A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag létrejött és az 1892. évi XVIII. törvénycikkben czikkelyezett szerződés alapján mindkét államban összesen 60,000.000 korona nikkel érme veretendő, a melyből a szerződéses megosztási kulcs szerint (30:70) Magyarországra 18,000.000 korona, Ausztriában pedig 42.000.000 korona esett. Ez az érmemennyiség már mindkét államban teljesen kiverettetetet és alig számba vehető összeg kivételével a forgalomnak át is adatott. Ily érmék iránt azonban állandó és emelkedő kereslet mutatkozik, ugy, hogy ha további veretés iránt gondoskodás nem történik, beállhat az az eset, hogy a felmerülő igényeket sem az állami pénztárak, sem a pénzváltással megbizott Osztrák-magyar bank a készletek elégtelensége miatt, kielégiteni nem lesznek képesek. Igazolja ezt az a körülmény, hogy a m. kir. központi állampénztárban a folyó év november végén kereken csak 180.000.000 K értékü nikel érmekészlet állott rendelkezésre, valamint, hogy az Osztrák-magyar bank összes pénztáraiban a nikel érmék készlete 1906. évi szeptember végén 3,051.720 K-t tett.
Ez a készlet azonban apadóban van. Ha figyelembe vesszük továbbá, hogy a bank 1903. évben 833.000 K-val, 1904. évben 2,4403.000 K-val, 1905. évben 662.800 K-val és a folyó év első kilencz havában 1,383.600 K-val többet adott ki, mint a mennyi ilyen érmékből pénztáraiba visszafolyt, kétségtelen, hogy a nikel érmék contingensének szaporitása sürgősen szükséges. A forgalom ez igényeinek kielégitése érdekében azt vagyok bátor javasolni, hogy a nikel érmék mennyisége további 6.000.000 K-val szaporittassék. Ezekre az érmékre az 1892. évi XVII. törvénycikk határozatai (suly, átmérő, külső kiállitás, fizetési erő stb.) változatlanul érvényesek lesznek. Figyelemmel arra, hogy Ausztriával fennálló érme szerződésünk szerint a váltópénz csak a szerződő felek egyetértésével szaporitható, a törvény hatályba lépte ily szerződéses megállapodás létrejöttéhez kötendő.
