeihez hozzájárulni tartoznak, valamint felmenthetik az 1890. évi I. tc. 81. §-a értelmében engedélyezett vámok alól is.
Az ujonnan létesitendő, vagy lényegesen kibővülő gyárak és ipartelepek, habár nem esnek is ezen törvény rendelkezései alá, a mennyiben felállitásukat vagy kibővitésüket közgazdasági érdekek teszik kivánatossá, felmenthetők a törvényhatósági és községi adó, illetőleg a község (város) által szedett vámdijak és egyéb helyi szolgáltatmányok alól.
A törvényhatóságnak, illetőleg községnek ezekre nézve hozott határozatai fölött a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerekkel egyetértőleg a belügyminister dönt, Horvát-Szlavonországokban pedig a horvát-szlavon-dalmátországi bán jóváhagyása szükséges, a ki e tekintetben a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg jár el.
Ezen szakasz rendelkezései a Horvát-Szlavon-Dalmátországok autonom törvényeit a községek szervezetéről nem érintik.
Törvényhatóságok, városok, községek fölmentést megtagadó határozatai ellen felebbezésnek nincs helye.
13. § Az állam, törvényhatóságok, községek, az ezek által fentartott vagy segélyezett intézetek és intézmények, valamint a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok ipari szükségletei és munkálatai rendszerint a magyar korona országainak ipara révén fedezendők.
Az állami és közhatósági megrendelések számlái, a tényleg megtörtént átvétel után, százezer koronát meg nem haladó összegnél a szállitás befejezésétől számitott harmincz nap alatt, százezer koronát meghaladó összegnél pedig hatvan nap alatt kifizetendők.
A kereskedelemügyi minister a saját főhatósága alatti hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek, intézményeknek és vállalatoknak, más minister pedig a hatósága alá tartozó hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek és intézményeknek a kereskedelemügyi minister hozzájárulásával egyes indokolt esetekben felmentést adhat.
14. § A közszállitásokat és közmunkákat teljesitő ipartelepeket és vállalatokat abból a szempontból, hogy a szállitandó tárgyak hazai anyagokból, hazai ipartelepeken készülnek-e, illetőleg a munkálatok hazai iparosokkal végeztetnek-e, a kereskedelemügyi minister ellenőrzi.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy tekintet nélkül az 1897. évi XX. tc. 38. és 39. §-ainak rendelkezéseire, az illető ministerekkel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza a 13. §-ban felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények ipari szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetve végeztetését, kiirását, odaitélését, a szerződések kötését és teljesitésük ellenőrzését.
A törvényhatóságokra és községekre vonatkozólag ez irányban a belügyminister intézkedik.
15. § A szállitásoknál vagy munkáknál tapasztalt beigazolt visszaélés esetén a szállitó vagy vállalkozó az illető minister által, a kereskedelemügyi minister hozzájárulásával végleg vagy meghatározott időre kizárható és ismétlés esetén kizárandó.
Minden kizárásról a kereskedelemügyi minister a kizárás kimondásával egyidejüleg a kizárás okának megjelölésével értesitendő, a ki a kizárt szállitókról és vállalkozókról nyilvántartást vezet, s ezt az összes ministerekkel átiratilag közli.
16. § A 13-15. §-ban felsorolt rendelkezéseknek és elveknek a horvát-szlavonországi országos kormány hatósága alatt álló hatóságok, hivatalok, intézetek és intézmények beszerzéseinél leendő alklamazásánál az intézkedési jog a bánt illeti meg.
17. § Ez a törvény 1907. évi január hó 1-én lép életbe. Ennek I. fejezete 1915. évi deczember hó 31-ig marad hatályban, de az ennek hatálya alatt engedélyezett kedvezmények az engedélyezési leiratban megállapitott időkig érvényben maradnak. Az 1899. évi XLIX. tc. hatályát veszti.
18. § Felhatalmaztatik a ministerium, hogy ezen törvényt Fiume városában és kerületében az ottani viszonyok figyelembe vételével rendeleti uton külön léptesse életbe.
19. § E törvény I. fejezetének végrehajtásával a kereskedelemügyi, földmivelésügyi, pénzügyi és belügyi ministerek bizatnak meg. Horvát-Szlavon-Dalmátországokra nézve e fejezet végrehajtásánál a kereskedelemügyi minister Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértően jár el, a 8. §-t illetőleg pedig Horvát-Szlavon-Dalmátországokra vonatkozólag a horvát-szlavon-dalmát bán bizatik meg.
A törvény II. fejezetének végrehajtásával a ministerium, Horvát-Szlavonországokra nézve, a horvát-szlavon országos kormány hatósága alá nem tartozó állami hivatalok és intézetek kivételével, a horvát-szlavon-dalmát bán bizatik meg.
