1907. évi XII. törvénycikk indokolása

Lotz Károly művészi hagyatékának az állam részére való megszerzéséről * 

Általános indokolás

Lotz Károly festőmüvésznek a monumentális falfestés nagy mesterének, 1904. évi október havában történt elhunytával a család összegyüjtötte a mester mindama kartonjait, melyek az ország köz- és magánpalotáiban egy fél századon át alkotott hatalmas szárnyalásu falfestményeinek eredeti kompoziczióit tartalmazzák. E müvek rendezése közben felszinre kerültek a nagy müvész mindama kézrajzai, tanulmányai és kompozicziói tervei, melyek az ő óriás méretü müveinek alkotása közben azok müvészi előtanulmányaiképen készültek, s előkerült nagybecsü imtim müveinek egész sorozata is, mely az ő monumentális jellegü müködésének időközeit kitöltő elvonultság festői alkotásait tartalmazza. Mind e nagyszámu müveket, mind a mester müvészi hagyatékát, egy erre alakult bizottság gonddal kiválogatva, kiállitást alakjában mutatta be a városligeti Mücsarnokban, mely kiállitást a Magyar Országos Képzőmüvészeti Tanács megszemlélvén, egyértelmü határozattal javasolta a kormánynak az egész müvészi hagyaték állami megvásárlását és a megvásárolt anyag egységes elhelyezésté. Lotz Károly müvészete a magyar kulturának oly kimagasló jelensége, mely hivatott arra, hogy a kultura fejlődése nagysága iránt itthon és világszerte mindenütt érdeklődést, bizalmat és tiszteletet ébreszszen.

Az a lelkiismeretesség, melylyel Lotz egy hosszu emberéleten át, gyakran mostoha viszonyok közt, csüggedetlenül dolgozott s az a lelkesség és hazafiui hevület, mely alkotásait oly magasan szárnyalókká teszi, felfogásának sajátos egyénisége, a szépség és nemzeti dicsőség ideáljában volt erős hite, valamint ihletének mindhalálig való üde frissesége a Lotz müvészetét, főleg együttes elhelyezésében, iskolává teszi, a müvészet és a hazafiui kulturális érzék iskolájává. Az ő nagy müvészete olyan müvészet, mely mindig a becsületes és teljes megoldást kereste, minélfogva jellemképző erejét érvényesülésre juttatni elsőrendü nemzeti feladat. Ez a nemzet mindig megbecsüli a nagyjait, minélfogva a törvényhozás ezuttal a Lotz Károly müvészi hagyatékának megvásárlásánál és együttes elhelyezésnél is csak e nemzeti tulajdonság megnyilatkozását biztositja. A Lotz Károly müvészeti hagyatékának vételárát gondos szakbeli becslés állapitotta meg 300.000 koronában, mely öszegnek a viszonyokkal számot vető mérsékeltségét eléggé feltünteti az az egy adat is, hogy ez összegért a nagyjelentőségü müvészi hagyatékból 1218 mü, de előreláthatólag az egyes családtagok magántulajdonából való kielégitések révén még több kerül az állam tulajdonába. De megvilágitja az árszabás méltányosságát az a körülmény is, hogy abban az esetben, ha nem az egész hagyatékot venné meg az állam, a maga együttességében, hanem csak azokat a kartonokat és azokat az egyes főmüveket, a melyeket egyrészt az alapjukon készült falfestmények későbbi restaurálása érdekében, s illetve másrészt, a melyeket különleges müvészettörténeti jelentőségükre tekintettel egyébként is elkerülhetetlenül meg kellene szereznie akkor is, a hagyatéknak csak egy részét képező e főmüvek ára, tekintettel a magánvásárlók ez esetben való konkurrencziájára is, alig maradna alul azon az összegen, mely igy az egész hagyatékért egyezség utján átalányképen volt megállapitható.

Müvelt nemzetek külön elhelyezéssel tisztelik meg ama nagy müvészeik emlékét, kiknek müködése egyrészt korszakot alkotó jelentőségénél, másrészt mély tanulságokat rejtő fejlődési fokozatainál fogva csak a maga lehetőleg teljes egészében fejtheti ki azt a mély és általános hatást, a miből a jövő korok nemzedékei alakulást, ihletet és magasra törekvő vágyakat merithetnek. Ilyen külön egyéni muzeumok közül csak a következők legyenek felemlitve: Párisban a Musée Gustave Moreau, Brüsselben a Musée Wiertz, Possagnoban a Canova-Muzeum, Kopenhágában a Thorwaldsen-Muzeum, Berlinben a Schinkel-Muzeum, ugyanott a Rauch-Muzeum, Krakóban a Matejko-Muzeum, Lembergben a Grottger-Muzeum stb. stb. Ha egyelőre Budapesten egy külön Lotz-Muzeum, pénzügyi okokból nem létesithető is, gondoskodás történt arról, hogy Lotz Károlynak e törvény erejével megvásárolt müvei a Szépmüvészeti Muzeumban együttes kezelésben és megőrzésben részesüljenek.