1896:XXIV. törvénycikkel megadott felhatalmazás alapján az 1896. jul. 23-án 49.537. sz. a. kelt rendelettel kiadott engedélyokirattal engedélyezett székesfehérvár-sárbogárdi helyi érdekű vasut épitésére és üzletére alakult székesfehérvár-sárbogárdi helyi érdekü vasut részvénytársaság a most említett engedélyokirathoz az 1898:XXVIII. törvénycikk alapján 1898. jul. 25-én 50.423. sz. a. kiadott függelékkel jogot nyert és kötelezettséget vállalt a Székesfehérvártól Lovasberényen át, a m. kir. államvasutak Bicske állomásáig vezető helyi érdekű vasut épitésére és üzletére is s ez alapon alapszabályainak kormányhatóságilag jóváhagyott módosításával bicske-székesfehérvár-sárbogárdi helyi érdekű vasut részvénytársasággá alakult át. A társaság ilykép a megnevezett két helyi érdekű vasutat saját tulajdonában egyesítvén, az iránt folyamodott, hogy a két helyi érdekű vasut engedélyezésére vonatkozó okiratok hatályon kivül helyezése mellett, mindkét vonalára egységes engedélyokirat adassék ki s ennek keretében a két vonalnak ez idő szerint különböző időben lejáró engedélytartama, továbbá a biztosított adózási kedvezmények és egyéb mentességek lejárati ideje is egységesíttessék. Minthogy a különböző engedélytartamok egyesítését az állam hárulási és megváltási jogának mindkét vonalra nézve azonos időpontban való gyakorolhatása, valamint egységes részvénykisorsolási tervezet megállapíthatása s az adózási kedvezmények határidőinek egyesitését pedig különösen az adókiszámitási alap helyes megállapithatása, az üzletkezelő m. kir. államvasutak elszámolásának egyszerűsitése és egyéb szempontok is kivánatossá teszik, az említett határidőknek a két különböző engedélyokmány helyett kiadandó egységes engedélyokirat keretében való egyesítését indokoltnak találtam. Erre való tekintettel az engedélyokiratok egyesítése érdekében a tárgyalások folyamatba tétettek, mely tárgyalások során létrejött főbb megállapodásokat a következőkben bátorkodom ismertetni. A tisztelettel mellékelt vázlatrajzban kitüntetett vasutvonal egységes tényleges építése és üzletberendezési tőkéje, a két vonalra vonatkozólag megállapított építési és üzletberendezési tényleges költségek egyszerű összeadása utján 6,030.000 koronában állapíttatnék meg. Ugyanily számítás alapján állapíttatnék meg az is, hogy a két vonal szóban forgó tényleges tőkéjéből forgalmi eszközök beszerzésére összesen 387.500 korona, tartalékalap képzésére pedig 82.600 korona fordíttatott. Az egységes engedélyokirat 20. és 21. §-aiban az engedélytartam lejáratának és az állami megváltási jog gyakorolhatásának egységes időpontja, valamint a jövedelmi és szállítási adómentességnek egységes tartama az 1906. évi julius hó 1. napját véve kiindulási alapul, a vasutvonalak tényleges építési és üzletberendezési tőkéinek, építési hosszainak és a hátralévő időtartamoknak egybevetése alapján számítva állapíttatnék meg.
Ezen számítási módozat szerint a két vasutvonal egységes engedélytartama 1987. nov. 19-én járna le, a helyi érdekü vasutakról szóló 1880: XXXI. törvénycikk 2. §-a értelmében a tényleges tőke visszafizetése ellenében biztositott megváltási jog pedig 1907. nov. 19-ig, míg az 1888:IV. t. -czikk 2. §-a szerinti, vagyis az évjáradék fizetése ellenében való megváltási jog 1927. nov. 19-étől kezdve lenne gyakorolható, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója (jövedelmi adó) alóli mentesség 1927. nov. 19-ig, végül a szállítási adómentesség 1907. nov. 19-ig terjedne. Azon czélból azonban, hogy a fennebb említett határidők a hónap végére essenek, czélszerűségi szempontokból az egységes engedélyokiratba az adómentességek egységes lejárati határidőinél nov. 19-ike helyett nov. 30-ika vétetnék fel. Az egységes engedélyokirat határozmányai egyebekben teljesen azonosak az eredeti engedélyokiratba s annak függelékébe annak idején felvett szabványos határozmányokkal.
